Észak-Magyarország, 1981. január (37. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-18 / 15. szám
ESZAK-MAGYARORSZAG * 198t. Január T8., vasárnap Munkácsi Miklós: Nem fogja elhinni, amit most mondok, de ebben a helyiségben, ezen az estén én vagyok az egyetlen ember, aki nem vezet félre senkit!... Ugye, csodálkozik? Akarja, hogy bővebben kifejtsem?... Nos. nem lep meg az érdeklődése. Az első perctől fogva láttam, hogy tapasztalt és mélyen gondolkodó ember, akiből nem hiányzik az a humor és bátorság, hogy olykor felülvizsgálja az ismereteit, illetve egyszerűen: befogadjon. Miből láttam? Természtesen a tekintetéből. És higgye meg, nagy adomány ez bizonyos .koron túl!... Hogy öregnek tartanám? O, nem. Csak egyszerűen túl van azon, ! amikorra végképp hozzáformálódunk ahhoz az élet- szerephez, amely nélkül már nem tudnánk biztonsággal mozogni. Mire gondolok? Nos, talán éppen a méltóságra, ami tetteink elvi megalapozottságából fakad. És ez, bizony, sokunkat jóvátehetetlenül késszé tesz, uram! De, ha megbocsát egy percre: szót kell váltanom valakivei!... ... Már itt is vagyok. Tehát, mire alapozom állításomat — erre kíváncsi ? Nézze például azt a csöndes fiatal házaspárt. Amint látja, egymással sem beszélnek. Némán, elegánsan hallgatnak, derűs fölénynyel figyelik a többieket, és ebben az • a félrevezetés uram, hogy — félnek! Mindenekelőtt attól félnek, hogy valaki netán észreveszi rajtuk azt a halálos és kétségbeejtő unalmat, amit egymás társasága jelent számukra. Fél évvei ezelőtt, sokéVes ismeretség után házasodtak össze, majd a bolgár tengerparton töltötték nászútjukat, amelynek során bebizonyosodott, hogy soha semmiféle örömük egymásban nem lesz. Csakhogy a házasságot a négy szülő szorgalmazta. és a lány apja, aki művezető és amolyan „ezermester” . is, szobát rendezett be nekik a házában, és ebből a szobából nem hiányzik sem a bárszekrény, sem a vasból készült könyvállvány, sem a Videoton tévékészülék. A másik oka, hogy félnek, a gépkocsi. Tudniillik, mivel gyűjtenek rá, pontosan ki van számítva, hogy napjában hány forintot és hány fillért költhetnek el, s az a nyomasztó érzés ül rajtuk, hogy ezt most valaki észreveheti a viselkedésükön. Honnan tudom mindezt, ugye? Természtesen a tekintetükből, uram, azaz főként onngn, de ha megengedi, erre később térek rá. Vegye sáemügyre inkább azt a beszélgető csoportot az ablaknál! öten vannak: három nő, két férfi. Nem olyannak tűnnek, mint akik most éppen becsapják és kijátsszák egymást: igaz? Pedig, bizony, ez történik — kacagás ide, felhőtlen csevegés oda. Elmondom, miért. Az egyik férfi, a szőke, harminc körüli, kopaszodó, titokban viszonyt folytat a tőle balra ülő tizennyolc körüli lánnyal, aki — az unokahúga! Mármost a felesége, a tőle jobbra ülő vörösesszőke nő, mint látja, féktelen jókedvet színlel, hogy elleplezze. ambivalens érzéseit, miszerint gyanakvás gyöt- ri a mondott visszonnyal kapcsolatban, másfelől viszont rendkívül erős érzéki hatással van rá férje ismerőse, a tőle jobbra ülő, hatalmas termetű, kiöregedett vízilabdázó, aki mellesleg épp élménybeszámolót tart, és most — érthető okokból — különös ih- letettséggel pufogtatja begyakorlott poénjait. S végül: az a vakító szőke asz-' szóny, az öreg csatár és a barna kislány között... nos, neki egyikükhöz sincs köze. Azzal csapja be a többieket, hogy feltett szándéka megközelíthetetlen és titokzatos kívülállónak látszani, holott minden gondolatát leköti a göndör csatár, valamint az, hogy jókora friss örökséggel és egy alig észrevehető testi hibával rendelkezik. A pó- lózót — ha tudna róla, — ez aligha hagyná hidegen. Gyermektartási pert akasztottak a nyakába, s most — az emberi természet különössége! — azon töpreng, hogy megvendégeli az egész társaságot. A kislány kimondhatatlanul unja, sőt gyűlöli ezt az összejövetelt, azt hiszem, különös tekintettel a nagybátyjára és ezért szünet nélkül ez utóbbi feleségének hízeleg, ki tudja — ő maga legkevésbé —, hogy miért!... Hogyan ? ... Ó, elnézést egy percre! Ennyi volt az egész! Mit is kérdezett? ... Hogy miért tartom magamat kivételnek? Nos, uram, erre igazán nem nehéz válaszolnom. Én vagyok itt az egyetlen ember, akirfek mindenkivel ■ egyértelműen és tisztázott a kapcsolata. Hogyan?... Csak nem arra a két spicces fiatalemberre gondol? Bizony, be vannak csípve, uram, és őszinte szívből mondom, hogy ez a lehető legenyhébb kifejezés! Ezt a két fiatalembert aztán végképp jól ismerem. Először is, hogy finoman fejezzem ki magam, szerfölött furcsa viszonyban vanriak egymással. Viselkedésükbe főként az nyomja. rá a .bélyegét, hogy mindkettő családos, a kövérkés, *ala- cspnyabbiknak két ' szép kislánya Van, de úgy ; vélik, hogy itt. erről senki sem tud. és a családját egyikük sem hozza magával soha. Másodszor ... hát, ugyebár, az ital! Meg kell- mondanom: ez az egyetlen oka, hogy ide járnak, ámbár ezt élete árán sem vailariá be egyikük sem. Minden erejükkel azon vannak, hogy színjózannak tűnjenek, kedves, bárgyú udvariassággal nézegetik a többieket, de a fejükben a konyakon kívül, higgye el, uram, semmi az égadta világon ... Ö, bocsásson meg ismét. A középcsatár, úgy látszik, be akar mutatni valakinek... ...Tehát: hol tartottunk? További bizonyítékokra kíváncsi: nemde? Ki érdekli? A festett hölgy, esetleg, aki most leült a zongorához? ... Kérem. A lehető legnyilvánvalóbb eset Ami engem illet, már előre tudom, hogy mit fog játszani. De nemcsak én tudom ezt, hanem ő maga is. sőt a többiek is tudják, és ami mindennek a teteje: teljes mértékben • tisztában van azzal, hogy a repertoárja itt, enyhén szólva, a könyökén jön ki mindenkinek. Ez azonban a legkevésbé sem zavarja. Átszellemült elragadtatással játszik, énekel, és minden mozdulata a forró siker nyugtázását tükrözi, holott nyilvánvalóan senki ügyet sem vet rá, s- magunk közt szólva, mutathatnék itt önnek valakit, aki, ha módjában állna, hát habozás nélkül golyót eresztene belé. Ősrégi, nyúzott sláger jön — mór kezdi is ... No, mit mondtam?! ... Vagy arra az úrra kíváncsi, aki vezérigazgatói méltósággal szemlélődik a kecses szemüvege mögül? Megmondom önnek, ahogy van: könyvelő. Pár esztendeje özvegyen maradt, s most valójában társaságot keres; igazság szerint fiatal feleséget szeretne magának. No, persze, sohasem lesz fiatal felesége. Elsősorban azért nem, mert — figyelje meg! — amint fölbukkan előtte egy nő, ő hidegen elnéz fölötte: egyszerűen nem hajlandó a szemébe nézni senkinek. Vagy vessen egy pillantást arra a megfontolt, gunyo- ros tekintetű férfiúra, mellette azzal az erős, fehér blúzos, feiajzott nővel, akinek pohár van a kezében. Élettársak, nem házasodtak össze, és ez a férfiú bölcsességének tulajdonítható. Ügy tartja: ha összeházasodnának, a köztük levő korkülönbség pokollá tenné az életüket. Emberünk látszatra maga a derűs nyugalom. Ó, látom a kérdést. Azt szeretné tudni, hogy ön vajon mivel vezet félre mindannyiunkat, igaz? Nos, hát, uram, bevallom, ön az egyetlen eset, akinél nehéz erre válaszolnom. Azt hiszen, hogy ön elsősorban önmagát vezeti félre!... Hm... hát nem tudom egészen biztosan. Bocsássa még a mosolyomat, és kérem, ne értse félre, de... meggyőződéséin, hogy ön magá sem. tudja, hogy miért ül itt. Talán magányos ... Abban mindenesetre biztos vagyok, hogy önnek itt semmi keresnivalója! És mégis dtt ül, már a második este. Figyeltem!... Persze: hogy honnét tudom mindezt! Uram, nekem több mint harmincéves tapasztalatom van a szakmában. S ha azt mondom — nem dicsekvésből! —, hogy én itt ma sem csaltam meg senkit, akkor el kell hinnie, mert nem érdekem félrevezetni önt. Ha nem veszi rossz néven, sokkalta több tapasztalattal rendelkezem önnél, és belelátok az emberekbe. Mellékgondolatoktól mentes, ■ becsületes kapcsolat itt ma csak velem alakult ki! íme, a szakmám!.,. A számláját? Parancsoljon, uram! Lássa, elkészítettem. Két vodkája, és egy üdítő itala volt... Ismétlem: bízhat bennem. Kis idő múlva nyugdíjba megyek: megszereztem mór, amire szükségem lesz a ■ hátralevő idő alatt. Engem már csak az emberek érdekelnek, hisz nyitott könyvek számomra... Köszönöm,; uram! És térjen be máskor is, ha mór így összeismerkedtünk!... Jó éjszakát! TELI LILLA A napok óta tartó hideg időben majdnem teljesen megfagyott a lillafüredi vízesés. Hét végén sokan felkeresték a természet alkotta jég- „cseppköveket”. (Fotó: Kozma István) Miskolc, Ilona utca. ^ A Lillafüredi Állami Erdei Kisvonat végállomásánál vagyunk. Időpont: hétköznap, reggel nyolc óra harminc. Fogcsikorgató hideg. A hőmérő higanyszála jóval a nulla alatt van. Felbúg a motor, a vonat elindul. Meglehetősen kevés utassal. Ä néhány perces, ámde romantikus hangulatban gazdag utat szinte családias légkörben töltjük el. Vadas István, a mozdony vezetője régi ismerős. Tölgyesi Sándor vonatvezető sem a szűkszavúak egyike, így Lillafüredig sok mindenről szó esik. — A nagyapám is itt dolgozott. Annak idején részt vett a vasút építésében. Szeretem az erdőt. A városban jószerivel alig járok. Az életem nagy része itt zajlik le Majláth és a Bükk-fennsík között. Az évek során sok embert megismertem. Voltak törzsvendégeink is. — Törzsvendégek kisvo- naton ? — Igen. Nyugdíjasok. Kezdetben nyolcán voltak. Nagy túrákat tettek az erdőben. Gombát szedtek, tisztították a források környékét. Ma már mások ülnek megszokott helyükön a kisvonaton. Aztán itt van Molnár néni. Mindennap velünk jön, a déli járattal. Előre elkészített csemegét hoz a madaraknak, mókusoknak. Farkasgödörnél leszáll, ahol mór várják az erdő vissza-visszajáró kis lakói, hétvégi faházánál. A várost és a hegyvidéket összekötő, mondhatni ma már egyetlen közvetlen járat nekünk, utasoknak szórakozást, kikapcsolódást jelent. Beszélgető partnerünknek viszont a minden- . napi munkát, a megélhetést. — Bár szép a tél és szép a nyár, azért nekem mégis a legszebb évszak a tavasz. Amikor a kőrisfa, meg a juhar bimbózni kezd ... Piros orrú, fázósan ösz- szehúzódott pár áll a lillafüredi megállóban. Cserélődnek az utasok. Néhány perces pihenő után a vonat indul tovább Garadná- ra. A Palotaszálló mögötti sétányt, az örökzöld fenyőfákat vastag hótakaró borítja. Csendes a környék. Csupán a távolban látni egy emberpárt, amint fényképeznek. A dermesztő hideg, vastag jégtakarót borított a Hámori-tóra, amelynek szélén túl bátor korcsolyázók hagyta nyomok láthatók. Szemgyönyörködtető látványt nyújt az arra járóknak a vízesés félig befagyott zuhataga is. A hatalmas méretű jégcsapok látványa oda vonzza a természetkedvelők tekintetét Mint ahogy hívogató és csalogató Lillafüred két barlangja, a lenti Petőfi Sándor mésztufa- és a fenti István cseppkőbarlang. A mésztufabarlang egyik legfőbb nevezetessége Lillafürednek, a fenti István barlanghoz hasonlóan, amely a szállótól alig ötszáz méterre, a tengerszint felett több, mint háromszáz méter magasságban van. Az érdeklődők nem csupán a látványosság kedvéért, hanem különösen a légúti betegségben szenvedők, gyógyító hatású klímájáért keresik fel. — Annak idején én is a barlang levegőjének gyógyító hatása miatt kerültem ide — mondja Hegedűs János, a túrák vezetője. — Feleségem a lenti barlangnál van, szintén túravezető. Mindketten alföldiek vagyunk. Most már régóta Bükkszentkereszten lakunk. Jómagam hálás vagyok ennek a munkalehetőségnek, hiszen asztmás betegségem teljesen megszűnt, amióta itt dolgozom. Már gyógyszert sem szedek évek óta. A barlangból kijövet, a mesevilágból a valóságba érkeztünk. Abba a valóságba, amely a mínusz tizennégy fokos hideg ellenére is melegséggel árasztja el az ember szívét. Hiszen annyi szépséggel, érdekességgel, nevezetességgel vesz közre bennünket, a Bükk lábánál élőket... Monos Márta A zempléni sége a Bodrog és a Tisza által közrefogott Bodrogköz. Lápos, ingoványos terület még manapság is, hált még a Tisza-szabályozást megelőző századokban, olyannyira, hogy ha a Tisza megáradt — írta róla egyik elbeszélésében Jókai .—, a sok víz között keresni kellett magát a Tiszát. Falvak, tanyák csakis a kiemelkedő homokhátakon, dombokon épülhettek, várakról, erődítményekről jóformán szó sem lehetett. Veszedelem idején a lakosság a tavak, nádasok világában keresett menedéket. így a maradandó- ság számára alig található errefelé műemlék. Annál megragadóbb a karcsai református templom és a pá- cini várkastély. Mintha az egész vidék hiányzó műemlék épületeit lennének hivatva pótolni. Már Tompa Mihály, aki pataki diák korában nagy előszeretettel gyűjtötte és dolgozta fel a táj mondáit, versében figyelmébe ajánlotta az erre járóknak „A karcsai templom” c. versében: „Vándor! Bodrogközön megállj / A csendes Karcsa partinál ... / Ott látsz álmélkodással egy / Veres márványból alkotott / ös régi templomot. /Falán száz domború alak / Mesés csoportja látható.;.” A karcsai templom a hazai román építészet egyik legszebb emléke, valósággal ékszere a Bodrogköznek. Mai formáját nem egyszerre nyerte el, így nem egységes építmény. A legkorábbi része a XI. század végi kupolás körtemplom, belül hat fülkével. Maga a község a XII. század második felében a johannita lovagrend birtoka lett, s ők olasz és francia hatásra utaló hajóval bővítették a • templomot, amelynek gazdag faragványai ma is díszei a műemlékegyüttesnek. A johanniták után a XIII. század végén az új emléki Felügyelőség több millió forintos költséggel eredeti szépségében helyreállította. így tehát ma újra érdemes megállni „a csendes Karcsa partinál”, és megtekinteni a Bodrogköz szép műemlék templomát birtokos Baksa nemzetség fejezte be a templom további bővítését. A magyarországi román stílusú épületekre jellemzően a karcsai templomnak is külön ékessége a háromszög alakú oromzattal lezárt, gyönyörű ornamenti- kájú kapuzat. Mintha a lombard vagy toscanai építőmester a gazdag díszekkel a belépő szeme elé akarta volna tárni a kis- templom belső szépségeit. A kapu fölötti oromzatot két nagyobbodó, félköríves fülke tölti ki. A kupolatartó oszlopokat bibliai és egyháztörténeti vonatkozású faragványok díszítik. Századok viharai és az idők vasfogai a karcsai templomot is kikezdték, s 1877-ben a tetőzete leégett, majd Schulek Frigyesnek a tervei alapján újjáépítették. Nagyobb arányú restaurálásra azonban csak néhány évvel ezelőtt került sor, amelynek eredményeképpen az Országos MűA Bodrogköznek a karcsai Árpád-kori templom után másik értékes műemléke a pácini várkastély. A megkapóan szép reneszánsz várkastélyt Mágo- chy Gáspár és András építtette 1581-ben. A kastélyban a község szülöttének, Czinke Ferenc grafikusművésznek alkotásaiból már eddig is egy kisgalériát nyitottak. A felújítási munkák befejezése után ezt tovább bővítik, s ezen kívül könyvtárat, helytörténeti gyűjteményt helyeznek majd el benne. A kastélyt gjj, v“£ zados fákkal, így a szabadtéri előadásokra, fesztiválokra, ünnepségek rendezésére kiválóan alkalmas. A teljes helyreállítás után a pácini várkastély nemcsak a községnek, hanem az .egész Bodrogköznek is kellemes kulturális intézményévé válhat. Hegyi József
