Észak-Magyarország, 1980. november (36. évfolyam, 257-281. szám)

1980-11-01 / 257. szám

1980. november swwwbat

£S2MUM*G*AROfiSZAS S

Hol a megoldás?-..

Ha piszkos a lépcsőház...

f Kétségbeesetten panaszolja I a tanácsi bérlakásban lakó, I hogy épületükben már-már ! tarthatatlan a helyzet; világos nappal patkányok fut- ! kosnak a lépcsőházban, az épület ragad a piszoktól. I Amióta — ennek már több : hónapja — elköltözött a ház- felügyelő, gazdátlan a Szent- péteri kapuban, levő ház. A lépcsők csak akkor tiszták, ha valamelyik lakó lemossa, jóllehet, tudomása szerint i járnak ide takarítani, de a takarító házaspár, aki valószínűleg a Miskolci Ingatlan- kezelő Vállalatnál dolgozik, éppen csak a szemetet pa- kolgatja a földszinten levő Szeméttárolóba. Hogy a lépcsőház mikor volt utoljára felmosva, senki sem emlékszik rá. Árra pedig még kevésbé, hogy mikor volt az épület olyan, amilyennek egy lakóépületnek lennie kell.

Nem egyedi esettel állunk szemben. Talán gyakoriságuk nyáron feltűnőbb, hiszen ezek az állapotok olykor már tarthatatlanok, a szemét, bűz, s ráadásul a meleg miatt.

Se szeri, se száma azoknak a panaszoknak, amelyek a megyeszékhely, Miskolc lakóépületeinek tisztaságára .vonatkoznak. Illetve, megkérdőjelezhető tisztaságára. A város épületeinek egy részét a MIK, m4s részét a különböző lakásszövetkezetek tartják fenn. Vannak lakótelepek — például az Avas-dél —, ahol egy szövetkezeti és egy tanácsi épület között ég és

f Nem sokkal a felszabadu- ! lás után alakították ki Sátoraljaújhely központjában I az impozáns hatású Hősök | terét. A szépen parkosított ! téren két emlékmű idézi a I város legújabb kori történetével kapcsolatban az áldo- I zatokkal járó felszabadító ! faarcokat.

f Az egyik emlékművet 1945 nyarán állították a szabadságol hozó szovjet hősök tiszteletére, a másikat 1948-ban az 1944. március 22-i sátoraljaújhelyi börtönkitörés áldozatainak emlékére. Ez utóbbi Kerényi Jenő alkotáföld a különbség, már arm a lépcsőházak tisztaságát illeti. A szövetkezeti felé billen a mérleg nyelve. A miértre áll- jék itt néhány példa. Mint azt az Avas-dél lakásszövetkezet ügyvitelszervezője, Somló István né elmondta, a szövetkezethez 41 házfelügyelő tartozik. Az öt csoportba szervezett házfelügyelők oldják meg* — ha szükséges, egymás épületében is — a lépcsőházak takarítását. Munkájuk ellenőrzése sem marad el, hiszen a csoportvezetők öten, s a gondnokságról kelten hetente tartanak rendszeres, a tetőtől az alagsorig mindenre kiterjedő ellenőrzést. Ritka, de azért előfordul, hogy valamelyik lépcső- ház piszkos marad. A számonkérés ilyenkor nem marad pl; két írásbeli figyelmeztetés után harmadszorra automatikusan megszüntetik a házfelügyelő munkaviszonyát. Ez a szövetkezetnél még nem fordult elő.

A hasonlat a lakásszövetkezetek és a MIK között — bár erőltetettnek, s irreálisnak tűnik — szándékos. Már csak azért is érdemes párhuzamot vonni a fenntartók között, mert így talán — ha elfogadható nem is, de — érthetőbb lesz a különbség lakóépületeink állapotát illetően.

A Miskolci Ingatlankezelő Vállalathoz tartozó tisztasági csoportnak 120 tagja van. Feladatuk, hogy azokat az épületeket, ahol valamilyen

sa, amely egy sassal viaskodó ifjút ábrázol, s egyike a modern magyar köztéri szobrászat legszebb alkotásainak.

Mostanában kellemes változást fedezhetnek fel az arra járók a sátoraljaújhelyi. Hősök terén. A partizánszobor előtt zöldellő parkot alakítottak ki, s külön márványlapokon örökítették meg a mártírhalált halt magyar, szlovák, jugoszláv hősök nevét. A virágosításon kívül korszerű világítótestek emelik a tér ránk gyakorolt hatását, és új ülőhelyek szolgálják az itt pihenni vágyók kényelmét.

oknál fogva a házfelügyelő nem tudja ellátni feladatát, tisztán tartsák. Es itt kezdődnek a bajok... Júniusban 35 házfelügyelő volt beteg, 33 volt szabadságon, 14 házfelügyelő élt házfelügyelői lakásában úgy, hogy nem ta- ■ karított, és mintegy 70 helyen egyáltalán nem volt házfelügyelő. A csoportból többen hiányoztak szabadság és betegség miatt, így a fennmaradó kilencven-valahány takarítónak kellett másfélszáznál több házfelügyelő munkáját elvégezni a megyeszékhely legkülönbözőbb részein. A tisztasági csoport vezetője szerint a csoport tagjainak világosan és érthetően van megfogalmazva munkaköri leírásuk, de sokszor ez ^olyan, mint a falra hányt borsó. Nem ritka az sem. hogy egy-egy (?) lépcsőház seprésére hetente csak kétszer-háromszor kerül sor, s elmarad a lépcsöház itao- sása is. Előfordul az. is, hogy a helyszínre küldött takarítók éppen csak az. első szintig mossák le a lépcsőházakat, addig, amíg látszik munkájuk eredménye. Hogy az ellenőrzés milyen hatékony, azt is érdemes megemlíteni: a csoport munkáját ketten teljes műszakban, egy ember pedig fél műszakban ellenőrzi, s jóllehet, a vállalat biztosít ugyan busz.bérletet részükre, az egész területet bejárni szinte képtelenség. Tudják ezt ők, tudják az illetékesek, s tudják a takarítók is. Akik azonban mindezt a legjobban tudják, maguk a lakók, akik gyakran panaszkodnak ugyan, de szintén nem angyalok.

Hogy mi a kézenfekvő megoldás lakóépületeink tisztasági állapotának javítására — egyelőre nem tudni. Született tavaly ugyan egy hasznos kezdeményezés, de nem egészen vált olyanná, amilyenné kellett volna. Az avasi lakótelepen levő tisztasági őrségről van szó. Az általános iskolásokból álló kis csapat fő feladatának tekinti a lépcsőházak tisztán tartását lakóterületükön. Igen ám — kérdezték, s kérdezik sokan —, de akkor mi lesz a házfelügyelők dolga? Valljuk be. a kérdésben van valami. Kár lenne csökkenteni ennek a mozgalomnak az értékét, de az ilyenfajta nekibuzdulások mégsem oldhatják meg lakóépületeink tisztaságának ügyét

(imsztafalvt)

II

n p»| * r

iúiítása Sátoraiiatíiliel

—---------------------------------------------------——-------------------------————\

F

utószalagán a Moszkvics Lux

A lenini Komszomolról elnevezett Moszkvai Autógyárban 1980 novemberében kezdődik meg az új Moszkvics lux személygépkocsi gyártása

A Moszkvics 408-as változata, a Moszkvics 412-es legjobb oldaláról mutatkozott be. Ennek továbbfejlesztésével alakították ki a Moszkvics 2140-et, most pedig egy újabb válozatot, a Moszkvics Luxot, melynek motorja szintén 75 lóerős.

Az új gépkocsit Jurij Bo- rogyin, az üzem főmérnöke as Gennagyij Nyikiforov főkonstruktőr mutatja be. „Az új modellt — mondja Bo- rogyin — a gyár fennállása 50. évfordulójának tiszteletére bocsátjuk ki.” •Legszembetűnőbb a gépkocsi külső megformálása. Hasonlít a régi Moszkvicsra, de alacsonyabb és szélesebb. A karosszérián, körülbelül az ajtó középvonalának magasságában krómozott díszléc húzódik végig. Az első ajtókon megszüntették a kis ablakokat, az ablaküveget együtt lehet leengedni. A bal oldali ajtó mellett visszapillantó tükör van. A kerekekről, eltűntek a krómozott dísztárcsák. Ezeket műanyagból készült korongokkal helyettesítették, melyek a kerékcsavarok alatt helyezkednek el. A 6,4Xl3-as univerzális ra- diálgumik 60—70 ezer kilométert futhatnak. A radiátor rácsát, az első és hátsó lökhárítókat műanyagból készítették.

Vessünk egy pillantást a kocsi belsejébe: az ajtókilincsek süllyesztettek, az ülések szélesek, kényelmesek, modern szövettel fedettek. A fejtámasszal ellátott ülések dőlésszögét köny- nyen lehet szabályozni. A padlón gumi helyett szövetszőnyeg látható. A kardán- alagút fölül eltűnt a zömök préselt tok, több hely maradt a lábnak. A műszerfal teljesen új, a korábbinál jóval lejjebb került, így a

kocsi belső tere tágasabb. A rádiókészülék a korábbi két hullámsávos helyett őt huilámsávos.

Találkozuhk néhány műszaki finomsággal is. Megváltoztatták a hátsó hídnál a fogaskerekek számát. A korábbi 4:22 helyett, 3:9-re. A gépkocsi dinamikája ugyanolyan, mint korábban. Közel 18 másodperc alatt képes elérni a 100 kilométeres sebességet. Javítottak a differenciálmű burkolatán. Erre azért volt szükség. mert néha előfordult a fordulatszám-csökkentő károsodása. Lézersugaras kezeléssel tették szilárdabbá ezt az alkatrészt. Ilyen egyébként a gépkocsigyártás történetében először fordult elő. Összességéből elmondhatjuk, hogy az új fordülatszámcsökkentő. a külön e modellhez gyártott ózonkarburátor és a radiál- gumik, az üzemanyag-fogyasztás mintegy 6 százalékos csökkentését eredményezték.

Gyökeresen megváltoztatták a fűtési rendszert: ha a kinti hőmérséklet mínusz 25 fok is, a gépkocsi belsejében legalább plusz 20 fok van. Az új gépkocsiban alkalmazott karburátor nemcsak tüzelőanyag-megtakarító. de jelentős mértékben csökkenti a káros kipufogógázokat is.

A kongresszusra készülve, megyénk városaiban, községeiben is megkezdődte*: a népfróntválasztások. Először a körzeti bizottságok újjává- lasztására került sor, amelyek főképp a nagyobb városokban és a nagy kiterjedésű tanyavilággal rendelkező Sárospatakon működnek.

öt körzeti népfrontbizottságot választottak Sárospatakon, éspedig Végardón, Bod- roghalászon, Kispatakon. Dor- kón és Apróhomokon. A választási gyűléseken a bizottságok titkárai beszámoltak a körzetükben végzett népfrontmunkáról. A gyűlések egyszersmind alkalmul szolgáltak arra is, hogy a város vezetői tájékoztassák a lakosságot a befejezéshez közeledő tervidőszak eredményeiről, a város gondjairól és az új ötéves terv várható célkitűzéseiről, megoldandó feladatairól.

Az egyes körzetek lakosai élénk érdeklődést tanúsítottak elsősorban a saját körzetük, de az egész város problémái iránt is, és sűrűn tettek fel kérdéseket az előadó szakembereknek. A vita után megtörtént a körzeti bizottságok tagjainak és vezetőinek megválasztása.

á

Cnfcfirrépz-betakarítás

Megyeszerte folyik inég a cukorrépa betakarítása. Az utóbbi napokban kedvező körülmények között dolgozhattak a cukor nyersanyagát betakarító gépek, felgyorsulhatott e fontos munka. A sietséget • indokolja, hogy várhatóan csapadékosabbra fordul az időjárás, és fagyok is veszélyeztetik a még a határban levő termést. (Fotó: Sí. GyJ

Infarktus

Megelőzés - rehabilitáció

Az Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének közelmúlt kongresszusán elgondolkoztató hozzászólás hangzott el korunk fenyegető népbetegségéről, az infarktusról. Elgondolkoztató, mert új megvilágításban mutatta be ezt a rettegett, kimenetelében talán kissé fetisizált betegséget. A megelőzhetőség és a gyógyíthatóság, divatos kifejezéssel, a rehabilitáció biztató lehetőségét villantotta fel.

A kérdés közérdekű voltát jelzi, hogy hazánkban évente 25 000 körülire tehető a szív- infarktusban megbetegedettek száma. Megfigyelhető, hogy egyre gyakoribb a fiatalabb korosztályoknál, sót a nőknél is, és minden társadalmi réteget érint. Jelentősége a halálokok között szintén fokozódik. A fertőző betegségek visszaszorultával, a halálokok listájának vezető helyét 52 százalékkal a szíves érrendszeri betegségek foglalják el. Ezek közül is leginkább veszélyezteti az életet az akut, heveny infarktus, amely egymagában annyi halált okoz, mint a rák összesen.

Egy felmérésből kiderült, hogy tízezer 20 éven felüli férfi közül évente 56-an, nők közül 21-en betegedtek meg infarktusban. Ezen belül férfiaknál 40. nőknél 55 éven felül meredeken emelkedő a gyakorisága. Ez a betegség veszélyezteti leginkább a produktív korú férfiak életét. Az utóbbi tíz évben a 45 éven felüli férfiak halálozásának másfélszeres emelkedéséért is főképpen az infarktus a felelős.

A kongresszuson felszólaló, balatonfüredi szívkórházi főigazgató eddigi ismereteinket azzal toldotta meg, hogy a rokkantak. 40,7 százaléka szív- és érrendszeri betegség miatt vált munkaképtelenné. De vajon valóban azzá vált-e? A főigazgató szerint ugyanis szép számmal aktivizálhatóak lennének. Nagy hiba belenyugodni, hogy 40—60 éves emberek tétlenségre kényszerülnek. Hazai adatok szerint az infarktuson átesett betegek alig 19—20 százaléka áll munkába egy éven belül. Nyugat-európai adatok szerint ez az arány elérheti az 50—60 százalékot is. A balatonfüredi statisztika azonban Hintán biztató. Azok közül,

akik itt részesülnek utókezelésben, 55—63 százalék lenne ismét munkaképes.

Csak lenne, mert a rehabilitáció megvalósítása nemcsak utókezelési lehetőség, hanem orvosi szemlélet dolga. Az orvosnak nemcsak az a feladata, hogy megvizsgálja, maradt-e a betegnek fájdalma, szívritmuszavara, hanem az is. hogy mi módon segítheti elő a társadalomba való mielőbbi visszatérést. Vizsgálni kell teherbíró képességét, figyelve, hogyan viseli el a mozgást, a megterhelést. Ez járóbeteg-ellátás- ban csak EKG-val, vérnyomásméréssel ellenőrizhető.

Nyilvánvaló, hogy mindez a jelenleginél több intézeti ágyat kíván. Az Egészségügyi Minisztérium programot dolgozott ki erre. A Balatonfü- reden nemrégiben elkészült 200 ágyas új részleggel bővítve, az intézet évi csaknem 10 000 beteg fogadására válik alkalmassá. Emellett valamennyi megyében karr biológiai rehabilitációs osztályt szerveznek a tüdőgyógyintézetek e célra felkészített 30—40 ágyán.

Az infarktus heveny szakában a kezelő kórházi osztály kezdeményezheti a beteg rehabilitációs osztályra való beutalását. Leküzdve a* esetleges maradi ragaszkodást, amely orvos—beteg ré-j széről egyaránt megnyilvánulhat. Az utókezelő orvosnak azonban mindent tudnia kell betegéről, betegsége addigi lefolyásáról, nem kevés-' bé munkaköréről, hogy megítélhesse a rehabilitáció esélyeit.

A szanatóriumi kezelés e kiterjesztése, az infarktus utáni általánossá tétele igen nagyot lendíthet a rehabilitáció sikerén. De vajon mi várható a még fontosabb megelőzéstől? Mert ez sem kevésbé kemény feladat. Akadnak országok, ahol képesek voltak megállítani az infarktus emelkedő tendenciáját. Ahol az ügyes propaganda — a dohányzás, a zsírfogyasztás ellen — nem maradt pusztába kiáltott szó.' Az USA-ban például 10 év alatt 21 százalékkal csökkent az infarktus okozta halálozás.

Valójában a szokások ellen kell felvenni a harcot. A megelőzésben, rehabilitációban egyaránt megértetni,' hogy nem rettegni kell a betegségtől, hanem okosan élni)

LM.';