Észak-Magyarország, 1981. március (37. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-10 / 58. szám

1981. március 10., kedd ESZAK-MAGYARORSZAG 5 Az encsi járás ötezer gyermekének a területi iskolafogászatot. Szikszón, az úgynevezett Betánia óvoda középső cso'- porlosai hetente egyszer, ör­vendezve várják a fogász doktor bácsit, aki, ha jön az ápoló nénivel, hoz olyan fog­krémet, ami megpirosodik, ha fogat mosnak vele. és a doktor .bácsi még mesélt is egyszer, mert szépen meg­kérték. * — Igazán fontos, hogy megszokták a fehér köpenyt, s már nem félnek a riaszt- gatásoktól, ami sajnos, meg mindig övezi a fogászokat is. Élvezettel mosnak fogat a fluoros krémmel, természe­tesnek veszik, hogy a fogor­vos gyógyít — mondja dr. Oláh Béla járási vezető fo­gász főorvos, akiről az a hír járja, hogy valami újat pró­bál megvalósítani az encsi járásban, az iskolafogászat terén. A hónapokkal előző­leg kezdett munka nem várt eredményeket hozott és hoz. — Alapvető gond az apró- falvak egészségügyi ellátása. A járásban szanaszét-helyez­kedő falvakból érkezők — szinte kétlakiak az ingázás miatt — sajnos nagyon rossz fogakkal érkeznek. Majdnem mindig, a fog szempontjából az utolsó esetben, a húzásra. Nagyon ritka az, aki rend­szeresen kezelteti a fogát. Ez vonatkozik a gyerekekre is. akiket ha hoz, akkor a szü­lő hoz — ezzel egy napot ve­szít a munkából, mert ugye, akkor még elintéz ezt is, azt is —, de ha folyamatos ke­zelést igényelne a gyerek, azt már kevés esetben járják végig, mert ha nem fáj, ak­kor ugye, minek... Grafikonokat, összesítése­ket vesz elő, számsorok, .ne­vek, orvosi ügyeletek helyei sorakoznak az íveken, kiraj­zolódik á „módszerkészlet az aprófalvas települések is- kolatogászatának szervezésé­hez”. A program magába foglal egészségnevelést, gvógysze-' rés prevenciót, konkrét fogá­szati ellátást. — amiből job­bat és többet tudnak végez­ni — és a. helyi, pontosabban Hetvenhét faluban 8ÜÜU gyer­meket látnak el, lil iskolában 55U0 gyereket négy fogorvos és besegít két körzeti orvos. A komplexmunkában segí­tenek a vöröskeresztes ta­nárelnökök. a negyven kör­zeti védőnő a gyógyszeres prevencióban és az egészség- nevelésben. Kísérletként 10 iskolában és 10 óvodában „Elmex-geleé” gyógyszer- pasztával mosnak fogat a gyerekek, ami a magas fluo- ridtartalma miatt megelőző „gyógyfogmosás”. A tapasz­talatok nagyon jók, a gye­rekeket érdekli, szeretik, kü­lönösen a legkisebbek. A negyedik-ötödik-hatodik osztályos gyerekeket már a szisztematikus fogászati ellá­tással ' gyógyítják. Minden gyereknek van egy kartonja, vizsgálati lapja, amire az évek .folyamán rákerülnek a vizsgálatok észlelései. A | területi vizsgálatok után busz szállítja a gye­rekeket, — meghatározott időben, nem iskolaidő helyett — a kezelési helyre, ahol egy napon hat fogorvos látja el őket. A hetedik-nyolcadik osztá­lyosoknak sajnos, nem tud­ták így megoldani a/. ellátá­sát, ők spontán jelentkeznek és jelentkezhetnek a szak- rendeléseken. Ha a kísérlet beválik, mire a most kezelt gyerekek nyolcadikosok lesz­nek, az ő fogaikkal már ke­vesebb baj lesz és bátrabban keresik fel á fogorvost. Az óvodás korúak és az 1—3. osztályosok Elmex-es keze­lést kapnak, itt speciális szakvizsgálatokat is végez­tek, milyen eredményre ve­zet a fluoros kezelés. Az új fogászati ellátás az elmúlt ev novemberétől in­dult meg az ,encsi járásban. A kezdeti gondokon túllép­ve — az autóbusz megszer­zése — zavarmentes az or­szágban egyedülálló preven­tív hálózat megszervezése és az iskola fogászati munka. Köpöczi Edit Indulásra kész a kavicsflotta Befejezték a téli nagyjaví­tást és indulásra készen áll a nyékládházi kavicsbánya kotróhajó-flottája. A hidro- pneufnatikus kotróhajók és más g'épy berendezések fel­újítására 10 millió forintot költöttek. Nyékládházán, a 3-as számú főútvonal köze­lében elterülő tórendszerből termelik ki a kavicsot,. Idei tervük több mint kétmillió köbméter kavics kitermelé­sét irányozza elő. A kislakás­építés várható növekedése miatt az idén a lakossági vá­sárlások élénkülésére számí­tanak. Ezért az igények jobb kielégítésére új szolgáltatási formát vezetnek be. A vas­útvonalak mentén depókat létesítenek és így a vásárlók közelebbről szállíthatják el a kavicsot. A jobb ellátást szol­gálja a Volán Vállalattal kö­tött megállapodás is, amely szerint a kavicsfuvarokat a Volán az építkezőknek bizo­mánybán házhoz szállítja. Vadászruhák Csurgóról A Somogy megyei csurgói Napsugár Ipari Szövetkezet új termekkel bővítette vá­lasztékát. Az országban egye­dül itt varrják a kéménysep­rők íekete öltözékeit, s nagy tételben csak itt készülnek a vadászruhák is. Az új termékre már meg­érkeztek a megrendelések. A kéményseprőknek 300, a vadá­szoknak 200 komplett öltözé­ket készítenek, az utóbbiak­ból valószínűleg külföldre is szállítanak. „Magad uram, ha szolgád nincsön?...” tr A magánerős építkezésről volt szó Az elmúlt héten a Miskolc városi Tanács elfogadta az idei esztendő költségvetési és fejlesztési tervét. A fejlesz­tési alap jelentős részét cél­csoportos lakásépítésre for­dítják. Ebben az évben az 1726 újbnnan átadandó la­kásból — tervek , szerint — H48-at magánerőből építenek meg. A lakásépítésen belül érthetően a figyelem közép­pontjába kerüli napjainkban a magánlakás-építési akció. Erről, és a magánerős épít­kezés során fplmerülö nehéz­ségekről tanácskoztak a kö­zelmúltban az építtetők és az építkezésben részt vevő vállalatok képviselői Miskol­con, a Hazafias Népfront Miskolc városi Bizottsága és a Miskolc városi-járási Népi Ellenőrzési Bizottság által szervezett összejövetelen. A magánerős építkezéshez, társasházépítéshez jelentős támogatásra van szükség. Ez azonban nem elég, a taná­csok, hivatalok összehangolt munkája is szükségeltetik, hogy ne forduljon elő olyan eset, amelyet az egyik fel­szólaló mondott el: 1977-ben vásárolta meg telkét a város peremén, amelyre az építke­zéshez szükséges eki-i építési engedélyt a kerületi hivatal­tól meg is kapta. Később a városi tanács visszavonta az engedélyt, mivelhogy ezen a területen sorház építését ter­vezik ... Lassan négy év telt el, és az építés azóta is áll. S hogy mennyire nem zök­kenőmentes egy magánház, vagy társasház megépítése, azt ismét egy példával iga­zoljuk, amely ugyancsak ezen az összejövetelen hahgzott el. Jóllehet, aki elmondta, már saját házában lakik, mégis tanulságos ismertetni, mi is történt addig: A tizenkét lakásos társas­ház építésébe történetünk hő­se a kivitelezéskor kapcsoló­dott be. Ez a kivitelezés meg­lehetősen sokáig tartott. Kis­iparos nem vállalta a mun­kát, hiszen számára nagy fel­adatról volt szó. Vállalatok­nak viszont túl kicsinek bi­zonyult ugyanez a feladat. Amikor az engedélyezett terv birtokában a BÁÉV-hez for­dultak segítségért, közölték velük: ebből a szerkezetből nem vállalhatják a kivitele­zést. Ha viszont áttervezhe­tik, akkor igen. Ez megtör­tént, csakhogy az alapozást maguknak az építtetőknek kellett elvégezniük, amelyet közös megegyezéssel, félve a maguk okozta kontármunka hátrányaitól, elvetettek. Ezért másik céget kerestek tel ki­vitelezőnek, akik egy másik szerkezetből, újonnan elké­szített terv — és természete­sen újítás — alapján kezdték meg a munkát. A szerkezetek összerakása, a vízvezeték be­kötése után azonban még hátra volt a vakolás, amely ismét csak bosszúságot je­lentett a társasházak tulaj­donosainak. A nagynehezen megtalált maszekot el kellett küldeniük, így azután min­denki úgy fejezte be házát saját erejéből, ahogy tudta. Mindebből kicsendül az óhaj, korántsem elegendő egy közművesített terület bizto­sítása a magánerős építke­zőknek. Valamiféle biztosi­lékre várnak a kivitelezésnél is. Mert. ha jól belegondo­lunk, a magánlakások építte­tőire ma még igencsak illik, a „Magad uram, ha szolgád nincsen 1” szólás. Márpedig egy-egy családi ház felépíté­se öt-hatszázezer forintba ke­rül a vállalkozónak és ezért a pénzért jogosan vágyhat az eddiginél nagyobb támo­gatásra. Monw Márt» Borjúmustrón. A márciusi ónodi vásár talán legforgalmasabb helye — a kép is bizonyítja — a szarvasmarha-vásártér volt. Ónodi vásárfia Azt mondják, minden vá­sárnak megvan a maga for­galomgörbéje. Az ilyen már­ciusi vásárok esetében reg­gel 7 óra tájban kezd emel­kedni a képzeletbeli higany­szál, úgy' tíz óra felé éri el a tetőfokát, onnan kezdve pedig íokozatosan zuhan visszafelé. Azt pedig a népi bölcses­ségek könyve állítja — cá­folni képteienseg —, hogy a vásárt mindig a maga nap­ján kell felkeresni. Vagyis például az . ónodi márciusi vásárt a hónap első csütör­tökén. Akkor van a napja, s nem máskor! És elmélkedhetünk tovább is, hiszen a szakértők sze­rint a vásárba mindig kétfé­le ember megy: az egyik okos, a másik nem. Ez utób­bit ostobának is szokták em­legetni. Olyan, akit becsap­nak, lóvá tesznek, szóval, aki­nek legfeljebb a vásár vé­gén jön meg az esze. Azt már a malacvásár for­gatagában bizonygatta ne­kem a körömi Varga István, hogy a vásárban az eladó mindig olcsónak, a vevő mindig' drágának tartja az üzletet. Ezt mint eladó ne­hezményezte, s bizonyságul a szekéren levő, négy el­adatlan süldőjét mutatta. Bi­zony, az 50 kilós malacokért, főleg a 2500 forintos kikiál­tási áruk miatt, nemigen kapkodtak. Lám, mily’ igaz: kettőn áll a vásár! S eladni, alkudni, igen-igen tudni kell. Soltész Gyula — Hajdú­nánásról jött — ezt cáfo­landó, hamar üzletet kötött. Bár így, utólag, az az érzé­sem, nem túlzottan elége­dett önmagával. A kéthetes borjúért, amit szembejőve! vezetett, már sokallta a 4200 forintot. Erre mondják, ké­ső bánat.. . Nagy László, a pecsenye­sütős érdektelenségével eköz­ben azt magyarázta: azóno- ,di vásárok közismerten ol- csóak. Következésképp itt vásárolni érdemes. Mások — éppen a vásárol­ni szándékozók — nem osz­tották ezt a véleményt. S például az egy pár választási malacért sokallták a 2000— 2500 forintot. Rácz Józsefnek Miskolcról viszont más baja volt. Mint mondta: öt malheot vett ki­lencezerért. Meg is kötötték az üzletet annak rendje, módja szerint. Erre az eladó vissza akarja adni neki a pénzt, mivel közben akadt egy vevő, aki többet ígért. — De én nem hagyom any- nyiban — perelt kipirulva, s elrohant rendőrt keresni. Hát ilyen a vásár! Mások . persze, másként látták. Például Tatár Sándor, a jegyellenőr azt mondta: — Negyvenöt éve vagyok cé- dulás az ónodi vásárban. Ez kérem mindig híres vásár volt. A régiek azok igazán nagyok voltak, de higgye el. ez a mostani som rossz.-w Hurka, kolbász, loci pecsenye. A vásár elválaszthatatlan tartozékai. S aki mindezt biztosítja, Nagy László pecsenyesütő. A „névtelen’* kosárfonó másképpen vélekedett: — Rossz vásár, Nem kell a ko­sár a kutyának sem ... Katona József, az egyek! cipész sem volt túlzottan boldog: — Látja, itt van ez a sok csizma. Még azt sem kérdezték meg, minek hoz­tam ... Tény, a nagy forgalom az állatvásárt jellemezte. Az út túloldalán a kirakósok elég­gé unatkoztak. Se a cipész­nek, se a pulóveresnek, se a kalaposnak nem volt jó nap­ja. Sőt, még a kötélgyártó Polgárról sem dicsekedhe­tett. Egy bácsika a Nyírségből, gyönyörű almát kínált, de nemigen álltak meg előtte. — Nem jó árut hozott — tréfálkoztunk vele. — Látja, amott, a kollégája előtt, hosz- szú sor áll... Igaz, a kolléga más gyü­mölcsöt árult. Szilvát. Azt is folyékony állapotban ... Igazolódott a forgalom­görbe. Tíz óra után a tehén­bőgéssel, malacvisítássa! egy­re több autó hangja is ke­veredett. Az üzletek zöme megköttetett. A messziről jöttek szedelőzködtek. A vá­sár sodrából egy Zsiguli (IK 58—10-es rendszámú) ara­szolt kifelé a műútrá. Cso­magtartójában — a teteje csak spárgával rögzített — kéthetes borjú feküdt. Mi­előtt a műútra érkeztek vol­na, a kátyúban nagyot zök­kent a kocsi hátulja, s spár­ga giszakadt, az ajtó felnyílt, s a boci máris a sárban hempergett. A kiabálásra a kocsi megállt, újra kezdődött az imént befejezett „csoma­golás”. Most már kulcsra zárták a csomagtartó tete­jét, úgy indultak el. Remél­jük, a boci kibírta hazáig a nem mindennapi istállót. Az ottmaradottak még ne­vették, beszélték egy dara­big az esetet, aztán lassacs­kán oszladozott a tömeg. A buszmegállóban beállt egy valahonnan valamerre menő járat, s az is elszippantott tö >b tucat embert. Indultunk mi is. Nagy László, a pecse­nyesütő mellől azért még utánunk kiált: — Jöjjenek el 19-én Edéiénybe. Jó vásár lesz. Én mondom, nagy vá­sár ... Hajdú Imre Fotó: Uem Jámef Idegenforgalmi kiadványok Íszak-Magyarországró! A határátkelőhelyeken is kapható már az az új képes kiadvány, amelyet a Borsod megyei Tanács Idegenforgal­mi Hivatala jelentetett meg. bemutatva a leporelló képe­in a jellegzetes észak-ma­gyarországi tájakat, a Ma­tyóföldet és népviseletét, Lil­lafüred és Miskolc-Tapolcr nevezetességeit, a!z aggteleki cseppkóbarlang mesevilágát. Sárospatak és Miskolc látni­valóit. A színes kiadvány négy nyelven ad tájékozta­tást. Borsod, Nógrád és He­ves megye idegeníorgalmi hivatalaival közösen kiadta a három megye műemlékeit, a hollókői várat és a néprajzi falut, Parád-fürdőt, a bükk­szék! és a mezőkövesdi gyógyfürdőket, a Mátrái és»s Tokaj-hegyaljai borvidék ne­vezetességeit ismertető füze­iét is, amelyből a vendégek tájékozódhatnak a szállások­ról, kempingekről, éttermek­ről, a valutabeváltás kksKH Ságéiról.

Next

/
Thumbnails
Contents