Észak-Magyarország, 1981. február (37. évfolyam, 27-50. szám)
1981-02-08 / 33. szám
ESZAK-MAGYARORSZAG 10 1981. február 8„ vasárnap Műkincsek W,i Igazi matrózmunka igazi hajón II, fl ,®a* iia Az Egyesült NemzeA tek kulturális, nevelésügyi és tudományos szervezete, az UNESCO riadót fújt: harcot kell indítani az afrikai népek kulturális örökségének a fosztogatása ellen, s általában is véget kell vetni a nemzetek kulturális értékeivel való üzérkedésnek. Sajnos, a műkincseknek kialakult egy illegális világpiaca: gazdag gyűjtök mesés összegeket fizetnek egv-egy ritkaságért, még akkor is. ha a műkincs esetleg lopott. Nemrégiben állapította meg a múzeumok nemzetközi tanácsa, hogy az afrikai műtárgyak értéke ugrásszerűen emelkedik. Nehezíti a műkincsek védelmét, hogy az afrikai országok határai általában ellenőrizhetetlenek. Mivel az egykori gyarmatosítók önkényesen húzták meg a határvonalakat, a mesterséges határ mindkét oldalán ugyanaz a törzs él. A tettenért csempész mindig azzal védekezhet, hogy a darab nem a határ túlsó oldaláról származik. Ilyen körülmények között törvényeket tucatszámra hozhatnak, de a határok ellenőrizhetetlensége miatt ezek nem vezetnek eredAfrikai műtárgyak gyűjteménye menyre. Célravezetőbb lehet a műkereskedelem ellenőrzése; de talán legso- katígérőbb: az afrikai tömegek felvilágosítása művészeti és kulturális kincseik értékéről. Az európai és amerikai államok közötti forgalomra az UNESCO egy 1970-es konvencióját kell alkalmazni. Ez á nemzetközi megállapodás előírta, hogy a jelentős kulturális értéket képviselő műtárgyak számára „útlevelet” kell kiállítani. Ezeknek az okmányoknak a segítségével könnyen megállapítható, hogy vajon törvényesen hagyta-e el egy műtárgy azt az országot, ahol készítették. Eddig 43 ország csatlakozott a konvencióhoz, csak az a baj, hogy éppen á legtöbb műtárgyat importáló tőkés országok nem ismerték el magukra nézve kötelezőnek az előírásokat. Leningrad Október kerületének diákjai közül 200-an viselik büszkén a csíkos matróztrikót és a matrózsapkát, melynek arany szalagján az Admiralitás felirat olvasható. Valamennyien az Admiralitás Hajógyár által hét évvel ezelőtt szervezett tengerészklub tagjai. A világtengerek jövendő meghódítói nem csupán elméletben tanulmányozzák a hajózással kapcsolatos ismereteket, de igazi hajókon vesznek részt gyakorlati foglalkozásokon: felügyelnek a gépházakban, megfordulnak a parancsnoki hídor matrózmunkát végeznek, rádiótáv- írászként működnek. A nyári szünidőben a leningrádi diákok a felnőttekkel együtt a Szovjetunió északnyugati területein levő folyókon és tavakon hajóznak. Oleg Zaharov kapitány vezetésével tanulják a fiúk a hajó irányításának fortélyait Gondolatok A legdrágább autogramokat a csekk-könyvtulaj- donosok adják. * A szerelem háromnegyed részben kíváncsiság. * A legtöbb zabot a vesz- szőparipák eszik. * A vitorlázórepülő az egyetlen ember, akinek nagyon kínos az, ha zöldágra vergődik. * Némelyeknél a bevételek a kivételek közé tartoznak. * Semmilyen, még oly szoros cipő sem nyomhat úgy, mint a hőst a papucs. * Az ember az életet csak témaként kapja, kidolgozni azt magának kell. * A bátorság gyakran semmi más, mint tapasztalathiány. * Némelyek a kort csak a borban tisztelik. Az ember minél jobban ismeri a mércéjét, annál nehezebben tudja betartani. Előfordul, hogy okosat, jót és örök érvényűt vetnek, de még a fű sem nő ki. * Ka nincs kitűzött cél, nincs célt tévesztett lövés. Fiatalkori bűneinkért öreg korunkban fizetünk, de már más fizetőeszközzel. Az új igazságnak semmi nem árt jobban, mint a régi tévedés. * A gőg jó dolog, de ha még lenézés is társul hozzá, akkor egyenesen tökéletes. * Ha azt akarod, hogy az élet rádmosolyogjon, először neked kell az életre mosolyognod. Érdemes sót szórni a tengerbe ? * Nem a jövő izgat bennünket, hanem a feltételes mód. Az a jó házasság, amelyben mindkét házastárs ugyanabban a pillanatban érzi szükségét a veszekedésnek. Az igazságosságot gyakran olyan helyen keresik, ahová csak készül. Melyik íurkósbot nem tartja magát a lelke mélyén zászlórúdnak! Van aki akkor mászik fel a színpadra, amikor a történelem szünetet jelent be! Ahhoz, hogy tisztelhessük az emberi, kell lennie egy elfogadható oknak. Miféle cél az, ha még az eszközöket sem szentesíti ? Teával a dohányzás ellen Japánban elkezdték egy speciális tea termesztését. Ha ezt a teát dohányos isz- sza, egy bizonyos idő múlva elveszti érdeklődését a dohány iránt. Emellett nincs kizárva, hogy ennek az italnak állandó élvezete még szenvedélyes dohányosoknak is segít abban, hogy káros szokásuktól megváljanak. int Az utak téli síkosságát sóval kevert homok Kiszórásával igyekeznek mérsékelni. Kétségtelenül jó hatás érhető el vele, de amennyire csökkenti a csúszásveszélyt, annyira árt is a kocsi alvázának, s általában az autó fémalkatrészeinek. A só kásás latyakká olvasztja az összepréselődött havat, a jeget, de közben olyan oldat keletkezik, ami közismerten maró, korrodáló, íérnpusztító hatású. A vékony karosszé- riaiemezek nem képesek neki ellenállni és felületvédelem nélkül viszonylag gyorsan martalékául esnek. Az így keletkező kár jelentős lehet, mert a kocsiszekrény javítása nemcsak költséges dolog, hanem egy bizonyos határon túl nem is gazdaságos. Addig is, míg a tél támadásai elleni harc céljára a sónál kevésbé káros anyagokat találnak a szakemberek (tulajdonképpen van is már ilyen, a magnéziumklo- rid, csak az jóval drágább a nátriumkloridnál), az autó- tulajdonosok fokozottabb gondosságára van szükség, ugyanis sokat tehetnek a sózás következtében fenyegető korrózió megelőzésére. A fényezett és krómozott felületeket különféle, elsősorban viasz alapanyagú ápoló- és konzerválószerekkel lehel megóvni. Hasznos, ha a kocsira rakodó, felcsapódó sós szennyezettséget idejében lemossuk, nemcsak a fényezett részekről, hanem az alvázról, a futóműről is. Sokán abban a hiedelemben élnek, hogy a garázsban .ió helyen van a latyakkal borított kocsi, pedig tévednek. Ha szel- lőzetlen a garázs — márpedig többnyire az —. a helyiségben magas páratartalom alakulhat ki, ami nagyon kedvez a rozsdának, s további korrózióveszély forrása lehet. A piszkosan hagyott kocsi megőrzi a sót, arni ha ismét nedvességet, párát, vagy vizet kap, tovább fokozza a korróziót, és főképp a sérült karosszériarészeknél (amelyek gyakran szabad szemmel alig láthatók), s hajszálrepedéseknél, a parányi festékhiányoknál megkezdi károsító hatását a sós oldat. Ezért, ha sózott utakon közlekedünk, a kocsi gondozása, mosása, tisztítása és a karosszéria letörlése, szárítása fontos a korrózió elleni küzdelemben. Aki nem sajnálja az idejében elvégzett alvázvédelemre a pénzt, és rendszeresen ellenőrizteti- is a védőréteg hibátlanságát. nyugodtan nézhet a sok meglepetést hozó tavasz elé. Van azonban a kocsi alsó részének egy olyan szerkezeti egysége, u két fémdobból es az azokat összekötő csövekből álló kipufogórendszer, amit az erős felmelegedés miatt nem lehet korrózióvédő bevonattal ellátni. Ezért van az. hogy a kipufogószerkezet -a gépkocsi leggyorsabban tönkremenő részei közé tartozik. A sósav és az egyéb agresszív égéstermékek még belülről is pusztítják a „védtelen” kipufogórendszert. A károsodás mértéke kevésbé fijgg a jármű ki 1 ométer- tel jesítményétől. sokkal inkább a használat időtartamától. Utat fektet maga e! ee, ills Sáros, nehéz terepen vitathatatlanul legkönnyebben mozognak a lánctalpas járművek. Jellemzőjük, hogy a jármű súlyát hordó futókerekek lánctalpakon szaladnak, tehát mintegy utat fektetnek maguk előtt; az ilyen járművek terepjáró képessége tehát kiváló. Kitűnően beváltak a mezőgazdaságban a lánctalpas traktorok, de alkalmazzák vontatókhoz, • földgépekhez és természetesen a hadseregek páncélos járműveikhez. A lánc nagy felfekvő felületén alacsony fajlagos ta- lajnyomás érhető el. A lánctalp a lánctagokból és az őket összekapcsoló lánccsap- szegekből áll. A lánctagok kemény, egyszersmind szívós anyagból készülnek, sima, bordázott, vagy gumibetétes kivitelben. A futómű további része a láncfeszítő és láncvezető kerék. A láncot: a láncmeghajtó kerék hozza mozgásba. A futógörgőkön keresztül a jármű egyenletesen terheli a lánctalpat, amely a terhelést a talajon még egyenletesebben osztja el. A nagyszámú, súlyos és ötvözött anyagú alkatrészből Új típusú (ETC-252) lánctalpas szovjet árkoló exkavátor, amely a plovdrvi nemzetközi vásáron aranyérmei nyert. készülő futómű /előállítási ára két-háromszorosa a kerekes íutóműveknek, élettartama viszont lényegesen rö- videbb. Az építőipari gépek lánctalpai sima járófelülettel készülnek, ami nem teszi tönkre az utak burkolatát, ezért közutakon is használhatók. A széles, nagy felületű láncokon a talajra nehezedő fajlagos gépsúly any- nyira kicsiny, hogy a talajt még csak nem is tömöríti. Az általában használt lánctalpas munkagépek súlya 20—25 tonna, sebességük tömörgumis kerekeken óránként 50—80 kilométer. Kanyarodásukhoz rendkívül nagy teljesítmény szükséges, a vezető általában botkor- mánnval irányítja a járművet. A jobb és bal oldali fordulási iránynak megtelelő két kézikar a vezető előtt van elhelyezve. Forduláskor a motort működtetni kell. sőt a nehéz. ,j5—50 tonnás járművek fordulásához u motor maximális teljesítménye szükséges. A kanyarodás elve. hogy a külső oldali lánckereket a motor hajtja, a belső oldalt fékezi.
