Észak-Magyarország, 1981. február (37. évfolyam, 27-50. szám)

1981-02-06 / 31. szám

ÉSZAK - WAGTAKORSZAG 4 1981. február 6., pérrtek Vasutasok a művelődési házban Bolgár kosarak í f Az igazgató szerint többet ér egy mozgalmas szürke hét­köznap, mint egy balul sike­rült vasárnap. A forgalom persze csak nagyobb valami­vel a hét végeken, hiszen több­nyire ekkor sűrűsödnek meg a programok is a művelődési házakban. A vasutas dolgozók miskol­ci Vörösmarty Művelődési Házában is így van ez; ennek ellenére ezen a szerdai dél­ei öttön nem panaszkodhattak a népművelők, nagy volt a vendégjárás az igazgató, Var­ga István szobájában is. A íöjdszinti klubterem,, meg az egyik emeleti terem pedig „iskolásoknak” adott helyet. Ebben a félévben 28 vasutas dolgozó tanult a 7—8., továb­bi 16 pedig az 1—6. osztály­ban. A motiváció? Munkahe­lyükön érdekeltek abban, hogy elvégezzék a hiányzó osztályokat. — Nálunk ideálisnak mond­ható a munkamegosztás, az igazgatóság személyzeti ' és oktatási osztálya igen hatha­tós segítséget nyújt nekünk, a művelődési házra, a nép­művelőkre csak a sajátos szervezői munka hárul — mondja Varga István. Az oktatási szünetben a ta­nárok is „beszállnak” a be­szélgetésbe, s a mondottakból kiviláglik: — Nagyon ritkán tapasztal­hatjuk azt, amit a MÁV-osok esetében. ' hogy tudniillik a jelentkezések után elbeszél­getnek a tanulni akarókkal, felhívják a figyelmüket az is­kolai 1 „illemszabályok” betar­tására, s ezt követően is fo­lyamatosan figyelemmel kísé­rik a immkahelyek, szolgálati főnökségek oktatási felelősei a dolgozók előmenetelét, több esetben személyesen i6 felke­resnek bennünket, érdeklőd­nek a tanulmányi munkáról. A művelődési ház munká- '.jébam igen jelentős szerepet kapott eddig, s a jövőben rhég csak erősödni fog a vasutas dolgozók általános és szakmai műveltségének kérdése. A fel- nőtboktatás szervezett kere­tem túl munkásakadémiai so­rozattal, a gazdasági élet idő­szerű témáinak feldolgozásá­val — ezt szocialista brigád­vezetők részére szervezik — biztosít lehetőséget az intéz-- meny a különböző munkahe­lyeken. — Jellemző is a mi mun­kánkra, hogy a művelődési ház falain kívül is gyakorta ott vagyunk programokkal, rendezvényekkel — jegyzi meg Szabóné Nagy Júlia elő' adó. — Ennek egyik oka, hogy szűkösen vagyunk itt, Kevés az igazán jól használ­ható helyiségünk. A másik, kimozdulásra kényszerítő do­log a munka jellegéből adódó szétszórtság. Jelen vagydnk munkásszállásokon,' szakmun­kásképző intézetekben, szak- középiskolákban is, s a Bod- rogolasziban levő nevelőott- . honban a különböző művelő­dési programok biztosítása meliett művészeti csoportunk is van Jellegéből adódóan a Vö­rösmarty Művelődési Ház,sok szállal és erősen kötődik a vasutas dolgozókhoz, de funk­ciójából adódik, hogy g város első kerületében élők műve­lődési igényeit is kiszolgálja, kielégítse. Erre nem csupán a szokásos rendezvényekkel, műsoros estekkel ad lehető­séget, szakköreik, tanfolya­maik, művészeti csoportjaik minden érdeklődő előtt nyi­tottak. A magányosok klub­jának megteremtésével pedig nagyon hasmos és Miskolcon úttörő vállalkozásnak számító kezdeményezést tudhatnak magukénak, ß klub ma is ió álkajmat ad az egyedül le­vőknek társas kapcsolatok megteremtésére. — Ügy érezzük, hogy a ren­delkezésünkre álló lehetősé­gek révén érezhetően jelen vagyunk Miskolc közművelő­dési vérkeringésében. Erre a jövőben is törekedni fogunk, természetesen nem tévesztve szem elől „gazdánk”, a vas­utas dolgozók érdekeit. • A MÁV Miskolci Igazgatóságá­nak illetékeseiben nagyon jó partnert tudhatunk magunk mögött, és sok támogatást, gyakorlati segítséget nyújta­nak a művelődési ház társa­dalmi vezetőségének a tagjai, élükön Czirnma Jánossal, aki nyugdíjas létére Í6 igen nagy lelkesedéssel vesz részt e te­vékenységben — mondja az igazgató. Az idei munkatervet meg­tekintve, úgy gondolom, szük­ségük is lesz a népművelők­nek arra az aktív támogatás­ra, amit a munkahelyek ve­zetőitől, s az önkéntes kultúr- munkásoktól kapnak ... ft. n. JJ Len in városba, áprilisban Amatőr színjátszókat várnak ■ A Vegyipari Dolgozók Szak­szervezete kulturális, agitá- eiós és propagandaosztálya, a TVK szakszervezeti bizottsá­ga és a leninvárosi Derkovits Gyula Művelődési Központ április 24—26. között rendezi meg a vegyipari dolgozók amatőr színjátszó együttesei­nek országos találkozóját. A rendezők — műfaji és formai megkötések nélkül — olyan színpadi feldolgozáso­kat várnak, melyekben tük­röződik: hogyan élnek Lenin | eszméi a mai fiatalokban, a hétköznapokba, a minden­napi munkában. A találkozó természetesen alkalmat ad az ország vegyipari üzemeinek és intézményeinek fenntartá­sában működő amatőr szín­játszó együtteseknek és iro­dalmi színpadoknak az ismer­kedésre, a szakmai ismeretek bővítésére és a tapasztalatcse­lére. A jelentkezéseket a Derko­vits Gyula Művelődési Köz­pontba kell eljuttatni, február 28-ig. Könyvtár a vasútállomásén r 'A hatvani Ady Endre Vá­rosi Könyvtár évekkel ezelőtt i fiókkönyvtárat nyitott meg a i helyi vasútállomáson. Négy- i ezer kötet között lehet válo­gatni. Háromszázötven rend­szeres látogatója van. Kiállí­tásokat, író—olvasó találko­zókat rendeznek. Évente 20 vagon nemesített füzvessrőt dolgoz fel fotellé, asztallá, bolgárkosária a Tokaji Háziipari Szövetkezet tiszaladányi részlege. A termékek 90 százalékát nyugati országokba exportálják. Képün­kön: készülnek a nők által kedvelt bolgárkosarak. Fotó: Laczó iózsef Egyetemi díáklábor Ez év nyarától újabb ifjú­sági tábor segíti megyénk mezőgazdaságában a kézi - munka-igényes kultúrák, el- sósbrban az ültetvények mű­velését, termésének betakarí­tását. A szentistváni VII. Pártkongresszus Termelőszö­vetkezet, a Bükk déli lejtőin levő ül télvén yemek központ­jában fogott hozzá a nyári diáktábor berendezéséhez. A közös gazdaságnak 173 hektár termő és 100 hektár új telepí­tésű szőlője, valamint ószi- barackosa, meggyeskertje és szilvása van Cserépváralja és Tárd határában. Ez év nya­rától, a szünidőben, négy két­hetes turnusban 40—40 egye­temista segíti majd itt a sző­lők zöldmunkáit, s a gyü­mölcsszedést, osztályozást. A diáktábor nagyon szép kör­nyezetben létesül. A tsz mun- Káját segítő fiatalok szabad idejükben kirándulásokat te­hetnek a Bükkbe, a környék hőfürdőibe, s megismerked­hetnek a bükkaljai községek népi hagyományaival, törté­nelmi emlékeivel, valamint Mezőkövesd, Szentistván és Tárd népművészetével. Van abban valami csodála­tos. ha egy hetvennégy éves művész esztendőről esztendő­re közönség ,elé lép. Kétségte­lenül egyfajta számadás is égy-egy tárlat a megtett út­ról, az elvégzett munkáról, a’ megfogalmazott hitről, de ko­rántsem csak visszapillantás. Legalábbis semmi ilyesmit nem érezhet a tárlatlátogalo Metykó Gyula festőművész miskolci, kepcsarnokbeli ki­állításán, ahol a múlt éppen csak annyira van jelen, hogy megérezzük festőbeSsége leg­fontosabb állomásait, a mű­vészi látás mélyülésének es tökéletesedő önkifejezésének ívét. Metykó Gyula — már élet­korából adódóan is — egy i hagyományosabb, realisztiku­sabb festészet elkötelezettje. A kiállítás megnyitóján mon­dotta Szíj Rezső művészettör­ténész — talán a posl-nagy- bányai iskolához tartoznék, ha már mindenképpen isko7 Iákhoz, izmusokhoz akarjuk kötni a művészetet. Egy bölcs: érett, önmaga művészi törvé­nyeit végigjáró festőművészt ismerhetünk meg a Szőnyi- teremben bemutatott 54 fest­ményem keresztülj aki térben és időben egyaránt otthono­san mozog. Jósvafőtől Vész­tőig. a cirkusz porondjától az erdő rejtett kis örvényéig ka­landozik ecsetjével, csendéle­tet és tájképet örökít meg, s emberi arcot (két nagyon szép portrét láthatunk a kiállítá­son) mintegy megvillantva mesterségbeli tudásai. A hagyományos művészetre támaszkodik, „két lábbal áll rajta” — mondhatnánk, ami persze korántsem jeleni csak hagyományos feslöiséget. Re­alista, de.nem naturalisztikus, néha meglepően messzire megy — ilyen pl. sárga virágos csendélete — kompozícióban és kifejezésmódban egyaránt. A finom, szinte észrevehetet­len ecsetke/.elést (legszebb képe talán a Vihar előtt című festmény, melynek finom, egymásba olvadó színei szin­te lüllusztanak!) felváltotta a széles! erőteljes mozdulatú festészeti eljárás. Hangulato­kat ragad meg, emberi érzel­meket közvetít — mindenkor. Alighanem ezzel magyaráz­ható az is. hogy szinte vala­mennyi kiállított képén olvas­ható már a kis cédula: meg­vásárolták. Olyan képek ezek, amelyekkel együtt lehet élni. A kiállítást február t9-ig kereshetik fel Jrz érdeklődők. (cs. a.) Gazdagodás - önerőből A tokaji Mezőgazdasági Szakmunkásképző Iskolába betérő idegennek azonnal „szemet szúr” az intézmény gondozott, szépen parkosított udvara, környezete, szóval a rend, amit lépten-nyomon ta^ pasztái. Kétségtelen, hogy az itt tanító tanárok, oktatok és maguk a diáitok is sokat tesz­nek környezetük szebbé, csi- nosabbá, otthonosabbá tételé­ben. önzetlen munkájuk ered­ménye. hogy az iskola évről évre gazdagodik, gyarapodik, szépül, jobb feltételeket te­remtve ezzel az itt folyó ok­tatásnak, nevelésnek. Az el­múlt évben például társadal­mi munkában bitumenes ko­sárlabda-, kézilabda- és röp­labdapályákat épített a kis kollektíva, hasonló módon ké­szült el a szilárd bekötő út­juk is. A nagyközségi tanács­tól megkapják az egykori vá­góhíd eléggé elhanyagolt épü­letét, amit ugyancsak tavaly, nagyon sok társadalmi mun­kával, úgynevezett szabadidő- szobának alakítottak ki. A többek között egy 14X10 mé­teres nagy teremből álló épü­let. ma már nemcsak az isko­lai ünnepségeknek, a heti filmvetítéseknek, hanem a sportolásnak is ideális felté­teleket biztosít. » A ,Borsodi Levéltári Évkönyv harmadik kötete A Borsodi Levéltári Évkönyv harmadik kötete tizenkét ta­nulmányt ad közre, amelyek­nek mindegyike igen fontos adalékokat tartalmaz szőkébb pátriánk történelmének jobb megismeréséhez. Tematikai­lag és terjedelemben egyaránt eltérőek ezek, de a maga ka­tegóriájában mindegyik rend­kívül értékes mű. A kötet élén Takács Béla Sárospataki kalendáriumok a XVII—XIX. században cimű tanulmánya az 1650-ben ala­pított sárospataki’ nyomda két. a XVII. században meg­jelent kalendáriumáról, vala­mint a későbbiekben, a XIX. században Patakon kinyom­tatott kalendáriumokról ír, mintegy adalékokkal szolgálva egy majdan megjelenő teljes magyar naptártörténet anya­gához. Bársony István, a Sza­bolcs megyéből a jelenlegi Borsod-A baúj-Zemplén me­gyébe a XVIII. század első évtizedeiben irányult 'job­bágyemigráció kérdéseiről