Észak-Magyarország, 1981. január (37. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-14 / 11. szám
I ÉSZÁK-MAGYARORSZAG 4 1981, január 14., sisrda Művelődés és környezete Putnoki mintavétel... A putnoki nagyközségi és járási művelődési központ ez évi munkatervében lesz egy mondat, amin nem kelleti sokáig törniük a lejüket a népművelőknek. Ki kellett csak másolni azt, a tavalyi dokumentum bevezetőjéből. Így hangzik: „Intézményünk tárgyi jeliételeit figyelembe véve nem tölti be a művelődési központ szerepét, úgy objektum, mint technikai felszereltség, illetve anyagi feltételek (költségvetés) tekintetében sem” ... Az sem sokkal lelkesítőbb, amit a művelődési központ igazgatója, Bányai János ehhez még hozzáfűzött: — Ez a ház nem művelődési ház ... nem szívesen jönnek be ide az emberek... Ez a „kifakadás” mindenekelőtt a művelődési ház környezetére vonatkozik; „cégtáblája” mellett balra étterem, jobbra eszpresszó felirat ékeskedik, a kultúra háza alatt meg ivó-kocsma gondoskodik róla, hogy az így körülzárt művelődési ház dolgozói ne érezzék magukat elhagyatottnak... A vendéglátó forgalma természetesen a művelődési ház előtti belső udvaron , is „jelentkezik” ... nem csodálkozhatunk hát, ha nem dicsekszenek e környezettel a népművelők. Sőt! Tapasztalatokból ítélve úgy tartják, hogy nem szívesen mennek hozzájuk az emberek, a nagyközség lakói. Putnokon hétezren élnek jelenleg. Nézzük hát, hogy a fentiek ellenére is vállalkozók mit találnak, mire számíthatnak az ajtókon belül, a művelődési házban. Egykét száraz tény: az intézménynek egy nagyterme van Sitt 250-en férnek el) és egy klubterme, ötven négyzetméter területű. Az igazgató mellett két előadó látja el a népművelői teendőket. Ebbe pedig a „pénztermelés” is beletartozik, hiszen a nagyközségi tanács által biztosított: 372 ezer forintos támogatóshoz 100 ezret a művelődési háznak kell az úgynevezett működési bevétellel biztosítani az éves munkához. Az igazgató mondja; — Minden rendezvényünk a nagyteremben bonyolódik sok a szórakoztató jellegű műsor; ezekre éppen az «nyagi körülményeink miatt is nagy szükség van. Sajnos, az OftI-val nem „bírunk”, olyan magasak a műsorárai; így snagánszervezőkkel dől go aunk ... Az igazgatót közben telefonhoz hívják, ez idő alatt a két előadóval — Ablon- ezy Júliával és Szerna Csabával — számba vesszük a művelődési ház által működtetett kiscsoportokat, kis közösségeket. Az eredmény: — A nyugdíjasok és a nők klubja mellett folyamatosan és jó eredménnyel működik .a díszítőművészeti szakkör, tavaly nagy sikerű kiállításuk is volt. A korábbi években jól dolgozó gyermekszínpad helyett most diákszínpad szerveződik, ebben már középiskolások is részt vesznek majd Hasonlóan átszerveződik a honismereti szakkörünk is, ezt szintén középiskolásokkal akarjuk éjra indítani... És középiskolások alkotják az énekkart is. — És az ifjúsági klub? —• Nincsen .., a fiatalok Igénye a teremrendelésre, alkaton diszkózásra koncentrálódik. Próbáltunk már veink szót érteni a rendszeres klubmunkáról, tervkészítésről, de az volt a válasz: minek munkaterv, ha nincs aktiv társaság... Mindezek után, ismét az i- Szagaiéval, arról beszélgetünk: milyen ismeretek, igényfelmérések alapján készül el egy éves közművelődési munkaterv? — Természetesen figyelembe vesszük az elmúlt évi tapasztalatokat; ami megy, to'vább csináljuk. Újabb igényekről beszélgetések, személyes találkozások során értesülünk. Ez utóbbi példáján tervezünk ebben az évben egy irodalmi pódium- sorozatot neves művészekkel; közhasznú tanfolyamokat szervezünk majd, s az eddiginél folyamatosabbá, szélesebb körben hatóvá kívánjuk tenni a munkások művelődésének segítését is, erre egyébként határozat is kötelez bennünket... A putnoki művelődési ház munkatervében — utaltunk rá a bevezetőben — az újabb nekirugaszkodásokat is az évek óta változatlan tárgyi-anyagi feltételek között, az adott objektív környezetben kell tartalommá változtatni. S ha már a változatlanságoknál tartunk: erre a közművelődési intézményre az utóbbi évtizedben az ott dolgozók eléggé sűrű moz- gása-cserélődése volt jellemző. A jelenlegiek, így hárman, egy éve dolgoznak együtt... Végül még egy gondolat a bevezetőre utalva: azt írtuk, hogy „nagyközségi és járási művelődési központ” ... Putnokon már évek óla hangoztatják : képtelenek az adott körülmények között a rájuk maradt járási feladatoknak eleget tenni. Ebben változás az idén sem lesz. Abban lehet csak jószándékú bizakodásunk, hogy legalább a nagyközségben sikerül nagyobb rangot adni a közművelődésnek ... Tenagy József Teljes „nagyüzem” van napjainkban a Miskolci Nemzeti Színházban. Január 8-án tartották meg ligetben az Olasz szalmakalap című zenés komédia bemutatóját, amit vendégként Horváth Z. Gergely rendezett, s amit később majd Miskolcon is láthatunk. Mint már hírt adtunk róla. megkezdődtek a Lear király próbái; Bor József rendezői irányításával folynak a Kaviár és lencse című darab előkészületei a Kamaraszínházban. Ugyancsak az előkészület stádiumában van Sztaniszlav Sztra- tiev bolgár író Birkanyírás című szatírája, amely a tavalyi könyvhéten kötetben jelent meg A velúrzakó címmel; ezt Szűcs János rendezi. , Az évad még hátralevő bemutatóinak sora várhatóan a következő: január '29-én mutatják be Miskolcon az eredetileg Egerben bemutatott Lila akácot, a Lear királyt pedig március ö-án. Mindkettő bérleti bemutató. Ugyancsak bérleti bemutató lesz még a már említett Birkanyírás április 3-án, az Egy szerelem három éjszakája című musical május 1- én és az Egerben most szín- rehozott Olasz szalmakalap május 29-én. Bérleten kívül március 21-én a Kamara- színházban kerül először a közönség elé a Kaviár és lencse. Egész szezonban műsoron tartják a Játékszínben A tribádok éjszakáját, a Csapodár madárkát, a nagyszínházban a gyermekek kedvére a Dr. Dolittle és az állatok című darabot. Az építkezés, illetve tatarozás miatt késve kezdett szezonban a hét. bérleti darabból kettőt — Kispolgárok, Csár- dáskirálynö — mutattak be. továbbá a Dr. Dolittle és az állatok című gyermekdarabot, a Játékszínben A tribádok éjszakáját, a Kamara- színházban Plautus A bögre című darabját. A Szakszervezetek Borsod megyei Tanácsa Központi Könyvtárának gondozásában 1970-ben indult útjára egy nagyon hasznos, nagyon ígéretes kiadványsorozat Bor- sod-A baúj-Zemplén megye és Miskolc munkáskönyvtárainak története címmel. 1973-ig, tehát szűk 4 éven belül 0 kötete jelent meg e sorozatnak: Magyar András a diósgyőri „Jószerencse' dal- és önképzőkör könyvtára, a perecesi Bányamécs, a diósgyőri vasasok és az ormospusztai munkások olvasókörének történetét, Hernádi Istvánná a borsodná- dasdi olvasóegyletet, Deák Gábor pedig a miskolci bőrösök mozgalmi és könyvtári munkáját mutatta be. A sorozat itt megszakadt. Anyagi okok, megfelelő patronáns hiánya játszhattak közre. Több alkalommal hiányoltuk is a folytatást. Most hét évi kihagyás után megjelent a sorozat hetedik füzete, ugyancsak Magyar Andrásnak, az SZMT Központi Könyvtára igazgatójának tollából, a Szakszervezeti könyvtárak története Borsod-Abaúj-Zemplén megyében 1948—1955 címmel. Ez az új kötet valójában egy másfajta tevékenységhez kapcsolódik. Évek ótá folyik a szorgos kutatómunka Borsodban, amellyel a Szakszervezetek Elméleti Kutató Intézete — a továbbiakban: SZÉKI — a megyében működő szakszervezetek történetét kívánja feltárni és megíratni a felszabadulást követő időszaktól a 70-es évekig. Ebben a munkában szakáganként igen sokan dolgoznak, s ezek egyike Magyar András, aki feldolgozta a munkásművelődés Borsod-Abaúj-Zemplé.r megyei helyzetét, 1945—1948- ig, és tanulmánya a SZEKI- nél vár a nagy egészbe való bedolgozásra. Ennek az 1948ig terjedő időszaknak a l'oly- talása olvasható a most kiadott szakszervezeti könyvtártörténeti tanulmányban 1948—1955-ig. A szerző folytatni kívánja a kutatást és annak feldolgozását 1972-ig. így e tanulmánya .tulajdonképpen a SZÉKI irányításával végzett kutató és feldolgozó munka „melléktermékeként” került a munkás- könyvtárak történeteinek so- íozatába. annak hetedik darabjaként. A sorozatot mindenképpen folytatni kellene, — már nyomdakészen áll a larkaslyuki olvasókör története is —, s ezért újra fel kellene kai ölni e munkás- könyvtár-történeti füzeteket, új szerzőtársakat toborozni, mert az idő sürget," a személyes élményekkel forrásul szolgáló egykori aktivisták mind kevesebben lesznek, és mégis jobb lenne rájuk is támaszkodni, nemcsak a meglehetősen hiányos dokumentumokra. Érdemes figyelmesen átolvasni Magyar András új tanulmányát. Mint Lengyel Ágostoh írja az előszóban, arra törekszik a füzet, hogy a tárgyalt időszakban az országos helyzetképbe ágyazva vázolja fel művelődési politikánk sajátos vonásait, s a fejlődés legjellegzetesebb megyei jellemzőit és törvény- szerűségeit. A szerző rövid áttekintést ad a munkáskönyvtárak fel- szabadulás előtti múltjáról, előzményeiről. Nem érdektelen felfigyelni arra, hogy Borsod több mint 100 éve lOglal él igen jelentős helyet a magyar munkáskönyvtárak történeteben és a két Világháború között már 30 fölé emelkedett e könyvtárak száma. Az első olvasókört, amely valójában asztaltársaság volt, 1869-ben a miskolci távirászok hozták létre. ’Nyomon követi a tanulmány a múlt század hetvenes éveiben megalakuló körök történetét, az 1884-es ózdi, 1893-as borsodnádasdi, 1895-ös diósgyőri, majd miskolci nyomdász, sajószentpé- teri és perecesi bányász könyvtárak alakulását es igen szemléletesen mutatja be e munkáskönyvtárak útját a felszabadulásig. A felszabadulást követő idők elemzése sokkal inkább általános munkásmozgalom- történeti, mint szűk szakmai, azaz a szerző nem az egyes könyvtárak változásait. fejlődését veszi górcső alá, hanem a szakszervezetek irányítása alá került munkáskönyv tárak összességének az útját követi, különös tekintettel a' két munkáspárt egyesülése során létrejött egységes irányításra es a könyvtári anyag egyesítésére. Jellemző példa a far- kaslyuki bányászkönyvtár jegyzőkönyvének egy pasz- szusa 1948-ból: „A könyvtárnok javasolja, hogy a pártok könyveit is itt tarthassák a könyvtárban és a párttagok beszéljék meg pártjuknál, nehogy eiőálljon olyan eset, hogy mindnyájan egyforma könyvet vegyenek olvasó tagjaik részére.” Ez az idézet is arra utal, hogy amikor még nem jött léire a munkáspártok egyesülése, felesleges párhuzamos beszerzések, egymással párhuzamosan futó tevékenységek is adódtak. Magyar András tanulmánya jó áttekintést ad a két munkáspárt egyesülése utáni munkáskulturális tevékenységről és az 50-es évek elején e területen tapasztalható ellentmondásokról, visz- szásságokról. Ha az egyes könyvtárak történetéhez kevesebb konkrét adattal is szolgál, összegészében e tanulmány igen jó adalék a megye munkáskulturális története 1948—1955 közötti szakaszának jobb megismeréséhez. (benedek) Madame Odette visszaérni ékezik p Az akadékoskodás a szerelem halála A memoárjául kapcsolatos jelenetek 1965-ben már tizenöt évesek voltak. A nagy amerikai kiadóval, a New York-i Doubledayvei Marlene már 1950-ben szerződést kötött —, inkább kényszerből, mint az íráshoz való vonzódásból, főleg azért, mert akkoriban már szüksége volt a pénzre. „Ebből nem lett semmi, és Marlene visszafizette az előleget” — mesélte Hugh Cur- now. Doubledaynél még azt is hozzátették: „Nerh fizette vissza az előleget. Abból a kevés anyagból, melyet a rendelkezésünkre bocsátott, egy aforizmagyűjteményt adtunk ki, »Marlene Dietrich ABC-je« címmel...” Szellemes kijelentések ezek, mint például ez a szexről: „Amerikában fixa idea. A