Észak-Magyarország, 1981. március (37. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-14 / 62. szám

1981. március 14., szombat

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3

Ki a jó lakatos?

Kövesdi példa

hogy szervezettebb, gyorsabb kiszolgálást kapjanak a kohász-termelőüzemek, csökkenjenek a „bespájzolt”, szétszórtan gyűjtögetett pót- alkatrészkészletek. Ugyanakkor produktív munkával járulunk hozzá a beruházás sikeréhez; a gépgyártás Jel- juttatásához; s a gyár területén igen drágán dolgozó, külső karbantartó és kivitelező vállalatok pótlásához. Mert azt szeretnénk, ha minél kevesebb pénzt kellene feleslegesen kidobnunk. Egy példa: a konverter-falazást végző idegen vállalatnak mi adjuk az anyagot, a szerszámot, a gépet. A magyar tűzállótégla darabonként ötven forintba kerül. Az angol gyártmányú darabonként kétszázba. A beszerelési díj azonban az anyagérték 25 százaléka. Ugyanazért a munkáért így a négyszeresét is kifizetjük adott esetben.

Gyáregységi karbantartó szervezetünk központosítása végül is nem az emberek összeterelését, hanem a sok kis egység rugalmas és hatékony mozgatását jelenti.

Simon Béla, villamos és műszerautomatika gyáregység:

— A termelőberendezések villamos au tematikáinak üzemeltetése és karbantartása mellett nekünk kell megoldani az egyedi gépgyártás villamos, vezérléstechnikai, elektronikai feladatait. Az erősáramú berendezésektől a vállalati számítógépekig terjed a skála.

Faragó Andor, építészeti és kemencekarbantartó gyáregység:

— Negyedszázada foglalkozom az LKM épületeinek, szociális létesítményeinek, műhelyeinek karbantartásával és felújításával. A beruházáshoz megvásárolt korszerű emelőgépeket mi kaptuk meg. Ez azt jelenti, hogy a jövőben a vállalati lakásépítésből is kivehetjük a részünket. Üj feladatunk a kemencék karbantartása, amit egyelőre külső vállalat lát el. Nem törekszünk teljes önellátásra, csak amit a leghatékonyabban végezhetünk, azzal foglalkozunk. És persze az olyan munkákkal, amelyekre nem akad vállalkozó.

Serfőző Sándor, a gépgyártási főosztály vezetője:

— Dolgunk a gépgyártással összefüggő kereskedelmi és piacfeltáró munka megszervezése. Nekünk kell válaszolni rá: mit, mikor, miből, hogyan, mivel és menynyiért gyártsunk? Dolgunk a gyártástervezés, illetve a

részét. Óriási tartalékot látunk a 400 milliós értékű pótalkatrészkészlet csökkentésében, s a forgási sebesség növelésében. Jelenleg ugyanis csupán a készlet fele mozdul egy év alatt.

Exportra is

Bencze József, az új igazgatóság vezetője szemmel láthatóan elégedett munkatársai válaszaival. i ,

— Úgy gondolom, kibontakozott a kép arról, hogy mekkora vállalkozásba fogtunk. A vállalaton belül jelenleg folyó hagyományos gépipari tevékenység értéke elszámoló áron meghaladja az egymilliárd forintot. Ám, ha terveink valóra válnak, ezt az értéket már az idén megduplázzuk.

Egyedi gépgyárunk tehát a központi javítóüzemek és sok kis karbantartó műhely jobb irányításából születik. Rugalmas munkaszervezésből, a piac igényeihez igazodó tevékenységből, az erőforrások ésszerű kihasználásából. Jellemző, hogy gépgyárunk szereidéi sem luxuscsarnokok lesznek. Meglevő kisebb-na- gyobb raktárainkat, régi műhelyeinket alakítjuk át erre a célra.

— És a megrendelések?

— Az idén, s még a jövő esztendőre is elegendő feladatot ad az acélműberuházás gépeinek ' elkészítése. Egyelőre tehát zömmel saját megrendelésünkre dolgozunk. De néhány gépet készítettünk már exportra is. Például nagy teljesítményű zagyszivattyúkat. A külföldi gyártmányokkal versenyképes áron, s másoknál lényegesen rövidebb idő — fél év helyett hat hét — alatt.

Egyelőre el kell hárítanunk több neves külföldi cég érdeklődését. Ám a VI. ötéves terv végére már évi 4—5 ezer tonna egyedi gép gyártását szeretnénk megvalósítani.

— Mit szólnak ehhez az érintettek, a munkások, a középvezetők?

Kovács György Attila

(Következik:

Határozottan,

demokratikusan)- kettes hasznosítással

Szállításra készítik elő a tavaszi hajtató fajtájú tápkockás salátapalántákat a kövesdiek fóliatelepén. Idén salátából 300 ezer palántát állítottak elő.

Arról van szó, hogy akinek ma kevés munkát tudnak adni, azokat nem bocsátják el, s nem is helyezik át. Gondoskodnak róla, hogy a 18 ezer dolgozót foglalkoztató gyáróriás kapuin belül fizetésük ellenértékét megtermeljék, oda viszik a munkát, ahol a munkás van.

Változó

szemlélettel

— Tudja ki volt nálunk eddig a jó karbantartó lakatos? — kérdez Bencze József, a diósgyőri Lenin Kohászati Művek egyedi gépgyártási és karbantartási igazgatója.

— Gondolom az, akit többnyire csak sétálni, vagy, üldögélni láttak a termelő- berendezések közelében.

— Így van, abból lehetett tudni, hogy jól bánik a rábízott gépekkel, hogy érti a dolgát. — Változik a világ: ezután az lesz a jó géplakatos, akit csak akkor látnak a felügyeletére bízott gépek körül, ha valóban szükség van rá. Ideje többi részében pedig pótalkatrészt • készít, gépet szerel, vagyis termel, kihasználva a munkaidőt, azt csinálja, amit kell. Ezt már Modla Géza mondja, aki három évtizede karbantartó, s gyakran morgolódott a vállalat vezetőinek „határozatlansága” miatt. Most háromezer munkás gyáregységve- zetőjeként meg kell valósítania azt, amit felsőbb vezetőin korábban számon kért. Kisebb csapatával a kombinált acélmű beruházásán edződött. Ha valami nehéz műszaki, szerelési problémát meg kellett oldani, sokszor nem a mérnököket, a tervezőket, hanem őt hívták, keresték a külföldi szerelővállalatok emberei.

Világos

célokért

Az új 6. számú igazgatóság, s a hozzá tartozó öt új gyáregység feladatairól nem kevésbé tapasztalt vezetők szólnak.

Tűzkő Attila, gépgyártó és szerelő gyáregység:

— Feladatunk kettős. A termelőberendezések javításához, felújításához szükséges gépalkatrészekkel látjuk él a karbantartókat, az eddiginél gyorsabban, össze- hangoltabban. Remélhetően, kisebb készletek mellett is javuló színvonalon. Üzemszerűen végezzük majd a nagyobb értékű alkatrészek felújítását. Másik lő feladatunk az egyedi gépgyártás. Idei leckénk mintegy 2000 tonna egyedi gép elkészítése. A kombinált acélmű II. szakaszának tulajdonképpen gépgyártási fővállalkozói vagyunk. Erőnkhöz mérten hozzájárulunk a nagyberuházás meggyorsításához, s a költségek csökkentéséhez.

Modla Géza: — A kohászati termelő gyáregységek irányítása alól kivált fő- mechanilrusi szervezetek, s- szétszórtan működő karbantartó egységeik továbbra is a termelés „szolgálólányai” lesznek. De megszüntetjük a sufnirendszert, amelyben a kíváncsi szemek elől elzárva nagyjából mindenki azzal foglalkozott, amivel akart. Igyekszünk elfeledtetni az ügyeletes lakatos fogalmát; aki „készenlétért” veszi fel a fizetését. Pénzt csak munkáért adunje. Ez a több ezer főnyi munkásgárda szakmai összetételét tekintve is alkalmas .arra, lV3gy forgácsoló- és szerszámgépparkunkat több műszakra átállíthassuk, s számíthassunk rájuk a termelésben. A kohászati termelés és a karbantartás szétválasztásától azt várjuk,

„hozott tervek” alapján történő gyártáselőkészítés; a minőségellenőrzés. Olyan új technológiák kidolgozása, felkutatása és meghonosítása, amelyek bevezetésével jelentősen növelhető a felújítandó alkatrészek élettartama. Ha sikerül hozzájárulnunk a karbantartási munka minőségének javításához, akkor újabb kapacitásokat szabadíthatunk fel a gépgyártás számára.

Somosi Jenő, karbantartási és felújítási főosztály:

— Célunk egy mondatban is megfogalmazható. A kohászat termelőberendezéseinek színvonalát úgy kell megtartanunk, helyenként emelnünk, hogy megállítsuk a karbantartási költségek növekedését, sőt csökkentsük azt. Ez nemcsak a munka jobb irányítását, szervezését, összehangolását kívánja. Évente 1.5 milliárd forintot költünk fenntartásra, felújításra. E hatalmas összeg 35 százalékát külső vállalatoknak fizetjük ki. Ügy tetszik, félmilliárd forintot kapun belül tarthatunk, ha sikerül pótolnunk belső eréből a külső vállalkozók nagyobb

Évek óta tartó, jól megfigyelhető folyamat a munkás- szállók kihasználtságának csökkenése, „elnéptelenedése”. Ez azt is jelenti, hogy emelkedik az egy, főre jutó üzemeltetési költség. Részben ez a tény, részben pedig az újra törekvés adta az ötletet a Bükkvidéki Vendéglátó Vállalat vezetői számára, hogy a meglevő munkásszállásokat a hét egyik részében munkásszállóként, hétvégeken pedig szállodaként üzemeltessék.

Nézzünk néhány adatot, néhány tényt az ötlét" életrevalóságának alátámasztására. Az országban 1128 állandó munkásszálló van. Ezek mintegy 106 ezer ember számára nyújthatnának szállást, ám kihasználásuk — a 2,6 százalékos évi csökkenés miatt — ma már mindösz- sze 77,5 százalékos.

Ezek tények ... De tény az is, hogy dinamikusan fejlődik a belföldi turizmus, a hét végi kirándulóforgalom.

'Nem titok, hogy legtöbb hazánkfia és külföldi turista Budapestet, a Balatont, a Duna-kanyart, esetleg Hajdúszoboszlót, és Harkányfürdőt keresi fel.

Kinek van erre energiája? — halljuk és mondjuk lépten-nyomon, s különösen mondják azok a gazdaságok, üzemek, amelyek évekkel korábban felhagytak, s azóta sem foglalkoznak fólia alatti palántaneveléssel, zöldségtermesztéssel. Ami igaz, igaz: az energia ára valóban csillagászati méreteket öltött. Márpedig fűtés nélkül ugye sem korai palánta, sem korai zöldség nem születik. S ha ehhez még hozzászámítjuk a termesztés kézimunkaigényét is, bizony jó nyereséget ettől a tevékenységtől nem remélhetnek a gazdaságok. Sőt, azt hiszem inkább visz, mint hoz ez az ágazat.

Viszont mindezek ellenére zöldség, vitamin kell! Szüksége van rá kicsinek, nagynak, fiatalnak, öregnek egyaránt.

A két egymással szemben álló érv- közül a Mezőkövesd és Vidéke Áfész ez utóbbit tartja fontosabbnak. Vagyis azt, hogy legyen saláta, paprika, paradicsom és más zöldségféle. Vallják ezt, s ami még lényegesebb, a gyakorlatban csinálják is. Annak ellenére, hogy a növekvő költségek miatt nyereségben kimutatható haszonra innen nemigen számíthatnak. Mégis foglalkoznak vele, mert. azt mondják, ez a tevékenységük a város, a környék lakóinak közhangulatát kedvezően befolyásolja. Lám. a hasznot lehet így is mérni! Mert ez haszon, sőt több mint a forinttal mérhető!

És tovább megyek .1. nem törődtek bele a növekvő olajárakba sem! Bizonyság erre, hogy a központi palán- tanevelő-telepiik 9 nagy fóliasátra közül ötben a fűtést normál kútvízzel, az úgynevezett vízfüggönyös módszerrel oldották meg. Bár még pontos összesítésük nincsen, de a becslések szerint, az így és eddig megtakarított fűtőolaj ára korántsem filléres tétel.

Minap ottjártunkkor bármelyik fóliasátor alá kukkantottunk be, gyönyörű, üdezöld szőnyeg fogadott. Két kísérőnk Pető János üzemvezető és Toronyi István telepvezető elmondták: az első szakaszban termesztett saláta- és karalábépalánták jórészét már elvitték a zöldségtermesztő szakcsoportok tagjai. Az áfészen belül ugyanis három szakMegyénk igen gazdag kiemelkedő szépségű tájakban, és így a belföldi és külföldi idegenforgalom nagyobb érdeklődésére joggal számot tarthatna. .Abban, hogy megyénk gyógy-idegenforgalma nem túl jelentős, éppúgy megtalálhatók azok az objektív okok, amelyek gátolják az idegenforgalom területi széthúzását. így például az a tény, hogy megyénkben a szállodahálózat kapacitása, valamint a szálloda- árak színvonala gátolja a hazai lakosság belföldi turizmusát.

Ezt segítette viszont, emellett a Bükkvidéki Vendéglátó Vállalat üzleti hasznát is növelte 1976-ban az a kezdeményezés, hogy a Borsodi Vegyikombinátban üzemeltetett munkásszállásokon 23 ezer „vendégéjszakát” (is) kiadtak. Ez. mintegy 690 ezer forint többletbevételhez juttatta a vállalatot és a turista, a látogató is jól járt, hiszen személyenként fürdőszobás, szép’szobáért (akkor) mindössze napi 29 forintot fizetett.

