Észak-Magyarország, 1981. január (37. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-01 / 1. szám

ESZAK-MAGYARORSZÄG 18 T981. Január 1,, csütörtök »t mg I É Jfrn Ín üli « M P«-fR\ ^ í f; r' *i v* ás iiTIIjivm A könyvtárak és levéltá­rak anyagát sokszor fenye­getik különféle rovarkárte­vők. de a használat és az idő vasfoga is „őrli”. A híres alexandriai könyvtárban — időszámításunk elején — a szakemberek serege javítgat­ta a megrongálódott papiru­szokat. szakszerűen átmásol­va és megmentve az elhalvá­nyodott szövegeket. A közép­korban már szabályzat írta elő a nagyobb könyvtárak állományának biztonságos megóvását. Az utóbbi évtizedekben új tudományág fejlődött Id a „könyvhigiénia” komplex művelésére. A levél- és könyvtárak „orvosai” bioló­giai, kémiai és fizikai labo­ratóriumokban, könyvkórta- ni múzeumban, filmtárban és restaurál óműhelyben végzik munkájukat. Vizsgálódásuk kiterjed a papirusztól kezd­ve a pergamenek, a régi me­rített papírok és a mai új­ságpapírok anyagára éppúgy, mint a kötésbőrök, ragasztók, tinták, festékek, díszítőele­mek számtalan változatának pontos anyagismeretére. Fel­tárják és tudományosan ér­tékelik az ezek épségét ve­szélyeztető belső és külső té­nyezőket A romlást, pusztulást elő­idézhetik belső okok: a min­den anyagot fenyegető elöre­gedés. a minőségtől függően lassúbb vagy gyorsabb helyi és fizikai pusztulás, és elő­idézhetik külső hatások: a túlságosan nedves, vagy túl­ságosait. száraz levegő, a gya­kori hőváltozás, az erős nap­fény. a levegőnek poros, vagy füstös szennyeződése és egyéb környezeti hatások. De okoz­hatnak kárt biológiai ténye­zők: rágcsálók, rovarok, pe- nószgombák, baktériumok stb., sőt. maga az ember is, áld „keze nyomát” szintén otthagyja az iratokon és a könyveken. Végül pusztíthat itt is a szerencsétlenség: a háború, a tűz, a földrengés, avagy az árvíz. A baj azon­ban sokszor nem jár egye­dül. mert például könyvtár­tűz idején csak alig megpör- kölődött, de az oltás közben teljesen átnedvesedett bőrt. pergament és papírt hama­rosan ellepik a különféle pe­nészgombák spórái, bakté­riumok. és ez esetben még a tűzkárt minősítik a legke­vésbé súlyosnak. Képünkön; könyvrestauráló laboratórium a bolgár nem­zeti könyvtárban. Kerl a leik feit A Pamir hegyei között létesített botanikus kertben a világ több mint 20 ezer növényfajtája található. A világ legmagasab- ban fekvő botanikus kertje a gorno-badah- sani autonóm terület köz­pontjától, Horogtól nem messze fekszik a Pamir he­gyei között. Négy évtizeddel ezelőtt alapították a közép­ázsiai állami egyetem tudó­sai. Először egy kicsiny kö­ves fennsíkon, a tengerszint felett 2300 méter magasság­ban telepítettek növényeket de ma már 3600 méter ma­gasan is termesztenek növé­nyeket. Valóságos oázis ez a botanikus kert a környező sziklás hegyek között. A tu­dósok az ultraibolya sugár­zásának a növényzet fejlődé­sére gyakorolt hatását vizs­gálják, mivel a sugárzás itt 50-szer olyan erős, mint a sík területeken. A Tadzsik SZSZK Tudo­mányos Akadémiájának bio­lógiai tudományos központ­ja Horogban működik. A sokéves kutatások jó ered­ményeket hoztak. Megtalál­ták az alpesi legelők javí­tásának, a sziklás hegyolda- lak növényekkel való bete­lepítésének módszereit, A tu­dósok erőfeszítéseinek kö­szönhetően a felhők közötti hegyoldalak évről évre zöl­debbé. kellemesebbé válnak. A Pamir hegyei között dolgozó tudósokkal a világ 40 országának több mint 130 botanikus kertje tart kap­csolatot. r Újévi jövendölések egy 200 éves kalendáriumban Leszakítva az KtoJsó lapot naptárunkból, újesztendő napján a még nyomdafesték szagú fris­set akasztjuk a falra tesz- szük íróasztalunkra. Így van ez szilveszter utón. mióta csak kitalálták a kalendá­riumot. Márpedig ez min­dig is divatos „műfaja” volt hazánkban a „közérdekű” irodalomnak. Mert ha más könyvet nem is. de a kalen­dáriumot még a .betüiszony- ban” szenvedő kurtaneme­sek is megvásárolták ma­guknak. Nagy múltja, van tehát nálunk a kalendárium- irodalomnak. A Sárospataki Nagy könyv­tárban századokra visszame­nőleg sok példánv található belőle. Vegyük kézbe Példá­ul azt az „Űj Kalendáriu­mot. mely Krisztus Urunk születése után az 1781-dik Esztendőre nyomatott Kas­sán Länderer Mihály költ­ségével. akadémiai betűk­kel.” Az évszázadok alatt kialakult szerkezeti beosz­tásnak megfelelően, a nap­tári részben minden hónap­ra vonatkozó időjárási jós­lás olvasható. Januárban például „kemény hideg kö­vetkezik. zűrzavar sok hó­val elegves idő” A továb­biakban ilyennek ígéri az el­ső hónap időjárását: ..A csendesebb levegő ég nap­fényt és tiszta időt enged. A Napnak sugárj magokat mu­togatják”. de január végén „hideg uralkodik. keserves" hideggel együtt havat ereszt.” Júliusban például „a Napnak ereje felette neve- kedik vidám ortzáiát mu- tattya”. Az Üj Kalendárium szerint . az ősz béiön szep­tember 23-dikán 1 óra 40 minutumkor... És ha ta­vaszkor a derek, nyárban a gyakori égi háborúk a sző­lőket meg nem rontották ió bort remélhetünk mert az Esztendőnek ősze jobbára meleg lészen .. Ez idén a kender, meg a len nagyot nem nyő . Sok hernyó lé- szen és más férgek. A ha­lakban is fogyatkozás lé­szen.” Melléklete is van az 1781. évi Oj Kalendáriumnak, cí­me szerint „A Dohány ter­mesztéséről való hasznos ok­tatás.” A maga korában ér­tékes mezőgazdasági tanul­mány ez. amely szakszerű tanácsokat ad a dohányter­mesztés különböző munkái­ról : a talajelőkészítéstől egé­szet! a törésig és a dohány leli gondozásáig. Mindezt azzal a megjegyzéssel közli, hogy ..a Dohány termeszté­se körül sokká! nagyobb munka és gondosság kéván- latik. mintsem eleinte gon­dolnánk”. Természetesen nem ma­radhat ki egy kalendárium­ból még ma sem az orszá­gos vásárok részletes jegy­zéke. Megtalálható ez ebben a naptárban is. Ez után a poslajóratok menetrendje következik, azaz .Rendi a Magyar-Országi és Erdélyi Postáknak” Megtudható eb­ből. hogy például Kassáról Eperjesen. Nyitván. Nagy­szombaton át vitt a postako­csi útja Pozsonyig, s az úti­költség 25 és fél forint volt. Ugyancsak Kassáról Vilmá- nvon Tállyán. Tokajon. Debrecenen, Kolozsváron. Szebenen át lehetett utazni Brassóig, s ezért 39 és fél forintot kellett fizetni. A hasznos tudnivalókon kívül az olvasók szórakoz­tatásáról sem feledkezett meg az Üj Kalendárium szerkesztője. Az utolsó feje­zetnek ugyanis ez a címe: „Mulatozó' időre való rövid történetek.” Afféle kis anekdoták ezek. amelyeken még ma is derülhetünk. Ide írunk azért betolül: kettőt. Az egyik arról szól. hogy „midőn egy katona Strázsán álla. az által menőket