Észak-Magyarország, 1981. március (37. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-01 / 51. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 198T. március T., vasárnap A stagnálás visszalépést jelent Amikor az elmúlt esztendő második telében különböző fóí-umokon arról tárgyaltunk, miként is alakulhat a nehe­zebb gazdasági körülmények között kulturális életünk, sok helyen elhangzott, hogy 1901- ben és várhatóan még a to­vábbiakban is a kulturális életben a szinten tartásra kell törekednünk. Ez gyakorlati­lag azt jelenti, hogy a mű­velődésre fordítható javak nem lehelnek kevesebbek a korábbinál, nem csúszhatnak az előző szint alá, s ha az emelés nehézségekbe is ütkö­zik helyenként, megfelelő át­csoportosításokkal, szervezé­sekkel, okos elrendezésekkel legalább az eddigi nívót kell tartani. Ez a szinten tartás azonban elsősorban gazdasági jellegű kívánalom, ami a művelődési élet tartalmi részét illeti, az azonos szinten tartás, azaz a stagnálás nemritkán már visszalépést is jelenthet, el­maradást eredményezhet, hi­szen a nagysodrú élet nincs mindig tekintettel a gazda­sági mutatókra _ és kívánal­makra, tudásban mind többet kíván az emberektől; többek között olyan felkészültségben és tudásban is, hogy a kul­turális élet szintentartási kö­vetelményeinek megfelelje­nek. Éppen gazdasági éle­tünk jelenlegi körülményei követelik meg a mind több új tudományos és technikai ismeret elsajátítását, azok gyakorlati alkalmazását, a társadalomtudományok min­dennapi életünkre való friss levetítését és realizálását, egészében a társadalom ma­gasabb felkészültségét ahhoz, hogy az új követelmények­nek mind jobban megfelel­hessünk. Ehhez pedig a ta­valyi kulturális szint ma is kevés, holnap pedig még ke­vesebb lesz. A szinten tartás tehát magára a társadalmi kultüráltságra nem vonatkoz­hat. Kell a magasabb tudás az új feladatok teljesítéséhez, kell a magasabb általános műveltség az élet új körül­ményeinek megértéséhez, be­fogadásához, annak felisme­réséhez, hogy a változó és esetleg éppen nehezebb kö­rülmények között is mind a munkában, mind a szabad időnkben a kor követelmé­nyeinek megfelelően élhes­sünk, dolgozhassunk és szo­cialista ember módjára szó­rakozzunk, pihenjünk, kultu­rálódjunk. Nem egyszerű és nem könnyű feladat a kulturá­lis élet gazdasági lehetőségei­nek szinten tartása, azaz álta­lában félfelé mozdítatlansága mellett ugyanezt az életet tar­talmában folyamatosan gaz­dagítani. De éppen ez a nehéz és szép, nemes feladat nem tű­ri a stagnálást, a folyamatos növekedés, tudás- és művelt­ségszint emelésének mellőzé­sét. Van ennek a szintéit tartás­nak más vetülete is. Egy sor művelődési intézmé­nyünk, elsősorban közműve­lődési intézmény állapota si­ralmas. A szinten ‘ tartott, tehát gyakorlatilag csökkenő támogatás — emelkednek a különféle költségek, a tüze­lő, a világítás, a takarító- szerek, a propagandaeszkö­zök árai stb. — még kevés­bé teszi vonzóvá ezeket a művelődési intézményeket, elmarad, vagy tovább csök­ken a közönségük, funkció­juknak csak statisztikákban felelnek meg, vagy — min­den jó szándék és igyekezet ellenére is — - csak nagyon hiányosan. Hajlamosak va-, gyünk mindezt az új gazda­sági kötöttségek rovására ír­ni. Helytelen. Ezek az intéz­mények többségben nem most lettek elhanyagoltak, közönségriasztók, s ezeknél semmiképpen sem jelentheti a szinten tartás azt, hogy nyugodjunk bele a tartha­tatlan állapotokba, ne pró­báljunk javítani az adott in­tézmény lehetőségein, közön­ségvonzásán. Ehhez a gondolatkörhöz kapcsolódik még valami: ä kulturált magatartás. Sajná­latosan nem ritka esemény­nek számít, hogy a művelő­dési intézményekben műve­letlen emberek magatartása zavarja mások szórakozását, kulturálódását. (Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy ezeket a legritkább esetben figyel­meztetik, vagy éppen a leg­ritkább, hogy eltávolítják, s ennek is igen sok oka van: például az, hogy szükség van a látogatásukra a statisz­tikákhoz, vagy a bevételhez, vagy más ok, hogy a jegy­szedő néni nem bír velük.) Sajátos dolog és nem jó, hogy amikor államunk, tár­sadalmunk nagy nehézségek árán igyekszik mindent meg­tenni a kulturális élet szin­ten tartására, azaz anyagi bázisainak biztosítására, az emberek (Egymás közötti érintkezésében, a munkahe­lyi, utcai, nyilvános helye­ken, közlekedési eszközökön, művelődési intézményekben tanúsított magatartásában olyan kuiturálatlanságnak lehetünk naponta tanúi, hogy az . szinte hihetetlen. Az írott és íratlan együttélési szabályok nyílt semmibe ve- vése, a trágárság, a buta ki­vagyiság, mind nagyobb te­ret kap, s ha hatékony el­lenállásba vagy retorzióba nem ütközik, lassan szokás­jog alapján polgárjogot nyer. Ez pedig messze a szint alatt van. Ezt tudomásul ven­nünk nem lehet, s meggát- lásához még csak anyagi erők sem kellenének, «csak társadalmi szigor. Babaöltöztetés üiffais® A Mezőkövesdi Matyó Népművészeti és Háziipari Szövetkezet egyik hagyományos, keresett terméke a matyó baba. A régi matyó nép­viseletbe öltöztetett babák szinte a világ minden tájára eljutnak. Képünkön babaöitöztetés közben látjuk a szövetkezet egyik dol­gozóját. Mákszemmel a itiezőgazÉságíian Még az elnyúlt esztendőben hirdette meg a Mezőgazdasá­gi Múzeum, az Encsi járási HiVatal és a feisővadászi ter­melőszövetkezet közös pályá­zatát: Diákszemmel a mező- gazdaságban címmel. A me­zőgazdasági társadalmi mun­kán szerzett élményeiket, a termelőszövetkezetekben tett osztálylátogatások, a szerve­zett üzemlátogatások tapasz­talatait igen sokan papírra vetették, összesen hat őrs és 53 tanuló vállalkozott pálya­munka megírására, amelyek többségükben kollektív mun­ka eredményei. A beérkezett •31 pályamű nemcsak érdekes volt, sok hasznos gondolatot, megfontolásra érdemes javas­latot is leírtak a pályázók. £ tavaly meghirdetett pá- i lyázal eredményhirdetésére egyébként, tegnap, február 28-án, délelőtt 10 órakor ke­rült sor a Felsővadászhoz tartozó Kupán. Itt ugyanis a Mezőgazdasági Múzeumnak van egy gyűjteménye. A leg­jobb dolgozatok készítői — hat díjat adtak ki — vásár­lási utalványt kaptak, s ugyanígy jutalmazták az őr­si dolgozatokat is. Különben a hasznosat összekötötték a kellemessel: a díjátadó ün­nepség résztvevői megtekin­tették a mezőgazdasági gyűj­teményt is. A pályázat — amelynek eredményhirdetése nem vé­letlenül kapcsolódik a mező­gazdasági könyvhónaphoz sem — része annak a mun­kának, amely az általános is­kolások pályaválasztását se­gíti a járás nan. r ■ • Uj oratóriumbemutató Miskolcon Haydn: Évszakok Haydn: Évszakok c. ora­tóriuma is — miként azok a zeneművek, melyek címük­ben, keletkezési körülmé­nyeikben valamiféle megha­tározott programot hordoz­nak — felteszi a kérdést, meddig nevezhető program­zenének, s vajon mennyibén lehet, indok — esetünkben — az évszakok képzettársításai­nak ráoktrojálása a muzsi­kára. Valójában mennyi hal­latszik ki az „Évszakok”-ból, ami az évszakok sajátja, mennyit kérhetünk számon az érzékletesség tartományá­tól? Ez a probléma évszáza­dok óta éppúgy felvetődik az alkotás folyamatában, mint a művek meghallgatása, be­fogadása során. Az oratórium — ma már kicsit együgyűnek ható — szövege nem nyújt igazán hitelt érdemlő segítséget Haydnnak. Dramaturgiája szerencsére sok helyütt meg­feledkezik a versek szó sze- rinti illusztrálásáról, és in­kább azok általánosan vett tartalmához igazodik, bár számos részlet épp a konkrét szöveg konkrét felidézésében jeleskedik (eső, vadászat stb. megjelenítése). A Természet legmarkánsabban azokban a panteisztikus zenei fordula­totokban van jelen, melyek oly szorosan kapcsolódnak a Bachtól Mahlerig ívelő him- nikus német (népzenei gyöke­rű) természetábrázoláshoz. Mindezek a következtelé­sek könnyűszerrel levonhatók a február 23-i miskolci elő­adás nyomán is, ahol a Mis­kolci Szimfonikus Zenekar, a Miskolci Bartók Kórus, Zempléni Mária, Köröndi György, Vághelyi Gábor és Papp Gábor (continuo) vál­lalkoztak a mű megszólalta­tására Reményi János ve­zényletével. Sok vonatkozásban szeren­csésnek mondható ez a kon­cert. Többek között például azért, mert jó diszpozíciót „fogtak Iá” a szólisták, a. tiszta és biztos intonáción kívül nagy nyereség veit Zempléni Mária üde i'razeá- lusát, de főként Vághelyi Gá­bor érthető prozódiájú, - szí­nekben rendkívül változatos, .szép éneklését hallgatni. Kö­röndi György némileg foj­tott, visszafogott interpretá­ciója mérsékelt benyomást keltett. i A Mis'kolci Bartók Kórus igyekszik továbbra is azon űz úton haladni, melyet válasz­tott magának: egymás után életre kelteni az oratóriumo­kat, a zeneirodalomnak esők munkát , és fáradhatatlan szorgalmat ■ igénylő csodála­tos építményeit. Az Évsza­kok megtdézése feltétlenül el­ismerést érdemel, és bár he­lyenként a női szólamok fénytelenebbnek tűntek, mint azt általában megszoktuk, a feladathoz való affinitás re­ményekre jogosít a mű — remélhetően — további elő­adásai során is. Nem először tűnik fel a fafúvósok kellemes tónusú játéka ebben a hangverseny- idényben, s a Miskolci Szim­fonikus Zenekarnak ez a ké­pessége jó hatással van az egységes zenekari hangzás kialakítására. Kár ezt a sok helyen szép, koherens hang­zást, a szólamok hangszer-j szerű koloritját figyelmetlen­séggel, pontatlansággal meg­akasztani (hegedűk bizonyta­lan témaimitációja, mély vo­nósok el-eliülladó tempói). Reményi János dirigálásai v korrekt, felelősségteljes irá­nyítás volt, érzékeltetni tud­ta, hogy Haydn művéről ala­pos és pontos elképzelései! vannak, melyek ha nem is valósulhattak meg maradék­talanul, mégis egy kedvező hangulatú, sikeres estét ered­ményeztek. D. Szabó Ede Fiatal és öreg pataki diákok Kedves esemény színhelye volt február 23-án, szomba­ton este Budapesten a Ha­zafias Népfront Bem • rak­parti székhaza. Itt tartotta ugyanis a Pataki Üregdiákok Baráti ' Köre legutóbbi összejövetelét, s ezen részt, vett a sárospataki Rákóczi Gimnázium tantestületének és KISZ-szervezelének kül­döttsége is. Kulturális életünk szinten tartása igen összetett dolog: változatlan, vagy '.kismér­tékben emelkedő anyagi erőkkel kell a napjaink kö­vetelményeinek ' megfelelő nagyobb lépéseket megten­nünk — okos szervezésekkel, átgondoltabb intézkedések­kel. áz erői: jobb csoportosí­tásával és annak szem előtt tartásával, hogy nehéz körül­mények között is a szocialis­ta társadalmat építjük, an­nak kulturáltsága nem a visszalépést, de a szinten ra­gadást sem tűri el. Benedek Miklós „Közösségi élményt ad../’ Színpad — Pécsi Sándor nevével Nyugdíjasklub az Avason A miskolci Avas-délen ki­alakított szabadidő központ­ban új klub kezdi meg mű­ködését. Az előzetes tájéko­zódás szerint, ezen: :a’ lakó­telepen úgy 14(10 idős ember él. Rájuk gondoltak, amikor a Miskolc városi Művelődési Központ Gárdonyi Géza Mű­velődési Házának patronálá- sával egy nyugdíjasklub ki­alakítását határozták el. Az alakuló klubfoglalkozást anárcius 2-án, hétfőn, este hat órákor tartják meg. Egyelőre 100 családnak — döntően a lakásszövetkezeti öregeknek — küldtek meghí­vókat. A klub az Engels út 58-es számú házban műkö­dik majd: az egyik ottani garázsépületet alakították át erre a célra. Az . érdeklődő­ket áz ■ Elek utcai 42-es Ál­talános iskolába várják. Á nyugdíjasklub életre hí­vói úgyv tervezik, hogy. hét­fő esténként film- és diave­títéseket, egészségügyi, jogi, művészeti témájú előadáso­kat tartanak. A program ki­alakításában természetesen az öregek mondják majd ki a végső ’ szót. Az érdeklődés­től függően, egyébként a hét más napjain is látogatható lesz a klub: televízió, társas­játékok várják a nyugdíja­sokat. — Az évek már sok ese­ményt elsodortak, s mi, régi közművelődési szolgák, már megöregszünk. Azt szerettem volna, hogy megmaradjon a végzett munka valahol... Ha valaki a fenti sorokat olvasva arra gondolna netán, hogy múltra merengő emlék­szavak ezek csak, az ezúttal téved. Szép László ugyanis aktív közművelődési munkás ma is, a miskolci Pécsi Sán­dor Színpad vezetője, rende­zője. Hogy mégis úgy gon­dolta, hasznos-érdemes meg­örökíteni három és fél év­tized munkájúnak leglénye­gesebb momentumait — an­nak csak örülhetnek azok, akik valaha majd nekiru­gaszkodnak egy tágabb ho­rizontú feldolgozásnak, a me­gye meg Miskolc város ama­tőr színjátszó-mozgalmának történeti megörökítésének. És ebben, a múl tidéfcés ben bizonyára az is feljegyződik majd, hogy 1981 januárjától a diósgyőrieknek ismert-tudott Pécsi Sándor Színpad elhagyta „gazdáját”, s a Borsod me­gyei Állami Építőipari Vál­lalathoz „szegődött”. Szép László röviden, csak a té­nyekre hagyatkozva, így vé­lekedett erről: . ' — Harag nélkül váltunk meg egymástól, : a Vasas Művelődési Központ igazga­tója külön is megköszönte munkánkat, elismeréssel adózva a csoportnak. Miért kellett eljönnünk? A műve­lődési központ nem tudta azt az anyagi támogatást bizto­sítani a csoport működésé­hez, ami feltétlenül szüksé­ges lett volna a színvonalas és igényes munkához. Itt, az építőknél szeretettel fogadtak , bennünket, helyet kaptunk és támogatást, dolgozunk tehát tovább ... Az esti próbán valóban dolgozásról van szó, figyel­met, szellemi és fizikai erő­feszítést kívánó munkáról. A csoport tagjai fiatalok, kö­zépiskolások és fiatal mun­kások. Az e napi próba első órájában szavakat gyötör­nek: beszédgyakorlattal me­legítenek be. — Erre azért is nagy hang­súlyt kell fektetnünk, inert több új emberünk van, az alapozás tehát lényeges ele­me a próbáknak. Az ilyen gyakorlatoknak egyébként később is nagy jelentősége van, a színjátszóknak, még ha amatőrök is, „rá kell ál­lítani a szájukat” az értel­mes. érthető-szép magyar be­szédre — mondja Szép László. A csoport a jelenlegi fel­állásban, tizenheten vannak, egy éve dolgozik együtt. A legrégebbi tag Éenyó József, egy év híján évtizede jár eb­be a színpadba dolgozni. Eze­ket mondta egy "szüneti be­szélgetésben : — Hetedik osztályos vol­tam, amikor a Pécsi Sándor Színpad a Kis herceg bemu­tatására készült, rám esett a választás, eljátszottam ezt a szerepet, és aztán Itt ragad­tam. Mondhatnám tehát, hogy „mélyvízbe dobással” kezdtem itt... Hogy miért maradtam a csoportnál, amikor már benőtt a fejem lágya? Rájöttem, hogy sze­relem ezt csinálni; magam­nak is hasznos, hiszen a be­szédem tisztább lett, s azt hiszem, ezzel is lehet hatni az emberekre, de azt hiszem, ugyanez a’ helyzet a moz­gással, az itteni próbákon meg az előadásokon az is sokat csiszolódik. Emellett, hogy én mindezt itt megka­pom, az is lényeges, hogy mindezáital én is tudok adni valamit az embereknek Sok helyre eljutottam már a csoporttal, a közösségi élmé­nyek nagy hatással voltak rám. Ezért érdemes , .. — Megkapott ez a társa­ság, bár még csak egy jó hó­napja vagyok közöttük: úgy érzem, nagyon jól sikerült a beilleszkedés — vallja a leg­frissebb csoporttag, Czurkó László, a BÁÉV kőművese. — Nagyon egyszerű volt az én idejövetelem. A vállalatnál láttam és olvastam a felhí­vást, jelentkeztem, s most itt vagyok ... Őszintén szólva; nem vártam ilyen komoly munkát, ez nem csupán szó-; rakozást jelent, hanem kotor lességet is, ami itt folyama­tos számonkéréssel jár. Egy­szóval jól érzem magam a csoportban, s jólesik, hogy előlegezett bizalom folytán részt vehetek a következő színpadi bemutatón ... Míg mi beszélgettünk, a rövidre szabott pihenőidő .le­járt, a próbateremben újra munkához láttak a színpad tagja.i,i másfél hónap múlva újabb darabbal gyarapszik repertoárjuk. Ami egyébként is eléggé gazdag. Ami viszont jó és szükséges is, hiszen sokfelé, sojj helyre hívják őket játszani; munkásszállá­soktól üdülőkig viszik játé­kukat... Az elmúlt észtén'-; dőben 54 fellépésük volt... Az előadások pedig biztos felkészültséget Kivannak. Er­ie valók a heti próbák, azok az esti órák, amiket szabad idejükből áldoznak ezek a fiatalok: „közművelődési cél­ra” ... S ezért dolgozik to­vább. harmincöt év múltán is vezetőjük rendezőjük: Szép László. Mi mással s fejezhetnénk be \e rövid helyzetjelentést — mint az 5 ívásba foglalt szavaival: „Nekem e munkában benne van az életem, úgy is mond­hatom. hogy ez volt az éle­lem célja és teljessége. Mi­óta az eszemet tudom, sze­retem a közművelődési műn-’ kát, a színjátszást...” (1. n. j.) [

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents