Észak-Magyarország, 1980. július (36. évfolyam, 152-178. szám)

1980-07-13 / 163. szám

1980. július 13., vasárnap ÉSZAK-MAGYARQRSZÁG 3 Nehéz aratás előtt... A hagyományoktól eltérően megyénk területén sem ,.pen- dült meg a, kasza” június utolsó napján. Nem jelentek meg a kombájnok és a szál­lítógépek az őszi árpa és a búzatáblákon. S bár a hét közepén a hejőpapi Üj Élet Term el őszöv etk ezet b en hoz- záláttak az őszi arpa aratá­sához, gazdaságaink 110 ezer hoklriyi kalászosterületén a termés még szinte csorbí­tatlanul várja a napfényt, a meleget, hogy beérjen, s a gépeket, az embereket,' hogy a termés biztos helyre, a raktárakba kerüljön. Az idő előreszaladt, ami azt jelen­ti, hogy az elkövetkezendő néhány hét során igen ne­héz, felelősségteljes, szinte minden órát igénybe vevő munka vár a mezőgazdasági üzemek dolgozóira, vezetőire és a gabonalelvásárló válla­latra. Több mint ezer kombájn bevetésre kész! — Ilyen kései kezdésre nem is emlékszünk — mondja Fejes László, a megyei ta­nács elnökhelyettese —, ami azt jelenti, hogy mihelyt a legnagyobb nyári munkát el­kezdhetjük, minden , rendel­kezésre álló gépnek, szak­embernek munkához kell lát­nia, s dolgozni éjjel-nappal, szombaton, vasárnap. Bele­értve a felvásárló vállalat terményátvevőit, a szárítógé­peket., apparátokat is. Latolgatunk, számolunk s kiderül, hogy mire a munka dandárja elkezdődhet. — jú­lius 20-a körül — más éve­ken már túl voltak a megye mezőgazdasági üzemei az aratás felén. S nemcsak az időbeni késés az, ami nehe­zíti a munkát — Az a másik komoly gond'— mondja Fejes László ■—. hogy a Bodrogköz, a Tak- \taköz és a délen fekvő terü­letek néhány termelőszövet­kezeti gazdaságában, a cigán- di, tiszakarádi, karcsai, sá­toraljaújhelyi téeszekben, a Sárospataki Állami Gazdaság­ban és más helyeken több ezer hektárnyi ’ kalászos áll víz alatt. Az elvizenyősödött talajra még akkor sem me­hetnek rá a gépek, ha a vi­zet leszivattyúzzák. A ter­mény viszont szép, e helye­ken is jobb hozamot: ígér a tavalyinál. Nincs tehát más hátra. mint. elővenni a kézi kaszát, megszervezni a kézi aratást, majd kombájnokkal a cséplést. A rendelkezésre álló gépek és a hozzáértő emberek szá­mát, a fokozott felkészülést tekintve a helyzet jó. A ter­melőszövetkezetekben 910, az állami gazdaságokban 61 nagy teljesítményű kombájn várja a munkát, s emellett más megyék és szlovák szom­szédaink még körülbelül 60 -—70 kombájnnal segítenek bennünket. A megállapodá­sok az érintett gazdaságokkal megtörténtek. Mindez azt je­lenti. hogy egy-egy kombájn­ra 110 hektárnyi kalászoster­mény betakarítása vár. Van szakember is elegendő. Segít a határőrség, egy hónap sza­badságot engedélyeznek a kombájnos képesítésű kato­náknak és segítenek a megye nagy. és középüzemei is, ahol szükség van rá. Zökkenőmentes legyen a felvásárlás A kalászosok jó termést ígérnek. A becslések szerint- általában 6—7 mázsával több magot várnak a mezőgazda­sági üzemek egy-egy hektár­nyi területről, mint az elmúlt évben. Ez biztató, örömteli dolog. Azonban a jó termés csak akkor válik valóságos értékké, ha már jó minőség­ben biztos helyen, a raktár­ban van. Addig pedig — a kombájnok munkáján túl — még hosszú az út. Biztosíta­ni kell a folyamatos szállí­tást, amennyiben az időjárás csapadékos marad, a ter­ményt szárítani kell, majd átadni a Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat telephe­lyein. Beszélgetésünk során a megyei tanács elnökhelyette­se elmondotta, hogy a felké­szülés minden vonatkozásban megtörtént, hiszen — vagy sajnos — idő is bőségesen volt, van rá. — A gazdaságokban a fel­mérések, jelzések szerint ele­gendő a szállítógépek, esz­közök kapacitása ahhoz, hogy saját .betakarítógépeiket ki­szolgálják. A helyzet azonban megkívánja, hogy amennyi­ben valamilyen probléma közbejön, legyen biztonsági tartalék. Ez is adott a me­gyében. A Volán 3. számú Vállalata segít a gazdaságok­nak. Ugyancsak felkészült, jobban mint a korábbi évek­ben a MEZŐGÉP és az AG- ROKER Vállalat is arra. hogy legyen alkatrész és folyama­tos ügyeleti szolgálat. Mind­ez azonban nem zárja ki, hogy az egyes gazdaságok segítsék egymás munkáját. Gépekkel, alkatrészekkel egyaránt, ha a helyzet úgy kívánja. Ez egyébként már korábban kialakult, jó gya­korlat nálunk. — Ami a termény szárítá­sát illeti, már nem állunk ilyen jól. Mindösszesen napi 2000 vagon az üzemek szá­rítógépeinek kapacitása. Ha tehát csapadékos lesz az idő, és szárítani kell, igen jól meg kell szervezni e mun­kát. Itt érdemes felhívni a figyelmet: vigyázzanak a gazdaságok a szárítással. Nyolcvan Celsius-fok fölé ne fütsék a szárítóteret, mert a túlfűtés minőségromlást okoz, ez pedig kár a népgazdaság­nak. kár a termelőüzemnek, különösen most. hogy minő­ségi kategorizálás alapján történik a felvásárlás. Há­rom kategória alapján minő­sít, mintavételt követően a felvásárló vállalat. Az úgy­nevezett 1-es: javító (külön­leges) minőségű kategóriába az MV 3-as. MV 5-ös■ hazai, valamint a Jubilejnaja és a Partizánka fajták sorolhatók. A 2-es. a szokvány kategó­riába a más fajtájúnk, és a Belvízvédelmi készültség a Szigetközben A Duna magas vízállása miatt szombaton reggel bel­vízvédelmi készültséget ren­deltek el a Szigetközben. Az üzembe helyezett szivattyú­telepek másodpercenként há­romezer liter belvizet távo­lítanak el. Szombatra virradó é'jszaka újabb árhullám tetőzött Szi­getköznél. A térségre mérték­adó dunaremetei legmaga­sabb vízállás 530 centiméter volt. Napközben már néhány centiméteres apadást figyel­tek meg. Az árhullám magassága .ló­val meghaladta az első fokú készültség szintjét, árvízvé­delmi készültséget azonbah nem rendeltek el. A töltéseK állapota ezt ugyanis nem kí­vánta meg ilyen magas víz­állásnál sem. A helyenként két-hárpm kilométer széles árterület teljesen megtelt víz­zel. A folyamszabályozási1 és a fakitermelési munkák egy­aránt szünetelnek. 3-as kategóriába a kar- mánybúza. A felvásárló vállalat egyéb­ként folyamatosan végzi a munkát, felkész.üit a termény fogadására. Gondjuk, hogy a •raktártér nem nőtt, így nem elegendő, s mintegy ötven­ezer tonna elhelyezéséhez bértárolásban kérik a ter­melőüzemek segítségét. Ez, ott alio.’ van raktártér, két­szeresen is megéri: nem kell szállítani a terményt, hely­ben ni‘nősíti és veszi át a vállalat., s természetesen bért fizet a lárolásért. Gondoskodás az emberről Kemény munka, nehéz fel­adatok idején különösen fon­tos feltétel a feszített tem­póban dolgozó emberekről való gondoskodás. A műsza­ki, technikai feltételek biz­tosításában. a kombájnok, szállítógépek ésszerű átcso­portosításában megfelelően segítik és fogják segíteni a term e 1 öszöv et kezeteket, álla­mi gazdaságokat a megye vezető szakemberei, a párt­szervek. a Termelőszövetke­zetek Területi Szövetsége. A gépeken dolgozó emberekről való gondoskodás azonban — érthetően — az adott gazda­ság vezetőinek feladata. Hogy legyen megfelelő és elegendő élelem, védőital, üdítő ital, hely a fáradtság kipihenéséré, ez csakis a gazdaságok felelős vezetőitől, a munka irányítóitól függ. S ez nemcsak a természetes, elvárt humánum szempont­jából lényeges, hanem az esetleges balesetek megelő­zése érdekében is. Sajnos, mezőgazdasági üzemeinkben az első félév során az előző év hasonló időszakához vi­szonyítva nőtt a sérülések száma. A fokozott erőfeszí­tést követelő elkövetkezendő aratási időszak még nagyobb odafigyelést követel minden­kitől. — Csak a valóban megfe­lelő feltételek, ellenőrzés mellett lehet gyorsan és jó minőségben betakarítani az igen drága és szükséges ke- nyémekvalót., lefaragni vala­mit abból a veszteségidőből, amelyet a kései érés, az idő­járás okozott. Az ellenőrzé­sek, a tapasztalatok szerint ezt tudják, s így is érzik mindazok, akiket érint — mondta mintegy összegzés­ként Fejes László. A nehéz aratásra tehát ké­szen állnak gazdaságaink, a szakemberek. az érdekelt vállalatok. Remélhetően most már az időjárás is segít. Mert erre bizony ez évben valóban nagy szükség lenne. Barcsa Sándor Dz utolsó föbáivamester Alacsony, zömök, ezüstösen ősz haja ma is dús, kifinomult arcvonást!, bölcsen meg­fontolt, szemlélődő természetű Poprádi Zoltán. Ilyennek képzeljük el a tanárem­bert. Holott merőben más jellegű mester­séget művelt 40 esztendőn keresztül:.szén­bányász volt. Rendhagyó címet vallhat magáénak: ő megyénk szénbányavállala- tának utolsó főbányamesíere. Nyugdíjba vonulásával talán örökre megszűnik, elfe­lejtődik ez a beosztás. — Afféle termelési helyettes voltam — magyarázza a putnoki bányatelepen levő otthonában —, közvetlenül az üzemvezető alá tartoztam. Különben még nem vagyok nyugdíjban, csak a felmondási időmet töl­töm. Augusztus elsejétől veszek majd vég­leges búcsút a bányától. Perecesén született, ezen a hagyományo­san bányászok lakta településen. Az édes­apja is a közeli aknánál kereste a kenye­rét. iparos volt. Az atyai indíttatás meg­határozta számára a választandó szakmái: lakatostanoncnak ment a diósgyőri vas­gyárba. A szén világa azonban mágnes­ként vonzotta, s két év után szakított a gyári élettel. Gyerekkori cimborájával az­zal a szándéktól vezéreltetve jelentkeztek munkára Baross-aknán, hogy ledolgozzák a kötelező hatszáz műszakot, majd felvé­teliznek, a nagybányai bányaipari szakkö­zépiskolán. Ügy is történt. Mindenféle bányabeli munkával megismerkedett, közben tanult. "Vájárvizsgát tett. és 1943. szeptember el­sején sikerrel felvételizett álmai iskolájába' — Hányatott évek kezdődtek számomra — emlékezik. — A második világháború viharai az ország különböző szegletébe vetett bennünket; a négy osztályt négy vá­rosban jártain. Nagybánya. Sopron, Diós­győr, Pécs voltak diákságom állomásai, ezalatt eltelt öt esztendő. Késve. 1948. jú­nius 26-án fejezhettem be csak a tanulmá­nyaimat. i Idáig jutunk a visszapillantásban, ami­kor a ház asszonya, akivel 29 éve élnek boldog egyetértésben, és aki úgyszintén bányászcsaládból származik, feketekávét tesz elénk az asztalra. Jólesik a figyelmes­ség, s az üdítő hatású nedű frissíti, élén­kíti a múltat idéző emlékezetet. — Friss diplomásként mindössze tizen­két napot töltöttem Baross-aknán — foly­tatja rövid hallgatás után —, a Magyar Állatni Szénbányák Rt. ugyanis áthelye­zett a putnoki aknára. A háború alatt lé­tesített aprócska bányában alig három­százan dolgoztak, kizárólag kézzel fejtet­ték a szenet, s naponta 180 tonna lehetett a termelés. Küzdelmes, kiforratlan idők voltak ezek, Poprádi Zoltán azonban mégis szívesen gondol vissza rájuk. Érthető, a húszas éveit, taposta. Az sem zavarta, hogy nem volt lakása, s az egyik irodahelyiségben rendezkedett be. Elfoglaltsága akadt bő­ven: irányította a műszakharmad munká­ját, délutánonként pedig propagandista­ként járta a falvakat és agitált a párt politikája mellett — Negyvenötben, a bányaipari közép­iskolában léptem be a pártba — mondja munkásmozgalmi múltjáról. — Nem volt- tam, nem is lehettem a mai értelemben tudatos kommunista, a környezet és a ta­nultak hatására, menet közben világoso­dott meg az elmém. Párttitkárrá válasz­tottak, a szakmámban is előbbre léptem, szakvezető aknász lettem. Akkor már családos volt. szeretteiről is kellett gondoskodnia. Büszkén mutatja a két fiáról készült fényképet: az idősebb katonatiszt, a fiatalabb Putnokon bányász.. Nősek, már három unoka van. Az egyik éppen a nagyszülőknél vendégeskedik. — Az ellenforradalom kissé megtörte a lendületünket, de aztán újra erőre kap­tunk. Szerveztük a pártot, a munkásőr­séget. Növekedett a termelés, gépeket kap­tunk. A hatvanas évek végén viszont is­mét bajba kerültünk, a szénbányászat visszafejlesztését célzó rendelkezések ha­tására csaknem bezárták a bányánkat. Bá­nyászok százai keresték másutt a boldo­gulásukat, de én maradtam. Maradt, mert szerette a bányát. Annál inkább idegenkedett az íróasztaltól. Ko­rábban, amikor a pártvezet őség csúcstit­kárává választották, s később, miután rá­bízták az üzem vezetését., akkor is idejé­nek nagyobb részében a föld alatti mun­kahelyeket járta. — Sohasem tagadtam: szerettem a mun­kát, a munkást — mondja, válaszolva a kérdésre: minek tulajdonítja köztudott népszerűségét. Magam is hallottam, ami­kor a tőle jóval idősebb vájár így szólítot­ta: Zoli bácsi! — Mindenkor törekedtem az egyetértésre, a kölcsönös bizalom kiala­kítására. egymás munkájának megbecsü­lésére. Irodám ajtaja sohasem volt zárva, oda bárki, bármikor beléphetett, akin tud­tam. segítettem. A megalkuvást, a lazasá­got. viszont nem ismertem, ha a szükség úgy kívánta, tudtam nemet is mondani. Megbecsülték, elismerték a munkáját a felettesei is. Sok-sok kitüntetést kapott, köztük a Magyar Képköztársaság Érdem­érem és a Szocialista Munkáért Érdem­érem arany fokozatát. Nagy örömére, az utóbbi fél évtized­ben sohasem remélt gyors ütemben fejlő­dött a putnoki akna. Az ország egyik leg­korszerűbb és legnagyobb bányáját ala­kítják itt ki, ahonnan naponta akár 4000 tonna szenet is felszínre lehet majd kül­deni. Ez azonban már az utána jövők felada­ta és dicsősége lesz. Gazdag, mozgalmas életének egy szakasza lezárt. Ezután a pihenés évei következnek. — A bányától, a bányásztársaktól nehéz elszakadnom — vallja búcsúzáskor. — Igyekszem majd emberközelben maradni, valami hasznosat cselekedni.- Ehhez kívánunk Poprádi Zoltánnak, az utolsó főbányamesternek nagyon hosszú ideig még jó egészséget! Kolaj László Vasutasnapi ünnepségek (Folytatás az 1. oldalról.) kítása, felszerelése, a kocsik­nak e célra való átalakítása. A vasút, ha elektronikával megfiatalítjuk, megtalálja má­sodik ifjúságát — mondotta. A miskolci igazgatóság ér­hálózata a MÁV pályaháló­zatának alig 10 százalékát éri el, ez' az arány érvényes a korszerű mozdonyokra is. En­nek ellenére az árutonna­kilométer teljesítményben a Budapesti Igazgatóság után következünk. Tavaly például a miskolci igazgatóság dol­gozói ' több mint 30 millió tonna árut szállítottak, 35 százalékkal többet, mint 1938- ban a MÁV teljes hálózata. Pusztán a miskolci termelő­üzemek évente 8—9 millió tonna árut raknak a vasúti kocsikba. A továbbiakban az év el­ső felében végzett munkát értékelve elmondotta, hogy jelentős eredményeket értek el a vezetés, az irányítás szín­vonalának, a hatékonyság nö­velésében. Kedvező változás történt a dolgozók gondolko­dás- és szemléletmódjában, javult a munkafegyelem és a közéleti aktivitás. A jól végzett munka eredménye­ként a tervezettől 5 száza­lékkal több. mintegy 14 mil­lió utas vette igénybe a sze­mélyszállító vonatokat. A kor­szerű jármüvek beszerzésé­vel csökkent a zsúfoltság, ja­vult a menetrendszerűség, nőtt a személyszállító vona­tok utazási sebessége. A ter­vezettől 300 ezer tonnával több. 15,3 millió tonna árut szállítottak. Növelték a ko­csik statikus terhelését, en­nek eredményeként annyi ko­csit takarítottak meg. ameny- nyivel a megrendelők félha­vi igényeit elégíthették ki. Csökkentették a fűtési és a motorikus energiaköltséget, így 5 millió forint megtaka­rítást értek el. — A technikai találmány 150 éves, a vasútigazgatóság szervezeti fennállásának 100. évfordulója sem halványít­hatja el a munkát végző, a legavultabb és mellette a leg­modernebb berendezéseket üzemeltető vasutasok: a for­galmi. a vontatási, a pálya- fenntartási, a távközlési szak- szolgálati dolgozók áldozat­kész, mindennapi tevékeny­ségét. A XXX. vasutasnapon az egész ország közvélemé­nye hálával, tisztelettel és szeretette] köszönti a vasuta­sokat. akiknek népes tábora télen és nyáron, szárazság és felhőszakadás közepette, éj­jel-nappal. megszakítás nél­kül végzi a munkáját. Ez nem könnyű. A végrehajtó szolgálatban az átlagostól jobb képességi\ jobb fizikai teherbírású, kedvezőbb pszi­chikai adottságú dolgozókra van szükség. Legyen a mai alkalom az elismerés, a kö­szönet ünnepe, amelyet a vas- utasság a társadalomtól és egyben az egyes szakszolgá­lati közösségek a feletteseik­től érdemeltek ki. A vasútigazgató ezután mi­niszteri, vezérigazgatói, illet­ve igazgatói dicséret kitün­tetéseket adott át. más anya­gi és erkölcsi elismerésekkel együtt. Az ünnepségen részt vett és felszólalt dr. Tolnai Lajos, a megyei pártbizottság osz­tályvezetője, aki a XXX. vas­utasnap alkalmából elisme­réssel köszöntötte az igazga­tóság valamennyi dolgozóját. Felhívta a figyelmet a XII. pá rt kongr esszu s határozatai­nak végrehajtására, a haté­konyság, a gazdaságosság nö­velésére, a vasúti rekonstruk­ció mielőbbi megvalósításá­ra. A csehszlovák vasutas­delegáció nevében felszólaló Vala Stcfán. a pozsonyi igaz­gatóság helyettes vezetője szeretette] köszöntötte a mis­kolci igazgatóság dolgozóit, elismeréssel szólt a két bará­ti ország vasutasainak jó együttműködéséről. amely mindkét ország gazdasági fej­lődését. együttműködését szol­gálja. A mai napon az MV- SC sporttelepén tartják meg a vasutas juliálist, ahol gaz­dag kultúr- és sportműsorral, kiállításokkal szórakoztatják a több ezer ünneplő vasutast

Next

/
Thumbnails
Contents