szól. nemcsak elemezve az. < agrárproletárok idevándorlá- sának okait, hanem név sze­rint is bemutatva, kik, hon­nan, mikor, hová költöztek. Rokon ezzel a témával a sor­ban következő, Süli-Zakar István tanulmánya, amely Tokaj-Hegyaija és környéké­nek 1787. és 1970. közötti nép- mozgalmál mutatja be. rend­kívül sok érdekes, rajzos il­lusztrációval, térképvázlattal és a kétszáz év népmozgalmi adatait érzékeltető összeha­sonlító táblázatokkal. Kállay Lslván Kossuth Lajos 1824. és 1832. közötti ügyvédi tevé­kenységét ismerteti, bemutat­va negyvenöt periratot is. Három igen érdekes ipar- történeti ' jellegű tanulmány következik a kötetben. Seres Petemé a feorsod—Miskolci Gőzmalom 1864. és 1947. kö­zötti történetét mutatja be attól az időtől kezdve, amikor a Borsod—Miskolci Gőzma­lom 1864-ben tőkeerősségénél fogva nyolcadik, volt az or­szág malmainak a sorában, s végigkíséri a debreceni ma­lommal való egyesülését/ a vállalkozáshoz tartozó mal­mok történetét, részletesen bemutatva e fontos iparvál­lalat termelési munkáját és gazdasági életét. Hatalmas-ta­nulmány a Lénárt Béláé, aki a Hejőcsabai Cement- és Mészmű történetét vázolja fel ,az 1890-es kőfej tőtelep-nyi- tástól napjainkig, rendkívül részletesen követve nyomon Weiskopf Adolf 1890. augusz­tusi bányanyitásától az üzem minden lényeges változását, mozzanatát mindaddig, amíg a mai hatalmas művé fejlő­dött. Vass Tibor a vas- és fémmunkások szakszervezeté­nek 1913. és 1918. közötti ózdi létrejöttét mutatja be. - Két történeti téma követ­kezik : Bogár Károly a Ta­nácsköztársaság alatti mis­kolci csatát és jelentőségét elemzi Deák Gábor pedig az 1930. szeptember, 1-i miskolci megmozdulásokról ír. A kö­vetkezőkben két kulturáli.-, témáról olvashatunk: Gaspái Gyula a Nehézipari Műszaki Egyetem történetéhez szolgál adalékokkal. megemlítve hogy már 1905-ben kérte a várqg a, Selmecbányái akadé­miának idehelyezését. de erre csak a felszabadulás után ke­rülhetett. sor; a másik tanul- idárjyban pedig Varga Gábor- né a miskolci zenei életnek a felszabadulás utáni kibonta­kozását írja le. Őszintén saj­náljuk, hogy e két kulturáli" témájú tanulmány szerzője már nincs az élők sorában, értékes Írásaikat az Évkönyv már posztumusz műként ad­hatta csak közre. Végezetül, de nem utolsó­sorban fel kell hívni a figyel­met Kun László A szocialista konszolidáció első hetei Bor­sod-A baúj-Zemplén megyé­ben című nagyszabású tanul­mányára. amely tulajdonkép­pen folytatása a szerző rész­ben ' az NME közleményei egyik kötetében, részben a Borsodi Levéltári» Évkönyv I. és II. kötetében publikált, az 1950-os ellenforradalomra vo­natkozó tanulmányainak. Kun László a most publikált rész­ben az 1956. november 4-ét követő időszak miskolci ese­ményeit elemzi, bemutatva az ellenforradalom fegyveres erőinek felszámolását, a har­madik megyei munkástanács letartóztatását, a IVJunkás- Páraázt Forradalmi: Bizóttsvg megalakulását és tevékenysé­gét, küzdelmét a helyi bizott­ságokkal, az új ellenforradal­mi pentrum kialakulását, va­lamint a megyei munkásta­nács újjászervezését. Gyakor­latilag november második fe­léig jut el. amikor is Borsod­ban az' ellenforradalom meg nem telte le véglegesen a fegyvert így feltehetően Kun László kutatási eredménvei publikálásának folytatásával még találkozunk hrnedek) VÁLLALATOK, INTÉZMÉNYEK, FIGYELEM! Ili típusú HUS 44-D nieciiite Kp-hilali és -vásár a leninvárosi Sajó Áruházban (Leninváros, Nógrádi S. u. 17. Telefon: 580) i

Next

/
Thumbnails
Contents