Észak-Magyarország, 1981. április (37. évfolyam, 77-100. szám)

1981-04-03 / 79. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4

1981. április 3., péntek

Birkanyírás

Bolgár szatíra a miskolci színházban

A mai bolgár drámairodalom a miskolci közönség elölt eléggé hézagosán ismeri. Ezen a goridon kíván segíteni, ebből az adósságból kíván törleszteni most a Miskolci Nemzeti Színház, amikor műsorára tűzte Szta- niszlav Sztratiev bolgár író szatíráját, a Birkanyírást, amelyet igen sokan ismerhetnek már a szerző tavaly megjelent Velúrzakó című, két drámát magába foglaló kötetéből, s amelynek előadásáról sokan hallhattak, ugyanis Budapesten a Thalia Színház az eredeti Velúrzakó címmel néhány hete bemutatta.

Miskolcon viszont még a próbák stádiumában tart a bemutató. Az előadást Szűcs János rendezi. Vele beszélgettünk az előadás előkészületeiről.

— Régi vágyam volt ennek a darabnak színpadra vitele. Már korábban is javasoltam a bemutatását, s most, noha nem ünnepi bemutatónak szántam, örülök, hogy egybeesik a bolgár állam 1300 éves jubileumi eseményeivel.

Szianiszlav Sztratiev 1941- ben született, tehát viszony- I lag fiatal ember, a tavaly megjelent kötetét megelőzően viszonylag kevesen ismerhették. jóllehet, két évvel korábban is megjelent magyarul már egy szatirikus regénye, a Vadkacsa a fák között. A most színpadra tűzött és itt Birkanyírás címmel bemutatandó darabja az iró szatirizáló hajlamáról tanúskodik, groteszk ötletek sorjáznak e játékban, s maga a szövegkönyv sokkal inkább hasonlít filmforgató- könyvhöz, mint szokványos színpadi szövegkönyvhöz. Feltehetően nem mindennapi ' feladat ennek a műnek a színpadra állítása.

— Izgalmas feladatnak érzem a Birkanyírás színpadra teremtését. Több gondot, problémát látok benne. Azt szeretném, ha ez az előadás nemcsak egyszerűen egy bü- rokráciaellenes produkció lenne, hiszen ez már túl lejáratott, s eléggé kicsi feladat. Sokkal inkább azt szeretném érzékeltetni, miként csapnak össze emberi felfogások, magatartásformák. Hiszem, hogy sikerül megmutatni, milyen egy emberellenes gondolkodás: hiába azonos az anyanyelvűk, mást értenek a szavakon, mert a hivatali logika nem az emberi logikát követi. Nem akarom itt előre elmondani még nagy vonalakban sem a történetet. Bízom benne, hogy mind többen eljönnek a színházba megnézni.

Ismerve a darabot, igen nehéznek tűnik a színpadkép megoldása, hiszen a már említett filmszerűség igen sok helyszínt, sok és gyors változást kíván.

— Ez tagadhatatlanul így van, azonban Váyer Tamás díszletével sikerült egyetlen

' színpadképpel megoldanunk mindent. Nem a színpad forgását használjuk ki, hanem minden helyszín állandóan jelen van, különböző kocsizásokkal, takarásokkal, fényhatásokkal igyekszünk az egyetlen színpadtéren belül változatossá tenni mindig a játék helyét.

Érdekes módon a darab főhőse, egy bizonyos Ivan Antonov teljesen passzív szerep. Minden őkörülötte tör- j ténik, s mégis, mintha az

egész cselekvésnek amellett, hogy szenvedője, inkább külső szemlélője is.

— Valóban érdekes ennek a játéknak dramaturgiája. Egy egészen rövid előjáték után egyetlen hosszú jelenetben, egyetlen ívben játszódik le minden. A főhős talán nem is annyira pasz- szív. hanem inkább negatív cselekvő, azaz nem hajlandó a többiekhez hasonlóan elveit feladni, nem hajlandó megtörni. Nincs a hagyományos értelemben vett fejlődése. A többi szereplő típusos alak, szinte mindegyiknek van valami magánszáma is, és ez a típusos szereplők sora azt kívánja érzékeltetni a darabon belül, hogy bármelyik irodába nyitunk be, tulajdonképpen mindenütt ugyanaz a hivatalnok ül, a nem emberi, hanem a hivatali logikával gondolkodó valaki. Abban a környezetben, ahol ennek a hivatali logikának előbb- utóbb mindenki aláveti magát, Ivan Antonov töretlen- sége valójában azzal válik cselekvéssé, negativ cselekvéssé, hogy ő nem változik.

Az érdekesnek ígérkező díszletet alkotó Váyer Tamáson kívül kik a segítőtársak, kik a szereplőit?

— A kosztümöket Várvölgyi Éva tervezte, ragtime-zenét alkalmazunk a játékhoz, a főbb szerepekben Kulcsár Imrét, Varga Gyulát, Sándor Erzsit, Fehér Tibort, Horváth Zsuzsát, Várhegyi Mártát, Csiszér Andrást, s M. Szilágyi La- ■ jóst láthatja majd a közönség, de rajtuk kívül kisebb szerepekben még sok színész színpadra lép, általában több alakban is. Szeretném, ha a közönség a groteszk alaphelyzet és groteszk ötletek sora láttán nem hahotát keltő bohózatot várna, hanem elvárásai a mi szándékunkkal találkoznának: szatírát kívánunk bemutatni, a szerző szándékainak megfelelően elgondolkoztatni, rossz magatartásformákat pellengérre állítani, s ugyanakkor szórakoztatni, nevettetni.

S a bemutató?

— Körülbelül három hete próbálunk, a premier április 10,-én lesz.

(benedek)

Lányok a gondola előtt. A szavatossági idő kiböngészése számukra már nem A csomagolást is ugyanúgy kell tudni, mint az ördöngös feladat. áru értékét

Boltososdi az Avason

A dolgozatírás befejeződött. s alig csillapodtak le a kedélyek, ismét kemény munka következett. Legalábbis annak a lánynak, aki a pult túlsó oldalán állt. A három vásárló talán jobban fáraszthatta, mint a leltározási ismeretekből való számadás az imént.

Egy kisgyerek. akinek mindössze két forintja van, nem tud dönteni, mit is vásároljon. A fiatal lány barátjának akar szerezni születésnapi meglepetést. Az idősebb hölgy türelmetlenül, sőt, idegesen froclizza a szerinte lassan mozgó eladónöt. Ha nem lenne ez az egész csak egy eseményjáték az Unió Áfész Avas-déli oktatási kabinetjében, úgy érez- né magát az ember, mintha valamelyik fűszerüzletbe tért volna be.

Az eladó és a vevők valamennyien tanulók. Másodévesek. A sikeres szakmun-. kásvizsga letétele után eladók lesznek.

Urbán Mária oktató — alig-alig idősebb tanítványainál — kritikusan figyeli a lányokat, tanácsokat ad a gyakorlathoz.

— Tulajdonképpen régen szükség volt már erre a kabinetre, hiszen a szakmunkástanulók szervezett gyakorlati oktatását csak ilyen körülmények között lehet megoldani — mondja. — Bár a lányok valamennyien boltokban is dolgoznak már, s rengeteget számit az ottani gyakorlat, az a tapasztalatunk, hogy ahány bolt, annyi szokás ... Volt olyan, hogy az egyik tanuló itt (!) is felfelé akart kerekíteni négy fillérről, egy másik pedig az előző napi tejed, akarta eladni, mondván, náluk ez néha előfordul. Ezeken a foglalkozásokon igyekszünk mindent úgy oktatni, ahogy’ az a „nagykönyvben” van megírva.

A tanév elején átadott miskolci oktatási kabinet tanulói a megye több mint húsz áfészából, a Borsodi Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalattól és a ZÖLDÉRT- től kerülnek ide. Bár még korai az oktatási egységről bármilyen felmérést is készíteni, egy biztos: a szervezett oktatás, a több száz árutétellel megrakott gondolák, a jó technikai felszereltség javukra válik az itt tanulóknak a szakma elsajátításához.

— Meszesen a vegyesboltban levő árúk skálája lényegesen szűkebb. mint itt — mondja Olajos Ildikó, aki

ha befejezte tanulmányait. Meszesen akar dolgozni. — Szeretem a leendő szakmámat, de otthon, a vegyesboltban jóval kevesebb ismeretet szerezhettem volna.

Tóth Tünde és Nagy Ilona Kazincbarcikán lakik. A két lányt valószínűleg jól ismerik a Márka ABC-áruház vásárlói.

— Igaz, hogy áruházunk színvonalas, ám sok olyan ismeretet sajátítunk itt el. amit ott nem lehet— mondják. — Jó ide járni, hiszen a bolti eszközök használatától kezdve egészen a leltározási ismeretekig mindent megtanulhatunk.

Az Avas-délen levő kabinettől nem messze egy hasonló egységet is kialakítottak. A Platán étterein alatt levő oktatási egységet a következő tanév elején adják át. Itt a leendő vendéglátóipari eladók gyakorlati oktatását végzik majd.

Pnsztafalvi Tivadar

Fotó: Fojtán László

Bartók — iskolásoknak

A nyékládházi művelődési ház három előadásból álló koncertsorozatot rendezett a helybeli általános iskola diákjainak a Bartók-évíorduló jegyében. A népdalgyűjtő, a zenetanár és a zeneszerző Bartók Bélával ismerkedhettek meg a kis- és nagydiákok az előadásokkal is kiegészített koncerteken, amelyen a miskolci Egressy Béni Zeneiskola tanárai és a Liszt Ferenc Zeheművészeti Főiskola növendékei működtek közre.

H Miskolci

A Miskolci Szimfonikus Zenekar március 30-án adott Bartók-estje a centenáriumi rendezvények egyik ünnepi aktusa volt.

Két — nyugodtan állíthatják — népszerű zenekari kompozíciót, a Magyar képeket és a Diverlimentót, valamint a kettő között a Brácsa- vérsenyt játszotta a zenekar a miskolci születésű Borbély Gyula vezényletével, a versenymű szólóját Bársony László adta elő.

Az áprilisi NAPJAINK

Talán mert április a költészet hónapja, talán másért: megyénk irodalmi és művelődési lapjában, a Napjainkban ezúttal a megszokottnál sokkal gazdagabb lírai kínálatot találunk. Hazai költőink mellett összeállítást közöl a lap mai szovjet, román és szlovák költők verseiből is. S ha már a külföldi kitekintést megemlítettük, hadd folytassuk a sort két. hasonló indíttatású prózai írással: „A közelmúltban és a közeljövőben mit tett, illetve szándékozik tenni a

hetilap, hogy a román és a romániai magyar irodalom között a kapcsolat, a szellemi áramlás eleven legyen?” — teszi fel a kérdést Horváth Lajos a Tribuna főszerkesztőjének, Dimitru Radu Po- pescunak. A másik írás — Cs. Varga István tollából — az ' orosz-szovjet költészet két nagy alakjának: Szergej Jeszenyin és Alekszandr Biok barátságának történetét, életüknek és művészetüknek rokonítható vonásait vázolja fel.

Ördöggyűrű című kisregényének egy részletével emlékezik a Napjaink B. Tóth Lajosra, aki a lap születése óta szerepelt különböző közlésekkel itt. Köteles Pál Szerelem című elbeszélése mellett költői, alkotói életutak, könyvrecenziók kínálják magukat az áprilisi Napjainkban, s a szokásokhoz híven, ezúttal is színvonalas grafikai anyagot találhat az olvasó megyénk irodalmi és művelődési lapjában.

A zenekari darabok közül a Magyar képeknek ezúttal nem volt átütő sikere. Bár a bartóki zene szinte felajánlkozik szellemes fordulataival, a karakter-darabok ragyogó hangszerelése számtalan lehetőséget nyújt az árnyalt játékra — mindebből keveset sikerült megragadni, az interpretáció kissé jellegtelen benyomást keltett, híjával volt az eredeti elképzeléseknek.

Sokkal jobban megoldott műsorszámmá kerekedett a befejezésül hallott Divertimento, melynek egyes részei az est legszebb pillanatait jelentették. Jó összmunka jellemezte az előadást. A szólóbetéteket játszó muzsikusok, a zenekar és a karmester együttes játéka helyenként a régi concerto grossók legszebb hagyományait elevenítette feL

Még a műsor első felében került sor a Brácsaversenyre, melynek úgy tűnik, minden újbóli előadása felerősíti egyrészt a kételkedések, másrészt a rácsodálkozá- sok hangjait. Mint ismeretes, ezt a kompozíciót kusza vázlatokban, csupán néhány elképzelést rögzítő kottában, és levelekből fennmaradt szóbeli utalások formájaként örökölte volna az utókor, ha Serly Tibor, az említett adatok alapján nem rekonstruálta volna még a negyvenes évek végén. Ez a rekonstrukciós munka viszont erős kétségeket hagy az originális bartóki szellem. követkefctes .jelenléte felől — bár tagadhatatlan Serly grandiózus és őszinte szándékú munkája. A Brácsaverseny körülményeiről Kroó György találóan fogalmaz a Bartók-ka- lauzban: „A kórházi ágyon az öt (ti. Bartókot) injekciózó Lax doktornak Bartók szomorúan mondta: — Csak azt sajnálom, hogy tele poggyász- szál kell elmennem. — Evvel a poggyászai, amelybe a század legnagyobb zenei alkotó- művésze szellemének és szívének kincseit rejtette. Bartók magával vitle a Brácsaverseny titkát is.”

A miskolci közönség hálásan fogadta a mű megszólaltatását, a nagyon tehetséges, fiatal szólista, Bársony László a lehetőségekhez képest igyekezett egységes koncepcióba foglalni a tételeket, ami a kompozíció virtuóz jellegének kidomborításával és az intellektuális jelentés- rétegek átélt megformálásáJ val jórészt sikerült.

D. Szabó Ede