Észak-Magyarország, 1981. március (37. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-05 / 54. szám

T981. március 5., csütörtök KZAX.MÄG7ÄRORSZÄG 4 Filmlevél 5 síéi, akinek nyoma vészén A könnyén kapható pesti lány (Peremartoni Krisztina) és a svéd nyomozó (Derek Jacobi) a Gellért-fürdőben f Magyar—svéd—NSZK kop­rodukcióban készítette el i Bacsó Péter új filmjét, k amelynek címe — A svéd, : iakinek nyoma veszeti — 'már | valamit elárul a történet in­i' détósából, ám sokkal többet i a kritikusnak sem illik el­mondani a film tartalmáról, , tekintettel arra, - hogy izgal­mas, fordulatos, szatirikus elemekkel gazdag, helyenként önmaga paródiájába is haj- ‘ ló, a végül is felderített sú­lyos bűncselekményhez vi- ? szonyítva mindvégig derűs bánügyi játékról van szó, s ! nem szabad a majdani né­zőt megfosztani a találgatás i izgalmától, a krimi kínálta , legfontosabb szórakozástól. \ Egy nyilatkozatában — leg- I alábbis egy reklámkiadvány i tanúsága szerint — Bacsó [ Péter ezt mondta: „Ami azt j illeti, a bitang nagy ,rnűvé- | saettől’ már lúdbörzik a hó- 1 tom, a szépségtől meg néha I elalszom”. Ebből a meggoo- ) dőlésből most olyan filmet [ csinált, amely az emlegetett k „bitang nagy művészet” ka- [ tegóriájába nem sorolható, a | szépnek titulált művek közé i szintén nem, viszont érdekes, j szórakoztató, bizonyára soka- ] kát megfogó mozidarab, i amelyben az effajta filmek- 1 ben elvárt minden motívum [ a helyén van és a szokvá- | nyos krimiknél sok tekintet- [ ben többet is nyújt f A svéd, akinek nyoma ve- ' taett, állítólag Budapesten tűnt el, s egy svéd nyomozó í utazik inkognitóban szép fő- | városunkba, hogy eltűnt hon- ' fitársát felkutassa. Sikerül-e, vagy sem, egyelőre maradjon i a feszült izgalommal teli szó- j rakozásra éhes néző előtt ti- i tok. Azt viszont el szabad j mondani, hogy e nyomozás | űrügyén Bacsó igen sok ér- i dekességet is felvillant a mai i budapesti életből, még olya- j nokra is-» utal a történet egyik-másik fordulata, amiről szeretnénk hinni, hogy a va- I lósávban nem is létezik, csak a krimi kedvéért került Bu­dapestre. Van viszont benne néhány érdekes kép a svéd mindennapokból, néhány bu­dapesti jellegzetesség és nem kevés öniróniával néhány magyar jellegzetességnek vélt jelenség — csikósokkal terelt külföldi turistacsoport, a mindenkori erős pálinka, a dugva adott sertésmáj stb. —, jól adagolt izgalom, mérték­tartóan kellemes erotikum, meghökkentő rendőri hajsza, verekedés, kétbalkezes és ügyes nyomozók, csupa böl­csesség és higgadtság rendőr­tiszt, hanyag mozdulattal ajándékozott borravalós ban­kók, hallgatózó és pénzért fecsegő szállodai alkalmazot­tak és egyebek. A történet egyébként Svédországban kezdődik, hiszen onnan jön a svéd, akinek állítólag nyo­ma veszett, s ott is fejeződik be, de a játék nyolcvan szá­zalékban Budapesten folyik, ahhoz szép fővárosunk kitű­nően fényképezett részletei adnak keretet és hátteret. Az operatőri munkáért Andor Tamásnak jár elismerés. A koprodukciós gyártásnak megfelelően nemzetközi a színészi gárda is,. A legfőbb szerepet, a Budapestre láto­gató Beck felügyelőt, a film alapjául szolgáló regényt író Máj Sjöwall és Per Wahlöö szerzőpáros sok-sok bűnügyi regényének visszatérő hősét .ez alkalommal a nagy hírű angol Shakes peare-színéoz, Derek Jacobi formálja, ked­vesen mackósra, sokkal in­kább szerény hivatalnokot, vagy . kereskedőt, mintsem erélyes nyomozót sejtető úr­rá. A magyar szereplők kö­zöl kiemelkedik Peremartoni Krisztina egy »ok mindenre könnyen kapható pesti rossz kislány szerepében, Bács Fe­renc magyar rendőrfőnökje, Gera Zoltán egy szállodapor­tás kicsi, de jelentős szere­pében, Szabó Sándor csar­nokigazgatója. Nem szól hozzá most Ba­csó ' a magyar társadalom égető kérdéseihez, mint tette jó néhány korábbi4 filmdrá­májában. Nem közelíti eze­ket a kérdéseket a kemény szatíra éles bonckésével, mint ugyancsak tette néhány ko­rábbi más művében. Most „hozott anyagból” dolgozott, azaz bűnügyi regényre épí­tette művét, s a színhely le­hetett volna bármely más vá­ros is, de ez a Budapesthez kötés jó lehetőséget kínált Bacsónak arra, hogy a for­dulatos bűnügyi történet mellett jó néhány budapesti fonákság görbe tükörben való felvillantásával is szórakoz­tasson. Egészében jó sodrű, kellemes játékot kapunk, amely vállalt feladatát igen jól teljesíti. Feltétlenül érde­mes beülni hozzá a mozikba. " Benedek Miklós Egy fűért a Megszületett a végső döntés. Fenyves Lajos, a Szendröi Ál­talános Iskola Vili. c. osztályának tanulója esztergályos sze­retne lenni. Osztályfőnökével, Belme Csabával beszélget. — Várjunk? Menjünk? —, tanakodott minap Dobog Béla, a Szendröi Általános Iskola igazgatója és 'Bejme Csaba, a VIII. c. osztályfő­nöke tanítás után. A Bódva völgyében úgy megült a köd, tíz méterre sem lehetett előre látni. S ahelyett, hogy felszállt volna, sűrűsödött. — Fenyves Lajos szülei­vel még nem közöltük, mi szeretne lenni a fiú. nem tudjuk: helyeslik-e válasz­tását. A többi „gyerekem” szüleinél már jártunk — tá­jékoztatta főnökét Belme Csaba. — Akkor induljunk. Hol is lakna!:? — Abodkirálykút után, a Görögtanyán. Velük tartottam. A he­gyek közé szorult úton tiszta időben is nehéz megközelí­teni téli hónapokban a ma­jort. de most igazán lassan haladhattunk. — Jártunk már náluk csa­ládlátogatáson, de úgy ér­zem, most minden szülővel kell még külön is beszél­nem, hiszen a pályaválasz­tás jelentős állomás a gyer­mek életében — mondotta Belme Csaba. — Nem praktikusabb, ha az édesapákat, édesanyákat hívják be szülői értekezlet­re? — kérdeztem. — Talán praktikusabb lenne, hiszen nem kellene annyit utaznunk, fáradnunk. Ám, az iskolák körzetesítése után meglazult a kapcsolat a szülők és a nevelők kö­zött, hiszen a távol eső fa­luból a székhelyközségbe már nem olyan egyszerű az utazás. Ott, abban a falu­ban, ahol iskola van, gyako­ribbak ezek a találkozások. A szülők helyben nemcsak fogadóórán, azon kívül is többször felkeresik a peda­gógust, hogy gyerekük ta­nulmányi eredménye utón érdeklődjenek, elmondják észrevételüket, ha magatar­tásával kapcsolatban valami változást észleltek, s taná­csot kémek. A szülők egy­más előtt értekezleten ilyen gondjukról nemigen beszél­nek. Viszont, ha mi jövünk el hozzájuk, ilyenkor aztán útra valóul egy méghitt be­szélgetés során mi is el­mondjuk a 'kollégiumlakó, a családi tűzhelytől távol élő tanulóval kapcsolatos észrevételünket annak a szülőnek is, aki egyetlen esetben sem keresett fel bennünket. — Görögtanyáról hány pá­lyaválasztás előtt álló ta­nulójuk van? — Egy. De ez az egy fiú sem veszhet el, nem végez­het úgy nálunk, hogy jövő­jével kapcsolatban ne be­szélnénk vele gyakran, ne jutnánk a szülőkkel kö­zös nevezőre abban, hogy tapasztalatunk alap­ján, tanulmányi eredmé­nye, képessége, érdeklődési köre utón ítélve mi­lyen pályán, szakmában le­het majd teljes értékű em­ber. Egyébként a bekörzete- sített falvakból helyenként kevés tanulónk van, ezért kell ilyenkor sokat men­nünk. Az én