Észak-Magyarország, 1981. április (37. évfolyam, 77-100. szám)
1981-04-08 / 82. szám
T981. április 8., szerda ESZAK-MAGYARORSZÄG 3 Leenifiil Orezsiiyev beszéde a CSKP kongresszusán Mint partra vetett óriásival, mozdulatlan a magyar úszókotró. Április második hetében már kifuthat a vizre. Bányászok a Gólem-tavon A még felújítás alatt átló úszókotrón néhány munkát csak a riz felöl, munkacsónakbót, a vassaj'kából lehel elvégezni. Fotó: Laczó József (folytatás az 1. oldalról.) tapasztalatokat gyűjtött ösz- sze a politikai harcban, a társadalom irányításában. Leonyid Brezsnyev szólt az SZKP nemrég véget ért XXVI. kongresszusáról és megállapította: a szovjet kommunisták tanácskozása felelősségteljesen, igényesen vizsgálta meg a párt tevékenységét, józanul és kritikusan értékelte munkáját, úgy, ahogy arra Lenin tanította. „Nagy megelégedéssel mondhatom el Önöknek, hogy az SZKP XXVI. kongresszusának határozatai nagy visszhangot keltettek országunkban. Lelkesen helyeslik e határozatokat a kommunisták, országunk dolgozói. A szovjet emberek a párt ügyét saját ügyüknek tekintik, s hozzáláttak ahhoz, hogy tettekkel valósítsák meg a kommunista építésnek a kongresszus által . meghatározott feladatait” — mondotta. A szocialista közösség országai sokrétű, és. magától értetődően mindinkább mélyreható és bonyolult feladatokat oldanak meg a fejlett szocialista társadalom fejlesztésének útján — folytatta Leonyid Brezsnyev. Ezt olyan körülmények között kell megtennünk, amikor az imperializmus legagresszí- vebb erői növelik a szembenállást, sót alkalmanként nyíltan ellenséges akciókbo« folyamodnak. „Teljes meggyőződéssel mondhatjuk el, hogy a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa és a Varsói Szerződés szervezete tevékenységének korszerűsítése a szocialista közösség minden országa létérdekének megfelel” — mondotta az SZKP KB főtitkára. Brezsnyev a továbbiakban szólt arról, hogy az osztályellenség minden eszközzel meg akarja akadályozni a szocializmus előrehaladását, felhasználja a gazdasági nyomást és a zsarolást, a hazug propagandái, a demagógiát, az ellenforradalmi erőknek nyújtott támogatóst és díjazást — ahol ilyen erők még megmaradtak —, s az aknamunka más eszközeit is. A tapasztalat azonban megmutatja, hogy a reakció terveinek nincsenek távlatai. „Most hasonló kísérletekkel próbálkoznak a Lengyel Népköztársasággal kapcsolatban. De fel kell tételezni: a lengyel kommunisták Lengyelország minden igaz 1 hazafiónak támogatósával képesek lesznek arra, hogy megfelelő csapóst mérjenek a szocialista rendszer ellenségeinek — egyben a lengyel függetlenség ellenségeinek — terveire, képesek lesznek arra, hogy megvédjék a szocializmus ügyét, népük valódi érdekeit, hazájuk becsületét és biztonságát. Ami a Szovjetuniót illeti, a szocialista Lengyelország igaz barátja volt és az is marad. Ebben, meggyőződésem szerint, azonos az álláspontunk Csehszlovákiával éppúgy, mint a szocialista közösség többi országával” — hangoztatta Brezsnyev. Az SZKP főtitkára a továbbiakban arról szólt, hogy Kuba nehéz külső körülmények között oldja meg fejlesztésének feladatait. „A Szovjetunió határozottan és változatlanul támogatja és a jövőben is támogatni fogja a testvéri kubai népet. Tiszta szívből kívánunk Kubának bekét, felvirágzást, további sikereket a szocialista építő- munkában” — mondotta. „A közelmúltban a Szovjetunióban — pártunk XXVI. kongresszusán — számos olyan, teljességgel konkrét javaslatot terjesztettünk elő, amelyek a leginkább kiélezett, döntésre megérett nemzetközi problémák megoldását célozzák a béke és minden nép biztonsága érdekében. E javaslatok az egész világon széles körű visszhangra, minden földrészen kedvező fogadtatásra találtak. Nagyra értékeljük, hogy barátaink és szövetségeseink, köztük természetesen a szocialista Cséhszlovákia is, energikusan és aktívan támogatják e javaslatokat.” Itt, Európa központjában az új szovjet javaslatok közül csak egyre szeretnek részletesen kitérni. A féktelen nukleáris fegyverkezési verseny '.Európában halálos veszélyt jelent a földrész minden népe számára. Hogy valamilyen módon megkezdhessük e probléma gyakorlati megoldását, azt javasoljuk, hogy kezdetként legalább zárjuk a szellemet a palackba: azaz szüntessük meg az új rakéták telepítését és a meglevők felváltását Európában, a Szovjetunió és a NATO tagállamai rendelkezésére álló közép-hatótávolságú nukleáris rakéták terén. Ebb“, érthető módon, beletartoznak a térségben levő, előretolt támaszpontokon elhelyezett amerikai nukleáris eszközök is. Ez a moratórium mindaddig érvényben lenne, amíg nem kötik meg az említett nukleáris eszközök korlátozásáról, vagy ami még jobb lenne, felszámolásáról szóló megállapodást. Magától értetődő, hogy a moratóriumra vonatkozó javaslatunk nem öncélú. Azzal a szándékkal terjesztettük elő, hogy kedvezőbb légkör alakuljon ki a tárgyalások számára. Mi, ahogy ezt már korábban is kifejtettem, s most is megismétlem, azt tekintjük célnak, hogy csökkentsük az Európában felhalmozott nukleáris es«kö- zök számát. Ezt teljes mértékben meg lehetne oldani úgy', hogy ne rontsuk meg sem a kelet, sem a nyugat biztonságának feltételeit. Javaslatunkat, mint ismeretes, igen pozitívan fogadták Nyugat-Európa széles politikai körei, közvéleményének képviselői. De nem várattak magukra azok sem, akiknek ez a javaslat nyilvánvalóan nincs ínyükre. Azt állítják, hogy az Aj szovjet javaslat célja nem más, mint a Varsói Szerződés országai állítólagos meglevő fölényének megőrzése. Természetesen esc nem így van. Erről már részletesen szóltam az SZKP XXVL kongresszusán is. Ha összességükben vesszük számításba azokat a nukleáris eszközöket, az európai térség két részében a felek rendelkezésére álló nukleáris potenciált, akkor nyilvánvaló, hogy a felek erői nagyjából egyensúlyban vannak. Egyébként ezt nyugaton is nemegyszer beismerték. Az NSZK kancellárja, Schmidt egyik nyilvános beszédében ez év februárjában egyenesen tagadta, hogy felborult volna a kelet és a nyugat erőinek egyensúlya. A kancellár ugyanakkor annak a gyanújának adott kifejezést, hogy ezt az egyensúlyt „az oroszok rövidesen megbonthatják”. Nemrég az Egyesült Államok külügyminisztere, Haig is arról beszélt, hogy „viszonylagos egyensúly és kiegyensúlyozottság” van. Igaz, kifejezésre juttatta azt az aggodalmát is, hogy az egyensúlyai hely’zet a következő évtized közepére a Szovjetunió javára változhat meg. Ha a nyugati hatalmak vezetői így értékelik a jelenlegi helyzetet és a fejlődés távlatait, akkor a dolgok logikája szerint két kézzel kellene kapniok javaslatunkon. S ha ehelyett egyesek közülük igyekeznek lebecsülni a javaslat jelentőségét, akkor ez természetesen nem azért van, mert az erőviszonyok néhány nap alatt gyökeresen megváltoztak Európában. Azért járnak így el. meri a nyugat javára akarják azt megváltoztatni, s nem akarják megkötni kezüket a moratóriummal. Az ilyen próbálkozások azonban — s ezt világosan kell látni — csak arra jók, hogy a másik felet válasz- intézkedések hozatalára kényszerítsék. íme az ördögi kör: Európában ezzel a helyzet csak még veszélyesebbé válik mindenki számára. Vajon olyan nehéz ezt megérteniük a nyugati hatalmak kormányainak? Javaslataink összességükben arra irányulnak, hogy rendezzük a legidőszerűbb, a béke megszilárdítása számára legfontosabb nemzetközi kérdéseket. S mi konstruktív tárgyalásokat javasolunk ezekről a kérdésekről az érdekelt feleknek, tárgyszerű megbeszéléseket minden szinten. Mindenfajta előfeltétel nélkül. Ha másoknak van más ésszerű javaslatuk, mi készek vagyunk azok megvitatására is. A nyugati hatalmak kormányai részéről azonban, őszintén szólva, nem nagyon tapasztalunk egyelőre különös készséget a tárgyalásra. Időnként azt mondják nekünk, hogy mindez nagyon érdekes, de hosszú tanulmányozást igényel és különben sincs miért sietnünk. Máskor arra hivatkoznak, hogy nem az adott kormánytól, hanem egy másiktól függ az álláspont meghatározása. Vagyis egyelőre csak hadd növekedjék a fegyverkezési vei'seny, hadd éleződjék tovább a nemzetközi helyzet. Más alkalmakkor követeléseket próbálnak támasztani, előfeltételeket akarnak szabni számunkra. Miközben maguknak valamiféle olyan „jogot” vindikálnak, hogy jószerével a föld szinte minden pontja felett rendelkezzenek, tőlünk azt követelik, hogy a nyugat tárgyalási beleegyezése lejében „fizetségként” mondjunk le saját biztonságunk elemi érdekeinek figyelembevételéről, barátaink megsegítéséről, mikor agressziói követnek el ellenük, vágj' támadással fenyegetik őket. Enyhén szóivá sajátos álláspont ez. A történelem, különösen aa elmúlt évtizedek történelmi tapasztalata, meggyőző«» bizonyítja, hogy az államközi tárgyalásokat csak akkor koronázza siker, ha elvetik az olyan kísérleteket, amelyekkel a felek feltételeket akarnak a másiknak diktálni, s amikor valóban megvan a szándék a békére, a partnerek érdekeinek kölcsönös tiszteletben tartására. Ilyen alapokon értűk el azokat a legfontosabb nemzetközi megállapodásokat, amelyek elősegítették a béke és a népek biztonsága megszilárdítását. Példaként említem a független és demokratikus Ausztria helyreállításáról aláírt nemzetközi szerződést, a Nyugat-Berlinről 1971-ben létrejött megállapodást, a Szó v j etuni ó, Csehszlovák i a, Lengyelország és az NDK szerződéseit az NSZK-val, a hadászati támadó fegyverek korlátozásáról létrejött szovjet—amerikai megállapodást és természetesen az európai biztonsági és együttműködési tanácskozás helsinki záróokmányának aláírását. Azt várjuk, hogy e kormányok ugyanilyen magatartást tanúsítsanak a Szovjetuniónak az SZKP XXVI. kongresszusán előterjesztett, az érdekelt kormányok tudomására hozott javaslatai iránt. Mi ugyanis nem propagandacélokból tettük meg javaslatainkat, hanem azért, hogy elősegítsük a kölcsönösen elfogadható megállapodások létrejöttét, a béke nevében, Európa, Ázsia, Amerika, a Közel-Kelet, a Közép-Kelet és a Távol-Kelet békéje nevében, a világbéke nevében — hangoztatta beszédében Leonyid Brezsnyev. Az SZKP főtitkára végezetül annak a reményének adott, kifejezést, hogy Csehszlovákia kommunistái, munkásosztálya, dolgozó parasztsága és értelmisége sikerrel tudja megoldani a fejlett szocializmus építésének útján és az ország előtt álló feladatokat. Mélyen megmerülnek a megfeszített evezők a Gó- lem-tó moccanatlan, tükörsima vizében a kis öböl partjainál, amerre a lemezekből hegesztett, súlyos vassajka kotyog előre. Munka- csónak, ez a neve, a benne ülők pedig néhány betű és szám együtt ejtésével csak hápé kilencesnek mondják- Partra vetett halként áíl most a sok helyütt megbontott HP—IX-es, a magyar úszókotró. Szerelők cserélik az óriás íömotor darabjait, a szállítószalag elfáradt, megkopott görgőit. Amit a kotró vasrácsai már nem bírnak meg, azt játszi köny- nyedséggel forgatja, viszi a vízen a munkacsónak. Csakhogy a csőrlést, a darabok beemelését érteni kell: a vízen álló csónakból nehezebb dolgozni, mint a szárazon. Itt a munka azonban nem válogat, ha a javítanivaló a víz felől van, onnan kell megközelíteni. Kuruc Mihály és Kovács Lajos jól forgatják az evezőt, értően hajtják a esörlőt, a csónakot. Hozzáférnek a csónakban kifektetett oxigénpalackok mellől minden csavarhoz, a tengelyhez. — Igazából mind vízi emberek, akiket itt talál az úszókotrón — jegyezi meg Grósz János brigádvezetö, aki saját magát is odasorolja a többiek közé, akikkel évtizedeket töltöttek el együtt a vízen. A hosszú tél után csak március 10-én lehetett kimenni a vízre, a hónap első Félmillió gyermek, az óvodás korúak 87,6 százaléka jár óvodába. Jelenleg 150 ezerrel többen részesülnek óvodai nevelésben, mint ameny- nyit 5 évvel ezelőtt ilyen intézményben gondoztak. Évről évre gyarapodott az óvodák száma. Az ötéves terv időszakában több mint 600 óvodát létesítettek. Napjainkban 4700 ilyen intézmény működik. Borsod-Abaúj- Zemplén megyében 380 számos régi óvodaépületet bővítettek, az utóbbi fél évtizedben. Az óvodai helyek száma országosan meghaladja a 385 ezret. Az óvodák zömében teljes mértékben hasznosították a helyeket, 100 helyre 124 gyereket fogadtak be, egy-egy csoportban 36 gyerek van. Ebben a tanévben már csak 25 ezer gyerek felvételi kérését voltak kénytelenek elutasítani. Az előző két évben még 40 ezret utasítottak el. Az óvodákban gyarapodotl a pedagógusok száma is. napjaiban még kemény jégpáncél feszült a tavakon. A parti kotrók télen is dolgoztak és a vasúti tárolókból hiánytalanul elfogyott a felhalmozott kavics. Z. Nagy Sándor, a bányaüzem vezetője bizakodó: — A főpróbánk sikerült, a megrendelések azt mutatják, hogy az idén is kelendő lesz a kavics. Azt már Juhász György, értékesítési és szállítási vezetőtől tudjuk meg, hogy mint általában minden negyedév végén, most is kevés a vasúti kocsi, sőt kevesebb, mint amennyi tavaly volt. így is tíz vasúti szerelvényt indítottak útnak márciusiban. (Egy ilyen irányvonalon 1400 tonna kavics fér el.) Bizományos rendszerben a Volán is jelentős mennyiségű építőanyagot ad el, aztán meg jönnek az utalványt vásárlók, a magánházak építői, ahogy kitavaszodott, mind többen. Megszaporodott a napi posta, egymást, váltva csöMindössze nyolcmillió forintba kerülne, de már termelésének első évében is hétszázezer dollár értékű árut exportálna az a ser- tésbél-feldolgozó üzem, amelyet az előzetes tárgyalások szerint Csobajon valósítanának meg. A tarcali Tokaj- hegyaljai Termelőszövetkezet, a tiszaladányi és a cso- baji közös gazdaságokkal együtt — társulás formájában — vállalkozik majd arra, hogy az eddig veszendőbe ment vékonybelet feldolgozza. A Budapesti Húsipari Szolgáltató Vállalat szállítaná a mellékterméknek számító serlésbelet, amelyet a belga Durex cég különleges kezelési eljárásával tesznek használhatóvá. A 120—140 dolgozót foglalkoztató üzemben rögnek a telefonok. Érdeklődök, megrendelők és szinte kivétel nélkül azt a választ kapják, „van, lehet, jönni az anyagért”. — Csak a nagj’on finom, nulla ötös nagyságú homokból nem,tudjuk kielégíteni az igényeket átmenetileg — pontosítja a választ a bányaüzem vezetője. Március 10-én nem nulláról indult a bánj'a, a közúti szállításra szánt tárolókból küldtek elegendő kavicsot a TÜZÉP-telepekre. ezekben a napokban pedig 100—110 köbmétert adnak el utalványokkal. A napi termelés ugj’anakkor 6—8 ezer tonna, és ez további ezer tonnákkal lesz több. amikor befejezik a javítás alatt levő úszókotró felújítását. Hogy mikor? — Április második hetében felvonjuk a zászlót az árbocra — jön a válasz a vízen kétszer, háromszor visszhangozva a csónakban térdelő szerelők hangját. Nagy József a felhasított belel vegyszerek segítségével „tárják lel”, amelyek oldják a zselatint, s így lényegében ragasztó- anyagok nélkül, biológiai úton történik meg a foira- dás. Erre a termékre a leimérések szerint az ezredfordulóig van igény, s a belga cég évi ötmillió. 70 centiméter hosszú darabra tart igényű. A hétszázezer dollár árbevételt biztosító üzlet másik érdekessége, hogy mivel a termék nyugaton nagyon keresett a megrendelő a többlettermelés kilencven százalékát is lekötötte. s csak 10 százalékot engedélyez hazai forgalmazásra. Ha a tárgyalások eredményre vezetnek, akkor az üzem épílését még a nyáron megkezdik. Melléktennék Belgiumba
