Észak-Magyarország, 1981. február (37. évfolyam, 27-50. szám)
1981-02-08 / 33. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1981. február 8., vasárnap Ha mindenütt kimarad három... Nem iskolás „iskolások” Mai valóság — új dokumentumfilm ra hívja fel a figyelmet. Megkülönböztetett figyelmet érdemel még Gárdos Péter kis- l'ilmje. a Tragoleltó, amely a budapesti Vidám Park keretében tomegszórakoztatá- si-közművelődési gondjaink egy szeletét világítja meg, megmutatva a ligeti szórakozás tragikus kisszerüségét, s ez azért érdemel figyelmet, hisz roppant tömegek ezt a fajta szórakozást tekintik kulturális kielégülésük csúcsának. Üdvözlet Újpalotáról a címe Lestár János kisfilmjé- nek, amely a nagy budapesti lakótelep fejlődését és a mintegy hetvenezernyi lakos egymástól való elidegenedését, a kulturális-közművelődési élet hiányait mutatja fel. Borsodi Ervin Hangosfilm című összeállítása a magyar filmhang történetének jól átfogott, jól szerkesztett, ismeretterjesztő jellegű bemutatása. Máriássy Ferenc A főszerepben: Budapest című filmje figyelmet érdemlő összeállítás a fővárosnak filmekben való szerepléséről. A sort Bódy Gábor Mozgástanulmányok című kisfilmje zárja. (Talán ez a film, amely a bevezetőben említett, mindennapi életünkhöz való kapcsolódásban a kivételt jelenti.) (bcnetick) „Várakozó" Lenkey Zoltán rajza Rendkívüli adásnapok a televízióban Beszélgetés dr. Földvári Gyula belgyógyász főorvossal Lajos Árpádné, a miskolci 3-as számú Általános Iskola igazgatónője sajnálkozik. Délután- kellett volna jönnünk, akkor itt lesznek a gyerekek is. Kedden és csütörtökön az egyik csoport, hétfőn és szerdán pedig a másik csoport telepszik be az orvosi szobába. Az orvos ritkán jön, így azután gondoltak egy nagyot — no és a szükség is ezt diktálta, mert az Avas-déli iskolákban minden talpalatnyi helyet az igazi iskolások birtokolnak —, és berendezték ezt a helyiséget az előkészítősöknek. Most még ka- . tonás rendben sorakoznak a kis asztalok, körülöttük a „méretre szabott” székek, tiszta a firkálófal, érintetlenek a játékok és a szemléltetőeszközök. Az utóbbi foglalkozásokon készült kis rajzocskák viszont kikerültek a táblára, s akié kikerült, az alighanem elégedett a világgal... Földvári Gyuláné miskolci vezető szakfelügyelővel vettük „nyakunkba” a várost, hogy szétnézzünk az előkészítők háza táján. Miskolcon ebben a tanévben 26 előkészítő csoport működik. Több mint 520 gyerekkel. Ök azok, akik nem járnak óvodába. Persze az óvodába nem járók kétszázzal, kétszázötvennel többen vannak. Általában. Legalábbis ez szokott kiderülni, amikor az első osztályosok beülnek az iskolapadba. Három, négy iskolánként. Nem nagy szám. De összesen vagy hat osztálynyi iskolakezdő. S több- . nyíre ők jönnek a legnagyobb hátránnyal, a perifériák legelesettebb környezetéből ... A pedagógusok többnyire velük szemben tehetetlenek. Az iskolára előkészítő foglalkozásokon még mindig nem kötelező a részvétel. Legfeljebb próbálkozhatnak. Mint az 5-ös számúban, ahol elsősök és előkészítősök után kutatva, a körzet valameny- nyi lakásába bekopogtatnak. Igaz, itt mesélték el azt is; egyszer már előfordult, hogy az igazgatói iroda ajtaján bekopogott egy asszony. Azt hallotta — mondta —, hogy ide jöhetnek ötévesek. Elhozta a fiát... Mert olyan csendes egy gyerek ... Ezen a csütörtöki délutánon különben tizennégy leendő elsőssel foglalkozott Barna Lászlóné. A huszonnyolcadik tanévét tölti ebben az iskolában, ahol a tanulók 47 százaléka cigány- tanuló. Az előkészítőbe 21-en iratkoztak be. Tizenkilenc rendszeresen jár... A mostani hiányzók betegek. Télen több a megfázás... A legtöbb tanítványa lesz szeptemberben ... Most virágot ültetnek vázába — párosával karikázzák be a papírlapra rajzolt virágokat —, képecskéket csoportosítanak. A tanítónő dicsér és dicsér... Az uzsonna előtti sorakozó- nál — kezet mosni indulnak, a kis tisztasági csomaggal — kiderül, nemhiába ... És az uzsonnához is előkerülnek a szalvéták... ' Palágyi Béla, az iskola igazgatója beszédes számot mond: néhány évvel ezelőtt még 28 nap volt az átlaghiányzás. Most 6—8. S ami még szembetűnőbb, elvétve fordul elő igazolatlan mulasztás ... Nem könnyebb körzet a Fadrusz utcai iskoláé sem. Sztupákné Sólyom Anna kis csemetéi biztosan mozognak a közösségben. Az iskola- igazgató, Zsíros Sándor arról beszél, hogy a lakóbizottságokkal akarják felvenni a kapcsolatot, hogy biztosan felderítsék az ötéveseket. Mert márciusban, amikor az elsősökkel együtt az előkészítősöket is bekell íratni, kevesen jelentkeznek ... A vezető szakfelügyelő gyakori vendég ezeken a foglalkozásokon. Miskolcon az iskolákban vannak az előkészítők. Az óvodák túlterheltek. Tulajdonképpen 1969. óta szervezik ezeket .a foglalkozásokat. Kezdetben 72 órásra, most 192 órásra. Egy egész tanéven át. Eredmény? A legfontosabb, hogy a gyerekek részvétele rendszeresebb lett. A kimaradók ellenére! Sokat javult a foglalkozások metodikája. Ma már a szokásrendszerek kialakítására fordítják a legtöbb figyelmet. S persze a beszédre ... Ezeken az előkészítő foglalkozásokon találkoztak olyan gyerekkel is, aki szeptemberben nem tudta a nevét. „Hát hogy szólítanak otthon?” — kérdezték tőle, s ő nagy nehezen csak azt tudta mondani: „Öcsike” __Januárban iskoí aérettnek nyilvánították. S később az iskola „lépcsőfokait” is jól vette ... Földvári Gyuláné azt mondta: szeretnék, ha az előkészítőkben a beszédműveléssel is foglalkoznának. Most erre készítik majd fel a tanítókat. (Akik közben, természetesen a saját osztályukat is viszik!) Mert a be- szédíejlesztés, egyáltalán a beszéltetés, már természetes. De sok a beszédhibás — s ez hátrányt jelent az írni— olvasni tanulásban. Ez lesz egyébként a nehezebb feladat. A „könnyebben” már túljutottak. Az előkészítők többségében elegendő játék, elegendő szemléltetőeszköz, gyakorlóeszköz várja a gyerekeket. Készen vettek, és maguk készítettek. S többnyire már saját, elkülönített helyük is van. Kis asztalokkal, játszósarokkal. Mégha a kicsik szeretnek is pádba ülni. A rendelkezések lehetőséget adnak, hogy előkészítős gyerekenként 400 forinttal számoljanak az iskolák __ Viszont az előkés zítő még mindig nem jelent csoportot is iskolának! Ez ellentmondás ... Nézegetek egy kimutatást. Az elmúlt évben az elsősök 93,1 százaléka járt óvodába vagy iskolaelőkészítőbe. A tanköteles korú tanulók 15,1 százaléka iskolaeíőkészitőbe. Szegeden, ugyanebben az időben, csak 1 százalékot tettek ki. Mások a feltételek. Nálunk még sokáig számítani kell erre. S nemcsak figyelni — segíteni is. Leginkább a gyerekek felkutatásában. A többit — úgymond — vállalják a tanítók. Csutorás Annamária Kilenc újabb dokumenlum- film készült el az elmúlt év második felében a MAFILM Híradó- és Dokumentumfilm ■Stúdiójában. Különböző hosz- szúságúak, különböző témákról szólnak. Közös vonásuk, hogy csaknem kivétel nélkül napjaink életéhez kapcsolódnak, napjaink kérdéseit járják körül a maguk sajátos filmes eszközeivel. Van közöttük olyan, amely minket, ' miskolciakat különösképpen érint, ez pedig Vitézy László munkája, a Kollektiv ház. Először erről szólunk. A Kollektív ház a miskolci Győri kapuban található sajátos lakóépületet mutatja be. Ismeretes, hogy ott van egy olyan, a többiektől eléggé eltérő lakóház, amelyben többségben építészek laknak, olyanok, akik közösen végezték az egyetemet, együtt jöttek Miskolcra és elképzeléseik szerint nemcsak a munkában, hanem az azon- kívüli életben is egymás mellett kívánnak dolgozni, szórakozni, továbblejiődni stb. Vitézy filmje annak az értekezletnek a bemutatásával indul, amelyen a város tanácsának elnöke megbeszéli a kollektív házban lakni szándékozó fiatalokkal a bérleti szerződéseket, egyebeket, hangsúlyozva, hogy effajta ház létrehozásával Miskolc nem különböző nyugati divatáramlatokat kíván utánozni, hanem az ide pályázó fiatal értelmiségieknek kíván az elképzeléseiket megközelítő lakáslehetőséget biztosítani. A film ezzel indul, de nem ér véget, hanem bemutatja azt is, miként fest a kollektív ház élete a gyakorlatban. S ez bizony már ellentmondásos. Itt és most nem a ház életével, a kollektív lakás pozitívumaival, vagy negatívumaival kívánunk foglalkozni, hanem az ezt ábrázoló filmmel, amely bizony szerkezetileg széteső, hetvenperces időtartama soknak mutatkozik, sokkal inkább egy majdani, szorosabban szerkesztett filmhez való anyaggyűjtésnek tűnik, mintsem kész munkának, és főleg nagyon hiányzik belőle a filmalkotó állásfoglalása. Így inkább a kollektív ház krónikájának, mintsem annak életét értékelő, illetve értékelve bemutató filmnek tűnik; lezáratlan, mint ahogy bizonyára lezáratlan a kollektív házban élés filmen kívüli polémiája is. Nekünk, miskolciaknak azonban ez a film a maga terjengősségében is érdekes. Magyar József, aki oly sok miskolci fesztiválon szerepelt már igen sikeresen, most ismét kitűnő filmet alkotott: Mi, büszke magyarok címmel egy igen kényes kérdést mutat be a szatíra eszközeivel, nevezetesen a túltengő nemzeti öntudatot, a magyar kivagyiságot. Korábban például a Milyen a világ?, vagy a Csak az aréna? című kisíilm- jeiben már feszegetett hasonló módon egész társadalmat érintő kérdéseket, de most, amikor talán milliók érzelmeit érintő kérdéshez szól, a kötéltáncos ügyességével villogtatja a görbe tükröt azon a határmezsgyén, ahonnan megláthatjuk, milyen is az, ha túlteng az öntudatunk. Szobolits Béla a találmányok felkarolásának nagyon érdekes példáját állítja elénk Menedzser kerestetik című kisfilmjéb’én, Borhy Anna pedig Orvosnők című kis- íilmjében a magányos értelmiségi nők már-már társadalmi méretű problémájáTöbb alkalommal hírül adta a televízió, hogy február 9-én és az azt követő két hétfőn, rendkívüli adás- napokon „Közellenség” címmel filmsorozatot sugái'oz a szívinfarktusról. A televíziós műsort egészségügyi propagandaláncolat kíséri, amelybe bekapcsolódik megyei szinten a tanács egészség- ügyi osztálya, a KÖJÁL egészségnevelési osztálya, a Megyei Kórház, a Vöröskereszt, TIT és természetesen a sajtó, rádió. Valamennyien egyetértünk abban, hogy a szívinfarktus közellenség, s most hadjárat kezdődik eilene. Csakhogy bizonyos betegségekkel mintegy kampányszerűen foglalkozni a nagy nyilvánosság előtt, mindig kissé kényes dolog. Jó felkelteni a figyelmét azoknak, akiknek még csak erre van szükségük, de járhat azzat a veszéllyel is, hogy fokozzuk a szorongást, aggodalmat a betegekben. Ezért is kerestük fel dr. Földvári Gyula osztályvezető főorvost, hogy már a televíziós adás