Észak-Magyarország, 1981. március (37. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-18 / 65. szám

1381. március T8„ s^erd« ESZAK-MAOYARORSZAG így látja a propagandista ít A marxista középiskolában azzal kell kezdeni a propa­gandista tevékenységet, hogy á hallgatók ne csuk hallga­tók, hanem a foglalkozás ak­tív részvevői is legyenek. Mindehhez türelem, nagy tapasztalat és bizonyos elhi- valoltsúg-érzet is kell. Bardooies Ferenc mezőkö­vesdi pedagógus több mint tíz éve propagandista. Már középiskolás, később egyete­mista korában is tanulókö­röket vezetett, igazi 'meg­szállottja hivatásának. Egy Bihar megyei kis községből úgy került Mezőkövesdre az egyetem elvégzése után, hogy korábban nem is járt ezen a vidéken. Most, huszonöt év múltán, mégis köyesdinek vallja magát, s annak érzi sok, azóta felnőtt tanítványa is, akik közül nagyon sokan ismét visszakerültek hozzá, mint propagandistához, Halk szavú ember, aki szí­vesebben beszél a pedagógi­áról. a politikáról, mint ön­magáról. Állandó téma propagqndisla tevékenység során a felnőttoktatás sajá­tossága. Most a legilletéke- sebblöl kérdezhetjük, milyen különbséget tesz — szükség­szerűen — a gyermekekkel és a felnőttekkel való fog­lalkozás során? ÍBardovics Ferenc történe­lem szakos tanár nagyon őszintén boncolgatja ezt a kérdést. Az iskolában jelen­leg a tanulók' önálló foglal-, koztatása került előtérbe. Sok szemléltetőeszközt használ­nak. Ezekből néhányat a marxista középiskolában is alkalmazni tud, természete­sen egészen más pedagógiai módszerrel dolgozik. Itt a témákból összefüggő előadá­sokat kell tartania,1 s a fog­lalkozásokon még akkor Is tapintatosnak kell lennie ab ­ban, hogy szóra bírja a hall­gatókat. ha azok valamikor tanítványai voltak. Az évek telnek, a volt diákokból fel­nőttek, családanyák, vagy családapák lettek, s úgy ül­tek vissza az iskolapadba — most már politikát tanulni. Melyek a szórabírás mód­szerei ? Bardovics Ferenc elmond­ja, hogy a témák nagy ré­szénél, jó indítást ad a fog­lalkozásnak a sajtóra, tele­vízióra való hivatkozás. A műsorban mindig akad va­lami, ahonnan el lehet in­dulni, amiről vélemény ala­kul ki, s annak segítségével el lehet jutni az adott té­máig. Más esetben a hall­gatók saját rhunkahelyi ta­pasztalatainak megbeszélése teszi mozgalmassá és sokol­dalúvá a foglalkozást. Olyan pedig nem létezik, hogy va­laki hosszú időn át ne szó­laljon meg, mert akkor a propagandistában felülkere­kedik a pedagógus, s meg­találja a módját annak, hogy szóra bírja a félénk hallga­tót. Mihez kell mégis a tapin­tat? Az iskolában a pedagógus — bármilyen szakos is — ki­javítja a felelő nyelvhelyes­ségi hibáit. A propagandista ezt csak módjával teheti — Bardovics Ferenc véleménye szerint. Ez bizony nehéz kérdés, mert bármennyire is sérti sokszor a propagandista fü­lét egyik-másik hozzászóló nehézkes, magyartalan be­széde, ha ezzel kezdene bí­belődni, nehezebben szólal­nának meg az emberek. Míg ebben a kérdésben el­néző Bardovics Ferenc — természetesen a nevek he­lyes kiejtésére azért nagy gondot fordít — határozot­tan igyekszik rászoktatni hallgatóit a használható, át­tekinthető jó jegyzet készí­tésére. Megtanítja, hogy egy adott témánál hogyan lehet összehozni az előadás, a tan­könyv és a kötelező iroda­lom vázlatát. Aki olyan sze­rencsés, hogy erre a marxis­ta középiskola propagandis­tája rávezeti, az nagyobb ön­bizalommal gondolhat rá. hogy magasabb szintű poli­tikai oktatásra is vállalkoz­zék. Bardovics Ferenc nemcsak propagandista, de már har­madik ciklusban pártalap- szervi titkár is. Az alapszer­vezet két iskolából tevődik össze. Ezt: tudva, kissé bi­zonytalanul kérdezi meg az ember tőle, hogy mit csinál szabad idejében. A válasz azonban kapcso­lódik témánkhoz. Amikor csak módja van rá, utazgat. Már háromszor, járt a Szov­jetunióban, s minden európai népi demokratikus országban \olt már. Utazásai során fényképeket, könyveket, pros­pektusokat gyűjt, s ezeket.'az iskolában és a marxista kö­zépiskolában is felhasználja, mint Szemléltetőeszközöket. Ezen túl természetesen a szóban előadott élmények is gyakran kapcsolhatók egy- egv_ anyagrészhez. Talán úgy lehetne a leg­jobban megfogalmazni be­szélgetésünk összegzését, hogy az igazi propagandista nemcsak a tematikában ki­jelölt órákban propagandis­ta, hanem állandóan az, a munkában, a szabad időben, s minden társadalmi, emberi kapcsolatában. Így lesz tar­talmas, gazdag, sokszínű te­vékenysége, s ezáltal jut­nak közelebb a hallgatók a tananyaghoz, ezáltal isme­rik, s értik meg mindennapi politikánkat, életünket. Adamovics Hona----------------------------------—-----------------------------------------­­tr* " Tovább termel az egercsehi akna Egercsehiben háromnegyed évszázaddal ezelőtt láttak llozzá a föld fekete kincsénél', . a szénnek a kitermeléséhez. Csaknem ilyen régmúltra nyúlik vissza a farkaslyuki szénbányászat megkezdése. Az első tárót itt 1914 áprilisá­ban nyitották. A gazdag ha­gyományok után milyen a je­len, és mit hozhat a jövő az aknák dolgozói számára? — A hatodik ötéves tervben íründvégig a termelés szin len- tartása a feladatunk — vála­szolja Balogh Emil, a Farkas- íyüki Bányaüzem főmérnöke. — Az idén ö^l) 000 tonna sze­net kell felszínre küldenünk; ebből 376 000 tonna jut a far­kaslyuki, illetve 200 000 tonna az egercsehi aknára. Szükség van ugyanakkor az elővájási tevékenység fokozására, hogy biztosítsuk az elkövetkezendő évek fejtési területét, ezen a téren ugyanis jelentős a le­maradásunk. Az elövájásokon dolgozóknak 1981-ben 6420 méter bányafolyosót kell ki­hajtaniuk, s ebből a tervből nem engedhetünk. Az említett szénmennyiség! ki bányászasá- ra reális a reményünk, ugyan­akkor a vágathajtási célkitű­zés teljesítése már nehézsé­gekbe ütközik. £ A főmérnök véleménynyil­vánítása megalapozott. Az' üzem ugyanis az év első két hónapját több mint 3000 ton­nás többlettermeléssel zárta. A farkaslyuki bányában két gépesített front üzemel, a várt eredményekkel. Az egeresein aknában hasonlóan két fejtés adja a szenet, de a különbség óriási, a technológia korsze­rűségében jócskán elmarad­nak az előbbi tömegtermelő munkahelyektől. Itt az or­szágban is ritkaságnak szá­mító hagyományos front is található, ahol Robbantják a szenet, lapáttal rakodnak, fá­val biztosítanak. Becsületük­re legyen mondva, a lehető­ségekhez képest jól dolgoznak az egercsehi frontok szocia­lista brigádjai, s, tervteljesi- tésben százalékosan túlszár­nyalják,a farkuslyuki kollek­tívákat. Az év során két front- átállásra kerül sor az üzem­ben, kétszer kell új fejtési szénmezőbe beszerelni a gé­pi berendezéseket, ami elvi­selhető tehernek látszik. Ezek után nézzük az elő- vájást. Milyen gondok hátrál­tatják a munkát? A főmér­nök válasza: — Egercsehiben kisebb a baj, szerintünk: az ottani vá- gathajtók eleget tudnak tenni a terveknek. Nem így Farkas­lyukon, ahol már bizonyos, hogy az első negyedévre elő­irányzott 600 méter bánya­folyosó nem készülék Az éves feladat egyébként, 3520 méter. A gondot a létszámhiány okozza, legalább negyven em­ber hiányzjk. De válójában ennél is több, az elővájási munkát vállaló és tudó fiatal­ra volna szükségünk, hiszen hatvan an hamarosan nyug­díjba vonulnak. Sajnos, tete­mes a fenntartási munka — gyakran kell vágatokat átépí­tenünk —, s ez is a vágathaj- tókra hárul. Cselekednünk kell, méghozzá sürgősen, hi­szen nálunk az elövájás a ter­meléssel egyenlő nagyságren­dű feladat, meghatározója a j övőnknek. Lehetőségeink nem túl biztatóak, mindössze két új EHOR típusú rakodó­gép érkezésére számítunk, a már meglevő és jól bevált egyetlen gép mellé. Szeret­nénk új vágathajtó brigá­dokat alakítani az almában, s ehhez várjuk a fiatalok je­lentkezését. Elterjedt a hír, miszerint bezárják az egercsehi aknát. Igaz-e ez, s ha igen, mennyi­ben befolyásolja az itteni, il­letve az egész üzem sorsát? — Mint említettem — mondja Balogh Emil —, a ter­melést szinten kell tartanunk az ötéves tervben. Vonatkozik ez.mind a bányaüzemre, mind az egyes aknákra. Az egercse­hi akna felszámblása kétség­telenül szerepel az elképzelé­sekben, hiszen elavult a ter­melési rendszere. Az éremnek van azonban egy másik olda­la is, nevezetesen: az itteni szenek magas fűtőéütékűek. Az akna jövőjéről még nem döntöttek véglegesen, sAk múlik a kutatások eredmé­nyétől. Amennyiben mégis be­zárjuk majd a bányát, az em­bereket áthelyezzük az üze­men belül. Attól senkinek sem kell tartania, hogy elveszti a kenyerét. Annál is inkább, mert a távlatokban szerepel az ötnapos munkahét, ami egyenlő a folyamatos munka­rend bevezetésével, a jelenle­ginél jóval magasabb létszá­mot követel. (kolaj) Nem voft könnyű a váltás Tizenkét nő munkahelye a kábelkorbácsgyártó üzemrész. Azelőtt tekercset készítettek, nem volt köny- nyü a profilváltás, de megtanulták ezt a nagy figyelmet igénylő munkát is. Ami az elméleti ismerete­ket illeti, azokat a szakmun­kásképző intézetekben meg­lehetősen magas színvonalon elsajátíthatja az ember, de ettől még nem lesz jó szak­munkás. Az úgynevezett kis­üzemekben, mint például a Telefongyár zempléni gyár­egysége 4-es számú tokaji üzeme, gyorsan felszínre ke­rülnek a szakmunkásképzés fogyatékosságai; az nevezete­sen, hogy „ki mit tud”, tanult szakmájában. Az esetelv több­ségében kiderül, hogy a gya­korlati ismeretek ugyancsak fogyatékosai', és egy fiatal szakmunkás éppen csak „ka- pisgál” valamrt eeakmájában, amiről pedig — az öreg sza­kik így mondják: — szabá­lyos papírt szerzett. Ann ugyanezek az öreg szakák — mert tapasztalatból szólnak — aat is hozzáteszik, hogy a mű­hely, a munka azért von: afe- kílsa, formálja az embert, s nemcsak szakmai la g, hanem más tekintetben is. És erre a sokoldalú formá­lásra egy kisüzem sokkal al­kalmasabb. minit egy nagy, ahol egy szakmunkás sokszor évekig egyazon munkát vé­gez. A kisüzemben ugyanak­kor az egysíkú munka isme­retlen. Itt a szükség törvényt bont, egy lakatos például előbb vagy utóbb, de minden­képpen megtanul esztergálni, de 'nem .jön zavarba akkor sem, ha a marógép nieyé ve­zénylik. ^ Mindez persze megfordítva is érvényes,- s a „gyakorlat: te­szi a mestert” szólásmondás igazságát számos példával is bizonyítja Koleszár József, a tokaji üzem vezetője. Volt olyan időszak, amikor az itt dolgozó szakmunkások sokol­dalú szakértelme egyszerűen meghatározta az üzem léiét — mondja. — Ez soha nem volt tiszta profilú üzem, hi­szen a hetvenes években, mint finommechanikai vállalat, az autóvillamossági készülékek­től a sarokvasalásig többféle- fajta terméket gyártottunk. A rendkívül széles termékskála az itt dolgozóktól megköve­telte, hogy mindenhez értse­nek, hiszen abból éltünk. Min­dent elvállaltunk és mindent meg is tudtunk csinálni. Akiknek valaha is szállítot­tak, azok a megmondhatói annak, hogy a tokajiak értet­ték dolgukat, volt munkájuk, és mint finommechanikai vál­lalat, rendesen megéltek. Nos, a megélhetéssel és a munká­val most sincs semmi baj, csakhogy 1979. január 1-től, amikor is „átvette” őket a Te­lefongyár, mást csinálnak, mint korábban. A váltás per­sze nem volt könnyű, mert a telefonközpont-alkatrészek és a kábelformagyártás egészen más munka, mini a motor- tekercselés, vagy a sarokva­salás. — Váltani pedig kellett — mondja az üzemvezető —. és nemcsak a gépparkot kellett kicserélni, hanem az új mun­kára fel kellett készíteni az embereket is. S hogy ez' jól sikerült, az sok mindennek köszönhető, de én első helyen mégiscsak az emberi ténye­zőket említeném: a korábban megszerzett tudást, szakértel­met. az új befogadásának szándékát, a képességet. Néz­ze, mostanában olyan sokat 'beszélnél' arról,, hogy a kis­üzemek leginkább alkalmasak a termékszerkezet-váltásra, s arra, hogy rugalmasan iga­zodjanak a piachoz. A mi pél­dánk bizonyítja az állítás iga­zát. — Ha most újra váltani kellene... ? — Tudnánk. De most. az a dolgunk, hogy azt csináljuk, amit kérnek tőlünk. A legfon­tosabb a híradástechnikai ipar fejlődésével való lépéstartás; és az emberekben megvan a szándék a tanulásra annál is inkább, mert a nagyobb tu­dás, a szakértelem később a bérben is kifizetődik. (Sz. D—L. J.) (Tudósitónktól) A 3. számú ÉPFU-nál az elmúlt, évben 66 brigád, 834 taggal vétt részt a szocia­lista munkaversenyben. A brigádvezetők a napokban megtartott tanácskozásán az üzemegység 1980. évi gaz­dálkodását dr. Lénáit József igazgató értékelte. Elmondotta, hogy a ked­vezőtlen fuvarpiaci helyzet ellenére feladataikat a kö­vetelményeknek megfelelően, kiváló szinten teljesítették. Több mint nyolcmillió ton­na anyagot fuvaroztak a különböző építkezésekhez. Ezen belül 414 ezer torÍTva cementet, az alsózsolcai és debreceni házgyárból 7065 lakáshoz szükséges elemet szállítottak el az ország kü­lönböző városaiba. A teljes termelési érték ^ meghaladta a 629 millió fo- * rintot. A munka termelé­kenysége 11,7 százalékkal nőtt, az üzemanyag-felhasz­nálásban 3,5 százalékos meg­takarítást értek el, amely­nek érléke 3 millió forint Üzemanyag-megtakarítás cí­mén 714 ezer forintot fizet­tek ki a gépkocsivezetőknek. A célkitűzések maradék­talan megvalósítása lehelöve tette, hogy a bérszínvonal közel hat százalékkal növe­kedjék. A szocialista brigádok munkáját értékelve elmond­ta, hogy a kongresszusi és felszabadulási munkavérsenv- vállalásukat alapvetően tel­jesítették. A gazdasági feladatok vég­rehajtásán" túl a brigádok 28 ezer társadalmi munkaórát teljesítettek. Ezen belül a kü­lönböző intézmények patro- nálásáná) közel hatezer órát végeztek. Az év során két al­kalommal szerveztek kom­munista műszakot. Munká­juk ellenértékének jelentős részét gyermekintézmények - fejlesztésére. valamint az egység kislakás-építési köl- csönalapjára utalták át. Tá­mogatták az árvízkárosulta­kat, 52 gépkocsival szállítot­tak kavicsot Békés városba. Az itt végzett társadalmi munka értéke több. mint 200 ezer forint. Az ez évi feladatokról szól. va az igazgató elmondta, hogy a beruházások csökke­nése kedvezőtlenül hat a fu­varpiacon. A nehézségek el­lensúlyozásaként az üzem­egység az építőiparon kívül, más területen igyekszik le­kötni szabad kapacitását. A tanácskozás a további­akban döntött a szocialista cím és a különböző fokoza­tok odaítéléséről. Öt brigád az 'aranykoszorús. 11 ezüst, 22 bronz fokozatú kitünte­tést kapta meg, míg 19 bri­gád a szocialista címet érte el. Az Üj Élet komplexbri­gádot és a Petőfi Sándor gépkocsivezető szocialista brigádot magasabb kitünte­tésre terjesztették fel. Végül az elmúlt év ered­ménye alapján a tanácsko­zás úgy határozott, hogy megpályázza a Kiváló üzem­egység címet. Molnár Lajos

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents