Észak-Magyarország, 1981. január (37. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-27 / 22. szám

VJ»*» MSI- fomfár 27„ kosM ' ESZAK-MAGYARORSZÁG 3 Mélyvízben A húsüzemben... N em kétséges, melyik üsző érhet célba: az-e, aki a mély vízhez ér­ve, talpa alatt talajt már nem érezvén, segélykérő pil­lantásokkal várja, hogy az úszómester nyomban bedob­ja a mentőövet, avagy az, aki felkészülésének alapos­ságában, jó kondíciójában, teherbíró képességében bíz­va — erejét, akaratát meg­feszítve, tartalék energiáit felszabadítva — szeli a vi­zet? A példázat korántsem ön­célú: iparvállalataink jo ré­sze e két kategória valame­lyikébe sorolható. Szemléle­tükben annyi a közös, hogy a módosított gazdasági sza­bályozó rendszer követelmé­nyei között mély vízben ér­zik magukat. Némely vezető méltányta­lannak érzi, hogy vállalata mély vízben kényszerül ver­senyezni, zavarónak érzi a hőfokot, a víz színét:, a ka­merák elhelyezését, sót tálán a víz mélységét is. Es sze­mére veti az „úszómester­nek”, mennyi baj származ­hat abból, -ha csupán köz­vetlenül az elmertilés pilla­natában hajlandó segíteni. Eaen keseregni, vitatkozni hiábavaló, mert gazdasági életünk jelenének sarkalatos el ve, hogy a mentőöv csak végszükségben kerülhet elő. A szabályok legfontosabbi­ka: a biztos úszni tudást semmi sem helyettesítheti. A dobogóhoz a mély v-tz vezet, Nem a kiskapuk, a különle­ges ' bánásmód kieszközlése, az eldobott mankók, a meg­szüntetett egyedi támogató­sok visszasírása-perlése. Vitathatatlan, hogy a víz hőmérséklete nem mindig kellemes. Számos iparágban érzik, hogy ismét nehezed­lek a külpiaci ■ viszonyok, fontos exportpiacaink be­szűkültek, emelkedtek a nyersanyag- és energiaárak. Nehezebb tehát helytállni a versenyben. A többi között a kohászat, a gépipar vagy eppen a vegyipar mostani gondjai jelzik, hogy számos nehézség nem egyedi termé­szetű, igy megszüntetése sem csupán vállalati feladat. Am hogy nagyvállalatainkat el­térő mértékben sújtják e gondok, az nem kevésbé fontos tényt bizonyít. Azt például, hogy vannak jó úszók és egészen kezdők, fel­készültek, edzettek és felké­születlenek, eleve mentőövre számítók. Aki jobban úszik, több hizlalást kap. 1-tól itt az igaz­ság? — kérdezik az elmara­dók. Pedig, aki komolyan veile a szaualyokát, az elölt nem volt titok, hogy így lesz. S mivel a mély víz természe­te korábban sem volt egé­szen ismeretlen, jól tette, aki számított hűvösebb áram­latokra is. A dobogóra jutás esélyei nem csökkentek ott, ahol megfelelő alternatívá­kat gondollak ki a változó körülményekhez való alkal­mazkodásra. Nem kell men­tőövért kiáltaniuk azoknak, akik nemcsak beszéltek ró­la. de többet is tettek pél­dául az ésszerű anyag- és energiatakarékosságért: a ha­tékonyabb munkaszervezé­sért; az újítások felkarolá­sáért : piaci tájékozottságuk növeléséért, termékeik kor­szerűsítéséért; a minőség ja­vításáért, s általában terme­lési költségeik csökkentésé­ért. Jóllehet a vártnál las­sabb tempóban es fáradtab­ban érnek célba, de tisztes eredményükre joggal lehet­nek büszkék. M inden erkölcsi támoga­tást megérdemelnek . azok is, akik ugyan könnyebb versenyre számí­tottak, de fokozott erőfeszí­téssel igyekeznek pótolni a felkészülés hiányait. Ám a „mély víz csak úszóknak!” feliratú tábla előtt megtor- panóknak tudniok kell, hogy ha beneveztek, nem száll­hatnak ki ennél a táblánál. Mert jól úszni csak az fog, aki legyőzi a víztől való fé­lelmét es megpróbál úszni. Csak rájuk figyel az úszó­mester, készenlétben tartva a mentőövet! Mert segíteni an­nak lehet és érdemes, aki maga is mindent megtesz azért, hogy átjusson a ne­hezén. Kovács György Attila Az elmúlt évben nagv- flp arányú karbantartást és részben átalakítást hajtottak végre a Borsod megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállajat sátoralja­újhelyi húsfeldolgozó üze­mében. A megfiatalított üzemben jobbak lettek a munkakörülmények. A 80 embert foglalkoztató ü/.em­Szentistván, Cserépváralja és Tárd, a tsz-hez tartozó három község lakóit látja el már évek óta jó minőségű, friss kenyérrel a VII. Párt- kongresszus Tsz sütőüzeme, s ezen felül besegít Mezőkö­vesd ellátásába is. Több évi folyamatos üzemelés után sort kellett keríteni a kis sütőüzem rekonstrukciójára. A tsz vezetői úgy határoz­tak: ha már a 700 ezer fo­rintot rá kell költeni a „fia­talításra”, akkor egyben kor­szerűsítik is, hogy a meg­változott igényeket, a fo­gyasztókor újszerű jzlését, kívánságait is kielégíthesse. A rekonstrukció során kör­ben hetente 400—ISO mázsa húst dolgoznak lel töltelék­árunak. A megyében egye­dül csak itt készül a köz­kedvelt nyári turistasza­lámi. A képen: sátoraljaújhe­lyi specialitás a nyári turis- t aszalóink Hetente S0 má­zsát szállítanak a kereskede­lemnek . fotó: 1 .aize József szerűsítették a berendezése­ket, s olyan üj kemencét ál­lítottak 'munkába, amellyel péksütemények is készíthe­tők. A kenyér mérete is al­kalmazkodik az új „módi­hoz”. Azelőtt a nagyobb, a házi sütésre emlékeztető ke­nyeret keresték, most az egykilóst kérték. A rekon­strukció belejezese óta egy­kilósak süt az új kemence. És mivel a minőség is ja­vult, a választék is bővült, illetve igazodott, megnőtt a szentistváni termékek iránt a kereslet. A termelés már na­pi 30 mázsa fölé nőtt a kis sütőüzemben. Sikeres rekonstrukció Több és jobb termék az új kemencéből Szólöjárás Vince napján n „bőrgyártól" w\ viselnek Fu*esa. Még nem is olya« rég — s azt megelőzően mindig — a metszés a fér­fi, a gazda dolga volt. Akár a szőlő többi munkája. Be­zárólag a szürettel. Most meg? Asszonyt látunk a sző­lősorok között akár tél van, akár nyár. Ügy látszik, e té­ren az egyenjogúsítás túlon­túl jói sikerült. Nii^cs másképp, itt fenn a cserépfalui Bcrezd-tetőn sem. Ugyanazokat látom most a metszésnél, akiket ősszel a szüretkor. Itt is, most is a „borgyártók” szoknyát vi­selnek. Persze, ez esetben a szoknya kicsit jelképes, és csupán arra utal, hogy a metszők nem férfiak. Egyéb­ként az öltözetük alapján — no a kendőt azért számítsuk le! — akár azok is lehelné­nek. Nadrág, melegítő, vas­tag kabát, férfi gumicsizma legtöbbjükön. Ez utóbbit nemcsak azért, mert nagyobb és több zokni fér bele, ha­nem mert vastagabb a tal­pa, következésképp a láb ke­vésbé fázik benne. Pedig — mi, akik oda- csöppentünk — úgy érezzük, most nincs hideg. Derült, tiszta az ég, a nap fényes, már-már melegít. Ott a me­legedő bodega ereszalján pe­dig könnyet csepegtet, vék- nyúl a jégcsap. Később ők is mondják, valóban nincs az a hideg mint tegnap, ami­kor erős szél fújt, vagy még korábban, amikor már-már hófúvásban metszettek. Azért, ha egész nap kint van az ember,, még ilyen tavaszt éb­reszthető napon is elkél a csizmában a meleg zokni, a derékra pedig a pulóver több rétegben. Es természetesen a forró tea is! Ebből nincs is hiány. Az első ember, pardon asz­szony, akivel találkozunk, Hák Elemente — ö a tea- l’elelös — üstje már gőzö­lögve várja a rövidesen ebédidejét kezdő metszőcsa­patot. Igaz, addig még fél óra hátra van, így hát más választásunk nemigen akad, nyakunkba vesszük a két to­jás hasonlóságéi táblát, hogy közvetlenül a helyszí­nen beszélgessünk az idei szüret megalapozóival. A szőlősorok között a vé­kony hó ravasz. Mindent aszfaltsimán terít, csak ami­kor gödörbe süllyed a láb, akkor érezzük, mégiscsak szántott területen járunk. Mondja is Hegyi Albinné a pneumatikus gépnél — merthogy a gép zaja ben­nünket oda vezetett — néha egy-egy gödörbe lépésnél „bizony zakkan a derekuk”. A 43—50 asszony két irányban metsz. Űk nyolcán itt a pneumatikus metsző­ollóval dolgoznak, míg a többiek hagyományos kézi- ollókkal alakítják ki az idei év termő alapjait. Aki már metszett valamikor is, annak nem kell magyarázni e mun­ka nehézségeit. Az ujjúkba, a csuklóba 150—300 tőke megmetszése utón szinte be- lerögződik a merevség, a bé­nultság. Ezért is hangoztat­juk. hogy ez az MTZ-traklor segítségével üzemelő „met­szőgép” ügyes masina. A metszőolló kezelőinek lénye­gesen kevesebb erőfeszítést kell kifejteniük egy-egy vesz­sző levágásához. S itt kézi­fűrészre sincs szükség. Ep­pen ezért a géppel dolgozó nyolc asszony — Varga Ga­barite; Farkas Jánosáé, He­gyi Albinné. Kondráth Jó­zsef né, Poczik Gáborité, Ku­csmák Józscfné, Pintér La­josáé, és Miz&er Petemé — afféle előmetszést végez. A lelermett vesszőket és — Vargáné szavaival élve —a vastagabb gáncsokat vágják le. Megszüntetve a kordon­karok vesszökuszaságál, a kézimetszők, akik már ter­mőre metszenek, könnyeb­ben és gyorsabban tudnak a második menetben halad­ni. / Ővelük, e nagyobb csapat­tal már csak az. ebédnél, a melegedőhelyiségnél talál­ta z.unk. Az ebéd? Kinek mi. Öt asszony egy tűz körül guggolva szalonnát süt. Má­sok tepertőt vagy kolbászt esz­nek. Észrevenni, legtöbb csa­ládban túl vannak a disznó­ölésen. A tea is fogy. Jól­esik a meleg korty, s talán az elmaradó' leveseket is pó­tolja. Az majd estére lesz. — Lesz — mondják —, mert megfőzzük. Ez. a kol­bász is úgy van, hogy haza­megyünk. aztán elvégezzük a jószág körüli teendőket. Jó­szág, főzés, gyakran mosás és ez így ismétlődik. És a tévéműsor közben bizony alszunk. Bogácsiak, cserépfalunak, bükkzsérciek. „Hórvölgyesi- ek” — a közös családi ne­vük alapján. A legfiatalab- bikuk 24 éves. Verebélyi Já­nosáé. A legöregebb közü­lük Molnár Andrásáé a hat­vanadikat tapossa. — De még nagyszerűen s/.alad — toldják meg ne­vetve, akik jól ismerik. Tu­dom, hogy a munka tempó­ját a értik. j Odakint a szalonnasütők- tő! jóslatot kérek. Mar, ami az idei terméskilátásokat il­leti. A napban szikrázó csö­pögő jégcsapokra mutatnak. — Láthatja, jó termést igér. — A jégcsáp? — Az, hiszen ma van Vin­ce napja. S nyilván tudja, hogy... — Persze hogy tudom, ha megcsordul ' Vince, megtelik a pince — fújom nekik a fújandó) . lecke módjára. — No ezért mondjuk, hogy jó termés lesz. — nevetik el a válasz, felét. Furcsa. A munkájuk je­lentőségét egy szóval nem említik. Nem dicsekszenek, nem hozakodnak elő vele. Pedig hát a jó termésért, egyáltalán a termésért a „jól szaladó” Molnár And­rásnál és a többiek egész év­ben keményen munkálkod­nak. De ha nekik ez a termé­szetes ... ! Hajd« Imre Épül az új telephely Bútorgyártás és szolgáltatás Serlegek tucatja a polco­kon. oklevelek sokasága a falon, többségük a miskolci kárpitos, illetve a miskolci asztalosipari szövetkezel egykori sikereit igazolja. litTtl. január 1-én egyesült a két szövetkezet Miskolci Bú­toripari Szövetkezet néven. Azóta is szaporodott a ser­legek száma. ..Lilla" szek­rénysorukért. s az. ezt ki­egészítő franciaágyért, fote­lokért dijat kaptak a leg­utóbbi miskolci helyiipari kiállításon. — A régi eredmények kö­teleznek bennünket, nem szeretnénk, ha csorba esnék a hírnéven. Az igazság az, hogy igen-nagy gondban va­gyunk — mondja Szabó Jó­zsef. a szövetkezet elnöke. — Több eves. mondhatnám sokéves munkánkat keserí­ti az. az áldatlan állapot, hogy Miskolc, mégpedig a régi Miskolc területén tizen­hat helyen dolgozunk. Él­avult. régi épületekben, ame­lyek részint a mieink, a többségéi pedig béreljük és sohasem tudjuk, hogy a há­zak lebontása miatt, mikor kerülünk az utcára. Néhol már csak a városi tanács könyörülete ment bennünket ideig-óráig. Gondolhatni, mennyire korszerűtlenek ezek a műhelyeeskék és milyen nehéz a megközelítésük. Pél­dául itt, a Déryné utcában is, a parkoló autók miatt alig tudunk mozogni. A szekrények négy, a kárpitos garnitúrák hat helyen ké­szülnek. A raktáraink is több helyen állnak. — Ez az állapot bizonyára nemcsak a minőségre, ha­nem a termelékenységre is kihal. — Igen sok a holt idő. És mindez természetesen a költségeket is növeli, hiszen a városi autózgatás csupán benzinben számolva is, igen drága. — Miként zárták az el­múlt évet? — ötvenkélmillió forint volt a nettó árbevétel, két­millió forinttal kevesebb, mint az azt megelőző évben. Ennek ellenére nem lehe­tünk elégedetlenek, hiszen javult a hatékonyság. A múlt evben 25 fővel keve­sebben dolgoztunk. Az egy dolgozóra jutó termelési él­ték 184 ezer forint volt. .te­hát 4 millió 600 ezer forint­tól estünk el az ö kilépé­sükkel. — Miért .mentek el? — Nem mindenkinek tet­szik a normarendszer. Job­ban fizető helyek is vannak. Családi ügyek miatt is men­tek el, egyszóval, nem lehet meghatározni. A gondok és nehézségek ellenére, jó hírek is vannak ú szövetkezetből. Ez év utol­só szakaszában megkezdik a tetszetős „Miskolc" s/ek- sénysor. valamint több kis­bútor gyártását. Készítenek íróasztalt, cipősszekrényt, ala­csony gyermeksxekvényt. szó­val számos olyan terméket, amilyet csak elvétve „fog ki' az ember a bútorboltok­ban. — A bajok ellenére nem adtuk föl újítói, kísérletező kedvünket — mondja az el­nök. — Nyolc variációban készítjük a ..Vali" szekrény­sort. a „Vali” kárpitos gar­nitúrát. Az idén felhagyunk néhány bútor gyártásával. helyettük újakat viszünk a piacra:-— Miből tevődött össze az árbevétel ? — A Borsodi Iparcikk Kis­kereskedelmi Vállalatnak 30, a Hajdú-Bihar megyei Ipar­cikk Kiskereskedelmi Válla­latnak 15 millió forint ér­tékben szállítottunk bútoro­kat. A helyi eladásunk má's- lel millió forint éllékre te­hető. ezenkívül igen szá­mottevő — sajnos sok baj­jal járó — garanciális tevé­kenységünk. Apró garanciá­lis javításokból 1 millió 300 ezer forintot produkáltunk.-— Ez persze csakis azt je­lentheti, hogy sok a hibás bútor.. . — Sajnos, igen. Néha igen sok gyenge termék kerül ki a gyárakból. — Milyen a lakossági szolgáltatás? — Ennek kel oldala van, egyrészt az új bútorok meg­rendelése, másrészt a javí­tómunka. Üj bútorok készí­téséi extra igénnyel nem szí­vesen vállalunk a mai. kö­rülmények között, mert a javításokra kell a munkás­kéz. Szabó József elnök most mar reménykedik: — Ebben az évben bizonyá­ra elérjük az 5(i millió fo­rintos árbevételt, hiszen megnyílt a körzetünkben a hajdúsági és a kazincbarci­kai Domus-áruház, tehát nem ismétlődhet meg a ta­valyi eset. amikor nem volt hová vinnünk a készárut. Az történt ugyanis, hogy bezár­tak a régi bútorboltot, de nem nyitották még ki az új áruházat. így nagy készletek maradtak raktáron A nyersanyagraktárak kés-z- letei sem a legidealisabbak; kevés a furnér, sok a< „sze­relvény’-. néha túl sok, né­ha pedig hiánycikk a bútor­szövet. Igen nehéz a beszer­zése, a szövetkezet kis téte­lei nem sokat nyomnak a latban, a gyárak elsőbbséget élveznek... Ez így termé­szetes is a gyártók szemszö­géből —. de jó lenne, ha a szövetekre is létre jönne egy olyan egyesülés, mint ami­lyennek az előnyeit már évek óta élvezik a kisebb szövet­kezetek a faanyag és a fém­alkatrészek beszerzésekor. Még egyszerűbb lenne per­sze. ha nem új hivatalt hoz­nánk létre, hanem a megle­vőhöz csatolnánk a bútor­szövetek ügyét is. A Miskolci Bútoripari Szö­vetkezet telephelyének több éves építési ügye Szabó Jó­zsef szerint, az idén elve­szíti keserű humorjellegét. Ahogy mondja: — Végül is kaptunk egy lelket a Színva-parton. a Fo­noda utcában. Most már i tényleg a miénk a telek. Az, idén megkezdjük az építke­zést. Kétezer négyzetméteres lesz az üzemcsarnok. Remél­jük, elfeledjük majd mai gondjainkat, amelyek nem­csak a mieink; hiszen mun­kánk fogyatékosságait a la-; kosság is érzi. Lévay Györgyi Gazdaságosabban termelik A korábbinál korszerűbb, fokozott élet- és .vagyonbiz­tonságot nyújtó, az eddigi­eknél gazdaságosabban ké­szíthető. műanyag házé vil­lamoseloszt ó-berendezések gyártását kezdték meg az ÉVIK villamoskészülék-gyá­rában. A kettős szigetelésű, ön ki oltó műanyag tokba szerelt elosztórendszer kÍJ valóan hasznosítható a könnyűszerkezetes épületek villamos hálózatának kiala­kításánál. ahol — a többi között a fémvázak miatt — a biztonsági előírások szigé­ni bb követelményeket tá* masztanak.

Next

/
Thumbnails
Contents