előtt választ kérjünk néhány kérdésre. — Időszerűnek tártja, hogy ez a téma ilyen széles nyilvánosság elé kerüljön? — Igen, mert sajnos a tényekkel számolni kell. Az utóbbi években Miskolcon például szaporodott a megbetegedések száma. Húsz évvel ezelőtt még alig akartuk elhinni a külföldi statisztikai adatokat, ma már a mi számaink ,is növekszenek. Ami a legmegdöbbentőbb, hogy infarktus gyanúval már nem egy húsz év körüli fiatalt is vettünk fel az osztályunkra. — Mondliatjuk-e, hogy Miskolc gyors urbanizálódá- sa az ok? — Ha tudnánk, hogy mi az ok? A filmsorozatot én már láttam. Abból is kitűnik, hogy Japánban például, ahol van civilizáció, vannak stresszhatások, kevés az infarktus. Tehát az urbanizáció önmagában nem lehet ok. Zsíros étkezés? A lappok zsírosán esznek, mégis elkerüli őket ez a baj. Az olaszok ingerlékenyek, lobbanékonyak, belpolitikai életük is tele van izgalmakkal, mégis kevesebb ott az infarktus, mint például a nyugodt angoloknál. A film sok kérdésre, nemzetközi áttekintésben keresi a választ, s én legalábbis nem éreztem, hogy alaptalan félelmet keltene a nézőkben. — Mint orvos, milyen hasznát látja az ilyen jellegű propagandának? — Az emberek nagyon különbözőek az orvoshoz való viszonyukban is. Sokszor jobban hisznek az újságnak, a televíziónak, rádiónak, mint nekünk. Ezt úgy értem, hogy olykor mi hiába mondjuk el, mit hogyan kell tenni, hogyan kell alakítaniuk életmódjukat. Lehet, hogy egy cikk a sajtóban, vagy egy tv-adás hatásosabb. Mindenképpen hasznosnak tartom ezt a propagandamunkát. a megelőzés és nem utolsósorban a rehabilitáció szempontjából. — A szívinfarktus utáni rehabilitáció helyzete milyen megyénkben? — Sok még a tennivaló. Az infarktus — hírével ellentétben — nem mindig olyan súlyos betegség, hogy aki egyszer átesett rajta, az örökké rokkant marad, örökre alkalmatlan az aktív munkára. Már ott kezdődik a rehabilitáció, amikor a beteget először ráébresztjük arra, hogy képes különböző tevékenységre. Tornázik, biciklizik, s eljön az ideje annak is. hogy ismét munkába állhat. — Bizonyára a munkába való visszatérésnél kell a legkörültekintőbbnek lenni. — így van, de ez nemcsak azt jelenti, hogy idő előtt ne engedjük, hanem azt is, hogy amikor veszélyeztetés nélkül mehet, akkor az orvos engedje. Én túlzott óvatosságot tapasztalok az orvosok részéről" s ez nincs mindig hasznára a betegségen átesett és szerencsésen felépült embernek. Ez az oka, hogy nálunk százalékos arányban kevesebb ember tér vissza a munkába, mint amennyit veszélytelenül engedhetnénk. Külföldön ez a statisztika jobb. — A rehabilitációhoz köze van az adott munkahelynek, munkahelyi légkörnek, a munkahelyi vezetőnek. Ezzel kapcsolatban, milyenek a tapasztalatai? — A szellemi munkaterületen dolgozók után jobban érdeklődnek a vezetők s azok nagyobb része igyekszik is mielőbb visszaállni. A fizikai dolgozók maguk sem sürgetik az újbóli munka baállást. Egyelőre abbahagyjuk a beszélgetést azzal, hogy néhány hét múlva újra szót váltunk, akkor már arról, mit eredményezett, mit segített az egészségügyi tudat- formálásban az a komplex felvilágosító program, amelyet az egészségügyi és a tömegkommunikációs szervek elkezdtek. A. I. HNtfBRBMH jr ■ B F F Teli vásár az Olcsó áruk házában, a Kontexben (MISKOLC, BAJCSY-ZSILINSZKY OT 4.) 1981. FEBRUAR 9-TÖL21-IG I I Kínai flanelltakaró Amur karton 90 sz. Női kabát Karla flanell 90 sz. 94,50 helyett 47,50 @ 50,— helyett 30,W JJllö Bfí.QÍScT 945,— helyett 567,W j 52,50 helyett 21.-