Észak-Magyarország, 1981. március (37. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-19 / 66. szám

Í981. mőrcms T9, csütörtök ÉSZM-.MAG? ARÖXS2ÁG 4 Fil m levél Ballagás Kényelmetlen „intermezzo” az aluljáróban Tavasz közeleg, az ifjúság éviszaka, s a sokféle ünnep­pé/. gazdag időszakban sok a kulturális esemény. Szerve­sen illeszkedik ezek sorába a mai nappal induló új filmhét magyar bemutatója, a Balla­gás. Fiatal rendező, Almási Tamás jelentkezik első játék­filmjével, s szinte természe­tes, hogy első önálló nagy al­kotásának témájáért abba a világba nyúlt, amelyet korá­nál fogva leginkább ismer­het: a fiatalok életének egy tgep. jelentős időszakát kí­vánja sajátos történet kere­tében úgy a nézők elé idéz­ni, hogy ne csak az érintett korosztály, hanem a létszám­ban nagyobb felnőtt nézőse­reg is megtalálja a műben nemcsak a száz percnyi szó­rakozást, hanem az elgondol­koztató és a nézőben tovább munkáló mondandót is. A film mégis elsősorban a ser- dültebb fiatalokhoz szól, az ő értő rokonszenvükre szá­mít. Ezt bizonyára el is nye­ri, hiszen a Ballagáshoz a zenét a nagy hírű és okkal kedvelt Edda Művek szerzet­té és adja is elő, maga az együttes is megjelenik a filmben, nem lebecsülendő számú rajongói — ha másért nem, hát ezért is — kíván­csiak lesznek a filmre. A fil­met a rendező az ugyancsak ifjú Nagy András társaságá­ban írta, az operatőrje, aki­nek munkája szinte társal­kotói értékűnek tűnik, szin­tén első játékfilmjét fényké­pezte: Máriássy Ferenc. If­júsági film hát egészében a Ballagás ? Olyan társadalmi témájú mű, amelyet ugyan fiatalok készítettek, de mon­dandója sokkal inkább egye­temes, semhogy kizárólag az ifjúságra tartozna. Amikor a filmet néhány hete a XIII. magyar játék­filmszemlén bemutatták, a színészek mellett egy teljes gimnáziumi osztály jelent meg a vászon előtt a tapso­kat megköszönni, ök a film főszereplői, egy érettségiző osztályközösség, amelyet egy valódi érettségiző osztály ját­szott el, vagy inkább élt meg. Az életük' nagy fordulója előtt álló végzős'»gimnazisták a szalagavató ünnepélyen fel­lázadnak. Átgondolatlan lá­zadásuk egyre drasztikusabb cselekedetekre ragadtatja őket, rombolnak az iskolá­ban, s csak másnap- döbben­nek rá, hogy az iskolai ren­dezvény kötöttségei elleni lázadásuk milyen messzire is vitte őket, hová vezetett. Az iskola vezetői érettségi előtt nem akarnak a legdrasztiku- sabb rendszabályokhoz nyúl­ni — elsősorban a fiatalokat leginkább megértő osztályfő­nök szorgalmazására — meg­hallgatják a diákok képvise­lőit, s valamiféle sajátos di­ákönkormányzat és iskolai rend kialakításának lehetősé­geit nyitják meg. A felfor­dult iskolai életben termé­szetesen adódnak egyéni gon­dok, bajok, örömök jócskán, s egyre inkább kitűnik, hogy amennyire egységes volt az osztály magában a korábbi iskolai rend elleni lázadás­ban, annyira nem az a to­vábbiakban, s nemcsak egy­szerűen az elképzeléseik má­sok és mások, hanem a kö­zelgő érettségi, a továbbtanu­lás lehetősége is megosztja őket. Sok-sok elgondolkozta­tó fordulat és epizód után a fiatalok egyre inkább vissza­térnek a normális iskolai életbe, mind fegyelmezetteb­ben készülnek a nagy próba­tételre, az érettségire. Egyszerűen hosszan elhúzó­dó diákcsíny lenne hát a té­mája a Ballagásnak? Nevelőt és szülőt ingerlő ifjonti ki­lengések filmbefogalmazása? Nem. A látszólag fegyelme­zetlenségre épült epizód mö­gött felsejlik egy korosztály, a minket, felnőtteket váltó korosztály idegenkedése az oktalan drilltöl, a vakfegye­lemtől, a változtatni akarás hevessége és a tapasztalat­lanság. De az is kitűnik e filmből, hogy a tizennyolc év körülieket napjainkban igen sokféle hatás éri, s e fogé­kony korban ezek mellett nehéz elmenni nyomtalanul. Almási Tamás érthető szere­tettel, jó értelmű elfogultság­gal vezeti diákszereplőit for­dulatos útjukon, s nem kíván a film végén sem adni sem­miféle didaktikus következte­tést. A tanulságok leszűrését a nézőre bízza, jóllehet al­kotói állásfoglalása világos. A diákok nagy többsége ki­tűnően helytállt szerepében, a színészek közül elsősorban Takács Kati és Csendes Eás sió emelendő ki. Az Edda Művek megkapó zenéje már nem szorul külön ajánlásra. S mielőtt esetleg szülők és nevelők a tekintély féltése ügyében füstölögnének, emlé­keztessünk rá, hogy a diák­történet hátterében, az egyes diákok otthoni, egyéb életé­nek töredékeiben felrajzoló­dik egy olyan társadalmi fres­kó, aminek jó' .megismerése ugyancsak nem érdektelen, mert sokszor nem látjuk egyes vonásait, pedig benne élünk. A héten mutatják még be a Rally című szovjet bűnügyi filmet, amely egy nemzetkö­zi autóverseny keretében megkísérelt műkincscsempé­szés történetét kínálja a kri­mik kedvelőinek, s ugyan­csak mától látható — alig­hanem minden korosztály örömere — a Münchhausen báró csodálatos kalandjai című francia, egész műsort betöltő rajzfilm, az ismert mese újabb,.szellemes feldol­gozása. Benedek Miklós Hangversenyek, múltban és jövőben Az Országos Filharmónia tervei az 1981—82-es hangversenyévadra ötezer-négyszáz általános iskolai tanuló váltott bérle­tet az 1080—81-£.s hangver­senyévadra Borsod megyé­ben. Részükre összesen 58' hangversenyt, tartanak: rész­ben már lezajlottak ezek a hangversenyek, részben pe­dig az elkövetkező néhány hétben hallgathatják meg őket: Az Országos Filharmó­nia szokásos, évente egyszeri. tanácskozásán hangzottak el ezek a számadatok. Gonda Ferenc, a megyei kirendelt­ség vezetője kísérelte meg összegezni az évad tapaszta­latait. A kifejezés helyénvaló, hiszen, a bérletes hangver­senyévad még korántsem ért véget. Az eddigi tapasztala­tok viszont kifejezetten jók­nak mondhatók. A már meg­tartott ifjúsági és felnőtt koncertek jól sikerültek — csak emlékeztetnénk rá, hogy a Magyar Rádió Gyermekka­ra tartotta az évadnyitó hangversenyt —, színvona­lasok és látogatottak voltak. Jó kezdeményezésnek bizo­nyult, hogy egy-egy tájegység, bérletes közönségét egy-egy koncertre összehozták. Á Magyar Rádió Gyermekkóru­sát például a mezőkeresztesi koncerten 1500-an hallgathat­ták meg: a mezőcsáti és a mezőkövesdi járás általános iskolásai. Igaz, ezekre az ösz- szevont korjeertekre szükség is volt, hiszén az „orgona be­mutatásához” olyan helyszí­neket kellett találni, ahol megfelelő színvonalon lehe­tett koncertezni. A tanácskozáson, amelyen részt vettek az Országos Fil­harmónia vezetői, köztük La­katos Éva igazgató is, a bér­letes hangversenyek helyi szervezői elmondották: ügy tűnik, a sokévi munka las­san meghozza az eredménye­ket, Leninvárosban, Kazinc­barcikán, de Ozdon is kezd kialakulni a hangversenyek törzsközönsége. Az új évad­ban. melynek terveit most is­mertették a Filharmónia kép­viselői, Ózdon például egy új. kamarazenei bérletsorozatot is indítanak a nagyzenekari koncertsorozat mellett. A tervek szerint az általá­nos Iskolások' részére 15, a szakmunkástanulóknak 7 bér­letsorozatot indítanak majd a megyében. Hét középiskolás sorozat indul, s külön bér­leti programot állítottak ösz- sze két miskolci gimnázium, a Herman és a Földes ta­nulóinak. Az egyetemi bér­letsorozatban kerül majd sor — többek között — Kocsis Zoltán zongoraestjére. A tel­jes programok felsorolására e helyütt nincs lehetőség. Ér­dekességként elmondanánk: az ifjúsági bérletsorozatod­ban jövőre is lesznek össze­vont koncerték. A tervek sze­rint a gimnazisták a Miskol­ci Nemzeti Színházban ven­nének, részt azon a koncer­ten, amelyen Kodály Zoltán Psalmus Hungaricus című művét hallgathatnák meg. Az általános iskolások és a szakmunkástanulók részére pedig Kodály Háry Jánosát tűznek programra, a sport- csarnokban. A vidéki komolyzenei élet szervezői elmondták: az utóbbi 3—i évben szinte rob­banásszerű érdeklődés figyel­hető meg a komolyzenei kon­certek iránt., Többnyire azo­kon a helyeken, ahol zeneis­kolák is működnek. A ze­neiskolák ugyanis besegíte­nek a közönség szervezésébe, s egyfajta bázist jelentenek a hallgatóság kialakításában., De az érdeklődésben benne van az is, hogy a filharmó­niai koncertek kiegyensúlyo­zott, jó színvonalúak, s a le­hetőségeken belül figyelembe veszik egy»egy város, egy- egy iskolatípus sajátos igé­nyeit is. (cs. a.) ■ r erem Mező Józsefné, Martintelep, Fövényszer u. 68. sz. alatti la­kos kérdezi: A Munka Tör­vénykönyv szerint, a 25—40— 5(1 éves jubileumi idő után jár-e' pénz minden dolgozó­nak, akinek folyamatos mun­kaviszonya van, mert az egyik vállalat fizeti, a másik pedig nem. A Munka Törvénykönyve szerint: — azoknak a dolgo­zóknak, akik 25, 40, illetve 50 éven át munkaviszonyban áll­nak. jubileumi jutalmat kell fizetni. A jutalom összege a I dolgozó egy havi alapbére. A dolgozó öregségi nyugdíjazá­sának évében esedékessé váló jubileumi jutalmai a nyugdí­jazáskor ki kell iizetni: a negyven, illetve 50 éves műn- kaviszomnyal járó jubileumi jutalmat akkor is ki kell fi­zetni, ha a dolgozónak nyug­díjazáskor legalább 35, illetve 45 év munkaviszonya van. A jubileumi jutalom számítása szempontjából nem a folya­matos munkaviszony az irányadó, hanem a vállalat­nak (munkáltatónak) figye­lembe kell vennie munkavi­szonyként mindazokat az idő­ket, amelyek a dolgozónak a munkakönyvben munkavi­szonyban töltött időként sze­repelnek. A munkakönyvben nem szereplő, de munkavi­szonyban töltött időket hitelt­érdemlően kell igazolni. PTtt, SZTK-igazolás, szolgálati bi­zonyítvány, tanácsi igazolás, volt , felettes, vagy jogelőd nyilatkozata stb. A hiteltér- demlően igazolt munkavi­szonyban töltött időket egybe kell számítani, a kieseit idő­két figyelmen kívül kell hagy­ni. A fizetésnek több feltétele van, pl.: a kifizetéstől számí­tott 10 év; a dolgozó ne áll­jon fegyelmi büntetés hatá­lya alatt. A jubileumi juta­lom lényegében a munkavi­szonyban töltött hosszú idő anyagi elismerése, ezért a dolgozó a jutalomra való jo­gosultságát nem veszti élj csak az elévülés után, ha aztt időben nem'kapta meg. A gyakorlatban problémát okoz, hogy a jubileumi ju­talmat kérni kell-e, vagy azt a munkáltató öntevékenyen adja? Ha a dolgozónak min­den munkaviszonyban töltött ideje nincs egybeszámítva* vagy hiteltérdemlöen igazol­va, altkor természetes, hogy megfelelő igazolások csatolá­sával kérni kell. Ha pedig a munkáltatónál minden mun­kaviszonyban töltött idő meg­felelően igazolva van. az ada­tok rendelkezésre állnak, ak­kor az a helyes eljárás, ha a vállalat ezt figyeli és ünnepé­lyesen adja át a hosszú idő anyagi elismerését. Pihenőben ” A pihenés testi-lelki rege­nerálódás, aktív, kikapcsoló­dás, termékeny elfoglaltság, kedv szerinti levés-vevés, ki­nek mihez van kedve. Alkpl- ni vágyás. Előcsalni egy-egy szép motívumot a fehér anyagra, ellesni, kivárni rit­ka pillanatokat és megörökí­teni a fényképezőgéppel, ke­verni festéket, zománcot, ön­teni és égetni végső formá­ba. úrrá lenni a bőrök ke­ménységén, vászonra bűvölni ecsettel, festékkel, egy-egy szép pillanatban meglesett táj szépségét. „Pihenőben” Emberkereskedők Az élethez pénz kell A thaiföldi gyárakban 900 000 gyermek dolgozik: ládákat cipelnek, fonalat fonnak, bádogot préselnek. Sokat a szülei adtak el. A rabszolgakereskedők Bang­kokba viszik őket, ahol el­tűnnek a gyárakban — bér és 'szabadidő nélkül. Reggeli négy óra. A hely­szín a Bangkoktól északra fekvő központi buszpályaud­var. Két sáfránysárga ruhá­ba burkolódzott kéregető ba­rát botladozik ki egy tömött távolsági buszból, a port ve­rik le a csuhájukról. A be- tonpadon* nyomorék szundi­kál. Ráncos öregember be­vásárlótáskájában izgatott tyúk verdes. Bakó fény vilá­gít a meztelen, lelógó kör­tékből. Szenny. Vizelet maró szaga. . „Biraram, Haadya, Chantaburi” — hangzik fel egy rekedtes hang, amely a thaiföldi provinciákból érke­ző és induló kocsikat kiáltja . ki, s elkeveredi^ a felforró­sodó lt motorok monoton za­jával. Hamarosan _ jönniük keli. A hamburgi Stern riporterei három gyereket varnak, aki­ket vételre kínáltak fel ne­kik. Látszatra beleegyeznek. Ez az egyetlen lehetőség, hogy be tudják bizonyítani azt, amit a thaiföldi kormány mindig tagad: nevezetesen a rabszolgakorra emlékeztető emberkereskedelmet. Mangkorn, a tolmács veszi észre először a gyerekeket. Elöl a „közvetítő”, napszem­üvegben és kalapban. Mögöt­te egy kislány szürke ron­gyokban, amely a fél hasál szabadon hagyja, hátára kö­tözve ruhásbatyu. Azután egy fekete, rövid hajú fiú, egyik kezében plaszlikzacskót tart, a másikkal az álmot dörzsöli ki a szeméből. Mellette mezítlá­bas kisfiú baktat, még fia­talabb, mint az elsői Mind a hárman leülnek egy betonpadra, szorosan egymás mellé kuporodva, megfélem­lítve, tehetetlenül, iszonyúan elveszetten az emberek kö­zött a buszpályaudvar nyüzs­gésében. Biraram tartományból szár­maznak, a legszegényebb vi­dékek egyikéről. Thong Dum. a nagyobbik a két fiú közül tizenkét éves. Érte 85 dollárt fizettek, ö az, akit az ember­kereskedők „erősnek” nevez­nek. A tizenegy éves Boonlai 70 dollárba került. A vele egyidős Mont már 65 dollá­rért kapták. Szerencséjük volt, hogy megkapták. Egyéb­ként másnak adták volna el őket. Thong Dumot egy üveg­gyárba, ahol nehéz ‘ iádákpt kellett .volna cipelnie. Boon­lai t egy cérnagyárba. Később bizonyára egy gyermekbor­délyban végzi, amiket Bang­kokban csak „teaházaknak” neveznek. Mont, aki túl gyen­ge, egy étterembe. Miután valamivel többet kínáltak értük, most vissza- vihetik őket a szüleiknek. A szülőknek, akik eladták a gyerekeiket, mert az élethez pénzre van szükségük. (Következik: II. A napfényt se látják.) címmel kiállítás nyílt Mis­kolcon, a Helyőrségi Művelő­dési Otthonban. Alkotói ka­tonák, polgári alkalmazottak, akik vagy a művelődési ház sok szakkörének} egyikében tevékenykednek, vagy egyéni művészi útkeresésük során készült alkotásaikat állították ki a paravánokon. A kiállí­tásnak majdnem leiét hím­zett textíliák adják, amelye­ket, csak eredeti molívutno- kat felhasználva a művelő-j dési házban ténykedő asszo­nyok készítettek. Szépekj borsodi motívumok vannak elsősorban a térítőkön, asz­talkendőkön, függönyökön, faliképeken. Aranysárga, kék, fehér színek az uralkodók Tóth László tűzzománcain; a virágsorozaton, a női alako­kat ábrázoló képeken. Válto­zatos technikai megoldások; kísérik végig tetszetős virág­sorozatát. Fazekas Béla és Kiss Páter bőrdíszművel, ké­zieszközei. faliképek, kézi­tükrök tanúskodnak, hogy az egyik legnehezebb anyag, a bőr milyen engedelmesen si­mul formáló kezeik nyomán használati és díszítő tárgyak­ká. A „Start” című képével Gedeon Péter fotóművész az elmúlt évben Helsinkiben a FIAP (Nemzetközi Fotómű­vészeti Szövetség) ifjúsági kategóriájában első díjat nyert, és ezzel együtt itt ki­állított fotói is igazolják, hogy' méltán tagja ez év január­jától a magyar totóművésze­ti szövetségnek. Varga János festőművész tájképeinek so­rozata értékes eleme a kiál­lításnak, borsodi tájak, a ’ Sajó folyó ábrázolása mellett a Tátra egy-egy megkapóbb részlete éppúgy megelevene­dik a vásznon, mini a bolgár tengerpart legszebb része. A kiállítás március 17—20- ig látható a művelődési ház­ban a délutáni órákban. Már­cius 23-tól egy hétig Mező- csaton, a helyi helyőrségi 'művelődési házban. — ke — Termelőszövetkezetek! 19Q1. január 1.—'1981. március 31. Állami gazdaságok! '«»i UmsÉmÉ vas- és színesfém-gyűjtési akció! Saját fuvareszközzel történő szállítások esetén kiemelt fuvartérítésí *

Next

/
Thumbnails
Contents