Észak-Magyarország, 1981. február (37. évfolyam, 27-50. szám)

1981-02-13 / 37. szám

W1. '113., péi*M& físm ■ mmwoesine 3 öt község közös gazdasága Erdőt termő földeken Magyarázat öt pontban ... 1. Ügy a beszélgetésünk kö­zepe táján az elnök, Horváth Tivadar a következő meg­jegyzést tette: ha jön egy kiadósabb eső, ezekről a földekröj a víz leviszi a mű­trágyát egészen Zemplén- agárdig ... 2. A hivatalos besorolás *zt mondja róluk: dombvi­déki 2-es kategóriába tarto­zó, kedvezőtlen adottságú termelőszövetkezet. 2. A napokban újítják meg az erdészettel a vadká­rokra vonatkozó átalánydí­jas szerződést, Éddig évente 330 ezer forint kártérítést kaptak, véleményük szerint azonban a vadkárok éves vi­szonylatban elérik az egy­millió forint értéket. 4. A közelmúltban 18 hek­táron nyírtat telepítettek. Ha nem feldolgozva, csupán kö­tegelve értékesítik a nyírfa- vesszőt, akkor is 400 forintot kapnak érte mázsánként. Üj- ra csak egy elnöki megjegy­zés : — A nyírfának van olyan hozama, mint itt egy jó búzatermésnek ... 5. Egy mázsa búza szűkí­tett önköltsége itt meghalad­ja a 400 forintot. Egy mázsa silót 54 forintból állítanak elő ... Soroljam- tovább? * Helyzetkép... öt község: Bózsva, Füzér. Füzérkomlós, Nyiri és Pusztafalu közös gazdasága a Felsőhegyköz Tsz. Az összterületük, 4300 hektár. Ennek egyharmada, 1420 hektár, erdő. A szántó alig valamivel több, 1500 hektár, de gyanítom, ezeken a területeken is otthonosab­ban érczné magát az erdő, niint a' búza. vagy a nap- raforgó. Egyébként nem vé-’ Jelien, hogy errefelé mindig az erdő. a La jelentette a. biztonságot. Az elnököt idé-' zem megint: azt nem verte el a jég, azt nem vitte el az eső... Tavaly, 1080-ban a Féléé­it egyköz Tsz-nek több mint n millió forint árbevételt biztosított az erdőgazdálko­dási, illetve lafeldolgozó ága­zat. A tízéves üzemtervük szerint évi 5 ezer köbméter bruttó fatömeg kitermelésé­re képesek. Ebből 1000—1200 köbméter a rönkfa. amit .s/.élezetlen fűrészáruként — jó pénzért — adnak tovább. Az 1500 hektár szántóju­kon — bármennyire is ero­dált gyenge erdei talajok — hagyományos növény termesz­lést kénytelenek folytatni. A fönövény, a búza 450—500 hektár területet foglal el. — Ha nincs esős év, akkor ’ jó az aratásunk — jegyezte meg Horváth Tivadar. Ez itt Felső-Zemplénben 25—30 mázsás hektáronkénti átlag­termést jelent. A szántóte­rület többi részén előretör­tek az olajos növények (a repce, a napraforgó) — a szabályzók is ezt dotálják —, valamint jelentős még a pillangósok (lucerna, vörös­here, szarvaskcrep) területe. Kedvező esztendőkben mag- fogással’ is élnek. Volt már olyan évük, hogy az apró­mag 1 millió forintot hozott a konyhára. Mindent összevetve, azon­ban elmondhatjuk — és ez az adottságokat figyelembe véve nem meglepő — nö­vénytermesztésük drágán termel, s ez már szinte de- terminálóan hat állattenyész­tésük eredményességére is. A takarmányozás költségei nem olcsóak. Jelenleg 800 szarvas- marhájuk (húshasznositá.- sü) és 1HX) juhuk van. Fő­leg a juhágazat továbbfej­lesztését ajánlotta számuk­ra mindenki. Bele is vágtak egy komplex juhászati telep kialakításába. A 13 milliós beruházásból eddig 2 da­rab 040 férőhelyes hodály készült el. Kellene még egy hasonló hodály, egy 800 fé­rőhelyes bárányhizlaló, vala­mint belső üzemi út és szo­ciális épületek. Ez év janu­ár elsejétől azonban juhá­szati^ beruházásnál megszűnt a 40 százalékos állami tá­mogatás és a fejlesztési 1á- mogatás. Jelenleg tehát van egy félbemaradt beruházá­suk, amit. önerőből befejezni képtelenek. Manapság, amikor a nye­reséget nem. vagy alig ter­melő ágazatok gondjai szóba kerülnek, szóba kerül az ál­lítólagos mentőöv, a mellék­üzemág is. Az élet diktálta kényszer ez, nem csoda, ha a Felső hegykő^ Tsz is bele­kapaszkodott. Budapesten például takarító, lomtalanitó részlegük van. Ez tavaly 15,3 millió forintot hozott a gaz­daságnak. Nyíriben — tehát helyben — pedig varrodabö- vítést szeretnének megvaló­sítani ... * Konklúzió öt pontban ... 1. Az elnök mondta: — Er. refelé az emberek mindig duplán megdolgoztak a pén­zükért. Így van ez ma is. A gépek itt fele ideig tartanak ki, mint máshol. Ez a fordí­tott arányosság. A többlet- költségben, erőfeszítésben nem realizálódik a többlet­hozam. Ellenkezőleg... 2. Az erdőgazdálkodásnak, valamint a melléküzemágak­nak a jövőben is meghatá­rozó szerepük lesz. — Itt az emberek mindig az erdőből éltek — hallottuk. 3. Most látom csak a jegy­zetei met nézve; az 130Ü hek­tár rét, legelöterületükrői nem mondtak semmit. A jö­vőre nézve remélhetőleg az is egyike a ma még kihasz­nálatlan belső tartalékaiknak, főleg a juhászat fejlesztését illetően. 4. Örvendetes, az utóbbi években a tagokat, alkalma­zottakat tekintve minimális a fluktuáció. Az elnök sza­vai nyilván magyarázatul szolgáinak: — Az embereket a munkájukért meg . kell be­csülni ... 5. Ez a tsz mai nagyságá­ban, formájában 1975 janu­ár elsejével alakult. Ez a gazdaság azóta soha nem volt veszteséges. Hajdú Imre Serény n munka a tüiode üzemrésiben Van jövője hosszú Minőségi távon is cipő Tiszakesziil Ha valaki esetleg minősé­gi cipőt vásárol és netalán annak leszakad a talpa, az semmiképpen ne szidja a Minőségi Cipőgyár tiszakeszi •üzemegységének dolgozóit, hiszen ott csak az eiegáns lábbelik felsőrészét készítik, szabják, varrják, s az ott előállított félkész termékre csak Budapesten, a központ­ban, vagy az ország számos helyén levő üzemegységek­ben rakják fel a talpat. Tény, hogy a Minőségi Ci­pőgyár termékeit az utóbbi időben a jó minőség jellem­zi, s a vásárlónak nem sok oka volt a reklamálásra. El­mondható, hogy a cipők árá­nak növekedését valamelyest követte a minőség javulása is, s ebben pedig nagy ré­szük volt azoknak, akik itt, Tiszák eszi ben állítják «•*> > felsőrészeket­Röthy Józsefné kor szeri srélbehci^tó gépen dolgozik Századunk első évében ad­ták át rendeltetésének a Ti­szai pályaudvar felvételi épü­letét. Az Északi-hegyvidék és az Alföld találkozási pontjá­ban elterülő város állomása sok évtizede a fő- és a mel­lék vasútvonalak gócpontja, a kontinensen lebonyolódó észak-déli forgalom irányvo­nala volt. E szerepe a fel- szabadulás óta, a nagyará­nyú iparosodás, a mezőgazda­ság fejlődése nyomán erőtel­jesen tovább nőtt. Az utób­bi két évtizedben nagymér­tékben korszerűsítették a vasúti pályát, u közlekedést. Egyedül a kevert 'stílusú, kisvárosi jellegű, az. erősen aggkor felé közelgő felvételi épület maradt a régi formá­jában. Sőt kisebb lett, hi­szen a keleti szárny egy ré­szét 19G0-ban az aluljáró építése miatt le kellett bon­tani. Az állomásépületre nehe­zedő „nyomást” jól jellem­zik az alábbi adatok. A Mis­kolcról 1828-ben készített monográfiában olvashatjuk, hogy akkor a városban 62 ezer embert számláltak. Na­ponta a pályaudvarokra 64 gyors- és személyvonal futott be, illetve hagyta el azokat. Az évű utasforgalom alig ha­ladta meg a milliót. Azóta Miskolc lakóinak a száma közel a négyszeresére nőtt, s a napi 200 érkező, induló expressz-, gyors- és személy- vonat 10—12 nap alatt szál­lít annyi utast, mint félév­százada egy egész évben. Szükség lenne Miskolchoz méltó új felvételi épületre, de meg kell elégednünk sze­rényebb. átmeneti megoldás­sal. — 1879-ben kezdtük meg a felvételi épületben az állag­megóvó és rekonstrukciós ■rwHvkókat — mondja Miskol­ci Sándor, a MÁV Miskolci Igazgatóság vezetőhelyettese — 40—45 millió forintos költséggel négy ütemben vé­gezzük el a belső rekonst­rukciót és szépítjük meg kívülről is az épületet. Kor­szerűbb körülményeket te­remtünk. Emellett, a szolgá­lati helyiségek rovására közel félezer négyzetméterrel nö­veljük a váróhelyiségek és a szolgáltató létesítmények alapteriilelét. Az étteremben kezdték a munkát. Itt ki kellett cserél­ni, s meg kellett erősíteni a födémet. (A többinél várha­tóan nem lesz erre szükség.) Álmennyezetet készítettek, korszerűsítették a belső be­rendezést. Most az építők az étterem és a nagy csarnok közötti részen dolgoznak. Az egykori kultúrváróteremben betonkeverő zúg. A helyisé­get — nem kötelező fogyasz­tással — szeszmenles bisztró­vá alakítják át. A pénztár­sornál légkalupács zakatol, készítik a helyet a vezeté­keknek, belső szereléseknek. Ondó László, a rekonstruk­ciót végző MÁV EHF I. épí­tésvezetőség munkavezetője _ ezt mondja: — A munkával jól hala­dunk. így május 1-ig elké­szülünk vele, a II. ütemet is átadjuk rendeltetésének. Ez könnyebbé teszi az uta­sok helyzetéi. Hat pénztár­ban válthatják a, jegyeket, csökken a sorbanállás, a vá­rakozás ideje. Az utasoknak nem kell szardínia módra összezsúfolódniuk az egykori fodrászüzlet helyén ki­alakított parányi váróterem­ben. Júniusban kezdik a mun­kál a csarnok nyugati olda­lán. Először új pénztárfülké­ket építenek. Várhatóan az év végi ünnepekre ei is ké­szülnek. vele. A következő feladatként a jelenlegi pénz­tárfülkéket elbontják, s a túloldalihoz hasonló hosszú folyosót alakítanak ki. In­nen nyílik majd ajtó a váró- és a kultúrváróterembe. A folyosó végén építik meg a mosdó és a W. C,-blokkot. Mindezzel 1983 végére szeret­nének elkészülni. Bocsánat, van még egy esély, remény. Azt tervezik, hogy a keleti szárnyon a lebontott rész he­lyén, ahhoz hasonló stílus­ban új helyiségeket építenek. Ez is az utasok érdekében készülne. Az igazgatóhelyet­tes még ennyit mond:, — Kérjük a kedves utasok szíves megértését, türelmét a lékonstrukcióval járó kelle­metlenségekért. hiszen a kor­szerűsítés 6 értük történik. Ezt a megértést eddig is ta­pasztaltuk, s ezért csak kö­szönettel tartozunk. (Csorba) & nem >« toeoeeet. Az el­múlt évben például ponto­san 1 millió 272 ezer 889 pár cipőfelsőrészt gyártottak, s ezzel teljesítették az előírt tervfeladatot Nem a legjob­ban alakult viszont a minő­ség, ami itt, Tiszakeszi ben nem érte el a meghatáro­zott szintet. Az előírások sze­rint minden száz pár cipő felsőrészből négy lehet a se­lejt, óm ez a szóm az el­múlt évben nem így alakult; száz cipőből hetet selejtnek kellett minősíteni. Ennek pe­dig meglehetősen számos oka van. Ezeket sorolja Lö­kő Gyula üzemegység-veze­tő. — Két évvel ezelőtt je­lentősebb termékszerkezet­váltásra került sor, amikor is a műbőr felsőrész készíté­séről áttértünk a bőr felső­rész készítésére. Ezt a vál­tást nem előzte meg különö­sebb előkészítés, de aki a ci­pőiparban dolgozik, az jól tudja, hogy a műbőr felső­részek gyártásához nagyobb szakértelem szükségeltetik. Anyagiakban, költségekben is számottevő a különbség, hi­szen amíg egy négyzetmé­ternyi bőralapanyag 600— 900 forintba kerül, addig a műbőrnek csak 306—406 Ft az ára. S ahol naponta fél­millió forint értékű alap­anyagot dolgoznak fel, ott a költségkihatások is érzéke­nyen jelentkeznek. Az el­múlt évben termékeink 90 százaléka már bőrből ké­szült, s jelentős tételt szállí­tottunk az exportpiacokra, ami mind a minőséget, mind a tervfegyelmet tekintve is nagy feladat elé állította az. itt dolgozókat. Nem rajtuk, nem rajtunk múlt, hogy nem mindenben tudtunk eleget tenni a minőségi követelmé­nyeknek. — Hanem? — Komoly akadály volt a szakemberek hiánya és a magas fluktuáció. Áz elmúlt évben a fizikai dolgozók mintegy 50 százaléka kicse­rélődött, s jelenleg a foglal­koztatottak mintegy 15 szá­zaléka rendelkezik szakmun­kás-képesítéssel, a többi be­tanított munkás. Ehhez a munkához pedig meglehető­sen nagy gyakorlat és szak­értelem kell. Tapasztalata­ink szerint az új felvétele­sek körülbelül egy év múl­va tudnak megfelelő munkát végezni. Útépítés a belvárosban J A belvárosban, Miskolcon o Ta- 1 nácsköztársoság lakótelepen o i házgyári lakások szerelésé- ! vei, építésével egy ‘ időben J épülnek a kommunális épü- J letek, és az utak. Képünkön 1 erőgépek dolgoznak a Vő- i rösmarty út építésénél. — Van-e lehetőség a szak» munkásképzésre, vagy a be­tanított munkások tovább­képzésére? — Ez nagyon összetett fel­adat. Véleményem szerint az üzem idetelepítésének egyik legnagyobb fogyatékossága, hogy vállalatunk illetékes ve­zetői nem tudtak hathatósan intézkedni abban, hogy a szakmunkásképzés helyben, Mezőcsáton, vagy Miskolcon megoldódjon. A megyében csak Sátoraljaújhelyen ké­peznek felsőrészkészítő szak­munkásokat. Vagy még tá­volabb, Martfűn és Buda­pesten. Mindenesetre, amit tudunk, azt megtesszük a sa­ját erőnkből. Rendszeresen megjelenünk a környék ál­talános és középiskoláiban és azt tapasztaljuk, hogy a gye­rekek érdeklődnek e szép szakma iránt. Nem úgy vi­szont a szülők, akik igye­keznek lebeszélni a gyereke­ket. És ennek is megvan az oka. Elterjedt ugyanis a hír, hogy ennek az iparnak nincs jövője a megyében és meg­szűnik a tiszakeszi üzem is. — És van, jövője? — Hosszabb távon is. Szá­mottevően fejlődik az üzem, Itt ugyanis van munkaerő, ezért vállalatunk is számol ezzel a lehetőséggel. Csak­hogy a minőségi cipőgyár­táshoz, hogy ügy mondjam,’ minőségi szakemberekre van szükség. Persze, az az igaz­ság, hogy a vállalatnál je­lenleg alkalmazott bérpoliti-- ka nem teszi vonzóvá a ta­nulást, a továbbképzést. Ä darabbérhez kötött bérezési rendszerben ugyanis egy 15 —16 éves kislány — ha ügyes — meg tudja keresni a 3—4 ezer forintot, ugyanannyit, mint egy szakmunkás. Nincs lehetőségünk a differenciá­lásra, nem tudjuk megfizet­ni a nagyobb szakértelmet, a tudást. Véleményem szerint a megfelelő bérpolitika ki-; alakítása hosszú távon kifi­zetődő lenne itt, Tiszakeszi« ben is ... Szarvas Dezső Fotó: Laezó .?ów»e# »

Next

/
Thumbnails
Contents