Észak-Magyarország, 1981. március (37. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-01 / 51. szám

ÉSZAK-MAG YARORSZÄG 6 1981. március 1., vasárnap ' X, : Á KONDÁS A Tisza felől metsző hidegen suhant rá a falura a szél. A reg­gel még nem szakadt fel teljesen, amikor a recsegő trombitahang belevágott a tiszabábolnai csendbe. — Mindig innen, az al­végről indulok, magyarázta Szikszai Bemát. — össze­szedem a disznókat itt, az­tán a felvégen, s megyünk le, amoda a kis erdőbe. Ott puhább az idő .... Rándítással mutatta az irányt, s mozdult, meg ma­radt is volna a lába. — Nincs,, hideg? — s mu­tatjuk a kigombolt pufaj- kakabátot. — Aláöltözök én — , s mutatja is, egy-kettő-négy­öt rétegben a ruha... — Meg aztán ... — Aztán mi? — Akad egy kis lélek­melegítő is. Óvónők gyakorlati államvizsgája Egy sikeres kísérlet Borsodban három városban gyakoroltak , Négy héttel ezelőtt har­minc hajdúböszörményi óvónőjelölt érkezett a me­gyébe. Tizennyolcán mis­kolci, .tizenketten leninvá- rosi óvodákban gyakorolták leendő élethivatásukat. Az­az, a dolog korántsem ilyen egyszerű. Ugyanis nemcsak a szokásos „vidé­ki” gyakorlatról volt szó esetükben: a négy hét vé­gén, az utolsó csoportfog­lalkozáson vizsgáztak is. Méghozzá a gyakorlati ál­lamvizsga-bizottság előtt. Hároméves múltra tekint vissza a Hajdúböszörményi Óvónőképző Intézet kísér­lete, amelyben Hajdú-Bi- har és Szabolcs-Szatmár megyék . mellett Borsod , is részt vett. Miskolc mellett korábban Kazincbarcikán gyakorolhattak és állam­vizsgázhattak az óvónőkép­ző intézel hallgatói, s ter­mészetesen elsősorban a megyéből való óvónőjelölt­jei. Bafíy Dezső, az óvónő­képző intézet tanára el­mondta: a’ gyakorlati ál­lamvizsga és a vidéki gya­korlat összekapcsolásának lehetősége régóta foglalkoz­tatta őket. A tapasztalatok* szerint ugyanis, a hallgatók a szakmai gyakorlatokon lényegesen jobban dolgoz­tak, szebb eredményeket értek el, mint a gyakorló­óvodában, ahol lényegesen rövidebb idő állt rendelke­zésükre a csoporttal való együttműködésre. A szak­mai gyakorlat alatt viszont többségük jobban meg tu­dott ismerkedni a reá bí­zott gyerekekkel, valóban óvónőként dolgoztak, s nem utolsósorban azt is jobban le tudták mérni, hogy mennyire alkalmasak a pá­lyára, milyen kapcsolato­kat tudnak kiépíteni a gye­rekekkel és a szülőkkel. Csak mellesleg: a szakmai gyakorlat és az államvizs­ga ilyetén összekapcsolásá­val a helybeli gyakorló óvodát is tehermentesíteni lehetett: több idő jutott az elsőéves óvónőjelöltek hos­pitálására és foglalkozásá­ra. s végre megteremtődtek • feltételek ahhoz is, hogy az utolsó évesek megismer­kedhessenek a nem nevelé­si, 'hanem az adminiszlrá- ciós feladatokkal. Korábban erre nem volt lehetőség, s a fiatal óvónők, az óvodák-/ ba kikerülve érezték ennek hátrányát. A kísérlet most véget ért,, harmadik évében tehát összességében pozitív a mérleg. S noha ez elsősor­ban az óvónőjelöltek vizs­gája, a borsodi óvodák is jól vizsgáztak. Döntően fiatal, még pályakezdő óvó­nőket is megbíztak ugyanis a mentori feladatokkal. (Mentor óvónő az, akinek a csoportjában dolgozik a hallgató.) Igen sokan kö­zülük elsőként vettek részt ilyen államvizsgán három évvel ezelőtt. S amint az a Leninvárosban megtartott értékelésen is elhangzott: korszerűen felszerelt óvo­dákat jelölt ki a megye, s a tárgyi feltételek biztosí­tása mellett megfelelő fi­gyelmet fordítottak arra is. hogy a jelöltek alaposan megismerkedjenek az óvo­dai nevelés hétköznapi, mindennapi gondjaival. Jó partner volt Borsod — mondták a böszörményiek. S nem udvariasságból, de Hajdúböszörmény is jó partnere a megyének. Amint azt Ludányi Tiborné, me­gyei vezető szakfelügyelő, a megyei tanács művelődés- ügyi osztályának munka­társa elmondotta: nemcsak jól felkészített óvónőket kapunk tőlük. Aktívan be­kapcsolódnak a borsodi óvónők továbbképzésébe is. A héten például a szakfel­ügyelő óvónőknek rendez­nek háromnapos tovább- • képzést. A Hajdúböszörményi Óvónőképző Intézet kísér­letének eredményeit látva egyébként idén Kecskemé­ten is megpróbálkoznak vele. Sőt: a sárospatakiak is érdeklődnek, hiszen az anyaintézménynek is érde­ke, hogy megkönnyítsék a pályakezdő, fiatal óvónők beilleszkedését, munkába állását. (es. a.) S félrebillentve a kabá­tot, ránk kacsintott, hogy a kondásnak van ám becsü­lete, egy-egy üveg sör, ku­pica pálinka csurran-csep- pen mindennap... Fekete kis kutya csahol eszeveszetten. Nemigen tetszik neki, hogy egy hely­ben állunk. — Menj, Bogár! S már szalad, mert a disznók nem veszik tudo­másul, hogy a kondást föl­tartották. — Ez az egy van? — Ez. Volt egy másik is, de amilyen szorgalmatos, elég a disznókhoz. — Most hány van? — Most? Mire végére érek, ötvenhatot szedek össze. Nyáron van száz is, meg több... Ezek meg mind hasasok, ezek már nyugodtan ballagnak... Komótosan nekiindultunk mi is. Lejjebb, egy kapu­ajtóból már meglehetősen szigorúan pillogott felénk egy idős néni. Őrizte a ko­cát, míg őrzésre át nem ad­ja... — Mióta csinálja? — Ezt? Hatodik éve. Az­előtt meg a csordával jár­tam. De nehogy azt higyjék, hogy mindig az állatokkal voltam, habár szeretem én őket. Traktoros voltam én. Nem most... Régen .., Ezek a mostani traktorok már mások, nem ráznak annyira. A régiek meg ösz- szeráztak nekem négy ujj­nyi gyomor-süllyedést. Nem vagyok én még öreg, csak ötvenkettő... S amióta az állatokkal járok, kettő már visszament. S két ujját egymás mel­lett kinyújtva mutatja, hogy a süllyedésre érti. — Mire nyugdíjba me­gyek — s ránevet hango­san saját jövendölésére —, rendbe szedem mag'am. Bogár visszaszalad, meg- bökdösi a csizmát. Búcsúzóul, a fénykép ked­véért még bebizonyítja, az öreg, ütött-kopott trom­bitához futja még a szufla. — Az ostor meg akkor szólna rendesen, ha a vé­ge is megvolna — röstell- kedik. De azért pattintott vagy tízet, tizenkettőt. A ked­vünkért, meg hogy jelezze, indul már ... Csutorás Annamária Fotó: Laczó József E. KOVÁCS KÁLMÁN Tizenöt film gyártás alatt A MAFILM négy játék­film-stúdiójában jelenleg ti­zenöt film áll gyártás alatt. Még előkészületi stádium­ban van a Budapest, a Dia­lóg és az Objektív Stúdió­ban egy-egy; Gothár Péter: Megáll az idő, Fábri Zol­tán: Rgkviem és Rózsa Já­nos: Kabala című munká­ja. Forgatás alatt áll a Bu­dapestben Jancsó Miklós A zsarnok szíve és Koltai Gá­bor A koncert című mun­kája, az Objektívben pedig Kezdi Kovács Zsolt A re­mény joga és Sára Sándor a Pergőtűz című filmjét forgatja. Nyolc film viszont már az utómunkálatoknál tart. Ezek: Gábo.r Pál Té­kozlók és Bán Róbert Foga­dó az örök világossághoz cí­mű filmje a Budapestben, Kovács András Ideiglenes paradicsom és Gyöngyössy— Kabay Egy parasztcsalád története című műve a Dia­lógban, Mészáros Márta Anya és lánya, valamint Szomjas György Kopasz ku­tya című munkája a Hun­niában, végül Sára Sándor Néptanítók és Szabó István Mephisto című alkotása ua Objektívben. A lába négy helyen el- • törött — azért sántít —, a karja három helyen, sú­lyos fejsérülést szenvedett. Több napig eszméletlen volt. Azt mondják, alig tud­ták megmenteni az életnek. De megúszta szegény. A harmadik emeletről ugrott. Sokáig nem bírta meg­emészteni a hallottakat. A köpcös, csendes beszédű, béketűrőnek látszó Gazsó Ferenc öngyilkosságot kí­sérelt meg? Miért? Mi ba­ja lehet az élettel egy irat­tárosnak? Ez rejtőzne a mindennapi kedélyeskedés mögött? Mert bármikor bement az irattárba, vala­milyen ártatlan megjegy­zéssel megcsípte Gazsót. A szivarjával kapcsolatos volt a legenyhébb. Mindig meg­kérdezte, mikor szokik rá valami finomabbra — mondjuk kubaira — a bü­dös Csongor helyett. Gazsó csak mosolygott, és kissé zavartabban pöfékelt, majd kikapta a szájából a szi- varcsütkát. ‘ ■ Ez az ember valamikor, egy zaklatott délelőttön fel­állt az ablakpárkányra és megváltást remélve lépett oda, ahonnan más iszo­nyodva húzza vissza a lá­bát. Oda lendült, ahová mást még erővel sem le­het taszítani. Mégis, ami­kor újra az irattárban akadt dolga, és' az ételfoltos nyakkendős, kék köpenyes, pocakos Gazsó az orra alá fújta a büdös szivarfüstöt, nem állta meg, szó nélkül. De a folyosón váratlanul hányinger fogta el az iszo­nyattól, mert a párkányra képzelte magát. Aztán a kórházi ágyra, a karjában, az infúziós tűvel, az orrá­ban két csővel, és ahogy a különböző csigák tartják, feszítik a testét, különböző szerkezetek és műszerek jelzik az életműködését. A csendes, mosolygós férfi már "túl volt mindezen. Nem' beszélt róla. Látszó­lag érdeklődve mosolygott, szívélyes készséggel keres­te meg a szükséges doku­mentumokat. Kedvvel dol­gozott, végezte, amit. rábíz­tak. Elszégyellte magát. ‘ Pu­hán tovatűnő napjaira gondolt. A délutáni lan­kadt hazatérésekre, a fris­sítő, borzongató krimikre a tévében és az estéli ze­ne melletti elszenderedés- re. Egy pillanatig megfe­szítette izmait, valami vég­letes cselekedet lehetőségét érezte: kimenteni valakit a jeges Dunából, utolérni és elfogni egy elvetemült erő­szakoskodó! Aztán csak füttyentett a kutyájának, és kényelmes megfontolt­sággal megkezdte esti sé- j táját. — Éjszakák teltek el, és csak néztem a mennyeze­tet. Nem tudtam aludni. Kész voltam. Ilyenkor be kell mennem a kórházba. Március köszöntése ödvözlégy március, bontakozó tavasz, a tél csigázta föld reménye, tönkrefagyott mező, rét várva várt mentője, gémberedett fák áléit kábulatból ébresztője, a hó­kavaró február elüldözője, te jégpáncél-megolvasztó, te pajkos, kecelő, zsuzsorékoló erek kilöttyintője, konok árvizektől sújtott falvak keserveinek áldott csillapítója, vacogó fogú, gonosz szél szikéjétől metszve metszett régóta nem melegedők, soha- soha lelkesedők istápolója, nincs hol bújni szerelmeseknek tüzes gyönyört ígérő ágyvetője, közönnyé silányult szép akarások feltámasztója, csig-big, kócipór, fondor tirannusok fenyegetője, a szabadság vérvörös zászlajának •tettekre sarkalló lobogtatója, népem szent harcainak ihletője! üdvözlégy bimbónyitó március, bontakozó, virághívó tavasz: köszöntlek a Bodrog-parti Athén dicső ősöket látott várfokáról. FECSKE CSABA Torokgyulladás Nyelvét nyújtja a harang Torkán akadt ma a hang Torkán akadt mert úgy hált a torony csak mezítláb! I. .. • -r- : •,: l VAMrAaáUC JKÄU«HääVS idlEMirv lU I és művészet 7» Nyolc bányász művészeti csoport fogott össze, hogy a Mákvölgyi Bányaüzem szo­cialista brigádjainak és azok családtagjainak em­lékezetes, művészeti értékű élményt adjon. A bánya­üzemhez tartozó egyesített művelődési intézmények szervezte műsorban a ru­dolítelepi, edelényi és al- berttelepi énekkarok, a ru- dolftelepi furulyazenekar és bábesoport, az alberttelepi citerazenékar, szín- és tánc­kor, valamint a fúvószene­kar lép fel. Az összeállítás címe: „Szívünket és művé­szetünket adjuk .., Idő­pontja: március 18. Santa György; © U Mindent kisepernek a fe­jemből. Utána aludni is tudok, és annál nincs is­tenibb dolog. — Gazsó an­gyali ártatlansággal pa­naszkodott az egyik reg­gel, anélkül, hogy kérdez­te volna. Ö meg közben arra gondolt, milyen lehet, amikor a kimerültség szí­nes víziója kábítja, csalo­gatja , és bolondítja az em­bert. Valami gyorsan támadt beteg kíváncsiság az irat­tárba vonzotta. Gazsó mo­solyogva pillantott rá. Szé­les arca zsírosán fénylett, lapátkeze mozdulatlanul pihent az íróasztalon, ocs- mány szivarja ott bűzlött a foga között. Ö volt az élet élvezője, a szivarozó, kék köpenyes gondtaláb Bacchus. Semmi ideges vé­kony remegés, semmi vib­rálás vagy fájdalmas gri­masz. Se nosztalgia, se melankólia, se fohász a megváltásért. Barna kutya- szemében melegség, türe­lem és készség fénylett. — Fáradt vagyok, nem jól aludtam az éjjel — kezdte panasszal. A tpás bólogatott, mint aki igye szik megérteni, bár mini ez nagyon távoli az ő sz: mára. Ekkor rájött, hot bűnös dolog megkísérteni szerencsétlent. A hivatalban nyilve többek képzeletét fcgla koztatta Gazsó Ferenc esi le. mert váratlanul, de bi ján és gazdagon kitereb< lyesedett a hír, hogy a köt cos notórius önsorsront Kétszer is próbálkozott í öngyilkossággal. A várban sétált a cs< ládjával. A felesége met hitt biztonságérzettel toll a' gyerekkocsit. A déluíá kellemesnek ígérkezst Mindenfelé jól öltözött, ke délyes emberek. Már ők i elfogyasztották a habos síi teményeket, és nem voi más gondjuk, csak néze lődni. beszélgetni. De eze a délutánon baljós árnyé kok suhantak ’aiahol magasban: a söprűn ül boszorkány, a halálfej ar cú denevér, a röhögő ha lálmadár, és a csontváz lovas emberfejeket arati

Next

/
Thumbnails
Contents