osztályomban nyolc ' gyértnéknek Galvá- cson, kettőnek’ Rakacaszen- den, háromnak Szinpetri- ben, egynek Rudabányán, Szuhogyban is egynek, Szendrőn kettőnek, Görögta­nyán, mint említettem már, ugyancsak egynek és Abod- királykúton kettőnek van az otthona, ott élnek a szülei. A nyolcadikban végzős gyerekek valamennyien akarnak továbbtanulni? Mi­lyen divatos pályára jelent­keztek többen? — A mi iskolánkból min­den gyermek továbbtanul. Pályaválasztásukon magunk is meglepődtünk. Többsége vas as.szak mára jelentkezett, s csak akkor kéri felvételét az általános gimnáziumba, ha szakmunkásképzőbe, vagy szakközépiskolába nem nyert felvételt. A ködben nehezen talá­lunk a majorra. Fenyves Lajos szülei juhászok. Épp az esti etetéssel foglalatos­kodtak. Meglepődtek váratlan ér­kezésünk láttán. Az iskola igazgatója, Dobog Béla mindjárt közölte is velük: — Nincs semmi probléma Lalival, csupán azért jöt­tünk, hogy megbeszéljük, milyen szakmát választ a fiú, ■ í k . , Ez a beszélgetés valóban meghitt volt, hiszen Lali .édesanyja, a szép szőke Dej- lón Anna is tanítványa voit kislánykorában az igazgató- 'nak. Most négy gyermek ( édesanyja. Zsoltival, a leg­kisebb. fiúval gyesen volt, pár napja állt munkába. — Végül is úgy döntött Lali: esztergályos szeretne lenni. Beszélgettek erről itt­hon látogatásai alkalmával? •— kérdezte a fiú osztály­főnöke. — Többször változtatta elképzelését. Mi öt'ültüaik volna annak, ha mezőgaz­dasági szakiskolába jelent­kezik, állattenyésztő lenne. A környékein gyér ékesked­tünk, ám az élet úgy hozta, Miskolcon dolgoztam, de ha­zakívánkoztunk a kőrenge­tegből, a modem emeleti la­kásból. Ó meg oda vágyik vissza. Nem a határban, gyárban szeretne dolgozni. Hát teljesüljön a kívánsága. De Zsoltit, Karcsit beoltom a juhászélet szépségével — válaszolta az apa, majd kér­dezte: — Lalinak van érzé­ke az esztergályos szakmá­hoz? Gondolják, hogy meg­találja majd a számítását? — Érdeklődési körét, kéz­ügyességét, precízségét is­merve, helyeseljük a vá­lasztását. A miskolci 100-as számú Szakmunkásképző Intézetbe javasoltuk felvé­telét és kollégiumi ejhelye- zését. Bizonyára ügyes kezű munkás, jó esztergályos lesz belőle. Kép és szöveg: András Ida „Világlátott szemmel... 1980 elején kísérleti jel­leggel korlátozott körben ve­zette be a biztosító az épí­tés- és szerelésbiztosítást,, amely a fővállalkozók, be­ruházók és kivitelezők részé­re nyújt teljes körű — a technikai kockázatokat fel­ölelő — fedezetet. Eddig már jó néhány vállalat kötött ilyen biztosítási szerződési. 1981-ben sor kerül az állami vállalatok belföldi szállít­mánybiztosításának bevezeté­sére, amely a szállítással összefüggő veszélynemekre nyújt fedezetet. A biztosító tervei között szerepel a ter­vezői felelősségbiztosítás ki­munkálása is. A külföldi országokban ösztöndíjas magyar diákok­ról tanulmányaik befejezésé­ig nem sokat tudunk itthon. A sikeres felvételik után négy-öt évre „eltűnnek” a családi körből,, elszakadnak a barátoktól, a félévenkénti hazalátogatásokkor éppen csak emlékeztetnek arra, ki, milyen szakot, képesítést szerez meg, jórészt olyat, amire hazai lehetőségek nincsenek. Kiből lesz hal­biológus, diplomata, textil- mérnök valamilyen speciális szakon, elelmiszervegyész, hogy csak néhány szakot említsünk. Megyénkből is szinte minden évben vannak külföldi ösztöndíjasok; Ju­hász Mária a moszkvai Élel­miszeripari Egyetem IV. éves, Adamcsik Mária a Lomono­szov Egyetem elsőéves, Fa­zekas Béla a Nemzetközi Kapcsolatok .Intézetének má­sodéves hallgatója. — Hogyan lesz valaki kül­földi ösztöndíjas? — Sikeres ELTE jogi fel­vételi után már a katonai szolgálatomat töltöttem, ami­1 kor megpróbálkoztam a kül­földi felvételivel — mondja Fazekas Béla. — Minden külföldi tartózkodás vonzza az embert, de itt másról is szó van; hosszú évekig tartó tanulás, amivel lehetőségem van megismerni egy másik országot, kultúráját, nyelvét, az ottani embereket. Meg­próbáltam és sikerült. Az Élelmiszeripari Egye­temre került Juhász Mária szerint elsődleges mozgató­rugó a kíváncsiság, egy-egy idehaza nem nagyon tanított szakterület iránt, de sokszor csak a sikeres felvételi után •derül ki, milyen nehéz fel­adatra vállalkozott az, aki négy-öt évig elszakad itthon­ról és néha nagyon nehezen talál új kapcsolatokat. A kinti élet pedig nem egyszerű. Sokat kell tanulni idegen nyelven, ez sok kitar. tást követel, asszimilálódni kell, elviselni a család hiá­nyát, elszakadni az otthon­tól, az országtól, beilleszked­ni egy teljesen más világba — sorolták a lányok az évek nehézségeit; abban mind­nyájan egyetértettek: társa­ság, barátok nélkül, egyedül nem megy. Ezek leküzdésé­re ott vannak a „vegyes” kollégiumok, ahol majd minden szocialista országból érkezett fiatalok laknak, szö­vődnek magyar csoportok is, bár nem kötelező mindig — mindenben csak magyarnak lenni. A haza azonban mégis je­len vari. Nemcsak a magyar egyetemisták jóvoltából, kap­hatók magyar könyvek, itt­honi ízek, hazai kultúra is: filmek, koncertek, jó néhány rendezvény van. Ezekre azonban kevesen jutnak el, számunkra szokatlanul nagy távolságok vannak Moszkvá­ban, és a sok tanulás is le­köti minden idejüket. Bár egy ügyes egyetemista tud élni a lehetőségeivel ... Idehaza is figyelemmel kí­sérik a külföldön tanulók életét, a minisztériumok, vál­lalatok, sokféle szerv érdek­lődik a jövendő szakembe­rek után, akik megoldhatják egy-egy részterület, ritkább szakterület munkáját. ' akik mikor évek után hazaérkez­nek ismét megismerik az ittliont, más. „világlátott” szemmel, tapasztalattal kap­csolódnak bele hazai éle­tünkbe. M. I. Az író egy éve írta: Milan Kenda Januárban nem tudott írni, mert azon gondolkozott, mi mindent fog az év folyamán csinálni. Februárban azért nem tudott írni, mert az olvadás miatt depressziós hangulatba ke­rült, márciusban azért, mert már nem győzte várni a tavaszt, áprilisban az időjárás változásai miatt, májusban azért, mert egy szerelmi regénybe keveredett, júniusban a gyakori mig­rének miatt, amelyeket a hideg szelek okoztak, júliusban a hőség miatt, ami akadályozta a gondolkodásbdn. Augusztus­ban nem tudott írni, mert az elmúlt nyárra gondolt. Szep­temberben nem tudott írni, mert allergiás volt a pókhálók­ra. amelyek szálldosni kezdenek a levegőben, ha eljön a vén­asszonyok nyara. Októberben nem tudott írni, mert a hulló levelek miatt melankolikus hangulatba került November­ben azért nem tudott írni, mert alkotói válságba került. De­cemberben viszont úgy írt, mint Honoré de Balzac, mivel feltétlenül szüksége volt a honoráriumra. Értesítjük ügyfeleinket, hogy a Miskolc megyei, városi Tanács Költségvetési Elszámoló Hivatala f. év március hó 6-án Miskolc, Dózsa György u. 30. sz. alól árnli II. 96. SZ. mttiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiififiiiiiiiniHiiiiiiiiiiiiifmiiiiiMKiiiiniuM Március 9-én ismét ügyfeleink rendelkezésére állunk. iNiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiin

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents