Észak-Magyarország, 1981. április (37. évfolyam, 77-100. szám)

1981-04-09 / 83. szám

1981. ápríTis 9., csütörtök ESZAK-MAGYARORSZAG 5 Dolgoznak a gép-pékek AKI SOKAT TUD KOSSUTHROL Sokan ismerik Zsuffa Ti­bort.' a monoki Kossuth Mú­zeum vezetőjét, aki immár 25 óve nagy szeretettel és hozzáértéssel kalauzolja a Monokra, a Kossulh-házba érkezőket. Huszonöt év alatt, amióta átvette a múzeum ve­zetését, a 250 darabból álló •gyűjtemény jelentősen meg­szaporodott. A gyűjtemény- tárban.most 744, a fénykép­tárban 1428. az adattárban 2870, a könyvtárban 1030 múzeumi darab található. Látogatásunkkor elmondta, hogy nemcsak Kossuth-emlé- kéket, hanem helytörténeti értékű régiségeket, is gyűjte­nek, régi háztartási eszközö­ket, tárgyakat, szőlőműveló és egyéb szerszámokat, s ezek — mert a mai fiatalok számára nagyrészt ismeretle­nek— a múzeumvezető ma­gyarázatát igénylik. Zsuffa Tibor más irányú munkával 'Ifi szolgálja a közművelődést. 1937 júniusában végezte el a pataki tanítóképzőt, először tanítóként dolgozott,"de rend­szeresen végzett helytörté- ■ neti, néprajzi kutatásokat, pályázatokon vett részt, ta­nulmányokat irt. Huszonkét évvel ezelőtt kezdte írni a "monoki krónikát, amelyben eddig 5770 bejegyzés van, s abban minden apró esemény,- még a gólyák költözése, érke­zése is szerepel. Monok kró­nikájának vezetésével 1970 decemberétől hivatalosan is megbízta a községi tanács. Zsuffa Tibort a napokban «intették ki a Munka Érdem­rend ezüst fokozatával, amely kitüntetés a közművelődés­ben végzett jó munkáját ho­norálja. A község lakói pedig 'további sikeres munkát, erőt és egészséget kívánnak neki. Més«ár«s István tanító, Monok MEDDIG VARJÚNK A JAVÍTÁSRA ... ? Miskolcon, a Hunyadi utca X. szám niatt, egy szoba- konyhás szuterénlakásban lakunk 1956 óta. Semmi prob­léma nem volt 22 évig, de JOlS-ban olyan rossz állapot­ba került a kémény, hogy a füst visszafelé jött, s tüzelni csak nehezen tudtunk. Elő­ször a kéményseprő vállala­tot kerestük meg, arra gon­dolva, hogy talán nincs meg­felelően kitisztítva. Sajnos, nem ez volt a hiba, mert megállapították, hogy a ké­ményben korom nincs, de a kémény rossz, életveszélyes, és sürgősen meg kell javíta­ni. Kérésünkkel az ingat lati- kezelő vállalathoz fordul­tunk, ahonnan több esetben is kijöttek, s azt állapították meg, hogy a kémény lyukas, a padlástérben hézagos a fu- gázás, ezért nem távozik a kéményen át a füst. Legutóbb: I960 májusában ugyanezt állapította meg a műszaki ellenőrzés, de a megállapításoktól a kemény meg nem javult meg. Állan­dó füstben vagyunk. S ha nem tüzelünk, a szél vissza­fújja a kormot, ami ellepi a lakásunkat. Kötelezettsé­günknek mindig eleget tel­tünk, tisztességesen fizettük a lakbért.- de a MIK jóvoltá­ból még háromszoros villany- számlát is fizetnünk kell, mert kénytelenek vagyunk villanykályhával fűteni, ré­zsűn főzni. A kéményseprő vállalatnál úgy tájékoztattak, hogy a javítás elvégzésére több esetben is határozott ígéretet kaptak a MIK-től. Ez azonban mit sem változ­tat. helyzetünkön. Kérjük a vállalatot, intézkedjen, sür­gősen! Gyúró Rózsa. Miskolc, Hunyadi u. 36. * A MIK kezelési főosztályá­tól arról tájékoztatták szer­kesztőségünket, hogy a beje­lentés 1980-ban szerepel elő­ször nyilvántartásukban. A munka elvégzésére eddig nem volt lehetőségük, mert ilyen javításra szoruló ké­mény sajnos nagyon sok van városunkban, kapacitásuk azonban korlátozott. A Hu­nyadi u. 36. számú ház ké­ményét az egy éven belül el­végzendő munkák közé so­rolták, Így április hó 20-ig sor kerül a kémény átalakí­tására, addig is kérik bérlő­jük szíves türelmét. A KÖZLEKEDÉS BIZTONSÁGÁT IS VESZÉLYEZTETIK ... i — Eláll az ember lélegze­te attól, amit itt lát — jegyzi meg felháborodottan debre­ceni barátnőm. A Centrum előtt várakozva uyyanis, akarva-akaratlanul tanúi vagyunk annak, a pillanaton­ként megismétlődő, súlyos balesetet előidézhető sza­bálysértéseknek, amit a fe­lelőtlen gyalogosok itt „pro­dukálnak”. Hónapok óta mű­ködnek a közlekedési lám­pák, de sokan nem hajlan­dók ezt tudomásul venni. A Széchenyi, Korvin Ottó és Beloiannisz utca keresztező­désében, a Széchenyi utca páros oldaláról, ahol a járda le van zárva (!) szabálytala­nul. a forgalmas úttesten át, szinte állandóan jötmek-men. nek a felnőttek, akiket aztán követnek a gyerekek is. Nem zavarja őket, hogy szabályta­lanságuk miatt súlyos baleset történhet, s nemcsak ok, de vétlenek is megsérülhetnek, vagy egy életre nyomorékká válhatnak. Ügy érzem, nem elég ezen felháborodni. Ha­tározott intézkedésre, a sza­bálytalanul közlekedők szi­gorú felelősségre vonására van szükség, mert úgy tűnik, a biztonságos közlekedést nem lehet itt már másként elérni. Mindannyiunk érde­kében kérjük tehát a rend­őrség segítségét! És egy másik észrevétel. Ugyanitt, a Centrum előtt, nincs felfestve a gyalogos át­kelőhely, ami a gépjárműve­zetőket — különösen az or­szág más részeiből érkezőket — zavarja. Jelzés hiányában ugyanis beszaladnak egészen a villanyrendőrig, zavarva ezzel a gyalogosok átkelését. Ilyen esetben a gépjárműve­zetők bizony rosszul érzik magukat, hiszen a KRESZ előirása szerint nem tartóz­kodhatnak a „zebrán”. De hát, hol van ez itt jelezve? ör. T. F. Miskolc KÖSZÖNJÜK A GYORS SEGÍTSÉGET ... Lapunk március 12-i szá­mában „Talán segíthetnek nekünk ..címmel közöltük Albert Zoltán mérai lakos levelét, melyben többek kö­zött arról írt, hogy az öregek napközi otthona lemezjátszói kapott ajándékba a fiatalok­tól. Sok szép órát szerzett a zenehallgatás, de sajnos, már régóta nélkülözik, mert a le­mezjátszó tűje eltörött, és sehol nem kapnak helyette másikat. Ma már újra hall­gathatnak zenét a napközi otthon lakói — amint arról Albert Zoltán levelében tá­jékoztat bennünket. — Hor­váth László, a GELK.A enesi szervizének helyettes vezető­je segített és így újra hasz­nálható * lemezjátszó. Na­gyon köszönik a gyors segít­séget. A „lisztes áru” cimszó- ^ ba sorolt, édesipari ter­mékek — kekszek, lea- sütemények, ostyafélék — világszerte nagy keresletnek örvendenek. Nehány évtized­del ezelőtt még a kézi munka volt a jellemző e termékek előállítására, ily módon azonban ma már nem lehet­ne kielégíteni a megnöveke­dett igényeket. A mai legkor­szerűbb kekszgyárak teljesen automatizált, „ember nélkü­li” üzemek. Sok országban egyre-má&ra épülnek a 10—15 ezer négyzetméter alapterü­letű csarnokok, amelyeket az egymással szinkronizált be­rendezések — a keverő-da- gasztó gépektől, a sütés-hűtés berendezésein át, egészen az áru végleges kikészítését végző gépsorokig — népesíte­nek be, s a halkan zakatoló gépek között nem hallatszik Hidasnémeti, határállomás. Az első sínpáron megmozdul és kigördül a Rákóczi-ex- pressz, amelyik ötven percig állt a síneken. Általában eny- nyi idő kell a 200—300 utas okmányainak ellenőrzéséhez, illetve a vámosok munkájá­hoz. Ez a mostani vonat rendhagyó; Hangos diákcsa­patok töltik meg a fülkéket, áradó jókedvüket cseppet sem zavarja a hivatalos el­lenőrzés. Harsány daluk ma­gvarul, szlovákul cseng most már a csehszlovákiai tája­kon. A gyerekek még a velük született természetes kíván­csisággal, az utazás adta örö­mökkel szállnak vonatra, számukra ez a várakozás is legfeljebb a forgalmi akadály fogalmába tartozik. Többsé­gük nem először megy kül­földre. De mi, felnőttek mi­ért is tagadnánk; valahány­szor érezzük, eluralkodik raj­tunk valamiféle izgalom az ország határához érve. Vég­tére is néhány száz méterrel odább már egy másik ország területére lépünk, annak szabályait, törvényeit kell tiszteletben tartanunk, még ha ez kinttartózkodásunk ideje alatt nem is kísér ben­nünket mindenütt. Munkál bennünk a várakozás is, hi­szen bármilyen gyakran uía- zik is valaki távol a hazájá­tól, az itthon megszokott, be- idegződött. életmódjának va­lamilyen mértékű feladására kényszerül. Ez már éppen elég egy kis átmeneti nyug­talanságérzet kialakulásához. — Ezt érzi a turista, aki jó sört akar inni, valamelyik hangulatos kassai, vagy pop- rádi étteremben, vagy akit a sípályák, a Tátra hegykolosz- szusainak látványa vonz — mondja Toldi Árpád száza­dos, a hidasnémeti vámhiva­tal parancsnoka, majd hoz­záteszi : az utazók nagy több­sége ilyen. Felkerekedik a családjával, a barátaival és egy másik, vágj' harmadik országban tölt el néhány gondtalan, kellemes napot, hetet. Itt évente kétmilliónál többen jönnek és mennek át emberi szó, a monoton rit­must nem zavarja meg em­beri léptek zaja. Irányítókra, felügyelőkre nincs szükség, a gépek működését műszerek szabályozzák, melyek egy központi irányitóteremme) állnak összeköttetésben. A gép-pékek üzemének ínycsik­landó termékeit akkor érinti először emberi kéz, amikor a vevő kibontja a csomagolá­sukat. Minőségük mégis ki­fogástalan, a gépek ugyanis nemcsak megbízhatóbb sza­kácsok, hanem szigorúbb mi­nőségi ellenőrök is. Jó példa erre az a megoldás, amelyet angol szakemberek dolgoztak ki a kekszgyárak számára. Korábban sok problémát okozott, hogy az alagútke- mencéből végtelen szalagon sűrű sorokban kiáramló a határon, közülük félmil­lióan vonaton. Persze nem mindannyian ezt a nyugta­lanságot érzik, amit az or­szághatár megpillantása éb­reszt bennünk, az utazók többségében. — Azokra gondol, akiknek valós okuk is van az ideges­ségre? — Január elsejétől kétszá­zan sértették meg a deviza- és vámszabályokat. — Jegy­zék kíséretében jelentéktelen kis papírcsomagocskát tesz az asztalra a parancsnok, és még mielőtt széthajtogatná a zacskó száját, hozzáteszi: „húszezer forintot ér.” Kilenc gyönyörű gyűrű ka- rikázik az asztal lapjára, az arany utánozhatatlanul szép csengésével. Egyikben-má- sikban kápráztató kövek ra­gyognak. Kimustrált autóal­katrészben akarták kivinni az országból. A folyosón két lépés a vámáruraktár, amelyik tö- möttebb, mint az ünnepekre készülő legjobb élelmiszer- bolt. Nagyobb tételben áll itt a kakaó, a csokoládé, a nagy dobozos Tomi mosópor, a fi­nom szappan, kisebb hegyek Delikát ételízesítőből, több összecsukható gyerekkocsi társaságában. — Az egyik vonaton 25 kvarcórát találtak vámőreink a mosdó kárpitja mögött — így . a parancsnok, majd egy másik csomagot húz elő: — Naponta járnak |a ka­vicsot szállító teherkocsik, ezt találtuk az egyikben. Száznyolcvannégv kendő és más ruházati cikkek. • Innen, a vasútállomástól rövid út visz a közúti határ­átkelőig. Zárt sorompók, sen­ki sem várakozik, ez amolyan holt idő: a sietősek már ré­gen elmentek, a haza igyek­vők pedig még el sem indul­tak. Hosszú percekig alig esik szó. a vámőrök a köte­lező papírmunkával babrál nak és ki-kitekingetnek, ér­kezett-e valaki a sorompó elé, mert az idei tavaszon a tavalyinál is jóval nagyobb a forgalom, de a nyári zsúfolt­sághoz még nem mérhető. Változó és hullámzó, mint ez kekszlapocskák magassága nem volt egyöntetű, s ezért az automatikus csomagolás- ‘ ban zavarok mutatkoztak, mivel a kekszekből egymásra rakott oszlopok magassága különbözött egymástól. En­nek kiküszöbölésére született meg az a Iv-kamerához ha­sonló sorellenőrző készülék, amely 10 másodpercenként végrehajtott méréseinek ered­ményét egy központi számi* tóegységbe továbbítja. Ez összehasonlítja, átlagolja az adatokat és szabályozza a ke­mence pneumatikus vezérlő egységét, ekként gondoskod­ván a vastagság szabályozá­sáról. A fotodiódás műszert, amely egyébként a képünkön látható, újabban a kemence felé haladó tésztaszalag vas­tagságának szabályozására is használják. a melegből borús-hűvösre forduló idő. Motoros jön. leszáll a nye­regből. egy perc sem telik el,’ már odaát van. Ismerik, m- nen jár át dolgozni minden­nap. Szemből egy kis autó ereszkedik a sorompó elé, tele utassal, hátul a nagyma­ma ölében, egy alig éves gye­rek rúgkapal. — Szívesen jövünk Mis­kolcra — mondja az úticél­juk iránt érdeklődő kérdésre Edit Pramuk a vezető mel­letti ülésről, a lehúzott ab­lakon át — Miskolc közel van Kassához és egyúttal meglá­togatjuk a barátainkat, is­merőseinket is. Hét végén színházba megyünk, egyik napon pedig a Termálfürdői, nézzük meg. belülről. — Bó­logatnak a többiek is, akik nem mindegyik magyar szót értették. Szlovákul beszél­nek, majd Edit Pramuk szó­lal meg újra. magyarul: — Nagyapa azt mondja, ő még ‘ Prágából is eljönne évente a tapolcai fürdőbe ... Sietős Trabant, két utassal,' Férj. feleség, miskolciak. Es­te már visszafelé jönnek, a tervben kisebb kirándulás, baráti látogatás szerenel. A fiatalember megkérdezi,’ mennvi tapétát hozhatnak be a vámszabályok megsértése nélkül... — Fejenként háromszáz korona értékben — így a rö­vid válasz. Ugyancsak este jönnek majd vissza annak a kocsi­nak az utasai is. akik szőlőt metszeni „ugranak” csak át a rokonokhoz, a halár menti kis faluba. Munkához öltöz­tek. a szabadnapjukat töltik kint. Ahogy kitavaszodott, a ta­valyinál is nagyobb forgalom indult meg az orsz.áa é«zaki kapujánál. Hidasnémetiben. Kirándulók, rokonok, bará­tok, ismerősök kerekednek fel. iskolai diákcsoportok in­dulnak egyik országbél a másikba, ez már a * nagy,' nyári idegenforgalom nyitá­nya. Nagy József Taps a tárogatónak Nem szerettem soha a tárogatót. Valami szenvelgő irredentizmussal párosult bennem a hangja. Az idősebbek és középkorúak bizo­nyára emlékeznek rá, hogy miéit. Az okát nem boncolgatom, mért vagy két éve rájöt­tem, ez a szegény hangszer nem tehet róla, hogy „kihasználták” annak idején. Egy ..bizo­nyos tárogató azonban most helyére tette előttem a hangszer becsületét. Várom a nyitott ablakú estéket. Várom kí­váncsian, megvan-e még? Itt van-e még köz­tünk a gazdája? Ki a gazdája, ki az, alti estéről estére meg­szólaltatta? Nem lenne nehéz megtudni, csak néhány házfelügyelőt kellene megkérdezni, vagy bárkit a miskolci Árpád és Kuruc utca lakói közül. Valaki meg tudná mondani, de valami misztikum mégis maradt bennem a hangszer iránt, mert úgy szeretem, ahogy láthatatlanul elvész a sötét estében. Honnan jön a hangja? Egy erkélyről, talán Valamelyik háztetőről? Esetleg a két házsoV között felépített földvárról? Teljesen mind­egy. Aki játszik rajta, öreg? Fiatal? Itt lakik, vagy csak a hely jó akusztikája miatt jár ide esténként? Az is mindegy. • Egy dolog fontos: — csodát tett. Figyelemre késztetett sok olyan embert, akik a szürke házak elszigetelt otthonaiban élnek. Amikor először meghallottam, elhúztam a szánvart — nocsak, tárogató? Tettem a dolgom, miközben a másik szo­bában krimi ment a tv-ben. Amikor a dalnak vége lett. felharsant a taps. Igen, este kilenc óra körül a kihalt parkot körülölelő, látszólag némán álló, mintegy húsz-harminc tízemele­tes bérház ablakaiból, erkélyeiről felcsattant a taps. Üj dal következett, újra végighullámzott a taps a kőrengetegen. Ez így ment már jó két éve. Lehet krimi, lehet bármi a rádiókban, vagy a televíziók­ban, a tárogatósnak megvan a maga közön­sége. Néha egy egész órás műsort ad valahbn- nun a sötétségből, ismeretlenül, szerényen. A lelkesítő, hálás tapsért?! Bizonyosan nem ... Vajon megszólaT-e ezen a tavaszon is, ha kitárulnak az ablakok? . Ha igazán őszinte akarok lenni, engem most sem a tárogató hatott meg. hanem az állítólag elidegenedett, nehezen megközelít­hető és nehezen szervezhető bérházi lakók figyelme, érdeklődése. A tapsolok ugyan­olyan láthatatlanok, sejtelmesek, mint a tá- rogatós. Talán másnak is tapsolnának, ha ilyen önzetlen közvetlenséggel közeledne hoz­zájuk, mint az ismeretlen zenész. (Ad»n*evtafi) Sorompó előtt, a határon

Next

/
Thumbnails
Contents