Észak-Magyarország, 1981. március (37. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-01 / 51. szám

. ÉSZAK-MAGYARORSZÁG JO

.1981, március vasárnap

Uvegmosas.

Hát, így megy ez...

Hatalmas kereslet — gazdaságtalan palackozás

Btnik a borsodi ásványvíz?

— Nincs pénz a fejlesztésre

— December 31-én lejár a szerződés

— Súlyosbodna az ivóvízellátás

Megyénknek egyetlen természetes ásványvize van, amelyet palackoznak, s ez a borsodi ásványvíz, a Borsodi víz. Gyógyhatásáról számos legenda kering, például ahol fakad, lenn 300 méter mélyen, az edelényi 4-es aknában már jó ideje kortyolgattak belőle a bányászok, mikor azt tapasztalták, hogy enyhíti a gyomorbántalma- kat, fejfájást, szédülést, az úgynevezett másnaposság ellen pedig kitűnő gyógyszer. Egy bizonyos: alkálikarbonátos víz, s leköti a gyomorsavat.

Mielőtt rátérnénk a lényegi kérdésre, érdemes fölvillantani néhány adatot. Elsőként azt. hogy Borsod megye 9 községében életveszélyes az ivóvíz, 160 községben pedig ihatatlan. Ehhez számolandó még jónéhány község, amelyekben tovább kellene javítani, tisztítani az ivóvizet. Tudom, az u meny- nyiség, a napi 0—10 ezer üveg, amit a Borsodi Sörgyár edelényi kirendeltségében palackoznak, nem oldja meg az ivóvízellátást, azonban mindenképpen enyhíti. Hatalmas a kereslet. A vendéglátóipari egységek kapnak utána, hiszen nincsen szódájuk, az a bizonyos jó nyomós szóda, amelyet bizony a kedves vendég nagyon kedvelt. No, de ez már a múlté. Sajnos, úgy tűnik, a borsodi ásványvízre is ez a sors vár, ha az illetékesek nem találnak jobb „megoldást”, mint a palackozás beszüntetését.

Kétségtelen, jelenleg áldatlan állapotok uralkodnak az edelényi kirendeltségen. Szinte manufakturális módszerekkel dolgoznak, két műszakban, 35-en. Ennyi ember egy korszerű gépsoron tízszer ennyi teljesítményre lenne képes! ,

— Nézzen körül, mi van itt! — biztat Buka. István, a kirendeltség vezetője.

Az asszonyok védőköpenyben állnak a lassan zö- työgö sor mellett. Egyikük üveget mos: spriccel a víz, másikuk ásványvizet tölt: sugárban tör ki! Vízben toporognak, vizesek, nyirkosak a falak, mállik a vakolat.

— Ez így nem bolt! Olyannyira gazdaságtalan, hogy. nem is tudom, mi lesz velünk!

— Gondoljunk egy kicsit azokra is, akik szeretik a borsodi ásványvizet — vetjük közbe. — Ez nem egyszerűen gazdasági kérdés, annál több, úgy véljük ...

— Tudom, bár én tebben illetéktelen vagyok — mondja a kirendeltség vezetője. — Egy bizonyos, a kút kiapadhatatlan ! Percenként 600 liter ásványvizet képes adni. Most a bányaszivattyú felhoz percenként megközelítően 400 litert, s ebből mindössze 20—30 litert palackozunk percenként, ami azt jelenti, hogy maximum 5 százalékot. A többi elmegy a bányavízzel.

— Mit gondol, miért nem lehetett már korábban megszüntetni ezeket az állapotokat, s mondjuk egy óránként 16 ezer palack teljesítményű gépsorral felszerelni a ki- rendeltséget, olyan gépsorral, amilyen a Borsodi Sörgyárban van?

— Tisztázzunk valamit. Ez a régi, elhasználódott épület a. bánya tulajdona. Mi csak béreljük. Ez év december 31-ig szól a szerződés, utána őszintén szólva nem tudom mi történik.

— Ne haragudjon, de itt közvetlenül önök mellett áll az új kirendeltség berendezésére szánt épület. Miért nem költöznek át oda?

— Nincs kész. Nagyon sok minden hiányzik • onnan, amihez pénz kellene. S a vállalatnak erre .., de kérdezze meg a központot!

