Észak-Magyarország, 1981. március (37. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-08 / 57. szám

1981. március 8., vasárnap

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 7

Hejőcsabán született

Íz elfelejtett TorÉi

Hejőcsabán 1879. augusztus 3-án született Tordai Ányos irodalomtörténész. Bizonyos, hogy nagyon kevés élő rokonán kívül úgy Hejőcsabán, mint Miskolcon már kevesen emlékeznek nevére.

A valódi neve Tolvay Gyula volt. Mint szerzetes paptól azonban rendje megkövetelte egy másik keresztnév használatát, igy lett Ányos. A vezetékneve pedig hiába régi név, tanárember esetében (ugyanis paptanár volt) óhatatlanul a csinytevő diákok céltáblájává vált volna. Ezért változtatott nevet, s lett Tordai.

Anyai nagyapja Vályi Gyula székesfehérvári kis- pap volt, amikor az 1848— 49-es szabadságharc elkezdődött. Mint annyian mások — özvegy édesanyja ellenkezésére sem hallgatva — levetette a reverendát, s beállt honvédnek. A harcok során a hadnagyi rangig vitte. De jött Világos, majd a bujdosás. Egy alkalommal ötödmagával megszállt a hejőcsabai molnárnál, Sípos Jánosnál, ahol megakadt a szeme a csinos molnárnén. Később haza került anyjához Fehérvárra, de az fiát kitagadta. Még a pitvarba sem engedte be. Kilenc évi bujkálás után került vissza Hejőcsabára, ahol közben meghalt Sípos János molnár, s ő feleségül vette özvegyét, Kacsándy Katalint. Az ő gyermekük volt Vályi Ilona, Tordai Ányos édesanyja.

Apja Tolvay András,; a felnémeti molnár kisebbik fia László, aki suszterlegényként ismerkedett meg Vályi Ilonával. Az esküvőt 1-878. július 23-án tartották

Hejőcsabán. Első gyermekük Tordai Ányos (Tolvay Gyula) volt, akit még öl leány követett.

Tordai Ányost rendkívüli tehetséggel áldotta meg a sors. Már négyévesen elkezdte az iskolát, aztán korengedménnyel a gimnáziumot. Az egri papok gimnáziumába vették fel, mint ingyenes, szegény tanulót. Az iskolának egyetlen kikötése volt: a fiúnak a papi pályát kell választania, így lett paptanár. Egyetemi tanulmányait Becsben és Budapesten végezte. Bölcsészetből doktorált és irodalomtörténész lett. Tanult, tanított és közben írt is. Verseket, dalokat, színdarabokat. Igen jó barátságba került az akkor már országos hírű íróval, Gárdonyi Gézával. Az egri remete végakarata végrehajtójává is őt nevezte ki. E végakaratnak volt' egy különös pontja. Gárdonyi úgy rendelkezett, hogy holttestét a saját kertjében helyezzék el a ma már ismert felirattal: „Csak a teste.” Azonban ez a pont nem volt végrehajtható: sem az egyház, sem az állam akkor már magánkertbe nem engedett temettet- ni. A fogas kérdést Tordai oldotta meg. Kompromisz- szumot talált. Nem a kertjében, hanem a Gárdonyi által annyira szeretett egri várban, a Bebek bástyán temette el nagyhírű barát-' ját- (A gyászszertartást is 6 celebrálta.)

Torday Ányos igaz, egyenes ember volt. Írásai mindegyikén átsüt izzó ha- zafisága. Családjának írt naplójában így emlékszik 48-as nagyapjára: „... bizonyosan innen él unokájában is a törhetetlen magyár érzés, meg gyűlölete mindannak, amit ö is gyűlölt ...”

Talán legmaradandóbbat az általa írott tankönyvekbe adott a magyar ifjúságnak. A gimnázium harmadik és ötödik osztályos magyar irodalom tankönyveit 1924—36 között ő írta. Bár nagyon sokat hallgatott érte a klérustól, mégiscsak sikerült néhány baloldali írót, költőt, Móriczot, Adyt, Babitsot beépíteni a tananyagba. 1935-ben írta „Amit nem tudunk Gárdonyiról” című művét. E tanulmányában már beszélt Gárdonyi titkosírásos naplójáról. Meg is említette a megfejtés kulcsát, az ó-ti- beti nyelvet, mely inkább képírás. Néhány lelkes barátjával megalapította a Gárdonyi Társaságot. Beválasztották az Akadémiába, tagja lett a Petőfi Társaságnak. Kereste és megtalálta az utat Finnország felé is. Többször utazott oda, hetekre, hónapokra. Az eredmény: létrejött a Magyar—Finn Baráti Társaság. Színdarabjai a Tinó. di, A vén honvéd, a Mikes Kelemen, az Imre királyfi a magyar történelmet idézik.

Alig 59 éves, amikor egy éjszakai szívroham után, reggel holtan találták bajai otthonában. A rádió, az összes újságok közölték: dr. Tordai Ányos 1938. január 17-én meghalt.

Eger városa — hol tíz éven át tevékenykedett — utcát nevezett el róla. Baja — hol életét befejezte —, díszes síremlékkel áldozott emlékének. Miskolcon, s közelebbről szülőhelyén Hejőcsabán, egyelőre semmi nem őrzi emlékét...

Bobkó Gyula (

Macsat isfvaií rajzai

/

Mácsai István 1922- ben született Budapesten. A Képzőművészeti Főiskolán Bernáth Aurél növendéke volt.

Hazai”és külföldi múzeumokban több munkája látható. Két ízben tüntették ki Munkácsy-díjjal. Világosan komponált, kiérlelt színvonalú képei a reális valóság látszata mögött lírai és szimbolikus mondanivalót hordoznak. Festményeit a gondos szerkesztés, a neoklasszicista ízű, dekoratív hangvételű, erőteljes színvilág jellemzi. Itt közreadott rajzait a kiérlelt, biztos tudású grafikus erények jel-; lemzik.

ß rácson túli vitán

Van, aki megborzong, na ezt aszót hallja: börtön. Van, akinek éveken át ez az otthona, munkahelye. A Magyar Televíziónál a közelmúltban készült el Agárdi Tamás szerkesztő-riporteri közreműködésével és Wiedermann Károly rendezésében A rácson túli világ című műsor, amely Solt és Márianosztra bemutatásával nyújt betekintési lehetőséget az elítéltek különös világába. Maguk a börtönlakók mondjál:: el, hogy a

szabadságvesztésnek milyen hatása van, mi a legsúlyosabb a büntetésben. A műsorban megszólaló őrök, nevelőtisztek mindennapi

gondjaikról és — mert ilyen is létezik a börtönben — örömeikről beszélnek, s arról a furcsa helyzetről, hogy a börtönben, a zárt világban kell felkészíteni az elítélteket arra, hogy a szabad emberek társadalmában majdan megállják a helyű-; két

Kopp, kopp, lépések, zuhanás, elomló test, lebben a haja, befújja* az arcát, mészíehér vonalak, hiába adják az óxigént, elkéstünk, mondja az orvos, ránéz, tehetetlenül széttárja a karját, tíz perc, tizenöt, ennyi idő alatt történt, nem fordítható meg semmi, nem lehet újra kezdeni, hogy odaüvölthessen, ne menj oda! Ha előbb lát- 1a volna, ha megpillantja a reaktorok tetejéről, de mással volt elfoglalva. Csak nyomokban lehet benne a kén, még egy kis ammóniát adj, talán nem is mozdult a szíja, csak gondolta, amazok megérezték, mit akar, mindenki érezte, te vagy a legjobb mérnök, be is bizonyíthatod és szeretnek az embereid, megcsinálják, amit akarsz.

„Csak előbb indultam volna, akkor most...” Üj- ' ia feltör benne a sírás. „Nem maga a hibás.” „Hiába mondják, nem tudnak meggyőzni, én tudom.” „Adja ide a kezét.” Ü.iabb szúrás, „talán aludni is fogok, megnyugodni, hogy ne lassúm újra”.

„Nem maga a hibás”, ismétli meg, „ne vádolja magát”. Ki volt oktatva, hogy az adagolók fölött néhány lélegzetvétel is halálos lehet, maga mondta”. „De én tudom, hogy az onnan vett mintából korrekció nélkül lehet legjobban megállapítani a gázarányt.

Hajdú Gábor:

Ott volt az újítási javaslatom a fiókban.”

Kopp, kopp, lépések, zuhanás ...

Előrenyújtott karjába beszúrta a tűt, nézte a hosz- szú, keskeny ujjait, nem érzett semmit. Neki is ilyen keze volt, elnézte gyakran, biztos mozdulatokkal engedte át a mintavevőből a gázt, magasra emelte a, karját, apró mellén megfeszült a köpeny. Néha fel is ágaskodott, fel volt gyűrve könyökéig a fehér köpeny ujja, úgy mint emennél.

„Ne gondoljon rá, el kell felejteni”. Nyolc napja, vagy tíz, elfordította a fejét, kitekint az ablakon, megfényesültek 'a fákon a rügyek, olyan közel .vannak, szinte érintik az üveget, egy-egy barna dárda. Benne nem mozdul semmi, ugyanaz az állókép, az az. óra, az a délután. Ült az íróasztalnál, azt számolta. Gizi megállt fölötte „mikor leszel ezzel kész”. „Már kész vagyok”, mondta ö. „akár meg is kezdhetném, de egy . jó alkalomra várok”. „Ennél jobb sohasem lesz” mortdta a lány, „az előbb telefonáltak, az első két • óra eredménye több mint nyolc tonna polimer”.

Furcsa izgalom ömlött szét benne, rápillantott a lányra, most igazán szépnek találta. „Szép vagy”, mondta, amaz durcásan elhúzta a száját. „Erre most nincs idő, ma bizonyíthatsz”.

