Észak-Magyarország, 1980. november (36. évfolyam, 257-281. szám)
1980-11-02 / 258. szám
ÉSZAK-MAGYÁRORSZÁG 4 1980. november 2., vasárnap Művelődési aktívaértekezíet után A Soszíakovics A dróígyárbart: Mivészeí, szórakoztatás, aiveii: Az elmúlt héten a megyei pártbizottságon tartott művelődési aktívaértekezíet témái közül azzal foglalkoztunk, hogy nemcsak egyszerűen tudás kell napjainkban, hanem olyan ismeretanyag, olyan tudás, amely a társadalomért való cselekvéssé változtatható. Nemcsak tudás, hanem tudat szükséges napjaink emberének. A szakismeretek mellé elengedhetetlen az általános műveltség. Ezt közvetve, vagy éppen közvetlenebbül a művészetekkel való találkozás és a szórakozás is megadhatja. A következőkben erről jegyzünk fel néhány gondolatot. A művészeti értékekkel való találkozásokban — társadalmi méreteket tekintve — van előrehaladás, van formális előrehaladás és van ellentmondás is, mint azt az aktívaértekezlet megállapította. Már szinte közhelynek számit arról beszélni, hogy egyes rendezvényeken, elsősorban a színházakban elfogynak a jegyek, ugyanakkor üresek a széksorok. A teltház-akciók tulajdonképpen nagyon sokszor önbecsapással egyenlők, s ha gazdaságilag eredményesek is. művelődéspolitikai szempontból éppen ellenkező hatásúak. Az eladott, de fel nem használt színházjegy a lculturáló- dás lehetőségének lebecsülését, a művelődés devalválását jelenti. Sokkal célszerűbb lenne a teltházak helyett negyedházakat szervezni egy-egy üzemből, s így biztosítani lehetne például négy helyről a teltházat, és bizonyára kevesebb lenne a lemorzsolódás is. A könyvkiadásban is tapasztalható ellentmondás. A legizgalmasabb könyvek példányszáma kevés, ugyanakkor az olvasottságban nagy hiányok vannak. Azaz az emberek sokkal több könyvet vesznek, mint amennyit olvasnak, a könyvvásárlással nem áll arányban a könyvek befogadása. Ugyanakkor a könyvkiadásban jelentkezik egy olyan nehézség is, hogy egyes művekhez, azok ára miatt, nem minden olvasó juthat hozzá. Meggondolandó lenne meghatározott műveket többféle árú kiadásban megjelentetni, hogy azok a különböző érdeklődők nagyon is különböző pénztárcáinak jobban megfeleljenek. Sajátos dolog tapasztalható egyes filmeknél, illetve filmalkotóknál. A film tudvalevőleg igen költséges művészeti produktum, nem engedhető meg, hogy a filmgyártásukban a jelenlegihez hasonlóan nagy hányadot foglaljon el az az arisztokratikus álláspont, amely eleve lemond a tömeges nézettségről, azaz arról, hogy a mű milliókhoz eljusson, és művét csak egészen szűk körnek szánja. Ez tarthatat- . lan állapot, de ugyanakkor elfogadhatatlan az a — ritkábban felbukkanó — ellentétes szándék és gyakorlat is, amely szinte minden művészi igényességről lemond az olcsó népszerűség kedvéért. Az arisztokratizmus más művészeti ágban is tapasztalható, nemcsak a filmnél. Képzőművészetben, zenében, irodalomban is találkozunk vele, és ugyanott megvan az ellenkező véglet is, mint az előbb említett film esetében. Sokan szeretnek arra hivatkozni, hogy a nagy tömegeknek csak a leegyszerűsített, a gondolkodást nem kívánó mű kell. Ez mindenkor művészi és eszmei elszegónyesedéssel is jár. Ezt a nézetet, sajnálatos módon igen vaskosan táplálják a televízió egyes importsorozatai, amelyek szinte ellensúlyozzák a képernyőről sugárzó értékes művészeti és tudásanyagot. Mert tagadhatatlan, hogy a legnagyobb tömegeknek művészetet és ismeretet nyújtó televízió munkájában mind- liét véglet jelen van. Ugyanarról a képernyőről sugározzák a tévéoperát, a nemes veretű drámát, mint a legsilányabb élcelődést, vagy a legprimitívebb importkrimit. A két véglet ellen tennünk, — ez most a feladat. Bírálni kell a művészeti élet arisztokratikus törekvéseit, ugyanakkor azonban nem szabad belenyugodni a silány tömegcikkek dömping- jébe, hanem arra kell sár- leállni a közönséget, hogy fogadja be a gondolkodást kívánó műveket is. Sarkallni pedig nem deklarációkkal, hanem erre alkalma«, értékes művekkel kell. Roppant nehezen megoldható a szórakoztatás gondja. Alapvetően azért, mert a tömegszórakoztatás keretei még a régiek. A polgári kabaréból és egyéb, több évtized előtti forrásokból táplálkoznak még ma is az új keretek, és e régi formák, vagy csak újjáfestett keretek. közé a mai tartalom mindig nehezen és csikorogva illeszkedik. Példa rá a televízió kabaréműsorai, valamint szombat esti szórakoztató műsorai megteremtéséért, jobbá tételéért vívott, immár több mint évtizedes sziszifuszi küzdelem. Tudomásul kell vennünk azonban, hogy a népszerűségre törekvés, a populari- tás a szórakoztatásban sem jelenthet olcsóságot. Azt is tudomásul kell vennünk, hogy aki korábban csak operettet nézett meg a színházban, azt nem lehet azonnal Wagner-operához vinni, akinek mindennapi betevő szórakozása Derrick felügyelő, az nem lesz átmenet nélkül értő nézője a IV. Henrik királynak. Nem a legnehezebbel kell hát kezdeni, hanem okos vezetéssel kell eljutni az egyszerűbbtől a tartalmasabbig. Ez nemcsak a tömegkommunikációnál kö. vetendő módszer, hanem a közművelődési intézmények ben, művelődési házakban, klubokban is, mindenütt, ahol művészeti szórakoztatást kívánunk tömegeknek nyújtani. De el kell indulni! Ügy kell megtalálnunk az egyes emberek ízlését, hogy azok önmaguk ízlés- szintjén túl is tudjanak lépni. Legyen hát a szórakoztató műsorkínálatban az is, amit az egyén vár és ismer, és legyen olyan, amely már előbbrelépést jelent ízlésben, igényességben. Nem felejthető el azonban az sem, hogy a tömegszórakoztatásban a részvevők, illehie érdeklődők milyen tudásszinten állnak, tehát a tömegeknek szóló, ilyen jellegű ‘ műsorkínálat az általános és a középiskolára épülő legyen, de például az olyan kvízjáték, amely egyetemi végzettséggel is nehezen közelíthető meg, már nem érdekelheti a tömegeket már arisztokratizmushoz kö zelít, már csak igen szűk csoportok ügye lehet, sem Imiképpen sem a közé. A művészetekkel való ta íálkozáson és a művészi szó rakoztatáson túl, még röviden szólni kell, mint ahogy a művelődési aktívaértekezlet is szólt, a kultúra fo galmának szélesítéséről, nevezetesen a környezeti és a munlcakultúráról, mint az emberek műveltségére, tudásszintjére ható tényezők' ről. Feltétlenül szélesebb, gazdagabb választék kívánatos a lakáskultúrához, s ha ezt képző- és iparművészetünk, valamint állami kereskedelmünk nem biztosítja, a résekben megjelenik a kontár, megjelenik a visz- szataszító, álművészeti tömegcikkekkel operáló, vagy éppen teljesen giccs értékű műveket forgalmazó magán- ipar és magánkereskedelem, r iakáskulturális törekvéseink sok helyen zá tonyra futnak. A munkahely és környezete, a munkahelyi és azon leívüli magatartás is rendkívüli módon befolyásolja hátrányos kulturáltságunkat. Sajnos, a világ alkoholfogyasztási rangliotá ján elfoglalt előkelő helyezésünk sem választható el tömegkulturális szintünktől Ruházatban, illetve ruházkodásban többségben kulturáltak vagyunk. De maga tartásunk, italfogyasztásunk bizony sokszor ellentmondani látszik kulturáltsági szintünknek. Mindezekről a műveltséget befolyásoló tényezőkről, mind az aktívaértekezleten, az előadó, dr. Komidesz Mihály, mind a felszólalók sokoldalúan szóltak. Amint arról is, hogy kulturálódá- sunknak, kulturális életünk fejlesztésének mik a feltételei, lehetőségei. Ezekről majd egy következő alkalommal szólunk, Benedek Miklós Rádió mellett Rozsddlló csatabárdok Isten veletek, indiánok címmel hangzott el a minap a Kossuth-adó hullámhosz- szán Gyárfás Miklós hangjátéka. A Rádiószínház bemutatta műben hat deresedé fejű egykori indián találkozik. Az „indiánok” igen sokfélék. Valami három és fél évtizeddel ezelőtt érettségiztek, s az egykori indiánjálé- kosokból sokféle ember lett. Sikeres író csakúgy álcád köztük, mint szigorú revizor, szürke kishivatalnok és rendőrségi nyomozótiszt. Ezeknek az embereknek érettségi utáni élete, élettörténete egybeesik felszabadult életünk eddigi harmincöt évével és ezért bármennyire magánjellegűnek is tűnik egyikmásik életepizód, az egymáshoz kapcsolódásnak, vagy egymástól elidegenedésnek egyik-másik történés-szála, valamennyi egy-egy markán- mbb, vagy halványabb vonás annak a három és fél évtizednek a történetéhez, amelyet társadalmunk átélt, megélt. Nehéz lenne azt állítani, hogy ez a témamegközelítés, egy valamilyen okból összehívott korábbi társaság tagjainak egymással és múltjukkal történő szembesítése valamiféle újszerű művészi megoldással lepett volna meg. Számos példa sorolható erre, de talán nem is a forma az elsődleges ebben az esetben, hanem a tartalom, az egykori indiánosdi játék részvevőinek, a mai sokféle foglalkozású ötvenöt év körülieknek márkám bemutatása és haluk életútjában. azok különbözőségében, sőt egymás közötti okkal éles konfliktusaiknak érzékeltetésében társadalmi méretű események, változások felmutatása. Talán nem a legjobb megoldás volt, hogy a hivatásos nyomozó egykori iskolatárs tárjon fel minden ösz- szefüggést, világítson rá mindenre, mert így nyugtalanít, vajon az egykori társak iránti őszinte érdeklődésnek nem kerekedett-e felébe a szimatoló túlbuzgóság. A hangjátékot Varga Géza rendezte izgalmasan érdekesre. (benedek) Peti János kiállítása Vonósnégyes Ózdon A szovjet kultúra napjai Magyarországon rendezvény- sorozatban Ózdon, a Kun Béla Művelődési Házban vendégszerepei a Sosztako- vics vonósnégyes. Az 1967- ben, Moszkvában nagy sikerrel bemutatkozott együttes igen hamar nemzetközi hírnévre is szert tett. . Legjelentősebb nemzetközi sikereik között tartja számon a szakma és a közvélemény, hogy a kvartett megnyerte a szovjet, a müncheni és a budapesti nemzetközi versenyek első díját. Andrej Sislov és Szergej Pisesugin (hegedű), Alekszandr Korcsagin (gordonka), valamint Alekszandr Galkovszkij (mélyhegedű) alkotják a Sosztakovics vonósnégyest, s a nagy zeneszerző művej mellett elsősorban az orosz zene nagy hagyományait ápolják művészetükkel. A Sosztakovics vonósnégyest egyébként novem' bér 3-án, hétfőn este 7 órakor hallgathatják meg az ózdi zenebarátok. A Miskolci Galéria rendezésében Pető János grafikus- művész munkáiból nyílik kiállítás november 5-én, déli 12 órakor a December 4. Drótművek nagytermében. Sem a Galéria és a Drótművek, sem Pető János és a Magyar—Szovjet Barátság nevet viselő drótgyári szocialista brigád kapcsolata nem újkeletű. A szocialista brigádtagok rendszeresen eljárnak kiállításokra, megfordultak már Pető János műtermében is. Amikor pedig a kiállítóhely költözködött, valamennyien ott segédkeztek a nagy munkában. Olyany- nyira jó a kapcsolatuk, hogy már közös baráti találkozón is részt vettek. így azután a Miskolci Galéria egy-egy kiállítást „kiköltöztet” a drót- gyári környezetbe — viszonzásként a sok segítségért. S az csak természetes, hogy a művésszel jó kapcsolatot tartó brigád amolyan házigazda szerepre vállalkozik a megnyitón és a kiállítás ideje alatt, A kiállítást Kövér Árpád, a megyei pártbizottság osztályvezető-helyettese nyitja meg. Comenius Tanítóképző Főiskola, 1980 lanííáképzés — üvegház nélkül Nyelvtanóra a másodikban. Mondhatnám, ugyanolyan, mint bármelyik másodikos osztályban, ahol a mondaívégi írásjelek használatát gyakorolják a kisiskolások. Mondhatnám, de nem lenne igaz. A harmadéves tanítójelölt, Rétliy Edit munkáját nemcsak a gyerekek figyelik. A szakmai gyakorlatvezetéssel megbízott tanítónő, Kerekes Mária ugyancsak fiatal. Gonda Sándorné főigazgató-helyettes még az óralátogatás előtt elmondta: ő is a főiskola hallgatója volt hat esztendővel ezelőtt. A Sárospataki Comenius Tanítóképző Főiskola új gyakorlóiskolájában az elmúlt évben nemzedék- váltás történt. A szíwel-lé- lékkel, nagy szakmai tudással dolgozó vezető tanárok közül sokan nyugdíjba mentek, helyüket fiatalok, a már a főiskolán végzettek foglalták el. Olyanok, akiket hallgató korukból is ismernek, s akik gyakorló pedagógusként rövid idő »alatt is tudtak bizonyítani... A főiskolán töltött napot nem véletlenül kezdtük a gyakorlóiskolában. Dr. Károly István főigazgató és a főiskola testületé nagyon érzékenyen reagál arra, hogy ne tartsák üvegházban hallgatóikat. A gyakorlóiskola körzetből iskoláz be, s hogy mennyire nem kivételes gyerekek iskolája ez, arra jó példa (sajnos!), hogy ebben a másodikos osztályban is sok a csonka családból érkezett kisdiák... Nem szánták kirakatba, de tényként mondták el: olyannyira „noi’.mál” iskola a gyakorlóiskola, hogy vannak osztályok, ahol legfeljebb mutatóba akad értelmiségi gyerek ... S az élettel másképpen is szembesülnek a hallgatók. Nemcsak a területi szakmai gyakorlaton, hanem az ötödik félévben kötelezően előírt egyhetes külső gyakorlaton is. Lévén, hogy a tanítás a főiskolán később kezdődik, a hallgatók a lakóhelyük szerint „illetékes iskolában” vesznek részt a tanévelőkészítő munkában... A belekóstolás a valódi iskolába alighanem m in dann yi tiknak jól jön egy év múlva, amikor már maguknak kell saját tantervűket, az óravázlatokat elkészíteniük, s megszervezniük a rájuk bízott osztály életét. ☆ A főiskolán egyébként jelenleg hatféle képzés folyik, összesen 728 hallgatójuk van. Van tanító- és óvónőképzés nappali és levelező tagozaton. Külön képzésben vesznek részt az óvónői szakközépiskolát végzettek, S az országban egyedül a sárospataki főiskolán működik kiegészítő tanítóképzés is. Elsősorban olyan általános, de középiskolai tanároknak, akik különböző egyéni o'kok miatt, tanítóként dolgoznak. S mivel a tanítóság is külön szakma — egyáltalán nem könnyű kis gyerekekkel együtt dolgozni! —, szükségét érzik, hogy ennek mesterségbeli, szakmai fogásaival is megismerkedjenek ... Többnyire nagyon nagy szeretettel. A jelöltek? Azok egyre felkészültebbek — mondta a felvételi tapasztalataira célozva a főigazgató. Ámbár a felvételizőkről készült jellemzések — egy idő óta készségtárgyakból nincs felvételi — lehetnének konkrétabbak is. Mindenesetre nem használ, a pálya presztízsének, ha „oda talán alkalmas” felkiáltással egészen gyenge felkészültségű fiatalokat javasolnak ... A három esztendő — a hat fél év. hiszen a felsőfokú oktatási intézményekben félévekben számolnak — feszített ütemet diktál. Az idei tanévtől kezdve különösen, hiszen új tanterv, óra- és vizsgaterv lépett életbe a főiskolán, egyelőre ideiglenes jelleggel. — Lényege ? — Az idei tanévtől kezdve csak egy szakkollégiumot kell a hallgatónak választania, Jelenleg hét szakkollégium közül választhatnak. Megszűnt a pedagógiai szak- kollégium. Viszont az általános képzésben nagyobb helyet kapott a napközis felkészítés. Nagyobb gondot fordít az új tanterv a gyakorlati képzésre, több manuális feladatot kapnak hallgatóink. A képzésben a matematika mellett az anyanyelvi nevelés és a természetismeret kap nagy figyelmet ... Az ideiglenes tanterv — meglátásunk szerint — felerősíti az általános képzést. Ennek megfelelően természetesen szükséges volt tantárgyi * integrációra ... Következtetések levonásának viszont még nincs itt az ideje. ☆ — További feladatok? — Az oktató-nevelő munka mellett? Mi rendezzük, majd meg a 15. országos tudományos diákköri konferencia technikai és tantárgypedagógiai szekcióját Ez tavasszal lesz. A négyszázötven éves jubileum a miénk is. A legnagyobb figyelmet mégis a képzésre fordítjuk, s ez természetes. Ebben a tanévben már használják például a hallgatóink az új nyelvi laboratóriumot. Átalakítottuk a könyvtárat, nagyobb olvasóterületet birtokolhatnak a hallgatók. Feltétlenül javultak a tudományos felkészülés, a rendszeres kutatás feltételei ... A nyelvi laboratóriumban nemcsak az orosz nyelv tökéletesebb elsajátítását .gyakorolhatják a hallgatók. (Egyébként az orosz szak- kollégisták valamennyien részt vettek intenzív nyelvtanfolyamon a Szovjetunióban az elmúlt tanévben.) A nyelvi laboratóriumban magyar nyelvi órákat is tartanak. Dr. Kováts Dániel óráján éppen beszédművelési gyakorlatot hallgathattunk végig... A rádióban is elhangzott beszédművelési feladatokat oldottak meg az elsőévesek ... „Az anyanyelvi nevelés megkülönböztetett figyelmet kap az új tan tervben” — mondta a főigazgató. A tantárgyat tanító főiskolai tanár pedig arról beszélt, hogy a tanító számára milyen fontos, leendő tanítványai számára milyen lényeges, hogy tudatosan, helyesen. szépen beszéljen magyarul ... Csutorás Annamária
