Észak-Magyarország, 1981. március (37. évfolyam, 51-76. szám)
1981-03-24 / 70. szám
1981. március 24., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 A posta tervei Felemelt dijak után A lelefonébreszléstől kezdve egészen a rádió műsorzárásáig, a napnak szinte minden percében kapcsolatba kerülünk a,postával, illetve annak valamilyen szolgáltatásával. Jó, vagy rossz munkájuk éppen ezért a közérdeklődés homlokterében áll. Tagadhatatlan a postai szolgáltatások fejlődése, de az is igaz, hogy gyakran panaszkodunk rá, ha például — mondjuk, innen u szerkesztőségből —. lehetetlen telefonálni, ha késve kézbesítik a táviratot, vagy éppen a hosszú sorbán- állás után még fölényesen ki is oktatnak a hivatalban. A postai szolgáltatások árának növelése pedig talán még érzékenyebbé, s igényesebbé tesz bennünket munkájuk minősége iránt. Ennek tükrében beszélgettünk Koczka Antallal, a Miskolci Posta- igazgatóság vezetőjével. Mire számítanak? — Az áremelés, február elseje óta még két hónap sem teli' el. Az eddigi néhány hét adataiból lehet-e következtetni a várható forgalom alakulására? —. Lehet, s megállapítottuk, tmgy szolgáltatásaink iránt csőkként az igény. Takarékoskodnak a vállalatok, az intézmények, természete1- sen a lakosság is. Máris tanúi vagyunk annak, hogy míg a díjelőleges, „sima” küldemények száma mérsékelten növekedik, addig az ajánlott, expresszlevelek mennyisége érezhetően csökkent. — Véleményünk szerint ebben az is közrejátszik, hogy az ajánlóit küldeményt levélszekrénybe is kézbesíti a posta. Tulajdonképpen már csak egy különbséget látunk: az ,.R”-betűs levél jóval drágább ... — Így van, de ezzel rizikót vállal a posta is, hiszen az ajánlott küldeményekért nekünk mindenképpen felelősséget kell vállalnunk. Felméréseink szerint a közönséges leveleknél 10, az értékküldeményeknél 25, a csomagnál 20, az expressz- és légi leveleknél pedig ‘10 százalékos mennyiségi csökkenésre számítunk. — Mi á helyzet a telefon- beszélgetéseknél ? — A távbeszélő szolgálatnál a tarifaváltozás halasát, illetve annak mértékét nehéz megállapítani, mert azt gyakorlatilag csak később mérhetjük le. Az viszont kétségtelen tény, hogy az igénybevétel feltétlenül csökkenni fog. Ennél a szolgáltatásunknál ugyanis várható, hogy a vállalatok, intézmények már a közeljövőben erőteljes intézkedéseket tesznek' a munkahelyről történő magánbeszélgetések visszaszorítására. Ennek figyelembevételével a hívások számának, valamint a beszélgetések idejének tíz- százalékos csökkenését várjuk. Az eddig elmondottak egyben . — sajnos — azt is jelentik, hogy a tarifaemelésből származó többletbevételek a telefonszolgálat kivételével jelentősebben nem növelik a szolgáltatások fejlesztésére fordítható összegeket. Mit akarnak tenni? — így tehát nem is várható a szolgáltatás minőségének- javulása? — Nem erről van szó. Inkább arról, hogy — amint ez a legutóbi aktívaülésünkön is elhangzott — olyan intézkedésekre van szükség, amcéyek eredményeként különösebb ráfordítás nélkül is javítható munkánk mi nősége. — Például? — Kezdjük a telefonnal. Ahhoz, hogy forgalmunkat nagyobb építkezés, bővítés nélkül növelni tudjuk, javítani kell a karbantartó és hibaelhárító szolgálat munkáján. A rendelkezésünkre álló berendezéseket és a hálózatot minimális veszteségidővel kell működtetni. Ezen a területen is munkaerőgondjaink vannak, éppen ezért — még átcsoportosítással is — el kell érnünk,, hogy ,a karbantartó és fenntartó létszámot mielőbb feltöltsük-, a hozzánk belépőket pedig mihamarabb és jól kiképezzük, valamint megtartsuk. Tovább vizsgáljuk a főközpontok forgalmi terhelését, az alközpontok eiérhetőségét, s hatékony intézkedéseket teszünk az úgynevezett „meddő”, azaz sikertelen hívások elkerülésére. Ugyancsak, szükségesnek tartjuk a nyilvános távbeszélő állomások, hálózatának bővítését, számának növelését. itt arra törekszünk, hogy elsősorban a nagyobb forgalmú helyeken létesítsünk új, nyilvános állomásokat. Mindezek'a technikai tényezők, de ugyanilyen fontos az emberi tényező szerepe is. A távbeszélő szolgálat dolgozói udvarias magatartásukkal, az új szolgáltatások propagálásával, a várakozási idő csökkentésével, s a díjak pontos elszámolásával nagyon sokat tehetnek a közönség megtartásáért, és így végső soron bevételeink növeléséért; Mi a döntő? — Nem elhanyagolható az sem, hogyan beszélnek velünk hivatalban. — Ezt mi is tudjuk. Elsősorban a közönséggel közvetlen kapcsolatban álló dolgozóink magatartása döntő a posta és szolgáltatásainak megítélése szempontjából Ezérl különösen fontosnak tartjuk, s azt -szorgalmazzuk, hogy az ilyen területeken jól képzett, fegyelmezett dolgozó teljesítsen szolgálatot. Aki nemcsak gyorsan, pontosan és udvariasan szolgálja ki az ügyfeleket, hanem hasznos tanácsokkal is segíti, igazítja el szolgáltatásaink megismerésében. Nálunk is javítani kell a munka szervezettségét, s ezzel együtt csökkenteni a várakozás idejét is. — Egy időben a postás szinte családtagnak számított. Ma viszont már gyakran személytelenné válik ez a kapcsolat. — A bérházi levélszekrények létesítésével kapcsolatunk a közönséggel mérséklődött, de a lakosság körében még mindig a kézbesítők jelentik magát a postát. Ö szolgálatban hivatalos személynek számit. Szorgalmazzuk, intézkedéseinkkel megköveteljük a megfelelő magatartást, és a megjelenést is, hiszen az egyenruha már önmagában bizalmat kölcsönöz. A jól kiképzett kézbesítő tud csak megfelelni feladatának, mert a leggyakrabban hozzájuk fordulnak tanácsért ügyfeleink. Tapasztalataink szeiint ezeknek a feltételek nek ma még nem mindenki felel meg, ezért képzettségük javítására, növelesere az eddiginél sokkal nagyobb gondot fogunk fordítani. Uilvardy József Képünk a Diósgyőri Papírgyár cukrásztálca-készitő üzemében készült, ahol a lekerekített sarkú papírtálcákat készítik. A gyártmány minőségét menet közben is ellenőrzik. Fotó: Szabados Gy. Karácsonylován nem félnek a jövőtől Milliók - mellékíízeiáfbél A VIDÉKET a helybeliek Karácsonylovának nevezik. Borsodnádasdon túl, a település határában található. Hajdan mélyművelésű bánya fejtette itt a szenet, de bezárták, kihasználatlanul maradtak az értékes külszíni épületek. Kaptak a lehetőségen az ar- iói Nádasvölgye Termelőszövetkezet vezetői, megvásárolták a létesítményeket, s melléküzemági tevékenységbe kezdtek. — Először bentomix öntési segédanyag előállításával foglalkoztunk — idézem visz- sza emlékezetembe az elmúlt év októberében Berecz Géza Sándor elnökkel folytatott beszélgetést. — A megrendelő, a Vasipari Kutató Intézet a mintegy 50 tonna bentomix arát annak rendje- módja szerint kifizette, a rakomány elszállíttatásáról azonban már nem gondoskodón. Nem szépítem a dolgot: kudarcba fulladt a vállalkozás. Nekünk ugyanakkor életbevágóan szükségünk van a melléküzemágra, hiszen az itteni term i-itetien földekből megélni szinte lehetetlen. Bízunk beiuit, ez az újabb próbálkozás ;nk már sikeres lesz. vil A HELYZET most, öt .hónappal később? Los. az öntési segédanyag jelenleg is ott halmozódik az özeintéren, úgy látszik, nem kell senkinek. A tervek azonban már csaknem megvalósultak. Az akkori ottjártunkkor megkezdett beruházás a befejezéséhez közeledik, az üzemben megkezdődött a termelés. — Február 12-én indultunk — közli Erdélyi Sándor üzemvezető. — Pontosabbany indultak, hiszen jómagam csak március elsején jöttem ide. Azelőtt a Borsodnádasdi Lemezgyárban voltam művezető, onnan „csábított el” a tsz-elnök. Nem tagadom, kezdetben tartottam a megbízatástól, mert galvanizálásról korábban csak hallottam, de kezdek beletanulni az új munkakörbe. Akárcsak a beosztottjaim is. — Mennyien dolgoznak az üzemben? — A létszámunk írd és mondd: hat nő és három férfi — mosolyog a fiatal szakember. — Ügy értse, velem együtt. Azért vagyunk mindössze ennyien, mert több gép és berendezés érkezése, beszerelése még várat magára. Sajnos, itt is bekövetkezett az ismert magyar betegség, kicsit csúszik a határidő. Teljes kapacitással valószínűleg július közepétől termelhetünk. s akkor már negyvenheteit dolgozunk maid a létesítményben. — Kérdés — vetem közbe —, iesz-e elegendő munkáskéz? — Azzal aligha lesz gonKöszöiiüícvcl Ta‘ Sell Ü n el gy ott, idős asszony szociális otthoni elhelyezésének segítéséért . .. Elismerő oklevél szülői munkaközösségben kifejtett, pedagógiai és társadalmi munkáért.... Fényképek kirándulásokról... itt-ott színházjegyek papírra, rögzítetten... — és még sorolhatnánk sokáig, mi minden található a naplókban. Azokban, amelyek a December 4. Drótművek szocialista brigádjainak munka melletti tevékenységét próbálják így is őrizni.. A Imk-gyáregységben dolgozó. Edison nevét viselő ifjúsági szocialista brigád krónikása — Gawlovics Béla — kívülről tudja a „szöveget”, ö írta, neki tehát elhihet,iük: a papírra vetett betűsorok csak címszavai lehetnek egy brigád közösségi éleiének, az egyének egymást és önmagukat alakító vállalkozásainak, létteinek. Nehéz is lenne „naplósitani” az ilyen dolgo- kal: hogy a brigád tagjai a vállalati meg városi szakmai, politikai vetélkedőkön mindig olt vannak; védnökséget vállaltak a drótgyári- művelődési klub rendezvényei felelt: részt vesznek a vállalati hangos híradó szerkesztésében, negyedévenként aktuális külpolitikai ’ kérdésekről brigádfórum keretében „Szocialista módon... iFáÉlszámolás a áráiayárlian tájékoztatják egymást... A „befektetés” meg a haszon nehezen szorítható betűsorokba. — Mi egyébként nem erőltetjük a mindenáron való együttlétet, nem nagyon fontos az, hogy együtt járjunk moziba, egymással menjünk színházba. Ami nem jelenti azt, hogy egymást ne tájékoztatnánk élményeinkről, s ne osztanánk meg egymással gondolatainkat. Közöttünk is van olyan, aki keveset olvas, van, aki többet. Ez egyéni igényből fakad. A brigádunk tíztagú, négyen érettségivel rendelkeznek, egy tagunk főiskolát végzett, egy pedig jelenleg végzi; ketten szakközépben tanulnak. A vállalati, speciális szakmai továbbképzésen brigádunkból öten vesznek részt. Kollektív vállalásaink mellett mindig egyénenként határozzuk meg a brigád tagjainak munka melletti feladatait. taván«! váritól is, aki a tmk-gyáregy- ség Radnóti brigádjának a vezetője. — Véleménye szerint a brigádmozgalom igen jé szervezőerő, amit bűn lenne nem felhasználni. Mi is az egyénre szabott vállalások hívei vagyunk, s az egyéni művelődésben hosszabb távú terveink vannak. Egyik alapvető célkitűzésünk a középiskolai szint elérése, jelenleg öten tanulnak középfokú oktatási intézményben. Valamilyen formában mindannyian részt veszünk szakmai tanfolyamokon. Az az alapelvünk, hogy minél „okosabbak” vagyunk, annál könnyebben boldogulunk egymással is. A szocialista brigádokra persze éppen jellemző, hogy nemcsak önmaguk boldogulásáért dolgoznak. Rengeteg példát mondhatnánk erre. akárcsak a drótgyárból is. (A December 4. Drótművekben százlizennégy szocialista brigád dolgozik, az elmúlt esztendőben 750 ezer forint értékű, társadalmi munkát végeztek a vállalaton kívül.) A huzalmű II. gyáregység hőkezelő üzemében dolgozó MSZB-brigád a napló tanúsága szerint 1448 társadalmi munkaórát teljesített az elmúlt évben. Rendszeres kapcsolatuk van a Miskolci Galériával és a tornanádaskai Kisegítő Iskola és Nevelőotthon tanulóival. Béres Sándor szerint itt nem csupán arról van szó, hogy ők fizikai erejüket adják segítségül a rászorulóknak, úgy érzik — például az iskola esetében —, hogy nevelőmunka is az, amit végeznek. A sodrómű-gyár- egység Auróra brigádjának képviselője, Veres Katalin „friss” eseményről számol be: Egy rászoruló nyugdíjasnak, volt vállalati dolgozónak segítettek abban, hogy tolókocsihoz jusson ... Ii'vfilr fic<|L kiragadod LACK LSdK példák és csuk jelzik, mi mindent vállalnak és teljesítenek a szocialista brigádok tagjai a December 4. Drótmüvekben. Az értékelésről a vállalat munka verseny-felelőse, Horváth János ezt mondta: — Mi nem pontozunk: üzemi szinten összehasonlítjuk egymással a brigádokat, alapvetően természetesen minden brigádot önmagához képesti fejlődésben ítélünk meg; vagyis az a lényeg, hogy mennyivel nyújtottak többet korábbi önmaguknál. Mindehhez még azt szeretném hozzátenni, hogy nagyon sok múlik azon: a brigádvezető mennyire kíséri figyelemmel a brigád tagjainak munka melletti tevékeny" ségét. Erre jól rímel rá, amit a Kaffka Margit brigád vezetője, Kovács Józsefné mondott: „A mi brigádunk még fiatalnak mondható, 1978-ban alakult, három műszakban dolgozunk, s a brigád tagjai bejárók, nem könnyű tehát munka melletti programjainkat egyeztetni, alapelvünk: csak annyit vállaljunk, amennyit teljesíteni tudunk, amennyi a mi erőnkhöz és lehetőségeinkhez mérten lehetséges.” A drótgyári nek csak töredékét villanthattuk itt fel, mini ahogyan a brigádnaplók is csak címszavakban adhatják tud túl ngy brigád közösségi életének, az egyének egymást és önmagukat alakító vállalkozásai!. lédéit. Te nagy József dunk — válaszolja az üzemvezető, s mutatja a munkára jelentkezők hosszú listáját. — Láthatja, bőven vannak felvételre jelentkezők,1 még válogathatunk is közülük. INDULUNK üzemlátogatásra. Nyomban feltűnik a rend, a tisztaság. Igaz, a galvanizálás fokozottan ártalmas emberre, környezetre, szigorúak az egészségügyi előírások. Az üzemben eleget tettek az ez irányú kötelezettségeknek; egymillió forintot fordítottak munka- és környezetvédelemre. A beruházás teljes összege egyébként 12 millió forint, ebben benne van az épületek értéke. Országszerte is kevés helyen található olyan automatikus működésű szenny víztisztító, amit itt építettek. Az üzemben kizárólag egészséges emberek dolgozhatnak, számukra kötelező a rendszeres orvosi ellenőrzés. — Kocsárdi Rozália vagyok — mutatkozik be a fiatal munkásnő, aki sav- és lúgálló munkaruhát, kötényt, gumicsizmát visel. — Korábban Arién, a 27. számú boltban voltam eladó. Itt nem kell annyit cipekednem. — Ne haragudjon, nem hiszem, hogy csak ezért jött' ide. — Kétségtelenül jól keresünk. Február 6-án álltam munkába és 29-én 2400 forintot vittem haza. A műszak hétórás, de nekünk nyolcórai bért fizetnek. Kapunk 10 százalék egészségügyi pótlékot is. A mostani bérünk garantált, később teljesítmény után kapjuk majd a fizetést A munkatársnő. Gazsó József né azelőtt getanes női tud- rász volt — AZ ÓRABÉREM 15 forint 50 fillér — magyarázza. — Elégedettek ' vagyunk a szociális körülményekkel; van fürdőnk, öltözőnk. Védőitalként tejet kapunk. A termelőszövetkezet. busza hoz és visz bennünket. Szóval azt mondom, becsüljük meg magunkat ! Ismét az üzemevezető irodájában ülünk. Jegyzem Erdélyi Sándor szavait: — Partnerünk a vállalko- 7.ásban az Űjpesti Meteor Szerszámkészítő Fémipari Szövetkezet. Egyelőre bútoripari vasalásokat nikkel um-t. különböző méretű csavarokat horganyzunk, egy műszakban. Később két műszókban zongorapántok. szobenntennák és egyéb alumínium táigvak több színben való felületkezelését is végezzük. Fejlesztjük a présüzemünkel. Tclies felfutás esetén évente 30 millió forint árbevételre számítunk. — És mit tesznek akkor ha nem lesz megrendelésük? — ATTÓL nem félünk. Bútort a jövőben is vásárol* nak majd az emberek. lvolaj László