„Te vagy a legfiatalabb mérnök, először ezt tanuld meg, az itteni feladatokat. Egy vagy másfél éve mondhatta a sref. Bizonyíts’!. A többiek mind voltak tanulmányúton. volt. aki Japánban is. Állt az íróasztala előtt, biztosan Kovács megy, gondolta, pedig tavaly is ő volt.

Nagyra vannak a tapasztalataikkal, két év alatt megtanult itt mindent, másfél éve semmi sem történt. amit nem tudott előre. Az is az ő ötlete volt. hogy bontsák ki u vízzárat. amikor feltelt a vezeték. Na, meg a gyors-zár, ami biztonságossá teszi a leállásokat. De ö a fiatal.

Titokban kezdte el, mégis tudta mindenki, pedig csak célozgatott rá, matematikai modell kellene az arányokról, olyan mint egy logaritmustáblázat, csak le kellene olvasni az értékeket. Tizenöt-húsz százalékkal megnövekszik a termelés. Marhaság, mondta Kovács, mindenütt a világon így csinálják, mint mi. Az evést sem lehet automatizálni, nyugodjanak meg, ez is ilyen. Itt nem felesleges az ember, meg a tapasztalata.

Ö azonban tovább dolgozott, a fiókjába zárta el a táblázatot, most már értéktelen számhalmaz. Kovács . közben egyre magasabban tornázta az eredményeit, igy van ez, Öcsi. mondta leereszkedően, te számolgatsz, én meg dolgozom.

„Olyan ez az egész, mint az iszapbirkózás”, mondta egyszer a lánynak, „amíg nem készülök el vele. amazok ketten kicsinálnak, ha csak az ujjúkat is mozdítják, mert csak egy hajszálnyit kell állítani itt a műszeren, és odabent az au- toklávokban egészen másként alakulnak a dolgok. És az se mindegy, mikor mozdítja odébb az ember •v/1 a hajszálnyit. És arról sem vagyok meggyőződve, hogy váltás előtt nem mozdítanak ...”

Gizi szótlanul nézett rá, megszínesedett az arca. A kezében tartotta a mintavevőt, féloldalt nézett visz- sza rá. „Én is gondoltam erre, csak nem akartam szólni”. Ügy ment ki, nem is hallotta az ajtó csapó- dását. „Tehát igaz. Ha ketten jutnak ugyanarra a végeredményre, akkor ...”

Hallotta az ablak előtt a lépéseket, kopp, kopp, csi- korgott a kavics, „le kellene hozni egy vezetéken a gázt, az adagolótól. Az lenne a jó. ha ide futna be a piüszerszobába, szaporítani lehetne a kontrollok számát de a modell így is igaz”. Átlapozta- a táblázatot, nyolc hónap, ennyit foglalkozott vele. pedig nagy részét számológéppel végezte. Harmincnyolcegész nyolcra állítani, ha kettőhetvenötről kilencvenötre emeljük, pontosan huszonhét percig. Utána a tartályoknál a reaktorok után ellenőrizni, de az már nem Gizi dolga. • Nyolc-kilenc paraméterrel való játszadozás. de szigorú arányok szerint és én oldottam meg... azt hiszem, megnézhetik a végeredményt. Kékesi meg Kovács is majd a váltásnál ..

Átsétált a kéntelenítőbe, mindent rendben talált, nézte az óráját, felcsörgette a műszerszobát. „Nem megyek vissza”, hadarta a lánynak, lediktálla, mit csináljon. Felmentek a reaktorok tetejére a kezelővel, végignézték a hőfokokat. Lassan emelkedett a hőmérséklet, most megy igazán jól a reakció, csak az időket, tartsuk. Félóránként ment le és telefonon mondta be az utasításait a lánynak. „Ezeket a szakaszokat az alapidőkkel együtt kellene automatizálni, a táblázat alapján, ez már szinte gyermekjáték”.

„Már majdnem kilencezer jött le”, kiabálta a 'lány a telefonba, ő tnesz- szire tartotta fülétől a kagylót, hallják meg a töb-; biek is. „Még egy gázt csinálj”, mondta neki „néhány perc és ott leszek.’ Ea'-et gondolt, meené zük még egyszer a hőfokokat, felben- számolt, míg mentek fel a lépcsőn, nyolcvagy kilencszáz kilóval óbb., lesz, mint Kovácsé, ha az utolsó, óra közepes átlagot is ad. Megnézte újra a hő-, fokokat egymás után . ..

Valami nvustalansáe fog-' ia el, ahogy leértek a léo- csőn. Nem tudta az okát,' meggyorsította. a léméit, akkor látta meg- a lányt, fehér pillangóként liboent, a szűk korlátok között. Ne menj oda. ■ üvöltötte, de alig jött hang a torkán. Dobogva futott fel a lépcsőn. nem gondolt rá, hogy esetleg ő is... Hallotta,' hogy utána szaladnak- a többiek, ketten vagy hárman, de nem nézett hát-1 ra, gyorsan, gyorsan odaérni. Az arcát látta meg' először, a segélykérő szemét. lehatolt n másik földreomlott. . merev testa előtt, hogy kevesebbet szippantson a gázból i I •’

__„_j