Észak-Magyarország, 1980. augusztus (36. évfolyam, 179-204. szám)

1980-08-19 / 194. szám

£S2M-MAGYARORSZÁG 4 1980. augusztus 19., kedd Pezsgő, fordulatos, igen kellemesen szórakoztató ötven percet jelentett kedden este az Aldo Nicolaj írta és Málnay Levente rendezte Merénylők. Vígjáték volt a javából és ok­talanság lenne valami mélyebb mögöttes tartalmat is ke­resni, különösképpen valami kapcsolatot keresni az olasz szerző szándékai és a napjainkban Olaszhonban olyan saj­nálatosan gyakori terrorizmus között. Sajátos szerelmi há­romszög, amelyben a szereplők egyike sem féltékeny a má­sikra, gyanús, hogy a két hölgy között is valamiféle kap­csolat, vagy vonzalom létezik; sose tudjuk meg. valóban anya és lánya volt-e a kél szereplő, vagy csak valamit fe­dett ez az összetartozás. Azt sem fogjuk megtudni, vajon a sokat \4ital0tt puska valójában hogyan is került a cso­magok közé, volt-e valamelyiküknek köze a barbadosi merénylethez, meg az újabb cselekményhez. De talán nem is érdekes mindezeknek a felderítése, hiszen a szerző és a rendező szándéka aligha lehetett más, mint kitűnő szituá­ciók, szellemes cs éles dialógusok pergő egymásutánjával, váratlan és a gyakorlottabb néző által kiszámítható fordu­latok sorával szórakoztasson. A film végső csavarása, az álarcos banditák támadása és mindhárom szereplő válasz-. lövései, majd a kép lelassítása és kimerevítése pedig szinte megmagyarázták a nézőnek, ha eddig nem vette volna észre, hogy az abszurditás szélén mozgó vígjátékot lát, illetve lá­tott, elégedjék meg azzal, hogy jól szórakozott mellette, szellemes történetet láthatott igen jó előadásban, amelyben a három szereplő — Almási Éva, Balázsovits Lajos és Tóth Enikő — igencsak ráéreztek az effajta játék ízére, s ki­tűnően jelenítették meg azt. * „Balett Martinique” A Karibtenger apró szigetei közül a legszebbek egyike Mar­tinique, amelyei a „világok szigetének" is neveznek. Ezt az eg­zotikus világot mulatja be dalaival és táncaival a Grand de Martinique együttes. Koreográfus: Ronnie Aul, művészeti vezető: Louis Boislaviile. Mester és tanítvány CVfiSZ Nem most láttam először a Gyümölcsoltó Boldogasszony című tévéfilmet, már június végén, a veszprémi tévétálál- kozón szerepelt szűkebb körű bemutatáson, de másodszori megtekintésre sem oldódnak bennem az ellenállás görcsei, nem tudom ezt a történetei elfogadni még akkor sem, ha hiteles periratokkal támasztják alá, hogy valójában meg­történt. Előttem az a kimódolt történet áll, hogy a szegény Nyírségből a három gonosz fivér, hogy ne kelljen a cse­kélyke örökségen vele osztozni, elkergeti a háztól a kis Hamupipőke-húgot, glkommendálja feleségnek az ország leg­távolabbi sarkába, a nyugati határszélre, ahol idegen ma­rad örökre, bár szorgos, ég a keze alatt a munka, nem fo­gadják be, betolakodónak tekinti a delirium szélén tántorgó férj anyja, a tekintélyes matróna is. Egy szava sincs elle­ne, hogy magára vállalja férje bűnét a bíróság előtt, hagy­ja. hogy ezért börtönre ítéljék egy egész falu népszínmű- szerű asszisztenciájával. Végül már ellene is fordulnak, mert addig mondják, hogy 6 volt a vétkes, .amíg önmaguk ha­zugságát el is hiszik. A filmben többször elhangzik a dá­tum: 1974. március 25-én, Gyümölcsoltó Boldogasszony nap­ján történt az eset — innen a film címe —, s azt el kell hinni, hogy van magyar falu, amelyben az egyházi ünnep tiszteletére úgy berúgnak a jó cimborák, hogy egymásnak esnek és vasvillával vesznek elégtételt. Ez sajnos nem ritka­ság. De már nem hihető a falu egészének átlátszó szerep­játszása, nem hihető az ilyenfajta járásbírósági tárgyalás, és főleg nem hihető az a lelki megnyomorodotlság, amely­ben egy akkor huszonkilenc éves fiatalasszony így vállalja magára férje súlyos bűnét. Lehet, hogy az író — Radványi Ervin —• találkozott a valódi történettel, de a Felvidéki Judit rendezte ábrázolásban rosszul, sok csikorgással előadott extrém történet maradt. ' * Nagy érdeklődéssel vártam Keresztúry Dezső beszélgetését Megyeri Sárival, vagy ha úgy tetszik, Sacy von Blondellel. Nem mindennapos, hogy akadémikus vállalkozzék riporter- szerepre egy hajdan híres filmsztár, kiváló író, külföldön élő hazánklánya megnyilatkoztatására, érdekes volt hát már ígéretnek is. És érdekelt, mert olvastam Megyeri Sári „Én is voltam jávorfácska” című önéletrajzi művét. Nem csa­lódtam a beszélgetésben, mint bizonyára százezrek sem. Me­gyeri Sári lenyűgöző egyéniség, eszményi beszélgetőpartner és mind memoárjából, mind mostani televíziós vallomásá­ból egy tartalmas életű, értékes ember életképe bontakozott ki. Érdemes volt végigülni az ötven percet. Benedek' Miklós Az irodalomban olykor megtörténik, hogy a tanít­vány teszi halhatatlanná — a mestert. Ez történt Jean- Pierre Béranger esetében is. Ki emlékezne ma már a sa­ját hazájában is harmadvo­nalba szorult költőre, ha nem tudnánk, milyen hatással volt Petőfire? Petőfi rajongott Béranger verseiért, népszerű dallamok­ra írt költeményeiből ösztön­zést merített saját dalformái­nak kialakításához, másrészt egyéniségét, munkásságát a francia forradalmi szellem továbbélésének tekintette. Valóban, a kispolgári szár­mazású költő elutasította a francia forradalmat követő restaurációt, s hangot adott a tömeg vágyainak, szabad­ságeszményeinek. Meglehet, hogy a magyar forradalmár költő az utópista szocialisták­hoz vonzódó francia költő verseiben találkozott először a „világszabadság” kifejezés­sel. Nemcsak Petőfire volt nagy hatással ez az elvhű demokrata, a költői bohém­Kiállítás Józsa János debreceni fes­tőművész 47 festményét és 25 grafikai lapját mutatják be Tokajban, a Tokaji Galériá­ban a nagyközségi művelő­dési ház és a Zilahy György Művészetbarátok Köre kiál­séget a klasszikus erkölccsel ötvöző költő; szellemiségét az orosz forradalmi demokraták is nagyra értékelték. Költői értékeit illetően azonban — megfelelő távlat­ból ítélve — Szerb Antalnak kell igazat adnunk, aki egyet­len bekezdést szentelt mun­kásságára A világirodalom története című nagyszabású könyvében: „A lírikusok kö­zül Jean-Pierre Béranger (1780—1857), a népköltő volt a közönség kedvence. Köny- nyed, jókedvű és dallamos chansonjaiban a kispolgári •lét örömeit énekelte, a bort, a barátságot, a kézzelfogható szerelmet, s a XIX. század politikai hitvallását, a sza- badságszeretetet és demokrá­ciát. Tudatosan az egyszerű­ek, a kisemberek költője volt és az is maradt, az akadé- mikusságot elutasította ma­gától . .. Lelki élete semmi­vel sem gazdagabb, mint hallgatóié, csak a rímelés adományában különbözik kö­zönségétől.” A. J. lításán. A tárlatot Tenkács Tibor festőművész rendezíe, megnyitót augusztus 20-án délelőtt 11 órakor Tamás Er­vin festőművész tart. A ki­állítás szeptember 20-ig lá­togatható. Tele a tankot, doktor úr! Sokat kell fáradozniuk azoknak a fiataloknak, akik 1980-ban fejezték be tanul­mányaikat. hogy állást talál­janak. Igényeiket le kell szállítaniuk. * „Mit tervez az ön fia?” „Közgazdasági doktorátust szerzett és taxisofőr lesz. örülünk a szerencsének, hogy tanulmányai befejezése után azonnal ilyen állást szerzett!” „Bizonyára jók az össze­köttetéseik?” „Valóban ismerünk valakit, akinek három taxija van. .4 fiam előbb maga keresett laxisoföri állást. Néhány hó­nap után azonban bélátta; nem az számit, ki mit-tud, hanem az, hogy ki kit is­mer!” \ „És mik a tervei a Gert­rud lánynak?” „Most fejezte be irodalmi tanulmányait és kilátásban van számára egy pincérnői állás. Abban reménykedik, hogy mégis sikerül áruházi eladóként elhelyezkednie. Mi mindenesetre figyelmeztettük öt, hogy az áruházak manap­ság csak olyanokat vesznek fel eladónak, akik alkalma­zott matematikai diplomával rendelkeznek.” „A fiam, Heinz nem pa­naszkodhat a Szerencséjére. Már az utolsó jogi szemesz­tere során állást biztosítot­tak számára!" „Ügyvédi irodában?" „Ah, dehogy: a postai le­vélelosztóban .. „Önök bizonyára nagyon büszkék rá.” „Igen. Legalább tudjuk, hogy nem hiába hoztunk érte hét éven át áldozatot. Az ön lánya, ugye most fejezte be tanulmányait a művészeti akadémián?" „Valóban, méghozzá kitün­tetéssel!” ■ „Nos, és milyen hivatást választ?” „Néhány valóban csábító ajánlatot kapott. A legszíve­sebben a helyi újsághoz ke­rült volna. Ez sikerült is ne­ki: hirdetéseket vesz fel te­lefonon.” „Szeretném, ha megismer­né a fiamat. Most szerzett biológiai doktorátust és egy kertészetben virágágyakat fog majd ásni." „Egyik szomszédom lánya summa cum laude lett orvos­doktor, és eddig minden ál­lásajánlatot elutasított. Aján­lottak neki például pénztá­rosnál állást, de ő minden­áron parkolóóra-ellenőr akar ( lenni." „A fiataloknak manapság valóban a legképtelenebb el­képzelései!c vannak arról, milyen elhelyezkedésre szá­míthatnak!” „Mondd, Albert, a fiad va­lóban most végzett, mint atomfizikus?” „Igen, és hála istennek ezen a területen még min­dig keresnek embert: Ö egy szigorúan titkos atombomba- telepen fog dolgozni.” „Kormányunknak ezek sze­rint még mindig szüksége van fizikusokra?” „Áh, szó sincs róla. Nem a mi kormányunk alkalmaz­ta, hanem a pakisztáni.” Art Buchwald (Fordította: Gáti István) Vendégeink... Iánk. dalosok Byilf szczlól Daltól, jó hangulattól volt hangos vasárnap este Gö- römbölyön a Budai Nagy Antal Művelődési Ház kör­nyéke. A helyi népdalkor tagjai kétszeresen is „fel vol­tak dobva”: délután a rádió­ban országszerte hallhattak róluk, . s hallhatták őket a népdalkedvelők, ez volt az egyik örömforrás; a másik pedig kedves vendégek jöt­te. A lengyelországi Byd­goszcz városbqj érkezett folklóregyüttes vendégeske­dése. Mielőtt a vendégekről szól­nánk, tartozunk a görömbö- lyieknek annyival, hogy ko­rábbi híradásunkkal ellentét­ben elmondjuk róluk: nem „közel három éve”, csupán csak másfél éve alakult ez a népdalkor, ennyi idő alatt küzdötlék magukat az or­szágosan ismert dalosok kö­zé ... A bydgoszeziak mögött na­gyobb múlt áll. Az együttes — pontos neve „Bydgoszcz- föleli Ének- és Táncegyüttes” — huszonkét éve alakult. Egyik alapító tagja Edmund Gorzaniak most is itt volt az együttessel, erre „alapos oka” van, ugyanis ő a veze­tőjük (elnökük). Vele beszél­gettünk a gorömbölyi bemu­tatkozás előtt. — Nem először járunk Ma­gyarországon, 1968-ban már voltunk Budapesten a Ganz- MÁVAG Művelődési Házban, jó kapcsolatot építettünk ki az ottani énekesekkel és a zenekarral. Borsod megyében két évvel ezelőtt szerepel­tünk először, az ifjúsági együttesünk részt, vett Mező- keresztesen a bükkaljai da­losünnepen. Itt ismerkedtünk meg a mezőkeresztesi Arany­kalász Termelőszövetkezet pávakörével, jelenleg az ő meghívásukra érkeztünk Bor­sod megyébe. — Kérem, mondjon vala­mit együttesükről. — Jelenleg kétszáz tagot számlálunk, van felnőtt és ifjúsági együttesünk és saját zenekarunk. A közel 400 ezer lakosú Bydgoszcz városban működünk, saját központunk van, munkánkhoz a megyei tanács kulturális osztálya biz­tosítja a feltételeket. Évente általában 100 előadásunk van, átlagban háromszor vendég­szerepelünk külföldön. Most, július végén például Francia- országban voltunk. Feladatul a megyei és a lengyel folklór ápolását tűztük magunk elé, s hogy sikerrel dolgozunk —• ne vegye ezt szerénytelen­ségnek —, azt számos kitün­tetés bizonyítja: együttesünk a legismertebbek közé tarto­zik Lengyelországban ... Megyénkbe most az ifjúsá­gi együttes táncosai .és da­losai jöttek . el, először — augusztus 16-án — Albertte- lepen tapsoltak nekik; s nagy sikert arattak Göröm- bölyön is. A további prog­ramjuk: kedden Sárospata­kon és Sátoraljaújhelyen lép­nek fel az alkotmánynapi ünnepségek kereleben; szer­dán Bogácson vendégszerepei­nek. itt-tartózkodásuk utolsó napján Mezőkeresztesen mu­tatkoznak be, s vesznek bú­csút a házigazdáktól. — Nagyon jól érezzük ma­gunkat Borsod megyében, nagyon szíves fogadtatásban van részünk mindenütt — mondta vasárnapi beszélge­tésünkkor Edmund Gorzani­ak, majd hozzátette: —Szep­tember első napjaiban mi fo­gadjuk majd a mezőkeresz; tesi dalosokat, s már elmond­hatom, hogy hasonlóan meleg fogadtatásra számíthatnak borsodi barátaink... (t. n. j.) „ily latiam Bartókot” - a rádióban Augusztus 20-án kezdődik az Ifjúsági Rádió centenáris soi'ozata: Bartók Béla 25 mozaikdarabból álló szellemi portréja. E sorozat olyan kor­társak emlékezéseiből áll, akik a nagy muzsikust élete különböző /fázisaiban és munkaterületein személyesen ismerték. Családtagok, egy­kori tanítványok, munkatár­sak, barátok állnak a mikro­fon elé. hogy annak a nem­zedéknek. amely már nem ta­lálkozhatott az élő Bartók­kal, a személyes emlék va­rázsával mondják el: ilyen volt, ilyennek látták. Meg­szólal a sorozatban a zene­szerző özvegye, Bartókné Pásztory Ditta zongoramű­vésznő, ifjabb Bartók Béla, Kosa György és Takács Jenő zeneszerző, Molnár Antal ze­netudós, Ferencsik János, az utolsó európai Bartók-koncert karmestere, Paul Sacher, a Bartók-ősbemutatók kezde­ményezője, az egykori tanít­ványok és munkatársak so­rából Sándor György, Gerl- ler Endre, Hernádi Lajos, Székely Júlia és még sokan mások. A sorozat, hála a hangfelvételi technikának, olyan kortársak hang.iát-em- lékeit is felidézi, akik nin­csenek már közöttünk: Szi­geti Józsefét. Szabolcsi Ben­céét, Kodály Zoltánét. A so­rozat három adása augusztus 20-án. 24-én és 31-én hang­zik el. A Miskolci Vasipari Szövetkezet azonnali belépéssel alkalmaz központi telephelyére acélszerkezeti gyártás előkészítésében jártas technológust (5 éves szakmai gyakorlattal). Jelentkezni lehet: Miskolc I., Partizán u. 7. sz. A MISKOLCI BÚTORIPARI SZÖVETKEZET a garanciális kárpit- és bútorjavító üzemét 1980 augusztus hó 15-ével a Bajcsy-Zsilinszky u. 18. szám és az Arany János u. 2. szám alól Miskolc, Loborfalvi u. 16. szám alatti üzemébe helyezte át. Kérjük kedves ügyfeleinket, hogy úgy o garanciális problémáikkal, mini az egyéb bútorjavítás-megrendelés ügyével a jelzett telephelyet keressék meg. A megváltozott telefonszám 15-494

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents