Észak-Magyarország, 1981. február (37. évfolyam, 27-50. szám)

1981-02-03 / 29. szám

1981. föbrudr 4., szerda

ESZAK-MAGYARORSZÄG 3

Gépesítés Lyukóbányán

méter

eiörelisSedás

í A közeli napokban nagy : . teljesítményű, úgynevezett F—8-as elővájó kombájnt helyeznek üzembe a lyukói bányában. A gépet folyama- .. tos szállítóberendezéssel kapcsolják össze és ez meg- •r ■; teremti annak lehetőségét és feltételeit, hogy a vágathajtás meggyorsuljon. A gép tel- :■ jesftménye kétszerese a kéjt zi elövújásnak, műszakonként hat métert haladhatnak előre vele. A gyors vágat- hajtás lehetővé teszi, hogy a munkát az első fél év végére befejezzék és a második fél évben már az új frontfejtésen termeljenek. Az átállás lehetőséget biztosít Lyukóbányánák arra, hogy ebben az esztendőben is megtermeljék az egymillió tonna szenet.

/ Ujhelyen is kipróbálták

f Két korszerű gépsor felszerelését kezdték meg a hazai. dohányipar igényeinek kielégítésére a lábatlani vékonypapírgyárban. A cigarettákhoz szükséges paraía- utánzatú szopókapapír és a füstszűrőbetétek burkolópapírjának üzemszerű gyártására rendezkednek be az új ■.gépek segítségévéi. A különleges papírfajták hazai előállítását a Pécsi Dohánygyár és á Lábatlani Papírgyár szakemberei kísérletezték ki I közösen. Az új termékből

Újból

[ Nem is olyan régen fel- , számolták, most pedig újból kezdik a fafeldolgozást a csóba.ii Taktaközi Termelő- i szövetkezetben. Az eltelt rövid időszakban bebizonyosodott, hogy jobb piackutatás- ,'sal; “ gazdaságos termékek /"gyártásával az üzem riyere- i ségesen termelhet. A Sza- | bölcs-ládák gyártása helyett,

már a próbák során szállítottak az egri, debreceni, valamint a sátoraljaújhelyi dohánygyáraknak is, és mindenütt kifogástalannak minősítették az importot pótló finom papírokat. A termelés növelésére vásárolta a lábatlani gyár a' csaknem 17 millió forint értékű új feldolgozógépeket. A II. negyedévtől kezdődően már üzemszerűen készítik a kétfajta papírterméket, s kielégítik minden hazai dohánygyár igényét.

kezdik

több ipari szövetkezettel, vállalattal kooperálva az idén már raklapokból, s egyéb faipari termékekből 12 millió forint értéket gyártanak. A 30 munkás egyelőre csak egy műszakban dolgozik, de ha további megrendeléseket szereznek, növelik a létszámot is.

Imién b íié a fiola!

f ,X világszínvonal kifejezés j nem mindig pontos és helyt- j álló — mondta dr. Szigethy ! Tibor, a Miskolci Pamutfonó I igazgatója a minapi beszél- • getésünk során.

— Talán túlzás az üzemmel kapcsolatban használni?

— Kétségkívül igaz, hogy 1980-ban a termelékenység

j fokozásakor egy munkaóra I alatt sikerült elérni fonónő- i inknek a 306 kilométeres | teljesítményt. Ez szép eredmény, s az idén tovább akarjuk fokozni. De ez abban az értelemben jelent világszínvonalat, hogy a KGST. hez tartozó fonodák között az élen vagyunk. Jelenlegi technikai felkészültségünkkel ezt tudtuk elérni.

— Még mindig igénylik a miskolci segítséget?

— Több mint száz tonna fonalat adtunk a népgazdaságnak tavaly terven felül. Mindezt kisebb létszámmal értük el. Hozzátehetem, hogy évente 80—í)0 miskolci dolgozó kisegítőként vállal munkát a Pamutfonöipari Vállalathoz tartozó fonodákban. Nyolcszázalékos bér- fejlesztést tudtunk megvalósítani, amit kiemelkedő eredménynek tartunk.

— Az idei tervekről hallhatnánk valamit?

