Észak-Magyarország, 1980. november (36. évfolyam, 257-281. szám)

1980-11-04 / 259. szám

ESZAK-MAGYARORSZAG 4

T980. november 4., kedd

A képernyő előtt

kezdeményezések

(Az elmúlt hét művészeti műsorai közül két kezdeményezés — az egyik magazinszerü, összetett —, meg egy további magazinműsor érdemel megkülönböztetett figyelmet, nemi kommentálást.)

Szép Szó, — József Attila folyóiratának címével programot is aduit magának a televízió új irodalmi folyóirata, vallaiva az 1936-os József Attila-i megiogalmazást a műsorújságban, meg a keddi, első jelentkezéskor elhangzottakban. A televízió iroaalorriközvetítő szerepe felbecsülhetetlen. Paradox helyzet: sajnálatosan igen magasra tehető, s bizonyára csak hét szám- jeggyel írható azok száma, akik mcgiartoztatjak magukat az elő irodalom — és egyáltalán az irodalom — olvasásától, és orom, hogy bizonyára hasonlóan nagy tömegekhez igyekszik eljuttatni az élő irodalmat a képernyő. A még ma is igen nagyszámú, riiindenevő tévénéző-tömeg, mert esti fömúsor- idöoen láthatja, megnézi azt az irodalomközvetítő adást, amelynek alapjául szolgáló műveket esetleg eszébe sem jut elolvasni. Sokféle irodalomközvetítő és -népszerűsítő kísérlet Után .jelentkezett most a Szép Szó című, nemes feladatokat vállaló, magazinszerű műsor, hogy egy roppant bárgyú svéd filmsorozat ótven perce után valami értékel is nyújtson azoknak, akik az estét a képernyő előtt töltik. A műsor szerkesztői láthatóan arra törekedtek, hogy a folyóirat első összeállítása sokszínű, mind több nézőréteghez szóló legyen, így kerülhetett egymás mellé az igen magvas és semmiképpen sem „tömegfogyasztásra szánt” interjú Vas Istvánnal, Hajnóczy Peter hasonlóan szükebb olvasói réteghez szóló novellája, meg Weöres Sándor verseinek csokra, amelyet slamposra-lomposra öltöztetett színészek mondtak el staféta- szerű váltással, s a sort maga a költő zárta. Ez az előadásmód megfosztotta a verseket színességüktöl. (Egyébként is nehéz dolog az eleve olvasásra szánt műveket, amelyekhez adott esetben vissza is lehet lapozni, vagy a könyvet leengedve „megrágni”, a mű sértetlenségében, tehát a más műfaj követelményei szerint való átfogalmazás mellőzésével láttatni.; Ezért került hát a műsor záró darabja, Szakonyi Károly Három dobás hat forint című novellája — Játszunk velük, mint velünk az isten címmel — dramatizált változatban elénk. (Már rádiójátékként is ismerhettük !j A három idős, magányos ember csendes drámája volt az összeállításnak alighanem legpopulárisabb darabja, de nem biztos, hogy minden néző megvárta, amíg sor kerül rá. Összességében a Szép Szó jelentkezését örömmel kell üdvözölnünk és az első adóst értékekkel gazdag „tapogatózó", a maga formáit kereső elsőszülöttnek felfognunk. A műsort Radó Gyula rendezte.

*

Szinetar Miklós, a Magyar Televízió elnökhelyettese igen meleg szavakkal ajánlotta a nézők figyelmébe a jövőben rendszeresen jelentkező Fiatal Művészek Stúdiója adásait. Ez az új szervezet nem más, mint a Magyar Televízión belüli kísérleti stúdió, ahol fiatal alkotók próbálhatják ki erejüket, tehetségüket — mint a mozi filmeseknél a Balázs Béla Stúdióban —, „adáskötelezettség” nélküli műveken gyakorolhatnak. Akik részt vettünk a veszprémi tévétalálkozón, már ismerhettünk néhányat az e keretben született művekből, többek között a bemutatkozó sorozatot nyitó, csütörtökön sugárzott Két jegygyűrűt is. Ennek adaptálója — Pap Károly novellája szolgált alapul — Felvidéki Judit, aki már nem éppen kezdő és ismeretlen, nemrégen láthattuk Gyümölcsoltó Boldogasszony című tévédrámáját a képernyőn. Nem tudni, melyiket rendezte előbb, de a Két jegygyűrű a . sikeresebb: az álomszerű lebegés, a hangulatokból szőtt történés — nagyrészt Maszlag István és Vörös Eszter nagyszerű játékának köszönhetően — jóemlékű ötven percet adott.

*

Röviden szólni kell még a Tercieréről. a felnőtteknek szánt szórakoztató műsorról. A korábbi jelentkezéskor nagyon közvetlennek érzett műsorvezetés most valahogy görcsösebb lett, műsorközlésre szorítkozott, a kötetlen terefere magazinműsor keretévé vékonyult, az egyes számok színvonala hullámzott. Ráday Mihály sorozata — Unokáink sem fogják látni — változatlanul értéke ez összeállításnak, talán ki is nőtte ennek kereteit, megállna önálló adásként is. Bánki Iván rendezése precíz, korrekt.

Benedek Miklós

Értesítjük tisztelt ügyfeleinket, hogy a

GELKA

Miskolc, Hatvanötösök u. 17. sz alatti

TEKERCSELŐ-ÜZEMÉNEK

telefonszáma megváltozott.

Az új telefonszám: 35-384

Villamos motorok, hegesztőberendezések javításának elvégzésére továbbra is készséggel állunk megrendelőink rendelkezésére.

A TOKAJ-HEGYALJAI MEZŐGAZDASÁGI TERMELŐSZÖ V ETK EZET Tárcái, Fő út 51. sz.

felvételt hirdet az alant felsorolt munkakörök betöltésére:

— gépesítési főágazatvezető

— belső ellenőr

— energetikus

— közgazdasági csoportvezető

Jelentkezés: Török Károlyné személyzeti ügyintézőnél személyesen vagy írásban (Tárcái, Fő út 51. sz.) '

A szovjet kultúra

• napjainak szokatlanul gazdag programjából is kiemelkedik a le- ningrádi Állami Miniatűr Színház egyhetes magyar- országi vendégjátéka, melyre Budapesten, a Thália Színházban, a Magyar Néphadsereg Központi Művelődési Házában, valamint a székesfehérvári Vörösmarty Színházban kerül sor.

A Miniatűr Színházat — ilyen néven — viszonylag kevesen ismerik nálunk, de ha azt mondjuk: Arka- gyij Rajkin színháza. így már mindenkinek nyomban felcsillan a szeme. Mert Rajkin — első magyarországi vendégszereplése óta

— fogalommá vált a színházi életben. Bemondásait, gesztusait senki sem felejti el, aki csak látta, színpadon vagy a televízió közvetítésével.

Kedves vendégünket a próbák szünetében sikerült rövid beszélgetésre invitálnunk. Első kérdésünk: mikor volt a Budapesten bemutatásra kerülő „Őfelsége a színház” című műsor leningrádi ősbemutatója?

— Csak lesz! — válaszolja mosolyogva Rajkin.

— A premier színhelyéül

— nem véletlenül — Budapestet választottuk. A magyar közönség előtt vizsgázik majd az új műsor és csak hazautazásunk után láthatják a szovjet nézők.

— Mire utal a műsor címe?

— Élt egy ember az időszámításunk előtti IV. században, aki ezt: mondta: az egész világ színház. Nem lehetett éppen buta ember ... Egyébként talán már hallott róla: Platón- nak hívták, foglalkozására nézve görög filozófus volt. Aztán, — évszázadokkal később — akadt egy másik színházi szakember: William Shakespeare, aki megtoldotta Platón szavait, mondván: színház az egész világ és mi mindnyájan színészek vagyunk benne. Méltatlanul ugyan, de hadd egészítsem ki kettőjüket azzal, hogy manapság sincs másképpen: nemcsak

Arkagyij Rajkin színháza

Premier Magyarországon

színpadon vannak színészek, de azok ülnek — kivétel nélkül — a nézőtérén is. Mert mi. művészek és önök, nézők egy színházban dolgozunk, az éiet színházának örökös társulati tagjai vagyunk.

— Az elmúlt évtized 'során mennyiben változott a politikai szatíra célja, éle es hangvétele a Miniatűr Színház gyakorlatában?

Lényegében ugyanúgy dolgozunk, mint korábban. A különbség azonban nem csekély. Az elmúlt párt- kongresszusainkon. a

XXIV-en és a XXV-en jóval több volt a konkrét kritika, mint az azt megelőzőkön. Természetesen mi is igyekeztünk lépést tartani ezzel és a színpadon is konkrétabban bírálunk, mind kérleihetetlenebbül forgatva a szatíra fegyverét. És hogy nem csináljuk éppenséggel rosszul. azt nemcsak a zsúfolt nézőterek bizonyítják, hanem a Lenin-díj is, amelyben a közelmúltban részesültem. De hangsúlyozni szeretném : ezt a díjat nemcsak én kaptam, hanem maga a színház, a műfaj.

— Miről hallunk majd az új műsorban?

— Hosszú lenne felsorolni, nem is szívesen lövöm le a poénokat. Annyit azonban elárulhatok: szó esik majd a szovjet értelmiség jelenlegi helyzetéről, gazdasági állapotáról és az egész világot foglalkoztató legidőszerűbb problémákról. Természetesen görbetükörből.

— A korábbi vendégjátékokon sok érdekes technikai trükköt is láthattunk, mint például változó maszkokat. életre kelt kesztyűket, bábjátékkal fűszerezett jeleneteket. Hoztak-e most isméi valami hasonló meglepetést?

— D? mennyire! Talán a legkülönösebb az lesz, amikor önmagamat interjúvolom meg, önmagámmal beszélgetek, vitatkozom a színpadon.

— Es egyetért majd saját magával?

— Azt hiszem — nem . . . Elvégre ki az, aki mindig helyesli saját cselekedeteit, mindig elégedett saját magával? Hányszor állunk a tükör elé, hogy jól letoljuk önmagunkat! Hát ilyesfajta letolás tanúi lehelnek majd a nézők is. Amellett azt se feledjük el, hogy az ember rriás-más helyzetben, másként gondolkodik. Más a pszichológiája. ha kocsiba ül, megint más. ha gyalog vág neki az utcáknak. Másként beszél, gondolkodik, viselkedik, érez főnökként és beosztottként, kérelmezőként és parancsolóként. És sorolhatnám tovább az egy emberben meglevő belső konfliktusokat. amelyek egyszersmind hálás témák a szatirikus ábrázolás számára.

— Ha már rólam esett szó' — folytatja Ra.ikin —, hadd említsem meg: ezekben a napokban hármas

jubileumot ülünk. November elején lesz az Őfelsége a színház című új műsorunk ősbemutatója, november 6-án lesz 41 éves a leningrádi Miniatűr Színház és ugyanezen a napon érkezem el 69. születésnapomhoz.

Beszélgetésünk közben régi ismerősök köszöntik Rajkint, aki az orosz nyelvű üdvözlésekre — magyarul válaszol.

— Rég járt nálunk! Mégsem felejtett el magyarul ?

— Sok magyar barátom van, akikkel sűrűn találkozom és felhasználom ezeket az alkalmakat arra is. hogy gyakoroljam magyar nyelvtudásomat. Mióta ismét itt vagyok Budapesten, szinte óráról órára többet értek meg a körülöttem zajló magyar beszédből. Nem is sejtettem, hogy ennek a „tudományomnak” nemcsak önöknél, Magyarországon veszem majd hasznát! Nemrég finnországi szereplésről szóló szerződést írtunk alá. A jövő év tavaszán látogatunk el Helsinkibe, ahol a műsor egyes részleteit finn nyelven kell majd előadnunk, és én is finn nyelvű részleteket iktatok be magánszámaimba. S mivel a finn és magyar rokonnyelvek, ez nagy köny- nyebbséget jelent máris a tanulásban.

Véget ért a próbaszünet, az ügyelő ismét színpadra szólítja Rajkint. Így hát be kell fejeznünk az interjút. Rajkin szavaival:

— Nagyon szépén köszönöm! A viszont laiasra!

G. T.

Abaúji-est Pesten

Százötvenki'enc műalkotás a téli tárlaton

Az idei decemberben — lévén 1980 páros esztendő — a téli tárlatnak ad otthont a Miskolci Galéria. (Ismeretes, hogy páratlan években az országos grafikai bienná- lét rendezik meg ugyanitt.!, A miskolci téli tárlatra beérkeztek a müvek: egvszáz- tizennégy alkotó küldte el háromszáztizennyolc munkáját a tárlatra. A zsűri elvégezte a válogatást, s annak eredményeként nyolcvanhét művész egyszázöt- venkilenc alkotása kerül majd a közönség elé a Miskolc felszabadulásának évfordulóját megelőző vasárnapon. november 30-án nyíló téli tárlaton. A december 31-ig látogatható kiállításon hetvenkét grafikai lap, negyvenhat festmény, harminckét plasztikai alkotás és kilenc textilművészeti alkotás látható majd.

Előszó: bár erőm csekélységének érzete ónsúllyal nehezedék óhajaim merész szárny alatára: eltökélém

mégis az e folyó év május 18-án tűz által végínségre jutott szikszóiaknak, az én földieimnek; némi fölsegité- sére ezen enyhlapohat kiadni, hogy az emésztő lángok közt elhullott könyzáporból ha csak csepet is fölszáríthassak” — így ír az 1853- ban kiadott Szikszói Enyh- lapok előszavában Kunsch József, szikszói származású ügyvéd.

A szükebb hazához, a tápláló-fölnevelö szülőhelyhez ragaszkodás ilyetén kifejezésére ma már — szerencsére — nincsen szükség. De, hogy ma is sokakban munkál a buzgóság. annak szép példáját tapasztalhattuk az elmúlt hét végén Budapesten, az I. kerületi művelődési házban, ahol a Sárospataki Öregdiákok Baráti Köre 77. klubestjének programjaként Abaúji-estet rendeztek. Az Abaújból elszármazottak és a mai encsi járás területén élők képviselőinek találkozója igen nagy érdeklődést keltett. Amikor elhangzottak Harsányi István köszöntő szavai („Kedves pataki diáktestvéreim.' Kedves barátaim! Kedves vendégeink!), a művelődési ház, nagytermében már állóhelyet. is nehezen lehetett felfedezni. („Szét kellene tolni a falakat” — jegyezte meg valaki mellettem, szomszédja meg csak ezt ismételgette: „Ilyen érdeklődést, ennyi embert!...”)

A működésének 20. évében járó szikszói vegyeskar lépett először színpadra, hogy dalokkal idézze meg a szőkébb szülőhaza L, a He mád mentét. Nagy tetszéssel fogadott műsoruk végén a KÓ- TA országos elnól^sége nevében Turcsányi Emil főiskolai tanár díszoklevelet adott át a kórusnak, amely ebben az évben megkapta a Szocialista Kultúráért kitüntetést is. (Díszoklevél: .4 szikszót vegyeskarnak, és karnagyának Timkó Gábornak az országos énekkari kultúra szolgálatában kifejtett tevékenységéért”j ...

Dalra aztán dal felelt: Béres Ferenc és Béres János előbb szavakkal vallott. Aba újról, a szülőfalu — Gagybátor — gyermekéveket1 gazdagító hatásairól, a későbbi pályát meghatározó indíttatásokról, majd bemutatták közös műsorukat.

Az esten természetesen ott voltak az encsi járás vezetői is, a találkozó programjának befejezéseként ők is „színpadra léptek” —, hogy válaszoljanak a jelenlevők kérdéseire. (Siska András, a járási pártbizottság első titkára. Simaházi Sándor, a járási hivatal elnöke. Nagy László, a krasz- nokvajdai termelőszövetkezet elnöke, országgyűlési képviselő és Amriskó Gusztáv, a Hazafias Népfront megyei bizottságának a titkára vállalkoztak a kérdések megválaszolására).

Kérdőjelek, kérdések nem is' hiányoztak ebben a beszélgetésben. Az Abaújból elszármazottak gondolataiból. érdeklődéséből kitetszett. hogy szinte „naprakészen” tájékozottak a „honi” dolgokról: a kérdések köre az aprófalvak elnéntelene- • dési problémáit: a munkaerő helvben történő foglalkoztatottságának lehetőségeit és szükségességét; a mevőgázdasági termelőszövetkezetek gondjait; a települések alapellátásának kereskedelmi, egészségügyi, közművelődési problémáit mind magába fogta. A késő éjszakába nyúló eszmecsere azzal fejeződött be. hogy ezzel nem kerül pont az együtt töprengés, a közös gondolkodás efféle találkozásaira...

Nagy érdeklődéssel kísért, mozgalmas programot hordozó volt tehát ez a pesti szervezésű és rendezésű Abaúji-est. Jól bizonyította, hogy sokakban él a szükebb haza dolgai iránti érdeklődés, a messzire szakadtak sem szakították el a kap- csoiatokat-szálakat — sőt, azok erősítésén -fáradoznak. Többen adtak hangot azon reményüknek, hogy a szavakon túl tettekben is kifejeződik majd e kapcsolat ápolásának szándéka.

S ha már bevezetőben — az esthez kapcsolódó kiállításon látott Szikszói Enyh- lapok előszavából idéztünk, onnan merítjük most a tudósítás utolsó gondolatát is:

....... szívünkbe vésvén azt:

h

ogy szeretet, s egyesüli erő mindent tehet."

(t. n. j.)

Közérdekű hirdetmény

Értesítjük Miskolc város lakosságát, hogy november hó 8-án a szombati járatnak megfelelően szemétgyűjtést végzünk.

MISKOLCI KÖZTISZ1ASAGI VALLALAT