Észak-Magyarország, 1981. január (37. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-25 / 21. szám
1981 január 25,, vasárnap ÉSZAK-MAGYARORSZAG 7 adókra, ízsó Miklósra emlékeznek Az edelényi járási könyvtár ebben az idén kiemelt feladatának tekinti több jeles évfordulónak a méltó megünneplését. Márciusban emlékeznek meg Bartók Béla születésének 100. évfordulójáról. A iából faragott királyfi, a Cantata Profana szerzője déd- .szüleinek hamvai Borsod- szirákon nyugszanak, így a centenáriumi ünnepségek az edelényi járásban hangsúlyozott szerepet kapnak. Szeptember 9-én lesz a járás nagy szülöttjének, Izsó Miklós szobrászművész születésének másfélszáz éves évfordulója. A Búsuló juhász alkotójáról szülőfalujában, Izsófalván tartanak ünnepi megemlékezést. Király István professzorról az ünnepelt részvételével, 60-ik születésnapja alkalmából ugyancsak szülőfalujában, Ragályon kívánnak megemlékezni a község és a járási könyvtár közös ünnepségén. Helyezkedünk. Pulton innen és túl egyaránt. Elcsépelt közhely, hogy az eladó is vevő, de igaz. Sokszor elgondolkodtam már azon, hogy ez az országos adok-veszek hogyan, s mikor szűnhetne meg? Nemigen tévedek, ha azt mondom, sehogy. Vagy ha igen, akkor nagyon-nagyon mesz- sze van még ennek az ideje. Ügyeskedéseinkre, mindennapi helyezkedéseinkre ki-ki számtalan példát tudna sorolni. Akár saját tapasztalatából is. Nos, be kell vallani, egyikünk sem találkozott még kivétellel, s talán jó is ez... Fel tudjuk mérni a terepet, vagy stílszerűbben a piacot: felemeljük a telefont, s megindul a bolt. Pontosabban — beindul. Hogy hol is kezdődött, ma már nehéz kideríteni. S ha mi egy-egy ilyen üzletnek csupán külső szemlélői vagyunk, megdöbbenünk, megbotránko- zunk. Engemet például évek óta foglalkoztat egy, a lakásomtól nem messze levő üzlet. Itt ugyanis mindent lehet kapni, ami máshol nincs. Ismerősöm — egyik hivatal helyettes vezetője — mégis raktárból vásárol. Amikor a múltkorában megkérdeztem miért teszi ezt, azonnal rá vágta'.megszokásból. Nem kell sorakozni, minőségileg kifogástalan árut kap, s elintézett már pár szívességet, a boltvezetőnek. Ismerősöm elfelejtette hozzátenni, hogy ezeket az apróságokat beosztásánál fogva, s természetesen a kurrensebb cikkek megvásárlásának reményében intézte el. És ez •— ki tudja miért? —mintha manapság természetessé válna. Egy telefon, s nincs már gondunk semmire. Persze, mindehhez megfelelő beosztás, jól hangzó cím, stb. kell. S ha mindez hiányzik a nagy bolthoz, rághatjuk magunkat ügyetlenségünkért. És reménykedhetünk abban, hogy — legalábbis ezen a területen — egyszer majd csak nivellálódunk. — falvi — Anatoi Potekowski: Kubiel festőművész, egybehangzó vélemény szerint, reménytelenül középszerű ember volt. Tehetsége nem volt. Ahol nincs, olt ne keress. Mivel a művészetben kudarcot vallott, könyvelésre adta a fejét. De itt sem termett számára babér. Újabb helyén, mint könyvtáros sem igazolta a hozzáfűzött reményeket, összeke- - verte a szerzők és az olvasók nevét. Kubiel eléggé sokáig kereste helyét az életben. Végül akkor találta meg, amikor egy bizonyos Ruczka úr azt ajánlotta, hogy lépjen fel a cirkuszban. — Görkorcsolyán fog karikázni — mondta. — Min? — tudakolta Kubiel. — Görkorcsolyán — ismételte Ruczka. — Még sohasem látott görkorcsolyát? — Láttam, de sohasem sejtettem, hogy az ilyesmin karikázni lehet. — Lehet, bizony lehet. Holnap elkezdjük. Kubiel első fellépése valóságos szenzáció volt. Asztalon kellett, görkorcsolyáznia. Minden lépésnél lepottyant az asztalról, és orrát a fűrészporba fúrta. Aztán feltápász.. kodott, felkapaszkodott — és megint lehuppant. A közönség üvöltött az elragadtatástól. Számának vége felé Kubiel annyira kifulladt, hogy a cirkuszi alkalmazottak lábánál fogva vonszolták ki a porondról. Kubiel népszerűsége előadásról előadásra fokozódott. Nemsokára a műsor fénypontja lett. Ismeretség nélkül, lehetetlenség volt jegyet szerezni a cirkuszba. A városban másról sem beszéltek, mint a tüneményes görkorcsolyázó bohócról. — Bámulatos komikus tehetsége van! Az arckifejezése pokoli — a lába pedig akár a tuskó. Falrengető! Óriási őslehet- ség! A bírálók világhírt jósollak Kubielnek. A jóslatok, azonban nem váltak be. Kubiel idővel megtanult görkorcsolyázni. Sajnos, ezt megint csak meglehetősen középszerűen csinálta. Jelenleg áruházban dolgozik. A sportáru osztályon. Tanul a Síelni indul vasárnap délelőtt: a család. Pápá, mama s a két gyerek. A gépkocsi tetején vadonatúj, márkás lécek; bent a volánnál a férfin vakító, márkás ruha. Látszik, nem móst jöttek a manapság oly’ gyakran megrendezésre kerülő síbörzéről. Vadonatúj szerelés, magabiztos fellépés, pontosabban lesiklás az aljig. Így megy ez, amíg a lesiklásgyerek hoz készülődve a nagyobbik fiú kérdően fordul apjához. „Milyen már annak a kra- peknalc a cucca?” — kérdezi, s egy tőlük nem mesz- sze álldogáló fiút vesznek szemügyre. Igaz. ami igaz: az eléggé simlisen néz ki, ráadásul olyan lecekkel, amiket ezelőtt tíz-tizenöt éve gyárthattak. Megmosolyogja a család, magabiztosan, ahogy ez a rikító anorak okhoz, nagydíjasra készült lécekhez illik. Lenéző magatartásukkal mintha * hangsúlyoznák: szomszéd- í j ükhöz semmi közük. Az- után elindulnak lefelé. Elő- S szőr a mama, utána az j egyik gyerek. A papa és a, f másik fiú lemarad. Amint ; elhaladnak az ütött-kopott szerelésében sikló fiú mellett, a férfi megszólal: „olajozd be, mert sosem érsz le!” A srácot ez nem zavarja, talán nem is hallja. Az apának még van ideje visz- szanézni fiára, s elégedetten állapítja meg, nevel a gyerek.... amit már úgyis tudunk előre, itthon meg nincs miről beszélgetni”. Évek, húsvétokkal, névnapokkal, születésnapokkal, házassági évfordulókkal, karácsonnyal, szilveszterrel. De ezek á napok sem világosak teljesen, összekeverednek. Annyi biztos csak. hogy megint karácsony lesz. Nemsokára. Egyszer együtt rohanják végig az üzleteket, bevásárolnak a gyereknek. Egyszer külön-külön, akkor meglepetést keresnek egymásnak. Kovácsáé már évek óta férfiingeket vesz. A férfi blúzt és egy hanglemezt. A szekrény tele van férfiinggel, nyakkendővel és blúzzal. Kovács tavaly már ki sem bontotta a csomagot, csak megtapogatta. Ezért az egész szentestét végigveszekedték. Közben a lemezjátszóról a „mennyből az angyal” hallatszott, s pont a pásztorok szónál vágta a földhöz az asszony a kocsonyás tányért. Ezt a hallgatólagos békeszerződés megszegésének fogta fel a férfi, s bánatában üvölteni kezdett, mint a farkasok. Nagyon jól tudta utánozni a vonyítást, amire Kovácsné igen dühös volt. A gyerek sírni kezdett, a szomszédok átkopoglak a' falon, akik a Kovács családot már kétszer jelentették fel a házkezel őségen hasonló koncertért. Mire Kovács kiteregette a szomszédok ügyesbajos dolgait is, a főgondnok úgy döntött, hogy nem érdemes az üggyel foglalkozni. Akkor tegye ad acta, mondta Kovács cinkos mosollyal, hátba veregette kollégáját és távozott, Kovácsné akkor pusztította el gondolatban az összes törhető anyagot, a lakásban, amikor a harmadik csillagszóró is leégett. A gyerek még szipogott, s a televíziós élőlény szájában rázni kezdte azt a csengőt, ami Kovács szerint „a karácsonyi hangulatot van hivatva szolgálni”. Az ügyintéző ehiyújtózott: légüres foteljében, s á’születésre gondolt. Vajon a jó öreg, szakállas : Krisztus, mert ő csak öregnek tudta •elképzelni' a jászolban is, mit tenne most? Hová zarándokolna? Golgotának itt a tévé képernyője, elég homorú az ebben a viszonyító és transzformáló világban. Vagy átütött tenyérrel és lábfejjel, enyhén szivárgó vérrel beülne egy kocsmába, ahonnan hamarosan ki tessékelnék, mert szentestén záróra van. Vagy itt ülne elnyújtózva ebben a légüres fotelban, s a szeretetre gondolna. Mert olyan ez a világ, mint a közlekedő- edények. Mindig minden kiegyenlítődik. Az U-alakú üvegcsőben egyenlő magasan állnak meg a dolgok. A város, a munka, a kirakatok, az áruk, az ajándékok, a szerelmek, a hódítások, az örömök, a bánatok, a fogalmak és fogalmak ellentétei, a vereségek és unalmak, a bűnök és a jó szolgálatok, az emberek és az állatok. Minden nyugodt. Higanymilliméterre kiszámított és beosztott a szoba és az ország. S itt van a karácsonyfa, ez a zöld közlekedőedény, minden házban a szeretet és az ünnep, az evés és ivás, az elnyújtózás és a meg- halódás kis meghajlított kémcsöve, amin éppúgy átömlik minden. Nem lehet kihazudni belőle a munkaundort, a veszekedéseket, a kielégüleílenséget. a veszélyérzetet. S az ajándékok címkéin lejár a szavatossági idő, de a zöld közlekedőedény megtelik új ajándékokkal. Ingekkel és blúzokkal — gondolta Kovács, akiből már soha nem lesz vegyészmérnök. A Kovács család jól él. Nem válnak • el, mert erre az eleire ítéltettek. Mert hiába válnak el, mondja újabban Kovács András és Hazai Ibolya. ' ha valakivel bizalmas hangot ütnek meg, a zöld közlekedőedény létezik. Egy titokzatos élőlény szájáról beszél a gyerek az iskolában, de ezt senki sem tudja, hogy honnan vette.