— Sikeres volt a kezdés, növelni kívánjuk a mennyiséget, javítjuk a minőséget, finomabb fonalakat akarunk gyártani, amelyekből magasabb értékű áruk készülhetnek. Az idén is 8 százalékos bérfejlesztést tervezünk, de óvatosak vagyunk, s 6 százalékkal .indulunk. A műszaki fejlesztésben is előrelépünk, Kaposvárról kapott gvűrűsgépeket szerelünk fel, "öt százalékkal növeljük a munka termelékenységét.

— Es mi hír a minifonodáról?

I — Valósággá válik, az év. I Végén kezdjük el a munkálatokat. Olyan új üzemrészt hozunk létre, ahol 1500 tonna fonalat lehet előállítani. Ezenkívül az ország fonodáiban keletkezett hulladék- anyagot. mi fogjuk feldolgozni fonallá.

B. I.

A főépület előtti kis parkban zöldre festett Hoffer traktor sütkérezik a téli ve- rőíényben. Mi — akik láttunk hasonlót működés közben két és fél évtizeddel ezelőtt — mi is körbejárjuk, megbámuljuk, kellő tisztelettel nézegetjük. Elvégre ilyennel ma már csak múzeumi tárgyként találkozik az ember.

Alig 200 méterrel odább a gépudvarban IHC. MTZ traktorokon, Claas Dominá- tor 80-as kombájnon gyakorolnak a közeljövő növénytermesztő gépészei. Akárcsak ők, mi is a megszokott látvány természetességével figyeljük ezeket a nem is olyan régen még gép csodaként bámult masinákat.

*

Van valami jelképes ebben a ikét látványban, s főleg abban, ahogyan reagálunk rá. Egyrészt jól szemléltetik a mezőgazdaságban az elmúlt két évtized alatt bekövetkezett nagyarányú változásokat, a fejlődés mór- földes lépteit. De egyben azt is bizonyítják, mindez ma már természetesnek, megszokottnak tűnik, és ezt éppen reagálásaink igazolják leginkább. A hajdanvolton, *

Szállításra várnak a fűrészáruk. A Ládiba idén beérkező 120 ezer köbméter fa felét faipari termő« kekké dolgozzák fel. ,

Uj üzemcsarnok — korszerűbb termelés

Nem egészen négyszázon dolgoznak az üzemben, a nők és férfiak aránya közel egyenlő. Felvételünk a régi műhelycsarnokban készült.

■ Megvallom: ennyi

fát kivágva,' különféle faipari termékké feldolgozva, máglyákba rakva még nem láttam. Azaz talán egyszer, de akkor is itt, a Borsodi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság Ládi Fűrészüzemében. Sűrűn robognak be a nagykapun az erdő kincsével megrakott tehergépkocsik, majd1 szállítják a fűrészárukat a megrendelőknek.

— Az idén 120 ezer köbméter fa érkezik be hozzánk az erdészetekből — magyarázza Soós László üzemvezető-helyettes. — Húszezer köbméterrel több, mint az elmúlt évben. Az alapanyag túlnyomó része bükk és tölgy, a további sorrend a mennyiség alapján: cser, akác, gyertyán, kőris, juhar. A fák feléből fűrészáru lesz, közel ugyanennyit lemezipari rönkként, papír-, tűzi- és bányafaként értékesítünk.

Hatalmas területen fekszik a Ládi; nevét a hajdani .er- dőrészről kapta. A tölgyest kivágták, s az irtás helyén épült fel 1932-ben az üzem. Most, hogy újra itt járunk, eszembe ötlenek a korábbi riport egyik szereplőjének, Deme Józsefnek a szavai.

— Gyerekfejjel, tizenkét évesen vettek fel. Abban az időben kézzel rakodtunk, kézzel cipeltük a fát. kizárólag kéziszerszámokat használtunk. Ma már gépesítettek a technológiai folyamatok. Igaz, másképpen nem is győznénk a tengernyi munkát.

Józsi bácsi a fűrészüzem legrégebbi dolgozója. Büszke rá, hogy 45 éve keresi itt a kenyerét. De milyen furcsa is az élet: ó megöregedett, kenyéradó üzeme pedig egyre fiatalodik. Különösen a* utóbbi időszakban látványos a megújhodás.

— Hat évvel ezelőtt kezdtük azt a beruházási programot — mondja Tengely Béla, az erdőgazdaság fafeldolgozási osztályának vezetője —, mely a nagyarányú fejlesztést szolgálja. Az első ütemben megépült csarnokban félkész termékeket állítunk elő a fából. A második lépcső programjának megvalósításával, minőségileg jobb fűrészárukat készíthetünk. Vagyis a lehető legtöbbet hozzuk ki a iából. Növekszik a termékek értéke, ezáltal nagyobb nyereséget biztosít számunkra.

Végighaladunk a szűk, homályos, régi üzemcsarnokon, majd belépünk a tágas, világos, korszerű vadonatújba. Kísérőink szándékosan választották az útvonalat. A

hatalmas különbséget leginkább a kézi beállítású és a számjegyvezérlésű esztergagépen dolgozó munkások példájával tudnám érzékeltetni. Az egyik a múlt, a másik a jövő. A majd’ 2000 négyzetméter alapterületű, csupa beton, csupa üveg épületben jobbára szocialista országokból importált, automatikus, kevésbé zajos gépek üzemelnek. Olyan masinákkal is találkozunk, amelyek már különböző profilok legyártására alkalmasak.

— Feltűnően kevés az ember — mondom az üzemvezető-helyettesnek.

— Igen — feleli —, csak harmincöt munkást vettünk fel a bővítéshez. Többségben faipari szakmunkásokat. Mert itt már a szaktudás o döntő. Ezek a modem gépek kétszer akkora teljesítményre képesek, mint a régiek Sokkal drágábbak is voltak.

tehát óvni, vigyázni kell őket

A fafeldolgozási osztály vezetője veszi át a szót:

— Az elmúlt, év decemberére befejezett fejlesztés 35 millió forintba került, de két év alatt megtérül. A hazai igények jobb kielégítése mellett ugyanis jelentősen növelhetjük az exportot. Aa idén már ötezer köbméter parkettát, bútorlécet, ..rakodólapot szállíthatunk Svéd-3 országba, Olaszországba, aa NSZK-ba. Ausztriába. Az üzlet több százezer dollárt hoz az országnak.

Kérdezzük, várható-e tcL vábbi fejlesztés a Ládiban? Tengely Béla rábólint:

— Egy műszúrító tóepe# akarunk építeni a hatodik ötéves tervben. A beruházás tízmillió forintba kerül, de erre nem szabad sajnálnunk a pénzt. Rövidebb idő alatt kiszáríthatjuk a feldolgozás-! ra kerülő fát, ezáltal meg-3 gyorsul a termelés.

A fa értékes kincs. A ft*-3 feldolgozás olyan iparágj amely napjainkban is jól jő-- vedelmez. És főleg akkor, ha kellő szakmai hozzáértéssel,1 korszerű technikával, lelkiis-’ -ere fess éggel párosul.

Kolaj László Fotó: Sólymos László

szemléletváltozás „inaiig jár

ff

\

ma már korszerűtlenen inkább ámultunk — nyilván mert múzeumi tárgyként is alig fellelhető már — viszont a korszerűt, a bonyolultat, a nagyobb teljesítményűt a mindennapos látvány miatt olyan természetesnek tartjuk, mint például, azt a kést. villát, amivel nap mint nap ebédelünk.

Mindez viselkedésünk logikai természetessége, mondhatnám azt is törvényszerűsége. Mégis van ebben az egészben, s főleg itt a helyszínen valami súlyos ellentmondás — ezt főleg Bánfai Mihály igazgató és Jász András igazgatóhelyettes szavai után érzem — ami tulajdonképpen a tokaji Mező- gazdasági Szakmunkásképző Iskola (növénytermesztő gépészeket képeznek itt! mindennapjaira • kihat. Pontosabban arról van szó. hogy mezőgazdaságunk nagyarányú feilődését egyfelől csupán a látványt reagáló (mégpedig természetesnek reagáló) képességünk követte szí nkronban. szemléletünl- már kevésbé.

