Észak-Magyarország, 1981. április (37. évfolyam, 77-100. szám)

1981-04-08 / 82. szám

1981. április 8., szerda ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Fékpróbák - ijedtséggel Még tart a tavaszi — a diákok szerint igen rövidre sikerült — iskolai szünet és ilyenkor délelőtt, délután egyformán zsúfoltak a lakó­telepi játszóterek, a gyere­kek karéjban állják körül a beton pingpongasztalokat, krétával felrajzolt pályává változik az autóparkoló, ahol a ki melegedett srácokról le­került pulóver, kabát a ka­pufa. A szűk utakat pedig kerékpározók serege koptat­ja. — Csak azok az átkozott fékcsikorgások ne lennének — sóhajtoznak a szülök, mert kiváltképp a hét vége­ken. műhely, szerviz és ma­szek javítókapacitás híján ott bütykölik a kocsikat a járdán tuskókra, tégladara­bokra pácolva. Amikor sike­rült összeszerelni mindent, következnek az idegpróbáló fékpróbák. Ahány csikorgás, annyi ablaknyitás, függöny­elhúzás, mert ugye lent van a gyerek kerékpárral, és mit tudni... Kibic is akad bőven, aki magyaráz, tanácsot ad. me­lyik kerék - mekkora csíkot húzott, hol kell még állítani. Már pedig az utca, a lakó­telep nem a fékpróbák he­lye. Ahhoz a művelethez ér­zékeny műszer kell. a próba eredményét ne,m lehet a vakvéletlenre bízni. Ez tilos és igen veszélyes is! Csupán egyetlen kérdés a lehetséges sok közül; ki vállalja a kö­vetkezményekért a felelőssé­get, ha a fék példának oká­ért nem fog? Azt a tűzhely mellett álló, ebédel, vacsorát főző, "vagy éppen takarító szülő hiába szuggerálja ma­gának: csak egy újabb fék­próba volt, mert ahány csi- kordulás. annyi kitekintge- tés, idegesség. A szülői aggo­dalmat. a gyermek féltését nem lehet féken tartani. An­nál inkább kellene a fékpró­bálókai, Szabály is, lehető­ség is van rá! (nagy) Sok ezer lakott kotorék Rókagvérítés füstgyertyával Az elmúlt évben a vadon élő állatokban, főleg a ró­kákban megállapított ve­szettségek száma országosan s megyénkben is nagyarányú volt. Ezért a Borsod megyei Tanács mezőgazdasági osztá­lya és a Borsod megyei Ál­lategészségügyi Állomás va­lamennyi vadásztársaság be­vonásával április 6-tól 15-ig nagyszabású rókagyérítési akciót hajt végre megyénk­ben. Az akció előkészítése­ként valamennyi járásban az állatorvosok és a vadász- társaságok illetékeseinek be­vonásával, a megyei állat­egészségügyi állomás vezető szakemberei megbeszélést tartottak. A széles körű felvilágosí­tás, néhány tragikus végű eset figyelmeztetése ellené­re, sajnos még mindig sokan akadnák, akik nem óvakod­nak kellően a gyanúsan, „rendellenesen” viselkedő ál­latoktól, elsősorban a rókák­tól. Évekkel ezelőtt Erdőbé- nyén fordult elő, hogy. a „szelíd”, azaz a veszettség első tüneteit, a viselkedés- változást igazoló, a félénk­ség helyett, az ember társa­ságát kereső kisrókával ját­szó ember halálát okozta ez a „barótkozás”. Néhány ta­pasztalt, de meggondolatlan > vadásszal is előfordult már. hogy veszett rókát lőtt, s azt ti tok bán megnyúzta. Az ér­tékesnek vélt rókaprém meg­szerzése azután majdnem az életébe került. A veszett ró­kák viselkedésére jellemző: Szentistván községben nem­régiben az egyik alacsony háztetőre mászott fel, s ott várta be az embereket a „szelíd” róka. Szerencsére, itt azonnal felismerték, hogy veszett állatról van szó. Nagy veszélyt jelentenek a veszett rókák a szabadtartásos szarvasmarha-állományra is. A Csereháton a közelmúlt­ban öt, veszett róka által megmart húsmarhát kellett kiirtani. A megyénkben ezekben a napokban folyó rókagyéríté­si akciótól azt remélik, hogy sikerül a rókák túlzott mér­tékű elszaporodását megaka­dályozni, s ezzel a veszett­ség legfőbb forrását meg­szüntetni. A rókák veszélyét bizonyítja, hogy míg 1970- ben 47, addig 1979-ben már 135 veszettségről tud me­gyénkben az állatorvosi sta­tisztika. Ezért a vadásztár­saságoknak — a biológiai egyensúly felbomlására vo­natkozó aggodalmukat félre­téve — rendkívül lelkiisme­retesen kell végrehajtaniuk a „feltérképezett” több ezer la­kott kotorék füstgyertyával történő gázosítását. lij polgári védelmi kabinet Encsen sadalmi összefogással készült Hazánk felszabadulása 36. évfordulójának előestéjén polgár: ' védelmi kabinetet adtak át Encsen, a járási hi­vatal alagsorában. Az énből az alkalomból rendezett ün­nepségen Simnhózi Sándor, a járási hivatal elnöke, a Pol­gári Védelem járási parancs­noka köszöntötte a megje­lenteket, köztük Jan Repkot és Ludont Simont, a Kelet- sjlovákiai Kerületi Polgári Védelem képviselőit. Avatóbeszédében Zsebesi László ezredes, a Polgári Védelem megyei törzspa­rancsnoka hangsúlyozta: tar­i i A tizenéves kisfili sze- [ retettel ölelte át a több i napos távoliét után haza- 1 érkezeit nagyanyját, meg- | lapogtatva vállát, kijelen- • tette: — De jó, hogy meg- ! jöttél Cimbikém! i Sokféle megszólítás il- ] leti anyáink anyjait. Nagy- i mama. nagyi, grószmama, [ öreganyám . .. Ki-ki nevel- i tetésének, korábbi szoká- 1 sainak megfelelően szólítja | őket, A cimbi. a cimbora i szó kedveskedő, változata j valószínű nem terjed el i ekkora mértékben, meg- J marad ennek a család- i nak, a nagymamának, akit [ a kisfiú olyan szeretettel i várt. Sokáig szó volt róla, és i ma is vitatott kérdés, a [ család, mint intézmény i esetleges felbomlása; él [ majd mindenki a maga i módján, lehetőleg legszű- i kebb körben, feloszlanak a J több generációt magába i foglaló, úgynevezett nagy- J családok, elér minket is a i házasság válsága, úgyhogy | erre a korábbi „családos- i dira” nem lesz szükség ... i a fontos létesítmény, ami többes rendeltetésű, s egy­aránt elősegíti a polgári vé­delmi képzés színvonalának emelését és a fiatalok honvé­delmi nevelését. Ezután Szől- lösy István, a Polgári Véde­lem járási parancsnokának politikai helyettese bemutat­ta az objektumot, majd az ünnepség résztvevői megte­kintették a kabinetet. Kife­jezte elismerését ez alkalom­ból az objektum létrehozói­nak Siska András, a járási pártbizottság első titkára is. „ Cimbi Más történt. Keressük a családot, mert nem jo az egyedüllét. Szükségünk van egymásra, és ezt ki előbb, ki utóbb veszi ész­re, de észreveszi. A vitá­ban van pro és kontra. Nő a válások száma. Egyre több nagyszülő neveli uno­káit apja. anyja helyett, akik a munkahely, a má­sodik gazdaság, és egyéb elfoglaltságaik között „in­gáznak”. Kiderült, hogy szükség van a nagymamá­ra, aki ha már nyugdíjas, el tudja látni a gyereket, beszélget vele. vigyáz rá. Egyre több család építke­zik úgy, hogy nagyobb la­kást terveznek, számítva a nagyszülőkkel — esetleg dédszülőkkel —■ való együtt lakásra. Szükségünk van egymásra. A felgyorsult idő, élettempó, életvitel igényli a nyugodt bázist, a hátteret, amit a család je­A települések környezet- védelmi szempontjából vita­tott megoldás a védőterüle­tek alkalmazása. Az ipari központok régebben telepí­tett gyárainál, üzemeinél ne­hezen alkalmazható, előny­ben vannak a fiatal városok, ahol a tervezésnél adottak a lehetőségek a védőtávolságok tervezéséhez; azonban fi­gyelembe kell venni, hogy a terület véges ahol kialakít­hatjuk lakó-, üdülő-, intéz­mény - és ipari rendszerünket. A települési környezetvé­lent, az egymás iránti sze­re tetet, figyelmet, bizalmat Az iskolában téma a csalá­di életre nevelés. Persze, sok felnőtt is ta­nulhatna a családi életről. Nem kevés a magára ma­radt — hagyott — idős emberek száma. akiket nem vettek magukhoz — bár megtehetnék — fiaik, lányaik. Szerencsére a nagy többségük érzi. hogy a család milyen erő. Vál­tozik, mint századunkban annyi minden. A kisfiú, aki Cimbinek szólította a szeretett nagymamát, nem tiszteletlenségből mondta ki ezt a szót; első örömé­ben, ahogy meglátta anyja édesanyját. Kifejezte vele azt a kapcsolatot, bizalmat és ragaszkodást, ami kiala­kult a nagymama és az unoka között. Űj volt a sió, és újabb stílusú a kapcsolat is az egyre fia­talabb nagymamákkal akik értik ezeket az új ki­fejezéseket. (köpöczi) delemx'öl, a védőtávolságok alkalmazásának lehetőségei­ről volt szó a közelmúltban Miskolcon, az MTSZ-szék- házban rendezett találkozón, amelyet a Építőipari Tudo­mányos Egyesület miskolci Csoportja és az ÉTÉ orszá­gos környezetvédelmi bizott­sága szervezett. A borsodi iparvidék „nehéz” terület. Vegyük például Miskolcot, ahol a város együtt él a gyá­rakkal, vagy Özdot, ahol ha­sonló gondok vannak. A la­kóházak telepítése egyre na­gyobb feladatok elé állítja a tervezőket, hogy a területen gazdálkodva megfeleljenek az új lakótelepek a környe­zetvédelem szempontjainak is. Kazincbarcika, Lenin vá­ros tervezésekor már köny- nyebb helyzetben voltak. Sa- jóbábony pedig szép példája a korszerű tervezésnek. De! Mint ahogyan a rendezvé­nyen elhangzott előadásában Jancsó Gábor, az Északma­gyarországi Vegyiművek fő­mérnöke kifejtette, a védő- távolság nem a legolcsóbb megoldás. Mert bár kívána­tosak a nagy léptékű és át­lagos intézkedéseket elő­irányzó tervek e témában, ezekhez figyelembe, kell ven­ni a helyi sajátosságokat. Legtöbb esetben a védőtá­volságok helyett védőberen­dezések oldanák meg a gon­dokat, vagy a gyártási tech­nológia megváltoztatása. A vé­dőtávolságok tervezésekor egyre kisebb léptékű terveket kell készíteni, hogy a lakó-, üdülési, intézményi területe­ket megóvják a fokozott kör­nyezetszennyeződéstől. A to­vábbi feladatok sem könnyű­ek. A védőtá'«®» ságok al­kalmazása a hatvanas évek­ben világproblémáké»* íe- lentkezelt ennek megoldása az ipari szakemberek a kör­nyezetvédők közös munká­jának eredménye lehet. — ke — flngóranyúl-tenyészíés Da bason A dobosi Fehér Akác Mgtsz-ben az idén kezdték meg nagyszülőpárral az angóranyúl tenyésztését. A nyulakat az bál hozták be. s ha sikerül, ezután a szövetkezetben tenyésztik, azután háztáji gazdaságokhoz kerülnek. A tervidőszak első felére a nyulak számát harmincezerre szeretnék növelni. A képen: nyírják • nyulot. Milliós teipú» Ezer literrel fejtek több te­jet egy tehéntől — egyik év­ről a másikra — a kesznyé- teni Szabadság Termelőszö­vetkezet telepén, s ezért 2,3 millió forint állami prémiu­mot kapott a gazdaság. Az ágazat érthető módon nyere­ségessé vált, s nem lehet cso­dálkozni azon, hogy az elkö­vetkező években a hozamok növelését tűzték célul. Idén 25 százalékkal akarják a termelést fokozni, és ha ezt sikerül megvalósítani, akkor minden liter tejet 2.5 forint­tal drágábban vásárol meg az állam. A 432 férőhelyes telepen a hozamok növelésé­vel párhuzamosan megkez­dődik a 'korszerűsítés, s fo­lyik az állomány keresztezé­se. Az elkövetkező pár év­ben 12 millió fopiUot áldoz­nak falközi silók, lemeztáro­lók létesítésére, amelyekben a kukorica nedves tárolását meg tudják oldani. A telep szomszédságában készül el az a szervestrágya-kezelő telep, amelyben tárolási veszteség nélkül raktározhatnak 1500 vagon trágyát. A tizedik ötéves tervben épült Zeja vili erőmű hat egysége összesen 1,29 millió kilowatt teljesít­ményü. r • iát A vízenergiának a vi­li lág teljes energiafo­gyasztásában meglehe­tősen szerény szerep jut. A vízerőkészlet a hagyományos energiahordozó- (szén-, olaj-, földgáz-) készleteknek csak tört része, nem is szólva a nukleáris energiáról. Még'» néhány évtizeddel ezelőtt a villamos energia nagyobb hányadát vízi erőművek ter­melték, s a világ villamos- energia-szükségletének 24 százaléka meg ma is vízener­giából származik. Különös jelentőséget az ad ennek az energiaforrásnak, hogy soha­sem merül ki: a vízerő a természetben végbemenő hid­rológiai körfolyamat révén folytonosan megújul. A vízenergia forrása a Nap: a Nap hője által elpá­rologtatott víznek', amikor csapadék alakjában lehull a földre, meghatározott hely­zeti energiája van. Ezt a víz­folyásokban a földi gravitá­ció hatására lefolyó víz a meder ellenállásain fokoza­tosan elveszti. Ám, ha csök­kentjük a mederellenállást (vízlépcsőt építünk), a vízben rejlő helyzeti energiának bi­zonyos hányadához hozzájut­hatunk, s a felszabaduló energiát vízturbinák és hid- rogeneratorok segítségével villamos energiává alakít­hatjuk át. Valamennyi vízfolyás ener­giája a .lefolyó víz mennyi­ségétől és esésétől függ. Egy adott vízfolyás esése állandó, ám a vízhozam korántsem az, hiszen szárazabb és csa­padékosabb évek váltogatják egymást, s természetesen év­szakonként is változik a víz­járás. Ezért a vízfolyásokban rejlő energia mennyiségét, a vizerőkészletet nem lehet olyan egyszerűen meghatá­rozni, mint például egy szén­előfordulás képviselte ener­giakészletet. Emellett a víz­erőkészlet hasznosítását mű­szaki és gazdasági tényezők korlátozzák. • A világon még hatalmas kihasználatlan vízerőkészle- íek vannak, Földünk gazda­ságosan hasznosítható viz- erökészletének mindössze 9 százalékát hasznosítják. E hasznosítás mértéke földré­szenként és országonként más és más, Európában pél­dául 50 százalékos. A KGST- országokban 30 százalékos. A Szovjetunióban, különösen a szibériai területeken előre kidolgozott program szerint folyik a vízerőművek építé­se, köztük vannak a világ óriásai is.

Next

/
Thumbnails
Contents