*

Telefonon érdeklődünk. Közük, hogy Éi^gnár Gyula, a Borsodi Sörgyár kereskedelmi főosztályának vezetője távol van, s a helyettese, Urbán Ferenc nyilatkozik

ebben a meglehetősen fontos és kínos kérdésben.

— Nagyon nehéz helyzetben vagyunk •— kezdi Urban Ferenc.

— Erisük ez alatt, hogy megszüntetik a borsodi ásványvíz palackozását?

— Valószínűleg igen — ismeri ei a főosztályvezető- helyettes.

Ekkor, utalunk megyénk ivóvízellátására, a gyógvha- tásra, a várható felzúdulásra, és sok minden egyébre utalnánk még, de nem szükséges.

— Mit mond a bánya?

— Hajlandó megújítani a szerződést egy feltétellel, ha fizetjük az önköltséget is. Hát ez nem megoldás, mert így is gazdaságtalan a palackozás. Az a baj, hogy az elmúlt időszakban jelentős fejlesztéseket valósítottunk meg.... illetve nem baj, csak a kirendeltségek szempontjából gond, mert nekik már nem jutott pénz, Ede- iénybe sem.

— Ügy gondoljuk, lehetne megoldást találni valamikép-* pen. Mi, fogyasztók talán még egy tisztességes áremelést is szívesebben vennénk, mint a palackozás megszüntetését. Bár az volna a helyesebb. ha a sörgyár, a bánya. vagy más pénzzel rendelkező cég, vállalat, termelőszövetkezet bekapcsolódna ebbe az ügybe, s korszerűsítve a palackozást ki tudnák elégíteni az igényeket.

— Most még az ev elején

vagyunk — tájékoztat Urbán Ferenc —. s azon dolgozunk. hogy a borsodi ásványvíz ne legyen csupán bányavíz, hanem a lakosság kedvelt itala. ,

Mi fogyasztók, mindenesetre várunk, reménykedünk.

Karosi Imre Fotó: Fojtán László

Kereskedelmi szövetség az ókorban

Tíz város sajátos kereskedni mi szövetséget kötött a mai Jordánia és Szíria területén a római és a bizánci uralom idején. A Decapolis- nak nevezett föderáció újabb ■négy város csatlakozása után. is fennmaradt.

A templomok, amfiteátrumok, a többi építkezési emlék, az ásatások során talált használati tárgyak a ' mai Amman, Djaras, Damaszkusz, Bosra helyén kialakult kereskedelmi központok egykori nagyságát és virágzásál bizonyítják. Ezzel szemben

az ősi Decapolis néhány más városáról. Dionról. Pellárol és Arbiláról eddig szinte semmit sem hallottunk. Még a települések pontos helyt sem volt ismeretes.

A Jordániái tudósok azonban Irbid vái'os közelében régészeti munkálatokat végeztek. és megállapították hogy éppen e város alatt húzódott az egykori Arbila. A tudomány mostanáig csak a

város nevét ismerte, az ásatások során azonban római amfiteátrum nyomaira bukkantak, híres rómaiak sírját találták meg. felfedezték egy bizánci templom romjait, ezenkívül agyagedények és rézpénzek sokasága került a felszínre. A régészek remélik hogy az ásatások folytatásával az egykori kereskedelmi szövetség más titkait, is felfedezik.

Nincs még egy hegysora hazánknak, amely oly , sok várat, várromot hordozna csúcsain, mint a megyénk északkeleti részén végigvonuló Zempléni-hegység. Csaknem tucatnyi van itt belőlük. őrizve a letűnt idők történelmi. olykor csupán mondái emlékeit.

A szerencsi és a sárospataki Rákóczi-vár ma is egyike a legszebb, legépebb magyar várépítményeknek. Boldogkő vára — a közelmúltban történt helyreállítása után — szintén lenyűgöző hatással van az ide látogatókra. Hasonlóképpen kedvelt kirándulási célpontja a környékbeli' és a messzebbről érkező turistáknak a restaurálásra váró, de- jelenlegi állapotában is gyönyörű füzéri vár a Hegyközben.

A Bodrog és a Tisza összefolyásánál épült és 1705-ben lerombolt tokaji várra, a sátoraljaújhelyi Vár-hegy tetején a 13. század derekán emelt és 1553-ban elpusztított várra, valamint a Komlóska közelében épített Puszta-várra ma már csak a Himnusz költőjének szavai 1 illenék: „Vár állott, most kőhalom...”

A zempléni hegyekben levő várromok közül ezúttal kettővel kívánunk, kicsit bővebben foglalkozni, éspedig az Amadé- és a régéci várromokkal. Mindkettő a Zempléni-hegység nyugati vonulatánál található. Amadé várát — Telkibányától délre. Gönc közelében — mintegy 650 méter magas hegycsúcson Amadé nádor építette a 13. század végén. Érdekes történelmi esemény fűződik a várhoz. Ugyanis amikor Ulászló lengyel királyt trónjáról száműzték, Amadé nádor várában talált menedéket, sőt a nádor magyar csapatokat is szervezett Ulászló megsegítésére. s azokkal betörve Lengyelországba. visszaültette a királyt a trónjára. "** ••"•••

Amadét 1315-ben meggyilkolják, s mivel fiai a kiski- rálykodó Csali Mátéhoz csatlakoztak, annak bukása után Amadé várát Köbeit Károly elkobozta és 1317-ben lerom- boltatta. Ma már csak romok, omladozó falak ‘láthatók az egykor oly fontos katonai erődből, de a kirándulók mostani állapotában is szívesen felkeresik.

Néhány évig' Amadé nádor volt az ura a közel: regéci várnak is. amelyet egy 624

méter magas dácittömbön a Baksa nemzetségből származó Simon építtetett a 13. század elején. Fia, György a vár bástyái alól elkergette a' másodszor betört tatárokat. A vár a 14—15. században a Drugeth, Debrő .család tulajdona, majd 1422-ben Zsig- mond király Brynkovics György szerb fejedelemnek, a század végén Mátyás király pedig a Szapolyaiaknak adományozta Regécet'. Mohács után Ferdinand ajándékozása révén a Szeredi családé lett, később a Rákócziak birtokába került.

Ezzel megkezdődött a zempléni táj és benne a regéci vár történetének csaknem 100 éves fényes korszaka. A pataki vár mV- I- Rákóczi György és felesége. Lorántffy Zsuzsanna gyakran és szívesen tartózkodott Re- gccen. különösen a telet töltötték szinte rendszeresen ezen a gyönyörű vidéken. Családi irataikat, levéltárukat is itt őriztették. I. Rákóczi Fevenc özvegye. Zrínyi Ilona szintén kedvelte Regécet.

Gyermeke, a későbbi vezérlő fejedelem, kétéves sem volt. még. amikor 1678. januári ában Regéc váróba tette 01 udvartartását, hogy a kis Ferkőt — ahogy erdélviesen a nagyanyja, Báthori Zsófia hívta — a bécsi udvar ármányától megóvja. Hiába vigyázott rá féltő gonddal: maga öltöztette, fektette le, ételét, italát maga készítette el, mégis megesett, hogy a g}'érmék halálosan megbetegedett. Az a hír terjedt ei, hogy a császári ügynököK megmérgezték. A környékbeli nép körében az a mendemonda járta, hogy megbabonázták a bölcsőjét, s ezzel egy Doleszné nevű szolgálót gyanúsítottak, akit boszorkányság miatt már háromszor is megbüntettek.

A magyar urak is mérgezéstől tartottak, és arra intették Zrínyi Ilonát: vigyázzon kisfia ételére, italára, s jól megnézze, kit bocsát a közelébe. Már holt hírét is költötték, de a gyermek felgyógyult. Májusban visszatértek Sárospatakra, ahol nagy öröm várt ró: a szerencsi tiszttartó, Zári András ugyanis küldött neki egy póni lovat, amely — amint írta— „nem nagyobb egy kecskénél, de már grádicsokat is jár.”

A Rákóczi-szabadságharc bukása után a bécsi udvar a regéci várat felrobbantana. Az eltelt csaknem 300 esztendő óta bástyái, tornyai, lakópalotái helyén csak romok. omladozó kövek maradtak. De a magas regéci várromokról még így is gyönyörű kilátás nyílik a környező kúp alakú zempléni hegyekre és az egész Hernádi völgyére.

Hegyi József

Négyszáz éves

a holland

Ma mái1 minden kontinensen találkozhatunk a holland tulipánnál. Négy évszázaddal ezelőtt a keresztes hadjáratok résztvevői hozták Kis- ázsiából mint ritka vadnövényt. Az egzotikus virágok úgy elbűvölték a hollandokat, hogy -a XVII. század elején egy ritka fajtának a hagymájáért 5000 arany gulden! is elkértek. A dolog odáig fajult, hogy 1637-ben törvényt kellett hozni a tulipánhagymákkal való spekuláció megfékezésére.

tulipán

A tulipántermesztés nagymértékben fél évszázaddal ezelőtt kezdődött. Kiderült, hogy Dél-Hoilandiában ideális feltételek vannak e növények termesztésére. A holland tulipánok azóta meghódították a világ virágpiacát, az itt értékesített hagymák és virágok 95 százalékát Hollandia szállítja. Fö vásárlói: az NSZK. az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Svédország.

Egy újabb vásár

avagy: mit vegyünk nekik?

Alig ért véget a nagy téli vásár, máris újabb beszerzési hullám vette kezdetét. Pedig nincs semmiféle árleszállítás. Csakhogy: március eleje közeledik, amelynea egyik napja amolyan „kedves nap”. Sőt, nem is amolyan. Itt a nyakunkon március 8., a Nemzetközi Nőnap.

így/, nagy kezdőbetűkkel kell írni, mert. ez dukál. No. meg a készülődés! Persze, (csoda lenne, ha nem így lenne) a készülődés mos' még nem az egyén. — mármint a másik, az erősebbik nem — részéről tapasztalható. Az majd később jön. a nagy „Nap”-ot megelőző délutánon. vagy a napján, vagy ... esetleg utána sem Tehát most még. nem a fér iek. barátok, kedves férfi kollégák vásárolnak, hanen a „kedves” vállalatok, híva tatok, hivatalos és választott vezetőségei. Pontosabban: u> 3 megbízásukból valaki, vág* valakik. S hogy mit tesztté és mit vesznek? Vállalat: válogatja, — no. meg a vál lalat kasszájának telítettség toka.

Nézi 'az ember a forgatsz got. az üzletekben. „Ötven ezt hatvan azt kérek-.. kérünk, s közületi blokkot, számlát

róla”. Az, hogy mit csoma- goltatnak be ízlésesen, természetesen igen változatos. Hol milyen a fantázia, — no. persze a pénzügyi keret ereiéig. S fantázia az azután van... '

Az üveg- és porcelánboll- bab mokkáscsészéket csomagolnak.

— Nálunk, most harmadik éve ez a menő, — mondja, a három bevásárló. (Nők.) — Egy-egy nő két csészét kap. Kompletten, tányérral együtt persze. S három év alatt ösz- szejön a hatszemélyes mok- káskészlet.

— S mindig kapnak ■igyanolyat mint az előző évi? Síért ugye itt ez is döntő.

— Sikerült. — mondják légedettep. — Most már neglesz kinek-kinek a hat lai'ab csésze... Jövőre meg újra törhetjük a fejünket, ni legyen a meglepetés.

— És miért önök, miért em a férfiak?

— Hát, igen. de mi mosi lent nők, hanem a szakszervezet vagyunk ... 1 (No. persze, így egészen más a helyzet. Ha náluk „női” szak- szervezet van?'.)

.A Centrum illatszer osztályán különböző, márkás szappanokat és spray-ket, (ejtsd:

szpré) számláznak és csomagolnak. Odább női táskákat, divatosakat. (Pénzesebb cég lehet, vagy női vezetőség a szakszervezetnél.) Odább pedig. a női rövidáru osztályon ... No, nem ... Ez nem lehet igaz... De mégis igaz... Igen, kérem, ott. s ráadásul két idősebb férfi (!) női nadrágokat, (mármint fehérneműt. nem pantallót,) es melltartókat csomagolta Inak. Ebből harmincat, abból ötyénél ... íme. itt van az a bizonyos változatosság, az a bizonyos határtalan fantázia. Ez igen? Drága . dolgok, és mindennap szükségesek. Ettől bizonyosan odalesznek akik kapják. Csak éppen... csak éppen .. No. szerencsére nem nekem kell kimondanom. vagy pontosabban: leírnom... Mondja helyettem az egyik fiatal eladónő miután a becsomagolt meglepetéssel a két térflvásőrló elballag. S hógv mit mond? A következőt:

— Csak azt nem tudom, hogyan verték le ennyi nőről a pontos méretet. — S iö- ízűen mosolyog hozzá Van is min1 ..

B. S.