meg­kérdező: Ki vagy? Ök azt felelék- Jámbor. Erre a köz katona elhagvá őrálló-he- lyét. és a tisztihez ment., s monda: Ha már minden em­ber jámbor, mi szükség né­kem a Strázsán haszontalan állanom?” , A másik ..mulatozó időre való rövid történet szerint” .egy paraszt Párizs Vávos- sában a Vámház előtt ment el. és azt gondolta hogy a Vámos valami Kalmár lé­gyen: azért közelebb megy vala. hogy meglássa, a bolt­ban mit árulnak. De midőn semmi portékát sem látott a boltban, kérdé a Vámostól: Uram. mit árul kigyelmed? Eire tréfát akarván a pa­raszttal űzni. azt feleié a Vámos, hogy Szamár feje­ket. No ugyan jé Vásárja lehetett az Úrnak, felelt a paraszt, mivel egynél többet nem látok a kigyelmed bolt­jában .. H. J. Akasztójával fenyegették Hegyalján a borhamisítókat A jócskán megkésett szü­ret után azt hihetnénk, hogy mostanára véget ért a mun­ka történelmi borvidékün­kön. Tokaj-Hegyalján. A látszat ellenére azonban az igazi szőlősgazdák mindig is úgy tartották, hogy a szüret­tel nem fejeződik be a mun­kájúi:. mert az voltaképpen a következő szüretig tart. Míg ugyanis künn a kordo- nos táblákon a metszöbrigá- dok a téli hónapokban is szorgalmasan dolgoznak — az új termésre készítve elő a venyigéket — azalatt lenn, a pincékben sem tétlenked­ned: a borászok, pincemeste­rek: most végzik az új bo­rok fejtését, az óborok ke­zelését. „levegőztetését”. Mindezt a jó gazda gon­dosságé v a 1 lelki is m eret essé- gével és hozzáértésével te­szik, elsősorban a borkom­binát. a Tarcali Kutató Inté­zet, a 12 termelő- es a 7 szakszövetkezet dolgozói, hi­szen a vidék világhírű Co- lyékony aranya, a tokaji bot- napjainkban is egyik legér­tékesebb. legbiztosabb valu­tája a magyar külkereske­delemnek. Vigyázni, óvni. védeni kell hát. mindenne­mű alattomos mesterkedés, hamisítás ellen. Tudták ezt a régiek is. s mivel fontos gazdasági ér­dekek forogtak kockán min­den időben, nemcsak a zempléni megyegyűléseken, hanem gyakran az ország­gyűléseken is napirendre került a tokaji bor ügye. Csupán a 18. század folya­mán több mint tíz esetben foglalkoztak a hazai, és kü­lön a tokaji bor kérdésével. Az 1723. évi törvény 118. cikkelye például kimondja: ..Igazságos (nehogy néme­lyek magán csalárdsága miatt a közönség szenvedjen kárt), hogy azokat, akik a kiváló borokat bármi módon meghamisítják, vagy azokat silányabb szőlőkből helyette­sítik. s ezek neve alatt el­árusítják. s így a vevőket megcsalják . a hatóságok őket azonnal s teltleg összes boraik elvesztésével büntes­sék.” A tokaji hamisításának megelőzésére megtiltották, hogy helybeli, vagy az or­szág más vidékén lakó „nem birtokosok” és keres­kedők Hegyalján aszúszeme­ket vásárolhassanak. Egy 1807-ben tartott Zemplén vármegyei törvényhatósági gyűlés még tovább megy. s a jegyzőkönyvében ez ol­vasható: „Érzi az ország, hogy a hegyaljai borok hi­telének csődje miatt a hol­landus aranyak eltünedez­tek. Ezért gyökeres orvoslás kell. különben az ország közgazdaságának ez a nem megvetendő forrása ki­apad .. A továbbiakban a törvény- hatósági rendelet szintén a borhamisítás megelőzésénél: kérdésével foglalkozik, s ki­mondja; „Mivel a legtöbb csalárdság és kártétel, a bo­rok pancsolása és fertőzése, a tiszántúli boroknak a hegyaljai területre való be­hozatala révén szokott tör­ténni ezért, hogy az effaj­ta csalásnak a jövőben ele­je vétessék, és hogy a hegy­aljai bort a tiszántúli bor­tól meg lehessen különböz­tetni. ezután a tiszántúlia­kat csak a göncieknél na­gyobb hordókba, a hegyal­jaiakat ellenben igaz gönci hordókba legyen szabad szűrni. Az előbb nevezett ti­szántúli borokat — már az azelőtt is megvolt szokás szerint — egész a Boldogsá- gos Szűz Mária tisztulásá­nak napjáig a hegyaljai te­rületre bármi címnél és ok­nál fogva ne vihesse be az országnál: senki fia. Sőt, ha már el is múlt az említett határidő, másképp ne legyen szabad azokat behozni, mint csal: a Zemplén vármegye viceispányánál teendő jelen­tés és az általa adandó út­levél mellett.” A törvények, az országos és a Zemplén vármegyei rendeletéit tehát a vétkese­ket a náluk talált aszúsze­mek. aszúesszenciák, borok, sőt nem egv esetben a szü­lőföldek elkobzásával bün­tették. Egy alkalommal Zemplén vármegye közgyű­lésén pedig olyan izzóvá vált a hangulat, hogy egye­nesen akasztófát követeltek a tokaji borok hamisítóira. Ha akasztófával nem fe­nyegetjük is manapság a borhamisítókat. de akik „Tokaj szőlővesszeinek” tü­zes. zamatos borát haszon­szerzésük mohóságában hit­vány vinkóval merészelik összekeverni, annyit min­denképpen megérdemelnek, amit az orosz irodalom klasz- szikusa Puskin kíván nekik: De átkozott legyen örökre A vakmerő bitang lator. Ki elsőnek keverte össze - Vízzel a bort... óh. borzalom! Italt ne bírjon beste fattya! Vagy ha torkán a bor lefut Megmondani többé ne tudja: Vinkót iszik-e vagy aszút.... Hegyi József Új rekord Gunter Weber nyugatnémet autószerelő háromkerekű járművével, a - jellemző becenév - „száguldó szivarral’’ meglepő eredményt ért el a nyáron A négyütemű Heinkel-motorral hajtott jármű 18 köbcentiméter szuperbenzint fogyasztott 15 kilométeres távolságon a hockenheimeni versenypályán, ami átszámítva őzt jelenti, hogy egy liter benzin 7S1 km megtételére elegendő! — Legközelebb pedig el­mesélem önnek, tisztelen­dő uram. hogy öltem meg egy hórihorgas krapekot és hogy tosztottam ki egv bankot . — mondja az öreg bűnöző gyónás köz­ben. * — Papa. miért húzódik vissza a tenger? — kérde­zi Jurkó aki a tengerpar­ti strandon áll és figyeli az apályt. — Azért, mert itt túl sok az ember ... * — Tessék mondani tar­tanak olyan lüzetet ami­ben körök vannak? — Nem. Csak vonalas és kockás füzetünk van — válaszolja az eladónő. — Kát — mondja a ve­vő és elmegy. Egy másik vevő. aki az üzletben tar­tózkodik csodálkozva csó­válja a feiét: — Gyakran jönnek magukhoz ilyen őrültek? — Előfordul — válaszol az eladónő. és meekérdezi • — És önnek mit adha­tok? — Adjon két Európa- földgömböt... * Két utazó halad a siva­tagban. Hirtelen óriási ál­lat lábnyomait veszik észre a homokban. — Ez eev hatalma« oroszlán lehetett — mond­ta az el«c utazó —•-■»n-pi* követem a nyomai- ás óvatosan megfigyelem merre ment. — Én is megyek de vissza leié — mondía a másik utazó — hosv meg­tudjam honnan *ötl ★ — A papám azt mond­ja hogy mindig kelleme­sebb adni min* kaoni. — Mi a papád? Pap? — Ném. bokszoló. * — Ilailsasd csak John. milyen avönvciűen énekel a csalogány — suttogta a éléséé. — Miért csodálkozol? Még nem nős nincsenek nöössáoat nem fá-" ° fosa — miért ne énekelne?’

Next

/
Thumbnails
Contents