Észak-Magyarország, 1980. augusztus (36. évfolyam, 179-204. szám)
1980-08-13 / 189. szám
B5* I52M-MA6YARORSZAG 4 1980. augusztus 13,, szerda Sorozatok sodrában V éget sem ér az egyik, már a képernyő elé szegez a másik. Az egyik a vasárnap délutáni óráinkat táblázza be, a másik a hét végi estéinket, kora éjszakáinkat, a harmadik teljesen rendszertelenül, ám kifogyhatatlan bőségben árad. Értékek és vitatható minőségű filmipari termékek váltják egymást, olykor összetorlódnak, s mert egymással párhuzamosan futnak, egy'mással ölelkeznek, egymásba ékelődnek, néha az is előfordul, hogy egymást zavarják, hőseik, cselekményeik, fordulataik a mi mindenevő nézői tudatunkban egyik filmből, illetve sorozatból a másikba kúsznak át. Véget ért a nagyon szép egyenletes szintet — tegyük hozzá: igen magas szintet! — nyújtó Ranódy-sorozat. Igencsak hullámzó színvonallal jelentkezget Jean Gabin életművének hosszú sort jelentő sok-sok darabja; Elia Kazan nem egészen egyértelmű, meghökkentő töréssel is terhes eddigi pályáját egyoldalúan megvilágító néhány filmet is láttunk. s a minap elkezdődött az élő klasszikusnak is bátran mondható Marlene Dietrich filmjeinek egy viszonylag rövid sora. És volt korábban Kabos és Latabár, volt Fábri és sok más filmművész alkotásainak sora. Mielőtt bárki is azt feltételezné rólam, hogy ellenzem a televízióban azokat a mozifilmeket, amelyek egy-egy nagy filmművész egyéniség —■ rendező, színész — immár lezárult, vagy még sok reményt nyújtó eddigi — életművét kívánja a legszélesebb közönségrétegekkel megismertetni, téved. Nemcsak nem ellenzem, hanem nagyon is kívánom ezeket a sorozatokat, mert sokkal több a feladatuk, mint néhány estén műsort adni azoknak, akik a televízióban kizárólag valami házimozit vélnek birtokolni: a legszélesebb körű köz- művelődési munka,-a játékfilm-művészet, az egyes művészek, az általuk képviselt művészeti, társadalmi áramlatok, vonatkozások megismertetésének, a művészeti ismeretterjesztésnek kitűnő és — bátran mondhatjuk — páratlan lehetősége. Éppen ezért érdemel különös figyelmet — és egy-két javító szándékú észrevételt. Éppen, mert igen nagy' tömegek nézik, százezrekre, vagy éppen milliókra hat, nem lehet. elégséges az ilyen, vagy olyan meggondolások alapján sorba rakott művek sugárzása. S az sem elég, ha a Rádió- és Televízióújságban a sorozat kezdetekor megjelenik egy rövid, néhány soros előzetes tájékoztatás a sorozatban várható művekről. Az átlagnéző okkal vélheti: a bemutatandó személyiség munkássága kiemelke- . dően értékes, á sorra kerülő .filmek egytől , egyig remekművek, vagy közel állnak ahhoz. Hogy ez mennyire nem így van, arra — többek között — éppen a Jean Gabin-sorozat, vagy korábban a magyar Kabos Gyula-sorozat volt a példa. Több gondot kellene tehát fordítani a válogatásra, mert — a Jean Gabin példánál maradva — így ugyan teljesebb volt a kép, a halványabb, értéktelenebb részeket is feltárta' az életműből, ugyanakkor igen sokak szemében selejtes müveket is az érték rangjára emelt azzal a puszta- ténnyel, hogy a valós értékekkel egy sorozatba szerkesztve, jelent meg a képernyőn. Ä Marlene Dietrich-sorozat megkezdése előtt egy héttel — kánikulai vasárnap délután, amikor igen kevesen nézhették a televíziót — pergett egy rövid értékelő- méltaló-beharangozó műsor, s ebben az egyik fővárosi lap ismert filmkritikusa utalt rá, hogy az elkövetkezendő hetekben látható filmek igen változó értékűek, s azoknak nem mindegyike remekmű. De 6—8 hét múlva ki fog erre az előzetes'tájékoztatásra emlékezni!? A gondosabb válogatás mellett tehát másik kívánalomként jegyezhető fel: minden filmnél hangozzék el valami rövid eligazítás arról, hogy az adott műnek hol a helye az életműben. Tudom, erre sokan válaszolják: nem keli, meg egyébként is ilyen már volt, minek a filmet: előre magyarázni, ne nézzék a nézőt - kiskorúnak. Nem is a filmet kellene megmagyarázni, sokkal inkább annak a helyét az életműben, meg a nagyobb összefüggésekben. Hogy kevesebb legyen a téves értékítélet a nagyközönség soraiban, s hogy a néző, miután észrevette a színésznek, vagy a' rendezőnek vissza-visszatérő eszközeit, megnyilvánulásait, amelyek a filmek eredeti, nagy időközökben történt megismerésénél nem tűnhettek fel, meg tudja különböztetni a tudatosan visszatérő, okkal alkalmazott eszközöket, motívumokat. a kényszerű önismétléstől, vagy éppen rutintól. Egy zavaró momentumra érdemes még odafigyelni, bár ezen segíteni sok esetben nem lehet. A képernyőn sorozatban jelentkező filmek a legkülönbözőbb időpontokban kerültek eredeti bemutatásra, ennélfogva a szinkronizálásukban gyakran más és más hazai művészek működtek közre. Igen sajá<- tos. dolog például Jean Gabin! hetenként más magyar hanggal befogadni. Legalább az újraszinkronizálásra kerülő filmeknél törekedni kellene az egységes hangra. Ez sorozatoknál aligha nem elengedhetetlen követelmény. A nézők nagy többsége nem kíván a látható műveken túl többet is tudni a rendezőről, vagy a színészről. De szerencsére egyre többen vannak, akiket érdekéinek a most nem látott müvek is, kíváncsiak az alkotók helyére az egyetemes filmművészetben. Ezek igényeire is gondolni kellene. Nemcsak a képernyőn nyújtandó rövid tájékoztatással, hanem „háttéranyagok” ajánlásával, azoknak megjelentetésével is. Ez eleve feltételezi a Magyar Televízió és a kiadóvállalatok, illetve a Népművelés: Propaganda Iroda, valamint a MOKÉP ez irányú munkájának egybehangolását is. Például a Ranódy- sorozat idején jó lett volna legalább a MOKÉP Filmek és alkotók sorozatának Ranód.y-1 uzetét újra kiadni. Az Elia Kazant bemutató kismonográfia — Nemes Károly munkája a Népművelési Propaganda Iroda és a Magyar Filmtudományi Intézet és Filmarchívum közös kiadásában — alighanem véletlenül került a boltokba éppen a sorozat előtt, igaz, alig elérhető, alacsony példányszámban. S orozatok sodrásában ülünk a képernyő előtt hétről hétre többször is. Sokunknak több évtizedes emlékként bukkannak eiö egyes filmek, mások a most pergő sorozatokból ismerik meg Iksz rendezőt, IpsziJon színművészt. A sorozat a niveilálás képzetét is keltheti, s ezzel a bevezetőben már érintett közművelődési cselekvés hatóerejét csökkentheti. Ezért kellene a művek jobb belogadását a fentiekben vázolt módon is segíteni. Benedek Miklós wJm I r mm m fi »«■ r >1 ■ Filozófiai örökségünk Nyolcvanadik kötetéhez jutott el a Szovjetunióban a maga nemében páratlan filozófiai szakkönyvtár: a „Filozófiai örökségünk” című sorozat. A sorozat nyolcvanadik kötete Nicolaüs Cu- sanus-nak. a reneszánsz kor jelentős természetfilozóíusá- nak, a dialektikus módszer egyik képviselőjének műveiből ad összefoglalást. A sorozat a kor számos filozófusának műveit jelentette már meg éppúgy, mint a korai görög filozófia legjelentősebb alkotásait, a materialista gondolkodók műveit, a filozófia legfontosabb irányai képviselőinek alkotásait. Helyet kaptak az orosz filozófusok is. Olvasom a napilapban az információt, s már címében is megfélemlít: „Naponta tizenegy háború ..S később a szövegrészietek tovább rettentenek: „Statisztikai átlagban: a második világháború óta eltelt több mint három évtized minden napján átlag több mint 11 helyen döröglek a fegyverek ...” Hiányában vagyok — ez. pusztán csak tónyközlés — minden hadi tudománynak. Nem is sejtem, egy-egy hadművelet előkészítése milyen megfontolásokat, tudós terv- készítéseket. felderítő manővereket és mást kívánnak a tábornokoktól, vezérkari főnököktől és azoktól, akik harcba indulnak. H arcbaháborúba: az élet ellen. Emberek ellen. A szív ellen. Azt már inkább sejtem, hogy a másféle háborúkat, az ólomgolyó nélkülieket — mily,’ könnyen robbantjuk és üzenjük mindennap.. Emberi kapcsolatainkban. S ha ezek nem is oly'an látványosak és gyorsan rombolva-hatók: azért ezek is a normális emberi kapcsolatok, viszonyok ellen; az értelmes élet. a „szív jo szándéka” ellen halna!:. Közhelyek lennének ezek a gondolatok? Banalitások csupán? De hát -mire gondolhat az ember — ha szembetalálja magát az élet és halál idő-metszéspontjával? Amikor maga előtt látja a küzdelmet — az életért? Kézben egy szív — e három szóvá! hirdetik meghívók és plakátok egy újságíró kolléga kiállítását Miskolcon, a Mini Galériában. Sólymos László, a Déli Hírlap fotóriportere írja magáról: ..Fényképeztem barlangban, szikján, atomerőműben, parlamentben és nemrég pár centis közelségből láthattam az emberi szervezet legcsodálatosabb: kát: a Szívet. Köszönet érte.” Egy hete nyílt e kiállítási! A vendégkönyvben a. látogatók szintén nem fukarkodnak a szóval: „köszönet”. .. Úgy vélem magam is: nem a fotóriporter — mi tartozunk köszönettel: azoknak is. akik lehetővé tették számára egy szívműtét megörökítését; s neki is, mert ő vállalta ésszel-szívvel magára ezt a feladatot. A kiállításról, a fotókról nincs mit mesélnem. Amit eddig elmondtam — nekem annyit jelentett; más szavakkal azt mondta nekem ez a kiállítás, amit az alábbi sorokat papírra rovó gimnazistának : „A képek pózta- lansága és a téma megdöbbentő és lenyűgöző. Bennem az Élet jelentését és jelentőségét domborította ki. Emberek harca az Életért. A legnehezebb, de a legnemesebb harc.” (Sólymos László kiállítása a Mini Galériában — Miskolc, Kossuth u. 11. — szeptember 6-ig tekinthető meg, naponta 10 és 18 óra között. Szombaton. 10—14 óráig. Vasárnap zárva.) (t. n. ,j.) A mesével kezdődik... — Ak-kor a ki-rály-fi. ke- resz-tül-bucs-ká-zott a fején ... A váróterem sarkából, a nyáréjszakán megrekedt melegben, lassan, halkan kúsznak elő a szavak. A hajnali vonatra várók, az éjszakai utazók többsége már maga alá gyűrte a kemény fapadot, s ki tudja, álmában talán puha ágyat, süppedő vánkost képzelt dereka alá. A három cigányasszony körül is az igazak álmát alussza már a két kisgyerek, néhányan el-elbóbiskol- nak. — A ki-rály-fi __ az a-rany al-mót... A legfiatalabbik cigányasszony olvasott... Lassan, vontatottan, csendben... A másik kettő szinte megfeszült a figyelésben ... — Fogja be a száját! Keményen, indulatosan csattant a hapg, és válogatott szitok kísérte. Szó szót húzott, már-már tettleges- ségbe csapott át. Az idill- nek vége szakadt. S a várótermi kényszerű szender- gésnek is ... /A minap átélt élmény jár az eszemben, amíg forgatom a Baktakékrö] jött levelet. Egy korábbi írásunkra érkezett, a cigánygyerekek iskoláztatásának gondjaival foglalkoztunk benne, néhány jó példát is felsorakoztatva: aho) ‘ maguk az érintettek is akarják, tevőlegesen részt vesznek, ha lassan-lassan is, de egyre többen végzik el közülük az általános iskolát. A levél írója is cigányember. .. .„amikor iskolába kellett volna | járnom, bizony nem sokat láttak .. . Ma már nagyon sajnálom . . . Néhány éve baleset ért. Nem tudok járni. Akkor kaptam rá az olvasásra. Most sokat olvasok (s itt részletes felsorolás / következett, amelyben Jókai neve ugyanúgy ott volt, mint Robert Merle-é), s sokat gondolkodom. Azt kellene elérni, hogy a mi gyerekeink is rendesen járjanak iskolába. tanuljanak és olvassanak ...” Érdekes levél. Kiírt, szép írású. gördülékeny. „Sajnos, nincs meg a bizonyítványom mindegyik osztályról... Talán egyszer rászánom magam arra is. de az én körülményeim között nem köny- nyü .. . Ha rajtam múlna, én mindenkit rábeszélnék, taníttassa gyerekét... Szép szóval mondanám, de ha nem elég, büntetnék is érte...” Mégsem a szép írás, a gördülékeny fogalmazás az érdekes benne! A gondolatai azok! És új benne, hogy ez az ember tollat' ragadott...' Igaz, ő már messzire jutott a meséktől. Könyvtáros ismerőseim mondják, no és pedagógus ismerőseim is: a cigánygyerekek nagyön szeretik a meséket. A felnőttek is. Az egyik kis borsodi faluban, ahol az iskolások több, mint fele cigánytanuló, jól emlékszem egy jelenetre. Az égig csapó zsinat sehogyan sem akart elcsendesedni. — Hát jó! Ha nem figyeltek rám, ma nem mesélek — mondta a tanítónő csendesen és egyszeriben meg lehetett hallani a légy zúgását is. — A meséért mindenre képesek — magyarázta'akkor. s nekem ott, akkor, abban a váróteremben ez jutott eszembe. Meg egy másik kép. Egy buszváróból átalakított fiók- könyvtár képe, Edelényben, az Egress yi:ől elnevezett lakótelep szomszédságában. Ahol a könyvtáros nemcsak könyvet ad a fekete szemű, fekete hajú cigánygyerekek kezébe, de játékokat is. s néha arról is elbeszélget a lurkókkal, hogy miként illik viselniük magukat. S tanácsot ad az ebédfőzéshez, a lakás díszítéséhez. Nyár van — akármilyen is ez a mostani nyár ! — de a parányi kis könyvtárban most is mindig akadnak gyerekek . . . Lassan, de biztosan közeledik a vakáció vége. Néhány nap múlva már tanévnyitó értekezletet tartanak, értékelik az elmúlt tanév eredményeit szóban és statisztikai adatokkal alátámasztva. megjelölik az új tanév feladatait. A cigánygyerekekről biztosan szó lesz. Mert igaz, ami igaz: egyre többen lesznek felső- tagozatosok, egyre többen be is fejezik az általános iskolát, de még mindig ők teszik ki az osztályismétlők, pótvizsgára bukók nagy többségét. S hogy ne így legyen — az nemcsak az ő érdekük. Tudom, a mesétől hosszú és rögös út vezet addig, ameddig a baktakéki levélíró eljutott. S nem is jut el mindenki a szépirodalomig. S tudom, vannak megátalkodott kötekedők, akik durván rákiáltanak a mesét olvasókra. S tudom jól, ma még a meseolvasó is kevés. De egyre inkább meggyőződésem, hogy az iskola mellé fel kell zárkóznia a könyvtáraknak is. Jó példák már vannak. Tanév idején és nyári szünetben is. Nemcsak a megyei könyvtár- cigány olvasótáborát említhetjük, vagy az évközi foglalkozásait, hanem az olyan kezdeményezéseket is, mint az edelényi... Azt a várótermi jelenetet nem lehet meg nem történtté tenni. Hát akikor? Tulajdonképpen azon gondolkodom, hogy nincsenek-e túlontúl magukra hagyatva a pedagógusok a cigány- •gyerekekért vívott mindennapos harcban? Közeledik az új tanév... Jó lenne, ha a művelődési intézmények, ott, ahol erre szükség van, több segítséget adnának a maguk lehetőségeivel a pedagógusoknak . ,. Csulorás Annamária Algériai est a képernyin Használt fotógépek vétele és eladása a FOTOELEKTRONIK ISZ (azelőtt: Fotó Optika ISZ) MISKOLCI KIRENDELTSEGEN Korvin Ottó u. 5., Telefon: 17-025 l/eszünk mindenfajta fényképezőgépet, filmfelvevőt és -vetítőt (a normál 8 mm-es kivételével), diavetítőt, laborfelszereléseket és egyéb optikai cikkeket Az általunk eladott, használt cikkekre 8 havi jótállást vállalunk Első alkalommal mutatkozik be a magyar nézőknek — csütörtök este a 2-es csatornán — az Algériai Televízió. — A tv népszerű nemzeti estek sorozatának részeként képernyőié kerülő három és fél órás programot főként Algériát bemutató kisí rímekből állították ösz- sze. Levetítik Chrudinák Alajos riportfilmjét is, amelyben az Algériai Tv híradójának. főszerkesztőjével, Har- rath Bendjeddonnal beszélget az afrikai ország helyzetéről. a földrész kül- és belpolitikájáról. Az est érdekességének ígérkezik a Tas- sili Ajjer hegységben 1950- ben felfedezett sziklafal-festményeket bemutató kisfáim, megismerhetik a magyar nézők a zöldgát építését. Az országot mintegy 1500 kilométer hosszan és 20—40 kilométer szélességben átszelő zöldgátat, erdősort a Szahara homokjának megfékezésére alakítják ki. Az estet — amelynek háziasszonyi teendőit Naeera Boussebia és Kertész Zsuzsa látja ej — az Algériai Népi Együttes látványos műsora zárja. Divatáruboltunkban (Miskolc, Ady Endre utca 16.) il! ‘' inán Kamilla fonál Tulipán fonál 304 Ft helyett 213 Ft 328 Ft helyett 230 Ft
