Észak-Magyarország, 1981. április (37. évfolyam, 77-100. szám)
1981-04-12 / 86. szám
ESZAK-MÁGYARORSZAG 6 T981. április 12., vasárnap Lenke/ Zoltán rajza Egy enter a mezin Bz itt környeskörül ^ mind a gazdaság me- ’zeje. Kminnen a fo- lyó, amonnan pedig telepített nyárfaerdő határolja. Ami azon túl van, azt már nem én vigyázom, az a szomszéd mezeje és az sem silányabb föld, mint a miénk. Ilyen sík vidéken a mezőőrnek könnyű a dolga. Elég," ha csak leitelepszem erre a tóparti kávicshá- nyóra, s ezzel a jó távcsővel, innen szépen belátok mindent. Bár ha meggondolom. ősszel, amikor fizet majd a föld, már nehezebb lesz a dolgom. Az a szép nagy tag kukoricát ad majd, de addig, amíg rámegy a kombájn, a sárguló csövekre vigyázni kell, mert bizony nemcsak az állat szedné a dézsmát. Az őrizetlen mező megkísérti az embert is, a mezőőr éppenséggel azért van, hogy a föld annak fizessen, akinek gondja volt vele. Majd csak elvégzem ezt a szolgálatot is, mint .ahogy más dolgot is elvégeztem ebben a gazdaságban. Mert ezt a szolgálatot csak most ebben az évben osztották rám, mivelhogy a jobbik kezemet -a múlt év decemberében megszaggatta1 a gép. Szecskát vágtunk és a kés alá került a kezem. Négy ujjamat vitte el. Ez a négy csonk azért megmaradt, de hát ez a kéz mar nem sokat- ér. A kórházban, ahol rendbehoztak, volt időm gondolkodni. Mi lesz a sorsom, mert azt a dolgot, amit eddig tettem, annak elvégzésére nem leszek már alkalmas. Nem mondhatnám, hogy könnyű volt a szívem, sok éjszakát végiggondoltam álmatlanul. Aztán odajött hozzám a kórházba a megyei szakszervezet rhun- kavédelmise. • Alaposan kikérdezett, én meg elmondtam neki, hogyan történt a dolog. Aztán másnap újra eljött. Azt. mondta, volt kint a gazdaságban is és megállapította, hogy én a balesetért semmiképpen nem vagyok hibás. A szecskavágó gép nem volt megfelelő munkavédelmi szempontból. Mindenért a gazdaság a felelős. Aztán azt_ is megkérdezte, hogy ittam-e akkor, azon., a sze.- rencsétlen napon. , Azt mondtam, hogy vízen kívül semmit. És ezt itt a kórházba»! is igazolják, mert a vizsgálatkor megállapították. Nagy szerencséje van, mondta erre a- szakszervezetis ember. Most, hogy arra a napra visszagondolok, bizony, hogy szerencsém volt. Mert ihattam volna, ha éppen akarok, mert volt mit, s a cimborák kínállak is. De hát én nem ittam. Aztán, amikor a kórházból kijöttem, itt a gazdaságban megkeresett a mi munkavédelmisünk is. Minek kellett a dolgot jelenteni — mondta nekem, de csak négyszemközt. Most aztán megnézheti magát, mert nem fog egykönnyen elsimulni ez az. ügy. Mondtam neki, . hogy én nem jelentettem semmit. A kórházban vetlek fel a jegyzőkönyvet és én csak azt mondtam el, ahogy valójában történt a baleset. Még arról is beszéltem, hogy a megyeiek azt is megállapították, hogy itt a gazdaságban soha nem tartottak munkavédelmi oktatást, csupán az erről szóló . papírt készítették el. A neveket felírták, hogy ezek és ezek vettek részt,' ekkor és ekkor, munkavédelmi oktatáson, de hát ebből nem volt igaz semmi. Azóta persze gyakran találkozom a gazdaság munkavédelmi felelősével. Az elmúlt tíz esztendőben azt sem tudtam, ki tölti be nálunk .ezt a hivatalt, vagy hogy egyáltalán van-e nálunk ilyen. Ügy veszem észre, hogy nagyon bántja a dolog. Sajnál is, meg dühös is rám, amiért olyan sok gondot okoltam neki. A napokban is azzal állt nekem. hogy nem okultam abból, ami velem történt, meg hogy a balesetből reméli levontam a tanulságot és most már csakis figyelmesen végzem a munkámat: Mert ha az ember esze máshol jár, mint amit éppen csinál, abból csak baj lehel. Persze, neki ebben igazsága van. A tanulságot pedig, ahogy illik, meggondoltam magamban, hiszen itt a mezőn egyedüllétemben éppenséggel van időm gondolkozni. S ha akad valaki, mint most is maga, az* zal megosztani is jó a bajt. Könnyebb lesz az ember lelke. A tanulságot persze nemcsak nekem kellene le- Yvonni, hanem a 'gázdaság- nák- is. Hogy miért rhbrt- dom én ,-ezt magának? Hát azért, mert" azzal a szecskavágó géppel máig sem történt semmi. Ugyanolyan az, mint amikor az én kezemet megrondítotla. Emberéket is vezényeltek mellé munkára, mintha mi sem történt volna. Az emberek pedig megkerestek engem, ‘ megtudakolni, mit tegyenek, Én meg azt mondtam nekik, hogy -ne dolgozzanak aizzal a géppel, amíg a gazdaság becsülettel fel nem szereli, hogy kárt né< tehessen másokban is. A gazdaság ezért nem tehet ellenetek semmit! És nem is tett semmit, sem az emberekkel, sem a géppel. Szecskát persze azóta nem aprítanak. Mit is mondhatnék még. Talán annyit, hogy tulajdonképpen nem is panaszkodnék, ha nem lennék annyira fiatal. De hát így nehéz elviselni a rokkantságot. Most, hogy rokkantnyugdíjba kerültem, a gazdaság megtett mezőőrnek. Mondom, nincs okom a panaszra. Szép idekint. Szeretem nézni a megriadt nyúl futását, a madarak röptét, estefelé szeretem hallani a felgallyaző fácán kakatolását. Lassacskán megismerem a mező éleiét, örömöt lelek abban, hogy helyére tudom rakni hangjait, neszeit. A viz csobbanó sáról például megismerem, hogy csuka rabolt-c, vagy balin, vagy csak egy jámbor ponty dobta fel magát. Idekint úgy érzem, gyógyulgalok. Egyre ritkáb-, ban sajog ez a seb is itt a kezemen, bár ha változik az idő, különösen, ha hidegre fordul, mint most is, így estefelé, bizony megkékül ez a négy csonk. , De az ötödik, a hüvelykujj, az ember kezén a leghasznosabb, az tartja magát, becsülettel rááll a fogásra. És minden nap erősebb lesz. Ezt a nehéz husángot';; is milyen jól oda- íogja a tenyérhez. Soha nem gondoltam, hogy ilyen sokat érhet egyetlen ujj. Szarvas Dezső Fecske Csaba: már messze kolompol a szoknyád messzi rég ághegyen libbenő kendő az őszi ég Langy esőt csurgatnak ide a földre, ni; a felhők csöndesen kérődző ökrei Itt álmodhatsz, éjjel mezítláb jár a csönd, és szíved fölragyog mint kagylóban a gyöngy és lencse Pénteken, április 10-én tartott bemutatót a Miskolci Nemzeti Színház, s azóta bérleti sorozatban játsz- sza a bolgár Sztaniszlav Szlratiev Birkanyírás című kétrészes szatirikus ■ játékát. A hónap során még egy bemutatóra kerül sor Miskolcon: a Kamaraszínházban, a Kossuth utcall. sz. alatt április 23-án mutatják be az olasz Scar- nicci—Tarabusi szerzőpáros Kaviár és lencse című vígjátékét Bor József rendezésében. A jó szórakozást ígérő darabot e hónapban még további öt alkalommal láthatják a Kamaraszínház látogatói. Mindennap jól vizsgálni Már több mint egy órája beszélgetünk, jegyzetfüzetemben egymás után telnek az oldalak, de önmagáról eddig nemigen beszéli. Csak az áfész és újra csak az áfész ... Eredmények, sikerek, gondok, tervek, a szakcsoportok — kerülnek szóba. Erről beszél, erről érvel, ézt bizonygatja. Mit, - hogyan, miért csinálják. Bevallom tetszik ez a hév, . ügyszeretet, lelkesedés. .És egyben új oldalról .kapok , magyarázatot a Mezőkövesd és Vidéke Áfész kiemelkedő eredményeire. A tiszteletet, elismerést parancsoló számok mögött ugyanis emberek állnak. Ök a számok alakítói, formálói. S hogy- ezek a számok milyenek, nagymértékben attól függ,, milyen a hév, az ügyszer retet, a hivatástudat az emberekben. Nem árulok el titkot, a szakcsoporti termeltetést a megyében ők csinálják legjobban. Hogy miért? íme a válasz: — Mi akarjuk, s mindig is akartuk csinálni. Éz a feladat egyébként szinte minden központi elvben megfogalmazódik, csak ki kell olvasni belőle. Mi mindig láttunk magunk előtt jó példákat, például a gyöngyösi,' á győri, a sarkadi, a mezőkovácsházi »fészeknél. Nem szégyelltünk elmenni hozzájuk, tanulni ... Már egy jó ideje hozzájuk járnak az orszáp minden részéből. Tapasztalat- cserére. Farmosi Imréhez, a Mezőkövesd és Vidéke Áfész elnökéhez azért jöttem, hogy \ róla írjak. Az eredmények, az érdem ugyanis az áfész elnökéé is. Régi szövetkezeti ember, hiszen lí)47-ben mint tizenéves, már olt volt a földmíves- szövetkezetek indulásánál Bogácson. Később Iskolák, tanfolyamok, az edelényi szövetkezet ügyvezetőségé, megyei központi osztályve- zelés következett. 1951. január 15-én a járási kirendeltségek (FJK) alakulásakor maga kérte: hadd jöhessen ki Kövesdre. Tizenkét évig volt FJK-elnök, mint mondja, ez volt a hőskor. A biciklis korszak, hiszen ezzel járta ő is, meg mások is a járást. 1963. január elsejével a mezőkövesdi, új körzeti íüldmívesszövetkezet elnöke lett. Azóta ugyan az elnevezés változott, de az elnök a mai napig Farmosi Imre.. Elnöksége alatt 15 kitüntetést kapott a szövetkezet, többek 1 között háromszor nyerték el a Mi-' nisztertanács és a SZOT Vörös Vándorzászlaját. Nézem a legújabb kitüntetést. Szép veretű érme, a nagy tudós Eötvös Loránd portréjával. Mellette a diplomán ez olvasható: „Far- itiosi' Imrét, a Mezőkövesd és Vidéke Álész elnökét hazánk felszabadulása 36. évfordulója" alkalmából, a háztáji és kisegítő gazdaságok termelésének szervező-' seben, az új munkamódszerek, technológiák és •kertészeti növényfajták bevezetésében, a zöldség- és gyümölcsfelvásárlás .rendszerének korszerűsítésében, a helyi élelmiszeripari árualapok előállításában elért kiemelkedő eredményeiért Eötvös Loránd-díjjal tüntettük ki.. Őszintén gratulálunkl (hajdú) Bán Zsuzsa: Hétköznapok Andrással megpróbálták úgy rendezni, hogy a gyerek ne vegyen észre semmit. Hatéves volt a kisfiú, fehér bőrű, kék szemekkel. Éva újabban hosszabbra hagyi a a haját, ettől még kislányosabbnak, törékenyebbnek látszott. Éva a krumplit hámozta a konyhában, amikor Ferike megkérdezte: — Apu miért nincs itthon?' — Dolgozik, kisfiam. A' gyerek kedvetlenül forgatta .kezében a miniatűr villanymozdonyt. — Akkor csináld roeft te a vonatomat! Lerakta a tóiig hámozott krumplit a mosogató szélére, megtörülte a kezet, elvette F. ikétől a megbénult mozdonyt — Tudod mit? — mosolygott rá*— Tedd ezt félre most, és játssz valami mással! — Játsszak, játsszak! Te mindig csak főzöl, mosol, meg takarítasz, apu dolgozik, és meg játsszak egyedül a gyerekszobában. Hiába van a sok könyvem is, ha nem érlek rá olvasni belőle... Tudta, hogy a gyereknek igaza van, de ha most félreteszi, nem készül el a munká- iával. Tűnődött, mivel köthetné le a kisfiút, végül félszegen azt ajánlotta; hogy üljön a konyhaasztal mellé és énekeljenek kettesben. Ferike fanyalgott, de azért odateleped ott az asztalhoz. — Ismered azt. hogy Cinege, cinege kismadár? ’ — Nem. Énekeld el, megtanulom tőled. — Cinege... cinege... — vékony hangon kezdte a gyerek, aztán elhallgatott. — Te miért nem ,ismered? Nem tanultad az óvudában ? Éva ránézett, és azt gondolta, valahogy nincs ez így jól. hogy egész nap nincsenek együtt, csak a délután néhány- órájában. Ilyenkor neld megállása sincs. Ferike meg rosszkedvű, unatkozik. Szerette volna boldognak, megelégedettnek látni, de mostanában szívszorítóan kedvetlen volt. ‘ — Én nem Jártam óvodába. Ferike, a nagymamám vigyázott ránt, amíg anyukám dolgozott. — Most hol van a nagymamád? — Meghalt. Miért kérdezed ? — Énnekem is kellene egy nagymama,' Mindenkinek van az óvodában, csak nekem nincs. — Ejnye, miket mondasz! Hát az egri nagymama? Elfelejtetted? Tavaly is voltunk nála. — Ó, az csak olyan messzi nagymama. Olyan kellene, aki értem tud jönni az óvodába. meg játszik velem délután. Kus csend lett, Éva hirtelenjében nem talált semmi újabb vigasztalót.