világ más részein tény.” Vagy például az agglegénységről: Ideális . állapot, az ember öreg, vagy annak érzi magát. Németországról: A . könnyek, melyeket Németországért hullattam, felszáradtak. És az akadékoskodásról: Az akadékoskodás a szerelem halála. „Eljött az idő” —■ mondja Madame Odette —, „mikor Monsieur Curnow elutazott”. Marlene azonban nem akadékoskodott. ’ és amikor Európában nyár lett, Hugh Curnow ismét megjelent, hogy új erővel vesse magát Marlene Dietrichre és a memoárjára. „Most négy hónapig maradt, és be kell vallanom” — mondja Odette Miron —, „hogy most lényegesen jobban tetszett nekem, mint az első látogatása alkalmával, mely csak négy hétig tartott.” A jókedvű ausztrál most sokkal elegánsabban nézett ki azokban "az öltönyökben és ingekben, melyeket Marlene ajándékozott neki. De a memoárírás még most sem haladt jól. Az ura- ságok sokáig aludtak a fárasztó éjszakai beszélgetések után, és Marlene csak nehezen árulta el a múltja részleteit. Az ötvenes években egy második szerződést kötött a tekintélyes New York-i kiadóval a Holt, Rinehart and Winstonnal, és az előleget rövid idő múlva ismét visz- szafizette. „Amin most dolgoztak” — mondja Ode'tte Mi- ion — „az a harmadik szerződés volt a harmadik kiadóval, a New York-i Mac- Millan-nel. és még mindig csak a címe volt készen: Tell Me, Oh, Tell Me Now lett volna az emlékeiről szóló könyv címe. Július 14-én, a francia nemzeti ünnepen élte át Odette Miron a Marlene Dietrich és. Hugh Curnow közötti első veszekedést. „Végre már a nyilvánosság előtt akart mutatkozni a híres Marlenével —, olyan büszke Volt a hódítására! És mi lett volna erre alkalmasabb, rennt ez az ünnepnap!” Marlene azonban gyűlölte azt, hogy az emberek között mutatkozzon, hog.y felismerjék és zaklassák. Az Elysée Palotában levő kapcsolatai révén szerzett két helyet és Fouquets-nál a Champs-Elysée-n a parádé utánra foglalt egy asztalt. Odette: „Attól a pillanattól nem kellett félnie, amikor a számlát átnyújtják, mert a híres étterem igaz gatója tudta, hogy azt Marlene Dietrichnek kell küldenie . . Hugh Curnow, nagyon figyelmesen, egy csokor búzavirágot tetetett az asztalra, de partnernője egyszerűen keresztülnézett rajta, meri azt hitte, hogy ez a tulajdonos gesztusa. Erre a fiaiul ausztrál nagyon szűkszavú lett, duzzogott, Marlene később bőszen mesélte el a 1942-ben Marlene Dietrich még miatt aggódott a fogoly Jean Gabin bizalmasának. „Egyáltalán nem értette a magatartását” — magyarázta Odette a szituációi, „és ha valamit nem ért, akkor a Madame nagyon haragos lesz”. Fouquets- nál még egy borzalmas jelenet; játszódott le, ami azzal végződött, hogy á Madame felugrott, és elhagyta az éttermet. Gyalog ment, haza, tíz méter távolságból Hugh Curnow követte . .. „Amikor a lakásba eltek, egy szót sem szóltak egymáshoz. Hugh Curnow végül is széttört egy tükröt, és elment. A Madame, akit nagyon felizgatott a dolog, agyba feküdt, és , egész éjjel sírt. Közben mindig felkelt, kiment az erkélyre, belege volt a félelemnek, hogy valami történhet vele .. " Mikor Hugh Curnow hajnalban hazament, teljesen részeg volt. Miközben levetkőztették és agyba fektették, Marlene Dietrich és házvezetőnője átkutatták a nadrágjának a zsebeit, hátha találnak valamilyen számlát arról, hogy merre járhatott. Több párizsi bár számláját is megtalálták, köztük a hírhedi Pied de Cochonét i.s ... Ennek ellenére a világsztár megbántódott, ahelyett, mint ahogyan Odette javasolta. Hugh Curnow-t „a fülénél fogva dobta volna ki”. Most kissé más ’véleményen volt. és a világ legizgatóbb nagymamáié renn 4 ■ »ott. „Úgy kezelik, mint egy pasái és van pofája hozzá!” — mondta. Végül a házvezetőnőnek keltett Hugh Curnow- hoz mennie. „Kedvesen meg- . szidtam. és meggyőztem, hogy kérjen bocsánatot a Madame-tól. Ezután semmi sem állt a kibékülés útjában . (Folytatjuk) )
