Észak-Magyarország, 1980. november (36. évfolyam, 257-281. szám)
1980-11-28 / 279. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 „ 1980. november 28., péntek A címben idézett felszólító mondat a Stúdió '80 ihá- sodik, november 25-én este sugárzott adása közben hangzott el, nem tudni, kinek a szájából. Rendezői utasítás volt-e, vagy netán a gyártásvezető aggodalmaskodott, nem tudom. Mindenesetre ezt az intelmet — az eddigi két adás alapján—a Stúdió-sorozat mottójául lehet alkalmazni a jövőben. E műsor adása napján jelent meg heti tévekritikai jegyzetemben az előző műsorra vonatkozó néhány észrevételem. Jóllehet, akkor azt írtam, „méltánytalanság lenne az első jelentkezés után érdemi mérleget készíteni”, meg hogy „ ... ennek tömegekhez kell szólnia, tömegeket kell orientálnia. Majd meglátjuk a későbbiekben ■. ”, most a heti jegyzet napját meg sem vái-va, újra szólnom kell róla. A második műsort ugyanis nem kisebb művész neve fémjelezte,. mint a Jancsó Miklósé, s a kitűnő filmrendező, .világhírű filmalkotó' első ilyen jellegű televíziós produkciójához állandó alkotótársán, Hernádi Gyula. írón kívül közreműködő munkatársként kamera elé hívta Gyurkó László írót és Ungvári Tamás író—műfordító- egyetemi tanárt is és még másokat. Janesóra pedig mindig oda kell figyelni. Akkor is. ha éppen nem értünk vele egyet. Nemcsak munkáival kivívott művészi rangja miatt, hanem mert mindig van magvitatni érdemes új mondandója. Ismerve alkotói módszereit, vissza- visszatérö es mindig új tartalmat. hordozó számból urnáit, érteni akarva nagy együttgondolkodást kívánó jelkép- rendszerét (játékfilmjeiből és színpadi munkáiból), okkal lehettünk kíváncsiak, vajon íróként jelentkezik a jancsói látás- és láttatásmód egy tmfvrmaLo feladatokkal életre hívott művelődéspolitikai jnagaanműsonban. Miskolcon és Borsodban talán különös érdekességet jelent, hogy Jancsó Miklós és Hernádi Gyula éppen szerdán kezdtek ópfzzá a miskolci színházban áj közős darabjuk, az átformált Csárdáskirálynö szin- ■padTa-teremtéséhez. (Egyébként e héten, vasárnap még Ütsz egy közös műsoruk a tévébein: Drámaírók műhe- bftében.) Nem tagadom, sosem trt- fcolteun, hogy Jancsó játékfilmjeinek, a rendező drámateremtő módszereinek nagy tisztelője- vagyok, s ha az Oldás és kötés bemutatása óta éltéit tizenhat év alatt sok részletmegoldásává' nem is értettem egyet, hazai filmjeit és a külföldön készültek egy részét igyekeztem meg- feleióen értelmezni, megérteni. Él bennem egy Jancsó- kép. A filmrendezőé. És megbecsülésemben osztozik vek Hernádi Gyula is. Most, a képernyő előtt azonban mást kellett várnom. Mást, mert ez milliós tömegek informálására hivatott műsor és nem drámai játék, amelyet részben eleve Jancsó- trívök néznek meg, részben nem baj, ha többszörös á tgondolás és esetleges viták után kristályosodik csak ki a nézőben a mű mondandója. Az tafoirmativ műsor nézője — hihetőleg milliós nézőtóbora — erre nem vállalkozik, tője nem. várható eL Kérdés hát, hogy a „Jancsó—Hernádi jelenség” belefér-e egy ilyen műsorba? Miről informált a Stúdió *1)0 második adása, amely tizenkét perccel túl is lépte a műsoridőt? Felvillant egy fotókiállítás. egymondatos enürtés Marie Jósé Nat magyarországi filmezéséről, riportot láttunk a mobil szobrászatról — ellenvéleményt is megjelenítve — (eközben hangzott el a címben is idézett intelem a film pazarlásáról) ; szó esett „videóm ü- vészetröl”, Hernádi — első látásra megfoghatatlan „tér- bemmAessö >átékv-éróL amelynek felvételét, és pucér szereplőjét kirakatüvegen keresztül bámulták az utcáról, főiskolások próbáiról, modern zenéről, egy most bemulatott magyai' filmről (Haladék), majd elmélyültebb viták következtek — még Csikós Nagy Bélái is bevonva — a kultúra áru mivoltáról, a kulturális magánvállalkozások lehetőségeiről, s közben mindvégig jelen volt Jancsó. Részben úgy. hogy személyesen is meg-megjelent a képen, beleszólt egybe-másba. kerengett az eppen beszélők körül, részben meg állandóan ott n.yüzsgött néhány ember — mint játékfilmjeiben a lovak és a csendőrök —, ho! a mikrofonos segédeid takarta előlünk a szereplőket, hol másvalaki; Madaras József is a kamera előtt kó- , válygott (vajon miért?), s általában mindazok a szimbólumok, örök motívumok, amelyeknek Jancsó játékfilmjeiben dramaturgiai funkcióját elfogadhatjuk, különösképpen a folytonos mozgás sokk-hatását, itt, az informatív műsorban oktalannak érződtek, idegesítettek. Még akkor is, ha hetvenkét percen keresztül feszültséget tartottak, ha nem lehetett felkelni a készülék elől, mert a Jancsó—Hernádi alkotóerő odakötött és a figyelmet ébren tartotta. Érdekes Jancsó—Hernádi show volt ez inkább, mint amit a Stúdió ’80-tól várhattunk. Javára szolgáljon a friss információ. Helsinkiből. Az egyik zenei vonatkozású részletnél , Jancsó megjegyezte: „Marha jó, hogy meg tudjátok ítélni...” Az viszont nem biztos, hogy jó, ha /ilyen jellegű műsor rendezője annyira oldott^ teszi a tévéadást, mintha kis nézőterű színpad közönségével összekacsintva kommunikálna élő előadásban. („Gyere ide, Ke- pes!” stb.) Hernádi Gyula a műsor vége felé azt mondta: „A barátaimmal félszavakból is értjük egymást...” Az jó. De nagy kár, ha a Stúdió ’80 szerkesztőd azt hiszik, hogy a műsor minden nézője Hernádi barátja. Még _ nagyobb baj, ha arra számít, hogy a műsort csak a barátok nézik. Benedek Miklós Hét évszázados múltjára emlékezik Szikszó, Abauj voll mezővárosa, időnként megye- szeknelye, ma nagyközség. A huzatos Hennád völgye itt találkozik Cserehát domojai- val, s kei>ez medence jeüegü hegyvidéki tájai. A íelszm- Xormak vaitozatosságal az emberi kéz d uzzaszlógat un 1 is gazdagította. Az Alibid egyik felvidéki kapuja, me- lyen a kultúrák eve/.reoes vándorlása zajlott le. Szór-' galmas nepe utjaba esen a1 keress ed enni útvonalnak. Őszi vasarai messze toiarol vonzották a kereskedőket, az ipart űzőket, itt pseréit gazdát Kssa Mecenzei áruja az anoioi ta, vak tennekev el. Mindez segítette gazdasági es kulturális rejlödesel. Uljaoan volt Szikszó a háborús leivonulásoknak is különösen a> három részre szakául ország idejében. Felváltva rabolt itt a zsoldos német, a rabot szedő janicsár. Már ion-napi vásárjára két alkalommal csapolt rá a török, mindkétszer csúfosan rajta vesztett. E tájon érlelődött kuruc ellenállássá a császártól elcsapott végvári katonaság elégedetlensége. Itt vívta első jelentős csatáját a fiatal Thököly a fosztogató német zsoldosok ellen l(>79-ben. Szikszó és Cserehát népe kimutatta hazaszeretetét Rákóczi Ferenc felkelése során, az 1848-as polgári fórradalom- és szabadságharcban, .majd Ildiiben a néphatalom védelmében. Hosszan lehelne sorolni Szikszó jeles történelmi eseményeit, külön oldalakat érdemelne Szikszó szellemi élete, kihatása a környékre. 1526-ban már működő közép- . fokú iskolája, bőven adta a tanult fők sorát: Bencédi Székely István, Dévai Bíró Mátyás, Szepsi Csombor Márton ás más nagy hírű nevelők nyomán. E gazdag történelmi mnK- ból hadd ragadjak ki egy rövid, de dicső időszakot, II. Rákóczi Ferenc szabadság-, harcának idejét. Szikszó lakossága kiváltságra való tekintet nélkül lelkesen fogadta a fejedelmet és állt az igaz magyar ügy szolgálatába. A felkelés kezdetétől századnyi erővel vett részt a mozgalomban. Az 1706-ból fennmaradt lustraköny szerint Szikszó nemessége 58 lovast állított Szemere Ferenc kapitány kardja alá, aki vdce- hadnagyával, kvártélymeste- rével és deákjával együtt maga js> szikszói lakos volt. A szegényebb nemesek, /kiknek lóra nem tellett, 34 létszámmal gyalogosként csoportéSzikszó hétszáz éves iczi Ferenc sultak Tumássy Máidon szikszói főhadnagy köré, de akadt szikszói lakos Esze Tamás talpas ez,ledében is. A fegyverképtelenek a rájuk kirótt adóval segítették a szabad- sagharc ügyét. Abaúj, Zemplén, Torna, Gömör és Kishont vármegyék területén felállított lovasezred parancsnoka Barkóczi Feienc fő co- lonellus, a 'gyalogezred főkapitánya Andrási Gyula volt, mindketten Károlyi Sándor tiszántúli seregtestéhez tartoztak és részt vettek annak dunántúli és erdélyi harcaiban. Szikszó a Rákóczi-korban nagy forgalmú postaállomással rendelkezett. Központi fekvésénél fogva két fővonal is; az északi és a középső postáiig linea érintette. Csatlakozott Vilmán yon át Kassa felé, keletre Szerencsen, Tállyán át Tokajnak, nyugatra pedig Edeiény, Putnok. Rimaszombat, Losoncon át csatlakozott Besztercebánya irányába. A fejedelmi udvarból. mely gyakran változtatta helyét, szerdán és szombaton indult az. ordinária több irányba is, másnap, harmadnap elérték Szikszót. Több gondot adott Csáti György postamesternek azonban a staféták és a fejedelmi kurírok gyors tova&zállítá- sa, amihez a kötelezően tartott hat erős lova sokszor nem is volt elég. A nehéz évek sora 1706-tal kezdődött, mikor Rabutin császári tábornokot kiszorították Erdélyből és az Miskolc—Kassa irányába húzódott vissza. Mivel 3 hónapos útja során csapatait nem tudta élelmezni, bosszúból Miskolcot és onnan Kassáig fekvő községeket felégette. így égett le nyolc postaállomás, köztük Szikszóé is. A vármegye segítségével, a lakosság visszatérése után csakhamar helyreállt a posták rendje, de már nem a régi színvonalon es lelkesedéssel. A posták főigazgatója. Kosovi cs Márton mind gyakrabban kényszeml keményebb hangol, figyelmeztetést használni, hogy a posta gyors és megbízható járása helyreálljon. A küldeményeket. leveleket kísérő okmányok, ún. paleták hangja erről tanúskodik. A bemutatott paletát Kosovics Marton főpostamester .Tally á- rói 1709. március 23-án „cirka este 7 óra körűi” adta ki továbbításra az általa előirt útvonalon és másnap késő este 10 órakor. 27 órás- út után érkezeit rendeltetési helyére. Az indító rendelkezés szövege: „Meg hagyat! k posta niest er uraiméknak és veredáriusok- nak, hogy ezen ordináriát Szécsény felé éjjel nappal minden késedelem, és fogyatkozás kévül az előmenetel segítése megjegyzéssel szállítsák és a postát, serényebben és nagyobb vigyá- zással jól irányítván a leveleket. folytassák, Másként a mostani új végzés szerint kin fog ta paszta itatni a vétség, élete fogy el érette, nem erszényével hanem bőrével fizet, melyet, nem használván a sokszori figyelmeztetés magának tulajdonítson. Táll.va 23. március 1709. Este 7 óra körül továbbítva Kosovics Márton löpostómester saját kezűleg.” 'Majd felsorolja az útba ejtendő állomásokat: Megy aszó. Szikszó, Edeiény. Kaza. Putnok, Czakó (itt lóváltás nem történt valami oknál lógva), Losonc es Szécsenv. Érdekes, hogy a postamesterek, vere- dáriusok (segéd postám es terek) bejegyzése még a legegyszerűbb írásnál is latin nyelvű, egyedül Rimaszombat írta: „24. Május óra 10 estve azonnal Losoncra”. így kapcsolódik a Rákóczikor postájának emléke szőkébb hazánk történelmi múltjához, melynek ápolása az utókor megtisztelő feladata. Ennek . teszünk eleget, mikor Szikszó elmúlt hét évszázadára emlékezünk. ■ dr. Kamody Miklós , szerdán délelőtt — Nesze neked, kishitűség — mordulok magamra a Miskolci Nemzeti Színházból távozván. Kétkedve ballagtam ide ezen a szerdai kora délelőttön: hogy1 fogok „ösz- szecsipkedni” néhány továbbításra érdemes információit a színházi munka-élet (kintről) szürkének tetsző hétköznapjáról?! Az első információ a színészbe járó ajtajának nyitásával már megtalál: „Nemcsak nálunk történik ilyen ... tele van a színházi világ meg- betegedesekkel; rossz sorozat jár: beugrások, elmaradt előadások ... ez az időjárás” — éppen Rudas István „tájékoztatja” néhány kollégáját. Jóformán megmelegedésnyi idő sincs, az előtér megtelik színészekkel. Fél tíz van, vonulunk a színházi nézőtérre. Az igazgató 'köszönti a „társulati ülés” résztvevőit, majd Lovas Imre, a színház tűzrendészet! vezetője tart előadást az alapvető tűzrendészet! ismeretekről. — Ez is hozzátartozik ... — mondja egy ismerős, miközben rágyújtunk: természetesen már az ismertető után és ott, ahol ezt szabad megtenni; a várakozóban ... Megállnak, leülnek persze egy kicsit azok is. akik nem rabjai a füstölésnek. Az egyik széken Sallós Gábor: — Itt, Miskolcon nincs már több dolgom mára. délután Egerben játszunk, fél 2-kor indul a tájbuszunk, fél 4-kor kezdődik az előadás; a Dr. Dolittle és az állatok című mesejáték. Másfél hete mutattuk be, a gyerekek nagyon szeretik . .. Ha már Egeméi tartunk: egy autóbusz már reggel elindult innen oda, nyolc órakor szálltak be E. Labiche— Marc Michel Olasz szalmakalap című bohózatának szereplői, hógy Horváth 21. Gergely rendező irányításával a mai napra rendelteknek eleget tegyenek. (Bemutató Egerben, 1981. január 12.) Míg mi ki beszélgetjük magunkat, a színpadon a díszle- tezők is befejezik a „leszerelést”, hogy at tudják adni a terepet a fél 12-kor kezdődő eseményhez: megkezdődnek a Csárdáskirálynö próbái... A függönyök mögött „eloson- va” a kelléktár bejáratánál találom magam. — Tessék ... — invitál a benn dolgozó férfi. Nem akartam zavarni, éppen munka közben. Látom ugyan, hogy vasal, de meg kellett mégis kérdezni; mi az pontosan, amit’ csinál? — A tribádok éjszakája előadásának előkészületeivel foglalkozom .. . tudja, ez egy kézzel írott darab, idegességében a színész előadás közben összegyűri. És én ezt mindennap kivasalom... A mosás-vasalás nálunk mindennapos dolog — mondja Szilágyi Tibor keliéktáros. Ö reggel 9-kor kezdett, este biztosan lesz fél XI, mire végez.: akkorra véget ér a Kispolgárok előadása ... A többek? Ketten éppen vásárolnak. Mert a Kispolgárok „enmivalós” darab; A tiribá- dokhoz meg sör kell. hogy „eredeti” legyen, ha már beszélnek róla, s isszák is. Szilágyi Ti'bor — ha már itt vagyunk —, megmutatja a kelléktárat, ahol „a fitty fenéiéi kezdve minden van”. Ez azonban semmi ahhoz képest, hogy a kelléktáros mindig tudja: mit, hova tüntetett el”. Míg mi így „eldiskuráltunk” — addig a balett-teremben természetesen folyta munka. A karteremben meg nyilván véget ért, mert ahogy a szánészbe járón kifelé igyekszem, a színházteremből egy — az annyi közül — közismert Kálmán-dallaim hangjai hallatszanak. Ajtóig kísérnek. — Nesze neked kishitűség — mordulok magamra már ■ az épületen kívül; ez volt egy szürke (mert ködös is) , szerda délelőtt. A színházban . — Xénagy József on-HEVE«ST ré*T»tn\ Vb-.': MISKOLC jt/ / Vf*e»E»KEDt\5' , <Cait>ea fQtf. Keresse 1980 december' 2-5 közötti ÉSZAKMAGYARORSZÁG c. napilapban az emblémánkkal ellátott hirdetést! Tájékoztatjuk a csomagok összetételéről és áráról. A csomagban elhelyezett szelvényt töltse ki és küldje be címünkre! Értékes ajándékot nyerhet. áJÁUDÉKCSOMA« Megvásárolhatók •• A nagyforgalmú Áruházakban és Illatszer boltokban. k.
