Észak-Magyarország, 1980. augusztus (36. évfolyam, 179-204. szám)
1980-08-31 / 204. szám
■ .«♦‘iMr'-V-, ESZAK-MAGYARORSZÄG 4 _ 1980. augusztus 31., vasárnap Filmforgatás Boldog kovára íján — Csapó: háromszázötvenhat! — hangzik a vezényszó- szerű éles kiáltás Boldogkőváralja csendes, a hűvöskés nyárvégében is napfényes utcáján. A beszélgetők is elnémulnak, csak a kocsma előtt állók zsonganak tovább, szemközt az úton pedig egy fiatal legényke indul felénk, kötélen vonszolva maga után egy fehér kecskét. Felrebben egy libacsa- pat, rövid szárnyverdesés után nyugodtan eltotyog, ügyet sem vetve arra, mi történik a háta' mögött, miért a szokatlan felfordulás a falu utcáján. A nézelődők már megszokták. Hetek óta itt dolgozik a MAFILM Dialóg Stúdiójának egyik stábja, itt készíti új játékfilmjét Szalay Györgyi. Mindig sok a nézelődő, meg egyébként is úgy tűnik, sok a ráérő ember. Belekerülnek a filmbe olykor-olykor, hitelesítik a hátteret, mint ahogy belekerül a postás is, amint az újságokat kihordja és még sok más helybeli. A két pesti gyermekfőszereplő: Jóray Csilla és Pohárnok Gergely. Fotó: Laczó József u A felvételt megismétlik. Pap Ferenc kamerája újra az útra szegeződik, valaki visszatereli a libákat, újra jön a fiú a kecskével és sokan irigykedve nézik a statisztát, akinek a rendező már a harmadik üveg „kelléksört” hozatja a kocsmából. Szalay Györgyivel és alkotótársával, Dárday Istvánnal beszélgetünk a felvétel szünetében. Az alkotópáros régi ismerőse a filmbarátoknak. Dokumentumfilmjeiken kívül a Jutalomutazás, a Filmregény, legutóbb pedig a Harcmodor tette őket ismertté, de Szalay Györgyi volt a forgatókönyvírója például a Békeidőnek is. Dárday- val mindig közös a munkájuk, most ő jegyzi rendezőként a filmet. — Körülbelül egy hónapja dolgozunk Boldogkővár- alján kisebb megszakításokkal, és itt leszünk szeptember 4-jg — mondják. — Nem volt zavartalan egészen az itteni munka, részben mert egy új kamerával próbálkozunk, részben pedig az időjárás igen hátráltatott, ötven gyereknek a táboroztatása ebben az időben nem volt gondok nélküli. Például van egy jelenetünk, amely a pataknál játszódik, annak még csak egy kis hányadát tudtuk felvenni az esőzések, a patak áradása, meg a víz lehűlése miatt. A Hemád völgyét választottuk történetünk színterének és a filmbe „belejátszik” Boldogkő vára is. — A film címe: Dédelgetett kedvenceink. Mi van e mögött a cím mögött, miről szól a film? — Egy nyár történetéről. Egy pesti kislány és egy helybeli fiú kamaszkori, bontakozó szerelmének hátterében két különböző életmód, két különböző életforma találkozásáról szeretnénk szólni. A lánynak van egy tízéves öccse is, és így egy 14 éves és egy 10 éves városi gyerek szemével láttathatjuk a falut, érzékeltethetjük a két életforma különbözőségét. A pesti szülők értelmiségiek. Tévériporternő mama, külkereskedelmi dolgozó apa, rendezett élet. A helybeli fiú apja traktoros, az anyja elhagyta a családot, a fiúra sok házimunka terhe is hárult. Nagy hangsúlyt kap filmünkben a tárgyi környezet. Pesten is forgatunk, a történet ott kezdődik, onnan jönnek le a gyerekek falura nyaralni és a fővárosba való visszatéréssel fejeződik be filmünk. A belső felvételeket eredeti környezetben készítjük, itt Boldogkőváralján a helybeli lakosság adja a tánsadalmi hátteret. — Szalay Györgyi és Dárday István általában nem színészekkel dolgozik. Szerepel-e mostani filmjükben színész? — Nem, valamennyi szereplőnk amatőr, illetve civil, a gyermekek és a felnőttek egyaránt. Az ötven gyermeket körülbelül kétezerből válogattuk ki. Ezt is mint minden filmünket, az ötlettől végig együtt csináljuk, és módszereink is azonosak, mint korábbi filmjeinknél. A történet fiktív, amit a szereplők is formálnak a maguk képére. Azt szeretnénk elérni, hogy a Dédelgetett kedvenceink ne csak a felnőttek gyerekfilmje legyen, hanem a tizenéveseké is. Szerepel majd benne az Edda Művek és a Beatrice együttes; ezek rajongói is hihetőleg majdani.nézőink közé számítandók. Ä kameránál Pap Ferenc áll. Ó volt az operatőrje például a Gyarmathy Lívia rendezte Kilencedik emeletnek, Vitézy, Dárday, Szalay igen sok valóságfeltáró filmjének. Most, a felvétel szünetében egy pohár habzó, meleg, fehér tejjel kínál. Szünetben megfejte a kellék kecskét, a Micit. Ifjúságról szóló filmhez illő üdítő ital. A film fiúfőszereplője, akit Boros Jóskának hívnak szerepe szerint, Ringer Péter szerencsi ifjú. A főszereplő lány pedig Járay Csilla, aki Budapesten a Veres Pálné Gimnáziumban most kezdi majd tanulmányait. Vele beszélgettünk arról, hogyan került a filmhez, milyennek látja filmbeli alakját.. — Amikor jól rajzoló gyerekeket kerestek, lehetőleg értelmiségi családból, én is jelentkeztem. Sokszori szűrés után már csak ketten voltunk, végül én maradtam. A film szerint egy hipermodern kislány vagyok, akinek az anyja tévériporternő, van egy öccse és még soha nem járt falun. A valóságban is most vagyok először iulu.. és igen érdekesnek találom azt a szerepet, hogy a falusi fiúk egy kicsit bomlanak utánam, illetve Szentesi Orsi után, aki a filmben vagyok. Kicsit felvágósnak kellene lennem, ez nehezen megy. A partneremet itt ismertem meg, egy szerencsi fiú, nem tudom még, hogyan folytatódik a történet. A rendező nem engedi, hogy megtanuljam a szerepemet, hogy alakítsak, magamat kell adnom. Egyébként érdekesség, hogy abban a házban lakom, amelyben szerep szerint is vendégeskedem. S itt van velem az „öcsém”. Az öcskös figurájában örömmel fedeztem fel Pohárnok Gergelyt, akivel nyolc évvel ezelőtt egy -üdülőben találkoztam. A nagyszüleivel volt ott, nem egészen négyévesen, mint az üdülő legfiatalabb tagja. Most az, új játékfilm egyik főszereplőjeként láttam viszont. A filmforgatásnál ’ az idő pénz. Fiamar be kellett fejezni a beszélgetést, csak nézelődhettünk a továbbiakban. Pap Ferenc újra a kamera mögé állt, Szalay Györgyi, Dárday a szereplőknek magyaráztak, mozgásokat állítottak be az utcán, és nemsokára elhangzott az újabb éles vezényszó: — Csapó: háromszázötven- hét! Teljes csendet kérek!... Benedek Miklós Szalay Györgyi rendező (középen) felvételre vw Dárday István Pap Ferenc operatőrnek matatja az egyik beállítást Boros Jóska, a helybeli fiú Micivel, a négylábú szereplővel. „Munkát! Kenyeret!” teaben emlékek 1930. szeptember 1.: „általános sztrájk és tüntetés: a magyar munkásság legnagyobb megmozdulása a gazdasági válság cs a munkanélküliség ellen ...” Munkásmozgalom-történeti lexikon. Bp. 1916. 33. old. Hordozzuk magunkban a napok emlékeit. Ezek lehetnek kellemesek, vagy fájdalmasak. így vagyunk szeptember elsejével is. Ha csak negyvenes lennék, első asszociációm Móra feledhetetlen novellájára. a Szeptemberi emlék-ve utalna. Az iskolaév kezdete figyelmeztet meg-megújuló tennivalónkra: új tanév, új tan- terv, új tankönyv. De ma már nem kell lopva hallgatnia a tanár magyarázatát egyetlen tanulónak sem, mint hajdanán az iskolán kívül rekedt diáknak, mert nem jutott elég pénz a Földhözragadt Jánosok családi kasszájából a beiratkozásra, tandíjra. ötvenes vagyok, s akaratlanul is felszínre tör emlékezetem mélyéből a fájó emlékű 1930. szeptember 1. A stukák sivítását, bombák robbanását, az embertelen pusztítással szemben tehetetlen áldozatok segélykiáitását nem tudja ez a nemzedék elfelejteni. Ha vannak pirosbetűs ünnepek,, ezt a napot örök mementókérit, fekete kerettel nyomatnám a naptárakba, mert 1939. szeptember 1., a pokol elszabadulásának kezdete volt számunkra. S hogy az idillikus osz- tálybéke és a hódító háború nem kizárólagos alternatívák, ha a XX. század emberének egzisztenciális kérdéseire keressük a választ, s egyik sem járható út a társadalom ellentmondásainak a felszámolására, arra volt példa a magyar történelemben is. A hatvanasok, vagy idősebbek már jól emlékeznek 1930. szeptember elsejére, a budapesti sztrájkra és tüntetésre. Tudjuk, hogy a vidéki munkásság is megmozdult a rendszer ellen ezen a napon, s összeütközött a karhatalommal Győrben. Gyulán, Miskolcon, Szentesen. A félévszázados jubileum alkalmával egy ózdi szemtanú emlékein '■ keresztül idézzük most fel a budapesti eseményeket ! * Kubnncsik László, ózdi munkás, 1930 nyarán Budapesten keresett munkát, amikor a Szakszervezeti Választmány felhívására a fővárosi munkásság a népellenes rendszer ellen szeptember 1-én egynapos munkabeszüntetéssel ás néma felvonulással kívánta kifejezni tiltakozását. Hogyan szervezték a sztrájkot-és tüntetést? A Népszava már hetekkel előtte beharangozta, hogy szeptember elsején lesz egy nagy csendes tüntetés. Hangsúlyozták a lapban, hogy semmiféle kilengéstől nem kell tartani, hanem csak a munkásosztály meg akarja mutatni az erejét, és ezt vegye figyelembe a kormányzat. Hol voll a gyülekezés? — A Városligetben gyülekeztünk. Szép idő volt. A Népszava korábbi bejelentésére idegen újságírók is érkeztek a tüntetésre. Amerikai riporterek is felkészültek a tudósításra, s a Vajdahu- nyad vára melletti tavon, illetve az átvezető hídon helyezkedtek el a fényképezőgéppel és az autójukkal. A munkások fölháborodtak, s az autójukat bedobták a tóba, a 00—70 cm-es vízbe, ahol a műjégpálya van. Milyen útvonalon vonultak a tüntetők? —Végigvonultunk az And- rássy úton. Elöl vitte egy elvtárs a vörös zászlót, s a különböző szakszervezetek a maguk vörös zászlóit. Erre a napra fel volt vezényelve a vidéki lovascsendőrség is. Az út két oldalát a csendőrség és a rendőrség fogta körül. Mi meg meneteltünk, munkásdalokat énekeltünk. PIosz- szú volt a tüntetők sora; a menet eleje már a Kőrútnál tartott, a vége még akkor indult a Városligetből. Miért került sor összeütközésre a munkások és a karhatalom között? [ — Mikor az Oktogon térhez értünk, az egyik rendőr- parancsnok utasítást adott, hogy vegyék el a vörös zászlót az egyik embertől. Az nem hagyta és belelőttek. Akkor a tömeg kezdett szétfutni. A munkásokat annyira felháborította a rendőrség erőszakos fellépése, hogy a magukkal hozott vasrudak, farudak segítségével — rendszer elleni gyűlöletük miatt — beverték a kirakatokat, a Párizsi Nagyáruház kirakatait; kidobálták az utcára a kereskedelmi cikkeket, több ezer pár cipőt. Hogyan ért véget a tüntetés? — A tömeg között ott tartózkodott Peyer Károly is. Ott ment a felvonulók között, s próbált ügyelni arra, hogy ne legyen kilengés. Amikor a rendőrség brutálisan beavatkozott, odement az egyik dühöngő csoporthoz, és próbálta őket visszatartani, hogy ne csinálják ezt, akkor egy görbeboftul fejbe vágták. A feje kihasadt és vérzett. A nép dühét azonban nem lehetett lecsillapítani. Igaz, hogy halálos áldozat is volt, sok súlyos és könnyebb sebesülés történt. * Ma már tudjuk, hogy az 1930. szeptember 1-i kormányellenes tömegtüntetés szervezésének kérdésében a Szakszervezeti Választmány felhívását a KMP nem tartotta elégnek; harcos fellépésre szólította fel a proletárokat. így vált a KMP jelszavainak a hangoztatásával a legjelentősebb tömegtüntetéssé ez a megmozdulás. Kubancsik László a harmincas évek elején visszatért Óxdra. A munkásmozgalomban szerzett tapasztalatait itthon hasznosította. A munkásmozgalmi tevékenysége 1942-től kezdődően bontakozott ki. 1945-ben tagja az ózdi Nemzeti Bizottságnak, majd az Igazoló Bizottság- • nak. Mint az ózdi munkásság küldötte tárgyal a NIK- kel, bérügyi kérdésekről. Látva a Szociáldemokrata Párton belüli meghasonlásokat, 1947. május 1-én lép át az MKP-be. Nem kétséges, hogy az 1930. szeptember 1-i munkásmegmozdulás döntő hatással volt rá, s mintegy kijelölte életútját a magyar munkásmozgalomban. Emlékei számunkra is tanulságossá teszik az 1930. szeptember 1-i munkásmeg- mozdulást. (Nemesik) Szeptemberi rövidfilmek Szeptemberben öt rövidfilm kerül a mozikba a játékfilmek kísérőiéként. 4-én lesz a . bemutatója a Favilág című színes magyar népszerű-tudományos filmnek, amelyet Vitéz Gábor rendezett. 11-én három magyar film is a mozikba kerül. így Domonkos Attila Hajlékony szárnyakon című ismeretterjesztő. Farkas István Fém az emberben című népszerűtudományos és Fehéri Tamás A boldog ember című dokumentumfilmje. A hónap utolsó kisíi lmbemutatója 18-án A remény ünnepe című színes lengyel dokumentumfii ro. A kamera mögött (középen) Pap Ferenc operatőr.
