Észak-Magyarország, 1981. január (37. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-09 / 7. szám

ESZAK-MAGYARORSZÁG 4 198T. január 9., péntek r Marosi Ilona rajzó iijslb borsodi... Minap számoltunk be ró­la, hogy a rádió és a tele­vízió „Röpülj páva!” népdal- versenyének elődöntőjébe több borsodi csoport s egy szólista is meghívást kapott. Most — pótlólag —, újabb szólistáról adhatunk hírt, mégpedig a nekézsenyi pá­vakor tagjáról: Tózsa Tamás Józsefről. Így tehát vasárnap, január 11-én este a Petőfi rádióban 18.33-kor kezdődő verseny­ben a taktaharkányi férfi népdalkor melleit Tózsa Ta­más József is képviseli me­gyénket. A csend is lehet beszedes A könyvtári illemkódex­be — ha volna ilyen — alighanem első paragrafus­ként jegyeznék bele: „Kére­tik vigyázni a csendre!” Per­sze a csend áem egyforma ... Lehet megnyugtató és lehet visszariasztó ... A/ csend konghat és szépen duruzsol­hat ... Mint a megyei könyv­tár gyermekkönyvtáráé, ahol a halk tereferét, buzgó meg­beszélést elnyeli ugyan a meleg, puha padlószőnyeg, akárcsak a fürge vagy cso­szogó lépések neszét, de ahol mégis „kintről” érezni lehe­tett, nagyüzem van ... Ami egészen egyszerűen azt je­lentette ebben az esetben, hogy úgy halvan-hetveri ven­dége volt egyszerre a gyer­mekrészlegnek. A foglalkoz-' tatóban az egyik közeli is­kola harmadikosai vendéges­kedtek, szigorúan óra és tan­menet szerint. Csakhogy most nem padban, tanulóasz­tal mellett ültek, hanem a kedves kis púitokon, meg ahol helyet találtak maguk­nak, s a tanító néni sem előt­tük állt, hanem közöttük ült, aki pedig magyarázott, az a könyvtárosnéni volt... Könyvtárhasználati óra — ez a hivatalos tananyag el­nevezése a foglalkozásnak, a harmadikban kötelező ... Az általános tudnivalók után ismerkedés következik: is­merkedés a bűvös katalógu­sokkal, amelyek, ha barát­ságot kötnek velük, segíte­nek könnyen eligazodni a könyvtárbirodalomban ... Szóval, volt egy osztály kicsi — meg egy másik osz­tálynyi nagy ... Tóth Gyu- láné, a gyermekkönyvtár ve­zetője, előbb még eligazított három kislányt, — József Attiláról kerestek valami irodalmat, alighanem házi feladat, dolgozat lesz belőle —, segítségére sietett egy if­jú hölgynek, aki tanári ké­zikönyvek után érdeklődött, s félig ülve, félig mozdulás­ra készen elmondta: a va­káció idején sem panasz­kodtak látogatóhiányra, de amióta 4-én kinyitottak, szinte állandó a telt ház ... A környékbeli gyerekek kö­zött egyre inkább bevett szokás, hogy beülnek a könyvtárba ... Olvasgatnak, keresgélnek, vannak, akik még a házi feladatot is itt írják meg. Kedden, nem sokkal nyi­tás előtt jártunk a megyei könyvtár gyermekkönyvtárá­ban. Tumultus volt a beirat­kozó asztalnál is ... Éppen a 120. olvasójegyet töltötték, s vagy tizenöten — húszán sorukra vártak... Az olvasó gyerekek — mondhatnánk — nemigen szoktak kivárni a kölcsönzéssel csak azért, mert január l-ével újra be kell iratkozni... Mindenesetre a könyvtárlátogatók életkorá­ból pontosan vissza tudnak következtetni, a felsősök •vagy az alsósok a délelőttö­sök? Na persze, az azért nem megy varázsintésre, míg a katalógusokkal ismerkedő gyerek otthonosan mozog a könyvespolcok között. Ren­geteget kell dolgozni érte — s a könyvtárrészlegben nem dolgoznak sokan. Ráadásul még az 6 feladatuk a me- jjgtet gyermekkönyvtárak módszertani segítése is. Igaz, ma már kitaposott úton jár­nak. A műhelynapok válto­zatlanul népszerűek, ilyen­kor gyermekkönyvtárosok, községi könyvtárosok, nap­köziotthonos nevelők közö­sen készülhetnek fel egy-egy jól sikerült gyermekfoglal­koztatás levezetésére. Az idén egyébként Bartók-év- forduló lesz, s a bartóki életmű megismertetése ki­emelt feladat... Sok-sok he­lyen ismerkedhetnek majd meg a meseposztó segítségé­vel a gyerekek a Fából fa­ragott királyfi történeté­vel ... A rendezvények kö­zött is találunk az évfordu­lóhoz kapcsolódót: zenés iro­dalmi délutánt terveznek Elindultam szép hazámbul címmel... És persze még sorolhat­nánk az idei terveket. Vál­tozatlanul meglesz a nyári olvasótábor, működnek a klubok, a játszókörök. A dramatikus játszókörük pél­dául sokszor mint szereplő- gárda lép közönség elé — ami természetes, hiszen a maguk gazdagítására megta­nult kis művek szórakozta­tóiak társaiknak is ... Egyé­nileg, csoportosan — de min­denkivel foglalkoznak itt. Hiszen felnőttként csak ab­ból marad olvasó, aki gye­rekként úgy megszokta a könyveket, a könyvtárt, hogy szüksége van rá, mint a levegőre ... S az igazság az, hogy az iskolai tanter­vek is mind határozottabban megkövetelik a könyvek használatát... Lexikonokét, tanulmányokét, történelmi, irodalmi munkákét... S ezt egyre inkább felis­merik az iskolák is. Sőt, egyre több óvoda is rendsze­resen hozza a maga kis cso­portjait. A legfontosabb, mégis, az iskolákkal való együttműködés ... Több mint tíz iskolával van szerződé­sük. S ma már mindinkább tanórákra, mintsem napkö­zis foglalkozásokra jönnek a gyerekek ... Ami persze nem is olyan egyszerű . .. Mert igaz, mondtuk, kitaposott úton járnak, de a tartalom itt is változó ... Az iskolá­ban pedig sok az új. Példá­ul, hogy már az alsótagozat­ban is magyar irodalmat ta­nulnak — történelemmel megspékelve... S nem csak mese szintjén, nem is olyan könnyű megidézni a törté­nelmet ... Ceutorán Annamária Az ember tragédiája A Madách Színházban január 10-én mutatják be Madách Imre: Az ember tragédiája cimü drámai költeményét. Ádám — Juhász Jácint, Éva - Almássy Éva, Lucifer - Huszti Péter. Zeneszerző: Petrovics Emil, diszlettervezö: Fehér Miklós, jelmeztervező: Mia- kolvszky Erzsébet. A darabot rendezte: Lengyel György. A képen: Almássy Éva és Juhász Jácint. Taiiuló dolgozók A téli vakáció után ismét élet tölti be az iskolákat, a munka rendje visszaállt. Az általános és középiskolások újra a csengőhöz igazítják napjaikat. .. ... ez pedig bizonyos fokig a szülők mindennapi élelrit- musát is befolyásolja. Sok szülő, felnőtt azonban nem csupán gyermeké iskolai munkájára figyelmez, lekötik saját tanulmányai is. Meg- Ktzdődik a felnőttoktatás idei tanévének második „mene- te*’. Érre készülnek e napok­ban Diósgyőrben is, a Dol­gozók Általános Iskolájában. Az első félév lezárása után újabb tagozatokra várják a tanulni vágyókat. Ebben az iskolában hetente két alka­lommal van oktatás, s ez igazodik a dolgozók munka­idejéhez, így reggel fél 7-től negyed 11-ig; délután pedig fél 3-tól negyed 7-ig sajá­títhatják el a felnőtt tanulók a szükséges ismereteket. A négyhónapos „félév”-re ja­nuár 19-től 30-ig várják a jelentkezőket. A beiratkozás helye a dolgozók iskolája, ideje pedig: reggel 8 órától délután 3-ig. Kellő számú jelentkező esetén — 1—8. osztályig — az iskola külön osztályt in­dít kismamák részére. A Miskolci Galériában Szalay Lajos rajzai A miskolci Herman Ottó múzeum tulajdonában levő Szalay Lajos-rajzokat — szám szerint hatvanat — láthatnak az érdeklődők ma délutántól a Miskolci Galé­riában, ahol este 5 órakor nyitja meg a kiállítást dr. Végvári Lajos művészettör­ténész. A korábban terve­zett Szalay-kiállítással ellen­tétben — amikor a Buda­pesten, illetve Debrecenben bemutatott anyagot hozták volna a városba — egy tel­jesen új kiállítást láthatnak majd az érdeklődők. A be­mutatásra kerülő lapok nagy részét a közelmúltban ado­mányozta a városnak, illetve a múzeumnak az alkotó, így először kerülnek nagyközön­ség elé. Mindössze néhányat közölt belőlük a megye kul­turális lapja, a Napjaink. Szalay Lajos múnkássága nem ismeretlen a város kép­zőművészetbarátai elölt: raj­zaiból több ízben is rende­zett tárlatot a Miskolci Kép­tár. A múzeum jóvoltából most legújabb, még isme­retlen alkotásait is megis­merhetjük. S miként a ko­rábbi tárlatok, alighanem ez a most megnyíló is igen sok érdeklődőt vonz majd, s igen érdekes összevetésre is le­hetőséget nyújt elmúlt évi országos kiállításával. A kiállítás, mint jeleztük, ma. január 9-én, délután öt órakor nyílik meg a Miskol­ci Galériában. Az érdeklő­dők egyébként február 8-ig tekinthetik majd meg a tár­latot. Az új alkalmazott az első ■napon azt hitte, hogy tör­tént valami, de azután ész­revette, hogy ez csak Mar­lene porosz rendmániája, amit ki kell elégíteni, semmi több. „Régi kacatokat hal­mozott fel a lakásban, me­lyeket állandóan át kellett nézni, össze kellett rakni, be kellett csomagolni és ki kel­lett csomagolni — ezt nevez­te rendcsinálásnak. Órákat töltöttem a hihetetlen össze­visszaságban ide-oda mász- kálással a holmikat cipelve: régi cipőket, papucsokat, ka­lapokat, ruhákat, fehérnemű­ket, kabátokat, divatjamúlt kézi táskákat. Mindezt do­bozokba kellett csomagolni, és le kellett vinni a pincé­ben levő lomtárba, ahol mindaz felhalmozódott, amit Marlene Dietrich 1935 óta Párizsban őriz!” Igen, Marlene Dietrich az első világháború gyermeke, egy olyan háztartás termé­ke, ahol a szükségből erényt kellett kovácsolni; még vi­lágsztár korában sem tudott megszabadulni ettől a gyer­mekkori benyomástól. „A bútorok között, a fali­szekrényekben. a függönyök mögött, az ágyak alatt, min­denhol dobozok voltak. Az egyikben csak parafadugók és üvegkupakok, a másikban műanyagüvegek, egy másik­ban szelencék, a következő­ben skatulyák és zsinegek, egy másikban csak szegek, egy harmadikban régi eero­Hogyan él egy világsztár? zák — egy csomó ócskaság, melynek a szemetes 'ládában lenne a helye .. „De a 17 év során” — mondja madame Odette — „nem tudok visszaemlékezni rá, hogy ezek közül a tárgyak közül valamelyiknek is a hasznát láttuk volna. Ha egy régi üvegre volt szükség, biztos nem volt meg a hozzávaló kupak, min­den hiábavaló volt.” Az emberek, ha megöreg­szenek, rigolyásokká válnak. És ha a hatvanas éveik ele­jén, mint Marlene Dietrich — nincsenek leterhelve a hivatásukban, a múltjukban kotorásznak és tulajdonukat rendezgetik. „A régi pongyolák! Leg­alább egy tucat volt neki, minden színben. Csak kettőt hordott azonban, vagy a hal- ványrózsaszínt vagy a vilá­goskéket. Vonakodott kidob­ni őket. állandóan arra kész­tetett, hogy javítsam meg őket!” Mariamé Odette Miron-Boire a házvezetőnő - és társalkodóná Szegény nő. Marlene Diet­richet boszorkánynak kellett volna tartania, sajátos köve­teléseit embertelennek, me­lyek minden alkalmazott számára tortúrát jelentenek . —, ha nem lettek volna azok a bizonyós emberi gyenge­ségei, melyek mindig meg­hatották és kibékítették ma­dame Odetlet. „Például, ha rendet rak­tam a faliszekrényben, hal­lottam a titokzatos csilin- gelést. . . Mindenhol poha­rak rejtőztek, melyekből a Madame titkos szenvedélyé­nek, a fehér „Grand Cré- ment” pezsgőnek hódolt... Kapcsolatunk kezdetén csak diszkréten élvezte, de ami­kor jobban megismertük egymást, már nem vonako­dott előttem is kiszolgálni magát, sőt engem is megkí­nált a poharából — jobban mondva a poharaiból, mert ezt az édes kis bűnét min­denfelé .gyakorolta: minden- hói félig telt. poharak voltak, melyekből gyakran kortyolt egyet.. Marlene ebben a vonatko­zásban nemigen hasonlít ar­ra a képre, melyet: egy film­sztárról alkotunk magunk­nak. „Saját patikát nyithatott volna! Soha az életben nem láttam annyi gyógyszert!” — csodálkozik Odette még ma is. „Négy polcon sorakoztak a legtöbb már régóta hasz­nálhatatlan volt. Szerek min­denféle baj ellen. Mindegyik­re ráírta, mire jó: májra, vesére, szemre. lábra és így tovább — engedjék el ne­kem a felsorolást!” Természetesen történték balesetek, különösen, ha az álkohol is közrejátszott. Mi az a Marlene Díetriehről szóló, könyvtárokat megtöltő irodalom ahhoz képest, ami az elkárhoztatott cseléd­perspektívából tudósit! Csak most, madame Odette Miron- Boire-tól tudjuk meg, ho­gyan él valójában egy világ­sztár, mi történik, ha a kül­világ megpróbál közel fér­kőzni Marlene Dietrichhez. „Állandóan a telefont szolgáltam” — mondja Odette. „A Madame nem gyűlölte a készüléket, mely összekötötte a világgal, el­lenkezőleg: a legkedvesebb játékszere!” Marlene Dietrich azonnal felvette a másik kagylót, ha Odette jelentkezett: „Itt Marlene Dietrich reziden­ciája !” Odette-nek elvből azt kel­lett válaszolnia, hogy a Ma­dame nincs . itthon, elment egy órára otthonról vág.; éppen úton van. „Bárany- szelidséggel szégyentelen ha­zugságokba kényszeritelt. az odakészített jegyzetfüzetbe villámgyorsan felírta a vá­laszokat. Például: Reggel hívjon fel! — vagy: Hon­nan tudja a Számomat? Vagy egészen egyszerűen csalt a fülembe suttogta a válaszo­kat. olyan hangosan, hogy a másik fél is hallotta!" Mi volt a telefonhoz való különös viszony oka? Miért szeretett Marlene hívást kapni, de válaszolni nem? A válasz kézenfekvő: Mar­lene Dietrich féltette a dics­fényét, mély körülvette és ma is körülveszi Később még visszatérünk rá, mi minden játszódott le gkkor, mikor 1978-ban Mar­lene Dietrich anyagi gondok­tól vezérelve elhatározta, hogy még egyszer filmka- mera etó áll és elénekel egy dali A rosszul sikerült film­be]. a „Szegény Gigo!o”-ból, amihez az egész produkció­nak Berlinből Párizsba kel­lett. utaznia. 300 000 márkát szedett be, ebből él ma is. (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents