Észak-Magyarország, 1981. január (37. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-25 / 21. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 10 1981. január 25., vasárnap A rénszarvas-tenyésztők a rénszarvas-szántól a terepjáróig valamennyi közlekedési eszközt igénybe vesznek munkájukhoz. Évről évre nő az „Észak fénye” rénszarvas-tenyésztő kolhoz jövedelme. Korszerű közlekedési eszközük a motorosszán. A Szovjetunióban több mint száz nép és etnikai csoport él. Vannak közöttük többmillió főt számlálók — oroszok, ukránok, beloruszok, kazahok — és olyanok is, amelyek alig néhány ezer. vagy néhányszáz emberből állnak. A kis népek többsége Szibériában, Dagesz- tánban, Közép-Ázsiában, Kárpátalján, a Szovjetunió európai részének északi területein és a Balti-tenger mellékén él. A nyenyecek száma majdnem 30 000 fő. A Szovjetunió északi részén élnek. Nyugat- Szibériában van a jamalo- nyenyec, Kelet-Szi bériában pedig a dolgano-nyenyec au_ tonóm körzet. A nyenyecek a szovjet hatalom alatt nyerték el államiságukat. Képviselőik megtalálhatók a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsában: minden autonóm körzet egy küldöttet delegál a nemzetiségek tanácsába. A szovjet állam hatalmas gazdasági, társadalmi és kulturális fejlődést tett lehetővé számukra. Ma már a múlté az írástudatlanság, a sámánhit, az embernek ártó szellemek világa. A nyenyecek több nemzedéke vesz már részt a tudományos életben, a népművelésben, sikereket ér el az orvostudományban, az iparban. A nyenyecföld gazdag természeti kincsekben, elsősorban a hatalmas gázkészletekben. A nyenyecek tartják az ország rénszarvas-állományának egynegyedét, többet bármelyik északi népnél. A rénszarvas-tenyésztés állandó vándorlással jár együtt, mivel mindig új és új legelőket kell keresni. A rénszarvas-tenyésztőket napjainkban korszerű közlekedési eszközök segítik, így például motorosszánok, terepjárók, repülőgépek és helikopterek. Ez utóbbi a pásztorok leghatékonyabb segítője. Segítségével nyújtanak elsősegélyt a rászorulóknak, szállítják a postát, rajtuk jutnak el a távoli legelőkre az állatorvosok. A rénszarvas- tenyésztők családjai minden kényelemmel ellátott falvakban laknak. A nyenyecek értékes prémesállatokra vadásznak és különleges telepeken tenyésztik is őket. Az értékes prémek fontos exportcikket jelentenek. Ne dörzsöljük hóval Nálunk nem túl gyakori, de téli időszakban olykor előfordul a fagyhalál, vagy másként megíagyás. Sokan úgy képzelik el a fagyhalál bekövetkezését, hogy amikor az emberi test hőmérséklete a fagypontra süllyed, az életműködés megszűnik, és az ember meghal. A szóhasználat alapján ez az elképzelés tulajdonképpen jogos lenne, hiszen ía- gyáson általában a közönséges hőmérsékleten folyékony halmazállapotú anyagoknak a megszilárdulását értjük. Bár az emberi test tömegének nagyjából 60—65 százaléka víz, az életműködés mégsem a test víztartalmának a megfagyásakor szűnik meg, hanem ennél sokkal hamarabb, hiszen az élő sejtek rendkívül érzékenyek a hőmérséklet változásaira. Az emberi test belsejének hőmérséklete rendes körülmények között 37 C-fok körül van. A hőmérő az egészséges ember hónaljában 36 fokot mutat, a bőr többi részének a hőmérséklete azonban átlagosan csak 34 fok. Az ilyen hőfokú fürdőt közömbösnek, az ennél alacsonyabb hőfokút pedig már hűvösnek érezzük. Hasonló a helyzet a levegőn is. Ruha nélkül már 25 fokos környezetben is kellemetlenül érezzük magunkat, 20 foknál erősen fázunk, 15 foknál pedig didergőnk. A SZERVEZET VÉDEKEZIK A lehűlés ellen szervezetünk úgy védekezik, hogy a szokásosnál kevesebb meleget ad le, ugyanakkor a test belsejében fokozza a hőtermelést. A bőrerek összeszűkülése — ez a bőr elhalvá- nyodásában nyilvánul meg — csökkenti a hőleadást, a didergés pedig — izommunka lévén — hőt termel. Súlyosabb esetben akcióba lép a kémiai hőszabályozás is, amely a szervezetben végbemenő égési, oxidációs folyamatok élénküléséből áll. Az alacsonyabb hőmérséklethez való alkalmazkodás azonban csak bizonyos határig lehetséges. A szervezet kihűlésének tünetei általában két szakaszban jelentkeznek : az eredményes védekezés idején az izomműködés, a vérnyomás, a légzés és a szívműködés fokozódik, és gyorsul az anyagcsere. Később bekövetkezik a bénulási szakasz: álmosság, bénultság lép tel, a légzés lassúbbá válik, a szívműködés lanyhul és a vérnyomás csökken. Mindez fokozatosan az idegközpontok károsodását és az anyagcsere csökkenését idézi elő. A kihűléses halál tehát végső fokon az anyagcsere csökkenése és az életfontosságú szervek' működésének megszűnése következtében lép fel. A tapasztalat szerint a halál a test hőmérsékletének 25 fokra való csökkenésekor következik be. A fagyhalál tehát nem igazi megfagyás! Eleven ember tulajdonképpen sohasem fagy meg, hiszen jóval előbb elpusztul kihűlés következtében. Később persze a holttest — víztartalmának megfagvása miatt — merev tömeggé válhat, ez azonban már jóval a halál beállta után következik be. Eszerint tehát a „megfagyás” helyett helyesebb volna „kihűléses halálról” beszélni, hiszen az úgynevezett „fagyhalál” nemcsak nulla fok hőmérsékletű levegőben, hanem ruhátlan emberrel akár egy hűvös tavaszi éjszakán is megtörténhet. Ml A TEENDŐ? Elavult az a régi, sokáig életben volt felfogás, hogy a megfagyott testrészt hóval kell dörzsölni, és a megfagyott tagot csak nagyon lassan szabad felmelegíteni, mégpedig hideg vízben. Újabb kísérletek bizonyították: a megfagyott végtagok megmentése gyakrabban sikerül úgy, hogy meleg fürdőben gyorsan felmelegítjük őket. A hóval dörzsölés szétroncsolja a bőrtakaró sejtjeit. és ebből fertőzés, szövetelhalás következhet, a szükségessé válhat a végtag műtéti eltávolítása, az amputá- ció. Nagyon fontos, hogy a fagyott részeket kíméletesen kezeljük. A megfagyott szövetek fel- melegítésének gyors módja a kéznek kellemes meleg fürdő, amely azonban ne legyen melegebb 40 C-foknál. A végtag felmelegedését az jelzi, hogy a kéz vagy a láb ujjai ismét rózsaszínűvé válnak. Ekkor abba kell hagyni a fürdőt. Ha az orr vagy a fül fagy meg, meleg vízbe áztatott finom textíliát tegyünk rá. Minden esetben a lehető leggyorsabban orvost, mentőt kell hívni. A fagyhalál tehát nem feltétlen fagypont alatt következhet be. Nagy veszélyt jelent azoknak, akik hideg időben valamilyen okból nem tudnak mozogni, pl. részegség miatti mozgásképtelenség miatt. De előfordulhat hegymászóknál is, akik pl. az idő rosszra fordulása miatt nem térhetnek vissza támaszpontjukra, vagy barlangban eltévedésnél, akik nem kellő szakértelemmel összeállított felszerelésük, vagy világítási lehetőség hiánya miatt a barlangban rekednek hosszabb időn át. Az átlagos hőmérséklet pedig a barlangokban plusz^ 10 tok. T. M. Békaemberek szenzációja „Világszínvonalon” » Ilii ! m I m m m m ®n is fip 'Xi píj [ y & ^ * í iitlai Az alkoholról - józanul Az alkoholizmus — világszerte terjedő népbetegség. Rólunk, magyarokról az a hír járta, hogy iszunk örömünkben, bánatunkban. Milyen jelenleg a nemzetközi összehasonlítás ezen a téren? Az Alkoholizmus Elleni Országos Bizottság adatai azt -mutatják, hogy 1978-ban az egy főre jutó összes alkohol- fogyasztás terén a hetedik helyet foglaltuk el. Tömény italok fogyasztásában a harmadik helyen álltunk. Az orvosok véleménye szerint az alkohol: sejtméreg. Igaz, hogy az ember mája elbontja, hatástalanítja, de rendszeres, illetve túlzott mértékű fogyasztása elsők között éppen ezt a szervet támadja meg. A gyakran súlyos kimenetelű májzsugort jelentős arányban az alkohol okozza. Sokan az ivás védelmében — régi népi tapasztalatokra hivatkozva — étvágygerjesztő hatását emlegetik. Való igaz, hogy eleinte elősegíti az emésztést, idővel azonban megtámadja az emésztőszervek nyálkahártyáját. Ez okozza az alkoholisták nagy részénél jelentkező gyomor- és bél panaszokat. Az alkohol- fogyasztás a növekedésben levő gyermekek, szervi megbetegedésben szenvedők, bizonyos gyógyszereket szedők számára — kis mennyiségben is tiltott! A felszívódott alkohol károsítja a központi idegrendszert. Hatására gyengülnek a reflexek, romlik a mozgások összerendezettsége. Az akaratgyengülés pedig könnyen „lejtő szélére” sodorja az alkohol rabjait. A viszonylag hamar bekövetkező személyiséghanyatlás folytatásaként — több éves, évtizedes alkoholizálás után — nagymértékű emlékezetromlás, értelmi hanyatlás következik. Ez az „alkoholos elbutulás” néven ismert elmegyógyászati megbetegedés lassan, fokozatosan alakul ki. Az alkohol hatására az érrendszer, a szív, a vese is megbetegedhet. Az alkoholista testiekben- lelkiekben egyaránt kárt szenved. Könnyen szervi bajt szerezhet, ingerültté, kötekedővé válik, családi élete többnyire megromlik. Munkájában, de az élet egyéb területein is megbízhatatlanná, sőt bizonyos ponton túl már — hasznavehetetlenné válik. Az alkohol és a bűnözés, valamint az alkohol és az öngyilkosság összefüggése is közismert. Érdekes, és főleg figyelmeztető adatokat közöl — dr. Simek Zsófia tollából — az Alkohológia 1080/3. száma. A felmérés a 30—60 év közötti nők és férfiak halálozásának alakulását mutatja be az 1920—1978 közötti időszakon belül. Az adatokból kiderül, hogy az említett korosztály férfiakra vonatkoztatott halálozási aránya 1920-tól 196'0-ig csökkenő tendenciát mutat. 1960-tól 1978- ig viszont npvekszik. Nők esetében a csökkenés 1970-ig tart, ettől kezdve — 1978-ig — ez is növekedést mutat. És — a férfiaknál éppen 196'0-tól, a nőknél pedig 1970-től indul el az alkoholfogyasztás rohamos növekedése (1960 és 1978 között az egy főre eső alkoholfogyasztás megduplázódott!). A halálozási arány és az alkoholfogyasztás emelkedésének párhuzama elgondolkodtató — bár a halálozás alakulását egyéb tényezők is befolyásolják. Az 1977 őszén hozott kormányhatározat nyomán ösz- szetetté vált az alkoholellenes küzdelem. Sikereként könyvelhető el, hogy ettől kezdődően, éppen a töményszesz- fogyasztás meredek növekedésének sikerült megálljt parancsolni. Biztató ez az eredmény, de a felvilágosítás, és a koi'látozó intézkedések terén sok még a tennivaló,! Különös formájú két fémkazettát hoztak fel nemrégiben a Fekete-tenger nyugati medencéjének titkait kutató bolgár búvárok. Az egyiket a Kaliakra-íok vize alatt találták : anyaga arany-, ezüst- ötvözet. A tenger parti vizének más pontján hasonló tárgy került elő. Anyaga; réz. A tudósok kiderítették, hogy a különös kazetták az i. e. II. évezred közepéről származnak és pénzérmék megőrzését szolgálták a Földközi-tenger menti népeknél. Hasonló időpontról tanúskodnak azok a kőkori kő- vasmacskák is, amelyeket a Fekete-tenger nyugati partjainak vizéből hoztak felszínre. Korábbi leletek alapján azt vélték, hogy az első rendszeres hajó-összelcöttetés a Fekete- és a Földközi-tenger között csupán a görög gyarmatosítás időszakában, az i. e. VII. század második felében indult meg. A pénztártól! 4s a kőhorgonyok felszínre kerülése azonban bebizonyította, hogy ez a feltevés téves volt: a két tenger közötti hajóforgalom megindulása mintegy 3 és fél évezredre tekinthet visz- sza. A bolgár vízalatti régészet az ötvenes évek vége felé. a könnyűbúvárok tevékenységével kezdődött. A kutatások Neszebar, Szozopol, Po- morje, Várna, Balcsik és más kikötők parti vizeire terjedtek ki. A tenger fenekéről kiemelt tárgyak fényt •derítettek nemcsak a partvidék, hanem az egész Fekete-tenger életére. Sok minden tisztázódott az ókori és középkori hajózás jellegéről, az akkori emberek életéről, szokásairól. Régi városok maradványait, kikötők elsüllyedt berendezéseit tárták fel. A hajózással kapcsolatos tárgyak segítségével közelebb kerültünk az ókori hajózás titkaihoz: hogyan jutottak be idegen hajók a Fekete-tengerre, s hol kötöttek ki. A vízből kiemelt használati tárgyak, edények, vázák az antik világ életéről, kultúrájáról tesznek tanúbizonyságot. G. 1. Művészi agyagkorsók kerültek felszínre a tenger fenekéről