A munkásszállások kettős hasznosításának gondolata a gyakorlatban tehát bevált, kiállta a próbát. Ezért is

csoportba tömörülve 240 család termeszti piacképesre a központi telepen felnevelt, előállított tápkockás palántákat A salátát, karalábét, az úgynevezett második szakaszban a paprika, a paradicsom követi. A paradicsompalánták (K—3-as fajta) már ottjártunkkor „kiszállításra érettek” voltak, s a paprikák tüzdelése is megkezdődött

— Idén körülbelül egymillió palántát állítunk eíő. Többek között a már felsorolt zöldségféléken kívül sárga- és görögdinnyét, főzőtököt, káposztaféléket...

A Mezőkövesd és Vidéke Áfész zöldségtermesztői nemcsak Mezőkövesd várost és a környező községeket látják el zöldáruval. Juttatnak belőle a ZÖLDÉRT Vállalatnak is. A palántából pedig más áfé- szeknek, termelőknek is jut Az előállított egymillió palánta haszna — nem végeztünk számításokat, mégsem

tarthat számottevő érdeklődésre a Bükkvidéki Vendéglátó Vállalatnak az a kezdeményezése, ötlete, amely szerint Miskolcon a 3 ezer adagos Hámor étterem mellé egy 500—800 személyes munkásszálló-hotelt építenek.,

Vegyük számításba: ha több vállalat több helyen üzemeltet saját munkás- szállót, az ugyanannyi éttermet, recepciót, kazánházat stb. jelentene és a szálloda üzemben tartásához szükséges egyéb helyiségek számát is megnövelné. Ebben az esetben viszont több étteremvezető, gondnok, portás, takarító is kell. Nehezebben biztosítható a munkásszállók rendszeres karbantartása, azaz lényegesen magasabbak lesznek az általános üzemeltetési költségek. S még nem szóltunk arról, hogy egy speciálisan vendéglátással és egyéb szolgáltatással foglalkozó vállalat minden bizonnyal magas színvonalú ellátást képes nyújtani.

Ebben a tervidőszakban fő feladatának a speciális idegenforgalmi koncepcióban való hatékonyabb közreműködést tekinti. Ez konkrétabban. a kereskedelempolitikai irányelvek szelleménehéz megsaccolni — sok millió forint értékű. Jelentkezik majd sok kiló, mázsa paradicsomban, paprikában, több tízezer fej salátában, karalábéban, következésképp javuló áruválasztékban, a szakcsoporti tagok anyagi érdekeltségében, végezetül a jobb közhangulatban.

Ilyenkor a serkenő tavasz kezdetén, ha primörzöld- ség-termesztésről, fólia alatti palántanevelésről akarunk tudósítani, évek óta egyetlen útirányunk lehet: Mezőkövesd. Ezen kijelentésünk egyben a Mezőkövesd és Vidéke Áfész ilyen irányú munkáját dicséri. A dicséret azonban egy kicsit magában, hordozza mások bírálatát is. Mert úgy gondoljuk, az olajnál jóval drágább az ára akár az elsorvasztott tenni- akarásnak, akár a hiányos zöldségellátásnak.

Hajdú Imre Fotó: Laczó József

ben végzett munkát jelenti, amihez hozzátartozik a munkásszállások kihasználásának növelése, azaz a kettős célú hasznosítás és ezzel összefüggésben új turistacentru- mok létrehozása.

Sárospatakon kempinget építettek és üzemeltetnek. Ugyanott tavaly elkezdődött egy 120 ágyas szálloda építése is.

Kedvező lenne — különösen azért, mert Miskolc is szállodahiánnyal küzd és a Hotel Miskolc építését elhalasztották —, ha a vállalat elképzelése, azaz a Hámor étterem mellé épített munkásszálló megvalósulna. Ez a munkások számára biztosított színvonalas ellátáson kívül, az építésben részt vevő, azt anyagilag finanszírozó vállalatok számára is gazdasági előnnyel járna. A Bükkvidéki Vendéglátó Vállalat ugyanis a szállodaként is üzemelő munkásszálló bevételének hasznán megosztozna.

A kézenfekvő ötlet megvalósításának szükséges, de nem elégséges feltétele, hogy azok a vállalatok, amelyek eddig a méregdrága albérleti dijakat egészítették ki, netán IBUSZ-szobát béreltek, most élve a kedvező lehetőséggel csatlakozzanak a Bükkvidéki Vendéglátó Vállalat kezdeményezéséhez.

Buchert Mikló*