Észak-Magyarország, 1981. március (37. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-20 / 67. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 T981. március 20., péntek Bartók Béla szobra Budapesten, a Kosztolányi Dezső tér és a Bartók Béla út találko­zásánál elhelyezték Somogyi József, kétszeres Kossuth-dijas szob­# t rászmíivész Bartók Béláról készített három méter magas, egész alakos szobrát. A szobrot a Bartók-centenárium alkalmával avat­ják fel. Rangversenv Bartók emlékére r A sárospataki állami ze­neiskola a világhírű magyar zeneszerző, Bartók Béla szü- i letésének 100. évfordulója al­kalmából zongora-emlékver­senyt hirdetett az iskola ta- i nulól részére. A versenyben | 32 tanuló vett részt, s a dön­tő alapján a bíráló bizottság 1 két arany fokozatot ítélt oda, éspedig Kiss Anikó és Kato- ! na Sva szerepléséért. Rajtuk kívül 6 tanuló ezüst, 7 ta­nuló bronz fokozatot kapott. A hangversennyel egybekö­tött díjkiosztásra és jutalom­átadásra március 22-én, va­sárnap délután 4 órakor ke­rül sor a Rákóczi Gimnázium dísztermében. A műsorban a díjazott tanulók Bartók-mű­veket adnak elő Ecsedi Zol­tánná, Hutka Katalin és Szatmári Györgyné tanárnők előkészítésében. Idős talárok - KISZ-klubban A sárospataki Rákóczi Gimnázium az iskola ala­pításának 450. évfordulójára készülve különböző előadáso­kat, műsorokat rendez. Töb­bek között az iskola KISZ- szervezete vendégül lát ne­ves pataki öregdiákokat, akikkel sikeres pályájukról beszélgetnek, és arról az in­díttatásról, amelyet egykori iskolájuktól kaptak. így került sor1 legutóbb ar­ra a kellemes esti beszélge­tésre is a KISZ-klubban, amelyre a gimnázium Sá­rospatakon élő nyugdíjas ta­nárait hívták meg. Sok kér­dés hangzott el a régi és a mai iskoláról, a hajdani és a mai pataki diákéletről, taná­ri munkáról, tanár—diák kapcsolatról. Az is jólesett az idős taná­roknak, ahogyan a fiatalok nyugdíjas életükről, mostani foglalatosságaikról érdeklőd­tek. Az pedig különösen meg­hatotta őket, hogy a diákok virággal köszöntötték az is­kola volt tanárait. A sajtókonferencián epei Szerdán délután kezdődött fneg- a miskolci egyetemi na­pok öt napig tartó rendez­vénysorozata. Dr. Czibere Ti­bor akadémikus, a Nehéz­ipari Műszaki Egyetem rek­tora mondott megnyitó be­szédet, majd átadta posztjá­nak jelképeit Nagy László­nak, a megválasztott diák- rektornak. A rövid megnyitó 'után kezdetét vette az öt na­pig tartó MIN. A fiatalók az első napon többek között Al- mási Évával, Harsányi Gá­borral és Haumann Péterrel találkoztak, mások a Color együttes koncertjére, diapo- ráma-vetítésre, discóba me­hettek. Tegnap az egyetemis­ták és a vendégek neves sportolókkal találkoztak: sakkszimultán volt Sax Gyu­lával, meghallgatták Bu- zánszki Jenő élménybeszá­molóját. Délután diákrektori tanácsülés volt, és különböző zenekarok szórakoztatták a fiatalokat. Mindkét nap nagy sikernek örvendett a játék- kaszinó. Emberkereskedők @ A napfényt se látják Ezek a gyerekek hárman abból az ötszázból, akiket — 10 és 15 éves kor között — hétről hétre a bangkoki üzemtulajdonosoknak adnak el, mint ezt a londoni „Rab­szolgaság eltörlésére alakult társaság” közölte. Nyomdagépeket kell kiszol- gálniok, vagy nehéz ládákat hordaniuk. Darabbérben kell varrniuk, vagy csomagokat összerakniuk, bádogból figu­rákat préselniük, vagy cso­magok ezreit kell összekötöz­niük — gyakran napi tizen­hét órán keresztül. Az étke­zésen kívül legfeljebb egy­szer kapnak naponta valami édességet. A gyárosok gyak­ran verik a védtelen gyere­keket, és megakadályozzák, hogy megszökjenek. A gyerekek közül sokan ■szó szerint soha nem látnak napfényt — életük a gyár­ban telik el: ott dolgoznak, ott kapják meg a napi há­romszori ételüket, ott alsza­nak, gyakran a puszta kő- padlón a gépek mellett. A gyerekek közül sokan azokat az olcsó termékeket gyártják, amelyek a nyugati országokban nagyon közked­veltek: játékokat, üvegeket, színes nyomatokat és hímzett kézimunkát. Ezekért a mun­kaigényes termékekért az előállítók mind kevesebbel kapnak a világpiacon —ezért arra kényszerülnek, hogy a foglalkoztatottak bérét egyre lejjebb szorítsák. A tulajdo­nosok a nagy üzleteket csak a gyermek-rabszolgák mun­kájával tudják elérni. „Menjetek a pályaudvarra, nézzetek az északkeleti tar­tományokból érkező buszok után, kérdezzétek meg a munkaközvetítőket a pálya­udvari utcán” — tanácsolták a két riporternek, amikor Bangkokban hozzákezdtek a gyermek-rabszolgák keresé­séhez. Azután jöttek az első találkozások az elővárosi bá­rokban a bizalmatlan közve­títőkkel. Mangkom tolmácsolt,- ma­gyarázott, megnyugtatott. A megszólított közvetítők közül sokan hallgattak, az egyik végül kész volt arra, hogy elmesélje, hogyan zajlik le az üzlet. A feltétel, hogy neve titokban marad. A következő napon ismét három gyereket kapnak északkeletről, jó üz­let. „És mi lenne, ha mi ven­nénk át a gyerekeket?” K. kereskedő megvonta a vál­lát. „Az attól függ, mennyit áldoznak rá ... Húsz százalék felárért a maguké.” A három gyereknek kiadós reggelit rendeltek. Thong Dum, Boonlai és Mon úgy estek neki, mint akik már napok óta nem ettek. Megkérdezték K-t, mit me­sélt a gyerekeknek, miután megkötötte • a szüleikkel a szerződést. K. azt mondja, mindig ugyanazt. Nagyváros­ba jönnek, ahol van állat­kert. — „Tudják, az állato­kért bolondulnak a gyere­kek” — és sok az édesség. Ezért napközben egy kicsit dolgozniuk kell. Bár a szü­lőfalujukból való elutazáskor egy kicsit sírnak a gyerekek, de örülnek a nagyvárosnak. (Következik: III. A „halá­szok” utcájában.) Miskolc-Tapolcán felépült egy oktatási létesítmény. Vár­hatóan lesz-e ott valamikor társadalombiztosítási főiskola, vagy annak kihelyezett tago­zata — kérdezte Varga Andrásáé. Szűcs Ferencné. az SZMT ’ titkára válaszolt a kérdésre: — Budapesten a SZOT-is- kolán működik ilyeh jellegű főiskola. Sem a technikai, sem a személyi feltételek nincsenek meg ahhoz, hogy ennek a főiskolának bárhol az országban kihelyezett ta­gozata legyen. Néni is ter­veznek ilyet, j Középfokú képesítést nyúj­tó 'tanfolyamok azonban je­lenleg vannak megyénkben is, amelyeket a megyei tár­sadalombiztosítási igazgató­ság s'zervez. A tanfolyam hathónapos, levelező. Szep­temberben lehet jelentkezni rá a vállalatok szakszerveze­ti bizottságán keresztül. Ezt az oktatási formát évente folytatják, ha megfelelő szá­mú jelentkező van. Vásárhelyi István kérdezte Szegedről: — Miskolcon az országban elsőként alakították meg a rokkanlak egyesületét. A megye kíván-e valamilyen komolyabb támogatást nyúj­tani. amely a szervezetnek, a rokkantaknak olyan anyagi bázist jelentene, hogy a szer­vezet tervezni, működni tud­na? Dr. Szabó István főorvos, a megyei tanács egészségügyi osztályának vezetője, a rok­kantak nemzetközi éve alkal­mából alakult megyei koor­dinációs bizottság titkára vá­laszolt a kérdésre: — Helj'esbíteni keil a kér­dést, mert nincs Miskolcon rokkanták egyesülete. Ha nem 'is elsőként az ország­ban, de az elsők között ala­kult meg Miskolcon 197í)-ben a mozgássérültek egyesülete. Mozgássérült és rokkant nem ugyanazt jelenti, a rokkant természetesen szélesebb kö­rű fogalom. A mozgássérültek egyesü­letét sokoldalúan kívánjuk támogatni. A koordinációs bizottság segít abban, hogy kapjanak megfelelő helyisé­get, igyekszünk megszerezni a működéshez szükséges anyagi eszközöket., Még egy igen lényeges dologban ke­ressük a megoldási lehetősé­geket. Közismert, hogy a Hycomat gépkocsit mozgás­korlátozottak kaphatják. Ez­zel a gépkocsiszerzéssel szá­mos ügyeskedésre is nyílik mód. A Hycomat azért van, hogy a mozgáskorlátozott ön­állóan közlekedhessen. Nem igazságos tehát, ha olyan be­teg ember nevére szerzi meg a család, aki képtelen rá, hogy gépkocsit vezessen, hogy részt vegyen a közúti forga­lomban. Ebben a kérdésben szeretnénk rendet teremteni. Ehhez azonban az is kell, hogy végre hivatalosan, jo­gilag is megfogalmazzák, kit kell mozgássérültnek tekin­teni, kit illet a kedvezmény. Szerelnénk elérni, hogy a rokkantak évében rendeződ­jön az ide vonatkozó jogsza­bály is. A koordinációs bizottság szeretné hozzásegíteni a moz­gássérültek szövetségét, hogy beszerezhessen három Hyco- mat oktatókocsit, s így elő­ször megszerezheti az igény­lő a jogosítványt, azután a kocsit. Jó lenne, ha meg tud­nánk nyerni például az MHSZ-t; s elfogadható árért vállalnák a gépkocsivezetői oktatást. Ugyancsak partnert keresünk a gépkocsik kar­bantartásához is. Segítünk tehát az említett egyesület­nek abban, hogy , tervezni, működni tudjon. A sorompó egyik, oldalán kis házikó. Előtte parányi kertecske, amelynek aljában álmosan lustálkodik a Lédi névre hallgató kutyus. Há­rom éve őrzi a házikót és hű társa az itt dolgozó Sír Gyulának, a bányahegy: so­rompó őrének, aki helyett most feleségét találjuk a néhány négyzetméteres őr- házban. — A férjem ivóvízért ment a közeli forráshoz. Már las­san itt kéne lennie, hißzen nincs messze az erdei úton — mondja a fejkendős asz- szony, miközben hellyel kí­nálja az érkezőket. — Most csak kivételesen vagyok itt. Nem lehet a sorompót őri­zetlenül hagyni. Egyébként nem nagy a távolság a ház meg a lakásunk között. A dombon keresztül mindösz- sze húszpercriyi járásra van. Csakhát nekem otthon van a munkám java. Az erdé­szetinél dolgozom én ’is. Van egy nagy lakásunk, amit rendben kell tartani, no meg a jószágok ... Mialatt várakozunk, szem­ügyre vesszük a sorompóör itteni biiodalmát. Amely nem áll másból, mindössze egy szekrényből, két vaságy­ból, egy asztalból és egy kályhából. Az asztalon né­hány irat, mellette hordoz­ható televízió, a falra erősí­tett polcon pedig néhány könyv és folyóirat. És ami Sir Gyula kedvenc időtölté­sének bizonyítéka, fz pedig az ablak széles párkányán látható. Magakészítette no- kedlivágó deszka, fakanál. Persze mást is szokott fa­ragni, ha kedve van hozzá. Amint a gondosan kifara- gott és lecsiszolt darabokat nézegetjük, az ablakon .át megpillantjuk a közeledő er­dészt. Kezében a kannával. Szemmel láthatóan örül a váratlan vendégeknek, hi­szen mint mondja: — Sokat vagyok egyedül, pedig szeretem a társaságot. Eleinte szokatlan volt a csendes magány. Évekig a favágók között dolgoztam, állandó nyüzsgésben, zaj­ban. Aztán kaptam egy fi­gyelmeztetőt. A szívem ... Munka közben lettem rosz- szul. Az orvos azt mondta, nyugodt munkát kell vállal­nom. És hát ez az őrszolgá­lat, valóban nyugodt mun­kakör. Néha eljönnek hoz­zám a volt munkatársak, olyankor sokáig beszélge­tünk. Nyáron meg a kirán­dulók. Leülnek a szemközti oldalon, szalonnát sütnek, harmonikáznak, énekelnek. Néha bejönnek hozzám só- ' ért, vagy éppen zöldségért. Mert van itt egy kis kertem is, amelyben megterem a legszükségesebb zöldségféle. Néha a vadak is meglátogat­ják ... Közben, a tűzhelyen egyre hangosabban sistereg a zsír. A lábosban hazai kolbász sül. — Többnyire ilyeneket, egytálételt készít magának az uram — mondja a felesé­ge, mikéiben félrehúzza az elkészült ebédet a kályhán. — Füstölt szalonna, kolbász, krumpli mindig van. Aztán meg a főzőcskézéssel jobban telik az idő is. (monos—fojtani Kezében rompó őre feltűnik o kanyarban a bányahegyi so­Kerti ha rate Dk A felsőzsolcai Lenin Mgtsz zöldségkertészetében — korai saláta- paprika fic lyptl^r in i — a 7-es autóbusz végállomásánál — — paradicsom tápkockás palánta kapható. 1 1 ■ la elit vetőmagból származó Egyéb palánta is megrendelhető.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents