Észak-Magyarország, 1980. augusztus (36. évfolyam, 179-204. szám)

1980-08-03 / 181. szám

CSZAK-KIAGYARORSZÁG 4 Z, T980. a ugusztus 3., vasa map « Lelkesedés és realitás Mi bántja az amatőr fafaragókat? Talán érzékelhető az ed­dig elmondottakból, hogy az elmúlt két év során szüle­tett eredmények mellett to­vábbra is ott vannak a ré­gi gondok. Főleg ezekről szóltak a konferencián az amatőr fafaragók, ami ért­hető, hiszen csak így ke­reshetők meg a továbblépés útjai-lehetőségei. És azért is érthető, hogy néhány dolog „bántja” a/, amatőr fafara­gókat: így például a keres­kedelem által az emberek­re kény szeri tett sekélyés. giccses szuvenir-áradat; a szabadidőben vállalt és kö­zösségi érdekű tevékenység nem kellő erkölcsi elisme­rése; a gazdátlanság érzése és így tovább. Egy díjnyertes monko, a konferenciával egyidőben meg­nyitott, első országos kiállításról, készítője Orbán Gábor, Bács-Kiskun megye. Második alkalommal küld­ték el az ország amatőr fa­faragói küldötteiket Mis­kolcra, hogy megtanácskoz­zák a legfontosabb témákat, számbavegyék az eredmé­nyeket és gondokat. Jöttek ' tehát, hogy szót értsenek egymással, s ajánlásaikkal — határozatba foglalt fel­adat-meghatározásokkal — próbáljanak szót érteni mindazokkal, akik támogat­hatják, segíthetik az ama- től fafaragók tevékenysé­gét. Amint arról már beszá­moltunk, csütörtökön este kezdődött meg Miskolcon­— a városi művelődési köz­pont ifjúsági és úttörőhá­zában — a második orszá­gos konferencia. A megyé­ket képviselő amatőr íáfa- ragók legfontosabb dolga a két évvel ezelőtti határoza­toknak a gyakorlattal való szembesítése volt. Ebből fa­kódban pedig, a következő időszak tennivalóit is meg kellett fogalmazni. A kétéves tapasztalatokat Pélerfy László szobrászmű­vész foglalta össze a kon­ferencia résztvevői előtt. Megállapíthatta, hogy az amatőr fafaragók körében a hagyományok követése, tisz­telete u tevékenység meg­határozó alapjává vált. A hagyományok — amelyek a művészi formanyelvet épp­úgy meghatározzák, mint a gondolkodást — átmentőd- nek a fafaragók munkái- ' ban. Ez látszatra természe­tesnek és egyszerűnek tűn­het. Ez azonban - nem egé­szen így van. A hagyomá- . nyok ugyanis ma már dön­tő mértékben csak másod­kézből ismerhetők meg. Ennek a megismerési lehe­tőségnek a gazdagítására is több javaslat fogalmazódott meg két évvel ezelőtt. Ezek között a tanulmányok és színes képanyagok kiadásá­tól a múzeumokkal való kapcsolatfelvételig több kí­vánalom helyet kapott. Saj­nos, a tapasztalatok kevés eredményről tanúskodhat­nak. Nem sikerült a kívánatos mértékben előrelépni a fa­faragó szakkörök működése, a tárgyi feltételek javítá­sában sem, kevés az olyan alkotóműhely, mint például a velenü; s a művelődési intézmények sem tudják biztosítani a faelőkészítő műhelyeket, a megfelelő és szükséges „gépparkot”. Néhány téren azonban ör­vendetes előrelépés történt: a fafaragók többsége a „kö­telező ismeretek” elsajátí­tása után képes a tovább­lépésre, magyarán olyan tárgyak kialakítására, ame­lyek sikeresen beilleszthe­tők a mai ember lakáskör­nyezetébe; komoly előrelé­pés történt a gyermekjáté­kok készítése, gyermekját­szóterek létrehozása terén is, az utóbbiból már tizen­kettő van, s ebből nem kis részt vállaltak magukra az amatőr fafaragók; gyarapo­dott a gyermekszakkörök száma; jól működnek, dol­goznak a fafaragó táborok, már-már sok is van belő­lük... A gazdátlanság többszőr js szóba került a tanácsko­zásokon. Mindenki támogat­ta azt a javaslatot, hogy kezdeményezzék egy egye­sület életrehívását. amely a fafaragók érdekeit képvi­selné. (Mint az egyik Bács- Kiskun megyei küldött mondotta; „Mi megválasz­tanánk még a Duna jegén is a »-fejet«, csak lenne vég- ' re alkalmunk rá. Jó lenne, ha nem kallódnánk csak úgy a világban, fej nél­kül ...”) Ugyanígy, minden­ki szükségesnek tartotta egy időszaki kiadvány megszer­kesztését, amely szakmailag segítené a fafaragók mun­káját. Sorjáztak a „jámbor kívánságok”, lelkesedés ha­totta át ezeket és jobbító szándék — mígnem Benkö Eva, a Népművelési Inté­zet főosztályvezetője vissza­terelte ezeket a realitás ta­lajára... Újólag megerősí­tette, hogy a „gazda” jelen­leg is adott, maga az inté­zet, a régóta emlegetett gondok megoldására azon­ban egymagában képtelen. Az előrelépéshez alapvető és általános jelenségeket kellene megszüntetni, s eh­hez nem élég a fafaragók lelkesedése... Csak ízelítőt tudtunk ad­ni az amatőr fafaragók második országos konferen­ciáján elhangzottakból. A munka ma délelőtt újabb határozat és ajánlás elfo­gadásával fejeződik be. (tcnagy) Fotó: Laezó József Erén a képen több díjnyertes pen álló kürt készítője, Lövei rosi KlSZ-bizottság díját. alkotás is látható, a közé- Pál nyerte el a Miskolc vá­I-Iallgatora a rádiót, nézem a televíziót, olvasom a lapo­kat, érkeznek sorra a híradá­sok, tudósítások, beszámolók, kritikai értékelések, színes riportok nyári művészeti eseményeinkről, az ország legkülönbözőbb pontjain je­lentkező nyári művészeti ese- ménysoroza I okról, sza bad té­ri játékokról, egyebekről. A közeli Eger Agria Játék­szín sorozatáról már koráb­ban beszámol tünk. A mi avasi lakótelepünkhöz ha­sonló nagyságú városban immár hatodik éve rendezik meg az Agria Játékszín elő­adássorozatát, vállalva egy sajátosan egri arcélű nyári színház megteremtését, ki­munkálását, pi og ram módos í - tásokkal is járó útkeresését. Sőt már ott tartanak, hogy pályázatot írhattak ki új müvekre, s a jövőbeni prog­ram Egernek irt ősbemuta­tókra épülhet. Nyári színhá­zat szervezett Pécs is. Ki­használva a város játékra alkalmas helyeit, minimális befektetéssel teremtette meg a közel egyhónapos, színes, a. drámát, a balettet, a kó­rust felhasználó játékprogra­mot. Játszottak történelmi emlékű romon, a székes- egyház előtt, a villányi szo­borparkban és máshol, s ki­kísérletezték, milyen a ba­lett a cupella kórusra, azaz baletteket mutattak be kó- ruskísérettel. Gorsium rom­jai Tác mellett nagyrészt behatárolják, milyen legyen a bemutató-program, mégis minden évben sikerül valami olyan klasszikus müvet újra­teremteni a kétezer éves ro­mok között, amely nemcsak úticélként alkalmazható ide­genforgalmi látványosság, hanem színházt érdekesség, értékes teátruma esemény is egyben. Figyelmet érdemel­nek az utóbbi években a za­lai kísérletek, az egervári esték drámabemutatói. Gyu­la külön fejezet a nyári színházi történetben. Bemu­tatnak itt olyan műveket is, amelyeket a vár környezete determinál, s .láthatók olyan színpadi produkciók, ame­lyeknél a vár hátterének nincsen olyan jelentősége, hogy korlátozná a színpadi cselekvést, mondandót. Sze­gedről talán már nem is kell szólnunk, hiszen a szegedi szabadtéri játékok program­ja, színvonala, nem utolsó­sorban vonzása közismert. De megemlíthetem még Debrecent, ahol a többféle nyári, nagy közönséget von­zó rendezvény között is ki­emelkedő szerephez jut a kétévenkénti Bariók Béla nemzetközi kórusverseny. Lehet, hogy az idei nyár egyik-másik nyári rendez­vény sikerét csökkentette, lehet, hogy eső miatt egyik- má.sik előadásnak kisebb volt a látogatottsága, vagy más napon kellett megtarta­ni. Mindez nem csökkenthe­ti a rendezésre vállalkozó városok kezdeményező kész­ségének értékét, az egyete­mes kultúrához való hozzá­járulás erejét, a művészet- ápoló szándékot, a művészet és a nagy tömegek közelíté­sének nemes akarását. A fenti felsorolás megközelítő­leg sem teljes, hiszen példá­ul nincs szó a kecskeméti népzenei napokról. Szentend­réről. s más országos jelen­tőségű és országos vonzású eseményekről. Miskolc — a főváros után, lélekszámút tekintve — az ország második városa, s időről időre itt is felvetődik a gondolat: kellene csinálni valami nyári szinházszerű- séget. Három éve egy szak­mai értekezleten a főváros­ban már — nem kevés iró­niával — az fogalmazódott meg városunk nyári tervei­vel kapcsolatban, hogy „van egy várunk' — és várunk". Igen, várunk, de meddig!? Vegyük számba, mit te­szünk a nyári időszakban azokért a célokért, amelye­kért más városok nagy soro­zatokat. nyári színházakat, játékokat szerveznek. A má­jusi film-, illetve tévé feszti­vált nem sorolhatjuk a nyá­ri rendezvények közé. mert időben is előbb van, mint­sem a nagy tömegek meg­kezdenék szabadságukat és utazásaikat az országon be­lül egy-egy rendezvény te! ke­resésére, másrészt pedig oly­annyira szakmai jellegű az ide látogató filmes, vágj' te­levíziós közönség, s annj’i- ra nem jön érle Miskolcra nem szakmai foglalkozású érdeklődő, hogy nem sorol­ható egy csoportba a széle­sebb közönséget vonzó nyá­ri színházakkal, egj'ebekkel. A diósgyőri var gyakorlati­lag •— ilyen vonatkozásban — kihasználatlanul áll. A ritka, egy-kétnapos ven- degszereplések — 1979-ben például a korábbi egri együt­tes bemutatója, vagy a Bril- ten-opera. az idén egy ter­vezett debreceni operai ven­dégjáték stb. — nem jelent­hetnek nyári színhazat; a Kaláka-műsor, vagy hasonló egy-ma síéi napos rendez­vény sem tekinthető annak. A nyár elején egy-egy vár­koncert kedvéért sem utazik Miskolcra senki az ország távolabbi részeiből. (Az eg­ri előadások nézőinek igen nagy hányada nem helybeli. Gyuláin szinte csak vendégek vannak, Pécsre is tömegeit: mentek, Tácon csak vendé- ■ gek ülnek a nézőtereken, Szegedről nem is kell bi­zonygatni a vendegek ará­nyát.) Nem jobb a helyzet a me­gye területen sem. A Kis Jankó Bori pályázat kiállíta­ssa is tulajdonképpen egy- 'napos vonzerejű esemény, s nem tud több napos, messzi tájakról közönséget csábító produkcióval szolgálná más helység sem. Pedig volna hely, amelyre szívesen utaz­nának messzi vidékekről rs. Sáros/xitak, Sátoraljaújhely, a Zempléni-hegység, Aggte­lek környéke pedig sokféle nyári színházi játék lehető­ségét kínálná. (A korábbi borsodi ba rá tsá gj esztiválok, jellegüknél fogva, nem ebbe a kategóriába tartoztak.) Evekkel ezelőtt azon folyt a vita, hogy legyen ugj'an diós­győri nyári színház a vár­ban, de azt. lássa el szolgá­latban a Miskolci Nemzeti Színház. Ez lehetetlen, mert nem a színház feladata, s nem is fér — Eger ellátása mellett — teendői közé. De nem is az kellene, hogy ki­zárólag ugyanazokat a színé­szeket és ugyanazon rende­zői elképzeléseket lássa a miskolci néző a várban is, amit a színházban láthat év­közben. Az meg végleg nem lehet megoldás, hogy a szín­házban lejátszott darabot egyszerűen áttelepítsenek a várba. (Gondoljunk A mi Moliére-iink néhány év előt­ti kudarcára!) Az sem jó, ha ott mutatnak be égj' maj­dan színpadid szánt darabot. A diósgyőri várban csak olyan mű mutatható be, amelynek előadásánál ki­használhatok a környezeti adottságok, azaz „játszhat” maga a vár is, s amelyet oda. a vár játéktér- és akusztikai adottságaihoz rendeztek. Kel­lene, hogy legj'en Miskolcon is a nyári színháznak vala­mi titkársága, amely előké­szítené a programot és rész­ben a helyi, a szabadságukat feláldozó színészekkel, de na­gyobb részben vendégművé­szekkel tartana bemutatókat. Eger példájára, akár pályá­zat útján is lehetne a reper­toárt: gazdagítani, s egy sa­játoson miskolc-diósgyőri nyári színház arculatát ki­alakítani. A vár mellett. — más műfajokban — a diós- györ-vasgyári parkszínpad, sőt — horribile dictu — a csipkerózsika-álmát alvó perecest erdei színpad is fel­adatokat kaphatna. A meg.ve érintett helységeinél hasonló eljárás javasolható. Nem egyszerűen irigykedni kell más városokra, nem azért kellene Miskolcnak is felzárkóznia, hogy itt is le­gyen olyasmi, ami máshol van, hanem azért, mert a második városnak ilyen, nagy tömegeket messziről is vonzó, állandó nyári programjának már régóta lennie kellene, s ezzel is be kellene kapcso­lódnia az ország egyetemes kulturális életébe. Van egy várunk Miskolcon, de van Sárospatakon is, s az átépí­tés után lesz Szerencsen is. S vannak egyéb adottsága­ink. Igény is van. Mire vá­runk? Es meddig? Nem lesz mindig esős a nyár!... Benedek Miklós Kulturális körkép A JOGÁSZOK PÁLYÁZATI ELH ELY EZKEDESÉRÓL Július végéig 350 pályázat kiírását kérték a miniszté­riumok és főhatóságok a jö­vőre végző jogászok' számá­ra. Az ELTE Jogi Kará­ról, a Szegedi József Attila Tudományegyetemről és a Pécsi Tudományegyetemről kikerülő fiataloknak a pályá­zati rendszer bevezetése óta most hirdették meg a legke­vesebb állást. 19,77 óta több mint a telére csökkent az évente felkínált állások szá­ma. Ez azonban korántsem azt jelenti, hogy telítettség lenne a pályán. Igaz, a ko­rábbi jogászhiány megszűnt. A káderutánpótlás megoldó­dott. Korábban Borsodban is jogászhiánnval küszködlek, a tavalyi adatok szerint viszont már itt is kevés az üres stá­tusz. A pályázati úton való elhelyezkedés alól sokan kap­tak mentesítést, mivel több munkahely a három egye­tem közül csak az egyiken tette közzé az állás kiírását. Ök tetszésük szerint keres­hetlek megfelelő munkahe­lyet. KITÜNTETÉS A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa Gáspár Mar­git írónak irodalmi és köz­életi munkássága elismerése­iként 75. születésnapja alkal­mából a Szocialista Magyar- országért Érdemrendet ado­mányozta. ÁTFOGÓ INTÉZKEDÉSEK A Tudománypolitikai Bi­zottság egy évvel ezelőtt át­fogó intézkedéseket irányzott elő a jogvédelmi oktatás és szakképzés rendszerének to­vábbfejlesztésére. Ennek je­gyében a Minisztertanács rendeletet hozott az iparjog- védelmi szakképzésről. A szakképzés rendjét és felté­teleit az igazságügyi minisz­ter,' a művelődési miniszter-, vei, az Országos Találmánj’i Hivatal elnökével, az Orszá­gos Műszaki Fejlesztési Bi­zottság elnökével és az érde­kelt miniszterekkel egyetér­tésben fogja szabálj'ozni. Az eddigi alap- és középfokú i parjogvédelmi tanfolyamok mellett felsőfokú iparjogvé­delmi tanfolyamokat is szer­veznek. Az új képzésíormá-: val a felsőfokú végzettségű szakemberek széles körének teszik lehetővé sokoldalú iparjogvédelmi ismeretek Megszerzését.

Next

/
Thumbnails
Contents