Észak-Magyarország, 1981. április (37. évfolyam, 77-100. szám)
1981-04-03 / 79. szám
1981. április 1., szerda ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 A sajtókonferencián kérdezték — Érvényben van-e olyan rendelet, amely előírja a miskolci la- kásigénylönek, szövetkezeti és OTP-öröklakást, vagy magánlakást vásárlónak, az ötévi állandó miskolci lakásbejelentést és tízévi munkaviszonyt Miskolcon? Ha igen, okkor ki ellenőrzi, hogy ez betartásra kerül? — kérdezte lapunk egyik olvasója. Meleg vízzel fűtött, óOOO négyzetméteres kertészeti lelop. Tiz- Megáradt a Sajó, pihen a komp, hosszú lesz az út az ónodi vásárra ezer fej saláta kerül a piacra. Fotó: Fojtán László A Hernád mellett Sajóhidvég Oregecskén. Siku néni portája egy darabka«még a múlt századból. Jászberényi Emilné dr., a városi tanács vb lakás- és helyiséggazdálkodási osztály vezetője válaszol: — Ilyen rendelet nincs és nem is volt. Olyan rendelkezés van, hogy Miskolcon az nyújthat be lakásigénylést, akinek az állandó lakóhelye, vagy munkahelye itt van. Olyan rendelkezés van, hogy mindaddig, amíg a Miskolcon lakó és dolgozó lakásigénylők igénylése nincs kielégítve, a vidéken lakók háttérbe szorulnak. Lakásjuttatásnál ezeket az adatokat ellenőrzi a tanács illetékes osztálya. Magánlakás-vásárlásnál ilyen megkötés nincs. Bárki vásárolhat, akinek az anyagi helyzete ezt megengedi. Természetesen a tulajdonszerzési korlátozásra vonatkozó rendelkezéseket figyelembe kell venni. — Azok a vidékiek, akik nagyobb pénzösszeggel rendelkeznek, megvásárolhatják-e Miskolcon, a szövetkezeti és OTP-öröklakást? Van-e rendelkezés érvényben Vantal Gyula, a Szikszói nagyközségi Tanács V. B. titkára válaszol: — Településünkön csak a KPM kezelésében levő utakon van higanygőz-világítás. Szikszó főterén, a Szabadság téren az elmúlt évben felállított jubileumi emlékmű díszkivilágítást kapott; a nagy teljesítményű reflektorcsoport széles sávban megSikerescn fejeződött be az úttörőcsapatok hasznosanyag-gyűjtési vérsenyének megyei akciója. Borsod megyében ebben az akcióban 203 iskola vett részt, csakarra, hogy ezeket öt évig nem lehet eladni? Előfordul, hogy a megvásárolt lakást készpénzért jóval magasabb áron — 13 ezer 'forint/négy- zet méter — eladja. Szövetkezeti és OTP-érté- kesítésű lakását bárki eladhatja a szabadforgalomban, mert ez személyi tulajdonú lakásnak minősül. A pénzügyi és lakáscsere-forgalom gyorsítása érdekében az 1981. január 1-én életbe lépett új rendelkezés szerint még az ötéves elidegenítésen belüli bejelentési kötelezettséget is eltörölte a kormányrendelet. A város területén megépülő valamennyi tanácsi értékesítést: lakás névjegyzéken keresztül (kivéve a központi kereteket) kerül elosztásra. Az OTP-értékesítésű lakásokat, illetve azoknak egy bizonyos százalékát (megállapodás szerint) az OTP szabadforgalomban értékesíti. Itt versenytárgyalás van, aki a legtöbb előleget fizeti, az kapja meg a lakást. nagyközség többi utcáján — az ismert rendelkezés értelmében — energiatakarékosság miatt az ÉMÁSZ a 100 wattos izzókat hatvanasra cserélte a lámpatestekben. Üzemzavar esetén egyébként, a lakosság bejelentése alapján, időben intézkedik az ÉMÁSZ. Véleményem szerint, nincs különösebb probléma Szikszó közvilágításában. nem 97 ezer tanulóval. Az úttörők idei hasznosanyag- gyűjtési versenye eredményes volt, hiszen mintegy 1 4 millió forint értékű vas-, fém- és papúk.üHod&cöt adtak át a MÉIí-neK. Szép- és izgalmas kutatói, munkát kínál történészeknek, geológusoknak, hogy miként került az utóbbi évszázadok alatt a Hernád partjára Sajóhidvég, az a település, amely nevében is hordozza még közeli kötődését, a nagyobbik, immár távolabb eső folyóhoz. A legrégebbi bejegyzés egy birtoklevélen Hydweghe települést említi a Sajó és a Hernád közti területen, amit a község lakói ma leginkább csak szigetnek neveznek. Később Sajóhidvég az ónodi vár tartozéka, a Rákóczi- ak birtoka lett. és amikor a fejedelem már a bujdosók keserű kenyerét ette, a jól termő, szép földeken a császárhű urak osztozkodtak. Tavasszal és ősszel mindig nagy vizet hozott a Hernád és sok év alatt új medret mosott magának, mire a falu a másik partjára települt át. Fontos út és híd vezetett át a községen, de hídnak már nyoma sincs, azaz, hogy egy hídfő romjait ma is fellelheti a múltat kutató, de ez már Sajóhidvég újabb történelmének része. Mikszáth Kálmán felejthetetlenül írta meg az eltaposhatatlan Dőry báró portréját, oki a falu határától lejjebb, Körömnél veretett hidat alázatos tisztelgésképpen az egri érsekség előtt. A vezet les azonban addig tartót;, amíg hídpénzt lehetett szedni... A két folyó közelsége évszázadokon át meghatározta az itt élők sorsát, akik közül nagyon sokan halászattal foglalkoztak, kevesebben földműveléssel. Hát ami a halászatot illeti, ma ugyancsak felkopna annak a ::a jóhióvéginek az álla, aki abból szeretne megélni, ami halat kifog a Sajóból, vagy a Her- nádból. Annál inkább megnőtt a föld, a termőföld becsülete. Amíg a magas adók miatt huszonöt évvel ezelőtt mindenki szabadult tőle, leadta, nem művelte, most az utódok kapva kapnának rajta. Hogyan alakul a község mai arculata, kik lakják, miként élnek? Járjuk az utcákat a hunyorgató tavaszi napsütésben és itt is, ott is kavicshalmok, téglarakások foglalják el az út és a járda közötti, fákkal övezett szigetet. Felújítások, tatarozások, új alapok, friss téglafalak váltakoznak előttünk. — A felszabadulás előtt hét munkást tartottak számon Hidvégen, ma a felnőtt lakosság nyolcvan százalékának a környező üzemek adnak munkát, a kohászat, a gépgyártás, a vegyiüzemek és a sörgyártás — tájékoztat Kerékgyártó János tanácselnök. — Az első, amire gyűjtenek, a családi ház és most már az sem mindegy, hogy milyen. Kell a pince a kertben megtermett gyümölcsnek, zöldségnek, garázs a kocsinak, külön szoba a gyerekeknek. A szép berendezés, a bútor, a könyv elmaradhatatlan. Szorgos emberek élnek itt, sokat áldoznak azért, hogy jobban éljenek. Siku Imréék portája a Táncsics utcában még a múltat idézi kopottas nádfedelével, aminek az eresze előtt fejet kell hajtani a belépőnek, olyan alacsony. Kicsinyke ablak néz az utcára, a vastag vert falak, a mestergerenda, a szabad kémény, mind-mind egy előző század még megmaradt darabja. — öreg volt ez a ház már akkor is, amikor a férjem született, pedig már ő is nyolcvanegy' éves — számolgat az idős asszony, aki fát hasogat, gz udvar hátsó traktusában és meg-megpihen a kevéske erőlködéstől. Ö is 77 éves már. — Hái'om gyerek van — mutatja nehezen hajló, fáradt kezén —, de mindegyiknek ott van a családja, a dolga. Eljönnek a hétvégeken, de mindent nem végezhetnek el helyettünk. Kifeszített dróton hófehér ruhákkal csattog a szél, az udvaron, a ház körül a rend és a tisztaság vesz körül mindent, gondozottak a fiatal fák is, melyele már főként, az unokák örömére teremnek. Sikuék élete itt telt el és ők már nem változtatnak, kisebb javításokkal, toldozá- sokkal jó nekik a megszokott régi ház. Jobbra az iskola emeletes épülete mögött Magyar József bányász fiatalon fogott az otthonteremtéshez, kellett már egy meleg, meghitt fészek az átlagosnál nagyobb családnak. De közbeszólt a betegség, ami ilyenkor duplán sújtja az embert, mert tehetetlen azzal, amit megkezdett. A jó közösség tagjai bajban mutatják meg, mennyire fontosak egymásnak: volt itt bőven kőműves, villanyszerelő, tetőfedő, lakatos, mindenki túl akart tenni a másikon, így készült el a szép tágas otthon, amelynek az avatására körülbelül negyven bányászt hívtak meg, olyano-, kát, akik nem egy-két napjukat áldozták fel, mire tető került a Magyar család feje fölé. Az út kanyarog, hol közelebb, hol távolabb fut a folyó mentén: a Hernád a község határa alatt másfél kilométerre torkollik a Sajóba. . Rossz, rázós, gödrös makadámút visz ki a körömi kompig, amit most magasra emel a zavaros, sáros áradat. Pihen a komp, előtte sárban lóg a sorompó, a révész kis kuckóján lakat, az ablakon pókhálót mozgat a szél. A végeláthatatlan síkságon haragosan fut megszélesedett medrében a Sajó,' Haragosak a tiszadobiak, a taktaszadaiak, a kesznyéteni- ek, tiszalúciak és körömiek is, akik kerülővel mehetnek majd a magas víz miatt a következő ónodi vásárra. Nagy József j Kézcsók&m, elvtársnő! ÍRTA: JIRI JÁNOSKA Vanko. a vállalat vezérigazgatója ezen a napon szmokingban és rendkívül jó hangulatban érkezett munkahelyére. — Elenka — mondta rögtön a ti tkárnőnek —, hívja a vezetőséget, telefonáljon a minisztériumba, hogy nem tudok 'elmenni az értekezletre, mert halaszthatatlan kötelezettségeim vannak, amelyek jelentőségüket tekintve messze túlmennek vállalatunk keretein. Világos? — Világos — válaszolta Elenka — és akkor a szokásos moszkvai vodkát vegyem, vagy skót whiskyt? Vanko szemrehányóan tekintett a titkárnőre: — De kislány! — Értem, .tehát whiskyt — hozta helyre hibáját gyorsan a titkárnő. Azután a titkárságon már csak a dekorálással és a frissítők előkészítésével foglalkoztak. Tíz órakor a portás izgatottan jelentette : — Igazgató elvtárs, itt van! Vanko nyugtatót vett be, azután bekapcsolta a vevőkészüléket, amelyet a honvédelmi szövetség kölcsönzött neki. — Kacsa hívja Sast, Kacsa hívja Sast — hallatszott a készülékben. — Éppen most ért a félemeletre, ahol adtak neki egy kis frissítőt. Károly- ka, az úttörő elmondott neki egy kjs versikét. Mi átadtuk neki a vállalati kitüntetéseket es felajánlottuk, hogy legyen az ifjúsági szervezet tiszteletbeli tagja. Átkapcsolok ... — Itt Liba, Liba hívja Sast — hallatszott ismét —, már az első emeleten van, de egy kicsit kifulladt: utólagos hozzájárulásával, Sas kartárs, elintéztem, hogy az első helyettes a karjában vigye tovább ... — Hallom — válaszolta Vanko. és gondolatban elátkozta az elromlott liftet. — Itt Kócsag, Sast hívom, Kócsag hívja Sast — hallatszott egy izgatoit hang a második emeletről. — A vállalati énekkar a „Bukszus, bukszus” kezdetű dalt énekli, de a vállalati jogtanácsos hamisan énekel, javaslom, hogy csökkentsék a negyedévi prémiumát, itt Kócsag, átkapcsolok, az elvtársnő a harmadik emeletre ér ... Az igazgató magánkívül kapcsolta ki a készüléket, megigazította csokornyakkendőjét, kéz- és lábtörést kívánok neked Viktor, mondotta félhangon, és kilépett az ajtón, hogy üdvözölje a vendéget. — Kézcsókom, elvtársnő — visszhangzott az egész titkárság. Az igazgató úgy nyújtotta kezét a vendégnek, mint a vőlegény a menyasz- szonynak, és mielőtt leült, figyelmesen kissé terjedelmes ülepe alá helyezett egy párnát, amelyet külön erre a célra vettek kölcsön a kultúrteremből. Az üzemi szakszervezeti bizottság elnöke már nem bírta tovább a feszültséget, és összerogyott, egyenesen a csoportbizalmi, Kulesko karjaiba. — Olyan fülledt itt a levegő — hallatszott a fotelból. — Mindenki úgy füstöl, mint a gyárkémény. ' Kuleskó, a csoportbizalmi azonnal megszervezett egy felajánlást: a vállalat személyzete abbahagyja a dohányzást. Amikor a kollektív felajánlást aláírták, azonnal ki is tettek a vállalat homlokzatára egy transzparenst, ezzel a felirattal: Nemdohányzó vállalat. Az udvaron a honvédelmi szövetség tagjainak díszlövése delet jelzett. Vanko felállt és így szólt: — Tisztelt Pertlicková elvtársnő, az üzemi étkezdében egy kis ebédet készítettünk. 1 Ragulevest, nyárson- sült sertéspecsenyét, szepesi tarhonyát, a nagymama receptje szerint főzött kompótot; amíg az ünnepi díszmenet összegyűlik, hogy lekísérje önt az ebédlőbe, ahol átadjuk a vállalat ajándékát, egy kristály- vázát, kérem, feleljen erre a kérdésre: hogy döntött: Elvállalja a takarítónői állást? A feszült csendben így szólt Pertlicková : — Elvállalom. Elenka észrevétlenül jelt adott az ablakon át az udvarra, ahonnan óriási hurrá hallatszott. Ezután vállalati ünnepség következett, amely három napon és három éjszakán át tartott. Hegymegi lános, volt szikszói lakos a 700 éves Szikszó barátai nevében megköszönte a szülőfalujának 'adott sok-sok megyei támogatást. Egyben arról érdeklődött, mi várható a nagyközség köz- világítási problémájának megoldásában. világítja a tér egy részét. A KullaÉkiyíijtő úttörők