— Sokán még ma is — tévesen — traktorosiskolának tartanak bennünket s e szakmának köztudottan

olyan a becsülete, amilyen. A tény a szülő elsősorban nem traktorost akar a fiából. Sajnos, ez a tévedésen alapuló szemlélet nem csupán a szülőket jellemzi, hanem sók esetben bizony az általános iskolai pedagógusokat is. Nem ismerik eléggé a mai mezőgazdaság .szakmáit, pontosabban az egyes szakmák keretében végzett és követelt munkát. S bog.- ez. így van. abban a termelő üzemek, a gazdaságok is ludasak, hiszen ott helyben a településen keveset vagy semmit nem tesznek a szem- léletváltoztatás érdekében. Igaz, a tsx-ek vezetői tudják, hogy akik tőlünk kikerülnek nem a régi értelemben vett traktorosok. Van is igény részükről ezekre a szakmunkásokra. ki sem tudjuk elégíteni' őket. mégis három évvel korábban a beiskolázás ideién — tisztelet a kivételnek — keveset tesznek őzért. hogy minőségileg jobb emberanyagot kapjunk.

Magyarul arról van szó. hogy ma már a mezőgazdasági üzemekben több millió forintos gépeket, bonyolult műszereket kezelnek a szakmunkások. Az inai" területén az esTitergálvos. a műszerész sem különbet. Következésképp a változás, a fejlődés nem csupán a nevűikben — ma növénytermesztő gépész a hivatalos elnevezésük — hanem a tudásukban. a velük szemben támasztott követei mén vekben is jelentkezik. Szóval ma már régen túlhaladott az a nézet, hogy oda jó lesz akárki.

A korábbi esztendőkbe'’ a megye mezőgazdasági szakmunkásképző iskolái bei.sko- ázási gondokkal küzdöttek Magyarán nem jelentkeztek, annyian, ahány tanulót fel tudtak volna venni Tokajban soha nem volt ilyen gond. ma sincs. A mennyiséggel soha nem volt bai. Viszont a minőség?,

— A hozzánk jelentkezett tanulók jó része 2.2—2.4 átlagú. Van közöttük nem egy. akitől úgy válik meg az iskola' küszködjön vele más. Ha azt mondjuk olvasási írási, számolási készségük — finoman fogalmazva — sok kívánnivalót hagy maga után azt hiszem a gondok lém-e gél elmondtuk.

Nyilván lesznek olyanok akik előtt mindez panasz kodásnak tűnik. Felfoghat juk annak is. de ez a lényegen. a gondok meglétén nem Változtat. S mindez a tennivalók tekintetében meghatványozza az itt tanító tanárok, szakoktatók munkáját. Ahogy elmondják, kizárólag órán belül kell meg-' tanítaniuk a tanulókkal az anyag egészét. Szemléltetve, súlypontozva, rövidítve, léJ nyegretörően.

*

/ Összefoglalásként mit mondhatnék? Jó két évvel ezelőtt azt a megállapítást tettem a tokaji gépészképzövel kapcsolatban: sokan nem ismerik. pontosabban nem eléggé ismerik, mi is folyik itt,' kiket is képeznek itt. A helyzet e téren azóta sem változott Sokat. Ebben úgy gondolom elsősorban a szemlélet fagyott merevsége a ludas. Az iskola szerény propagandával a lóié telhetőén mindent megtesz e szakma, e pálya megismertetése, megszerettetése érdekében. (Ott-- jártunkkor is saját autóbuszukon hozták el Taktahar- káhybó! a gyerekeket megmutatni nekik az iskolát.) Legtöbbet azonban a mező- gazdasági üzemek tehetnének. már csák azért is. mert elsősorban az ő érdekűid hogy jó alapokkal rendelkező. jól félkészük rterytetóset kapjanak

Amíg azonban a szemléét változás legfeljebb .gyalog iár” (ha jár!), soha nem éri utol a száz lóerős erőgépeken előtte haladó szakrrát. S végsősoron ennek kárát közvetve mindannvian látjuk.

Hajdú Imi« {

u

*