Észak-Magyarország, 1980. július (36. évfolyam, 152-178. szám)

1980-07-12 / 162. szám

1980. július 12., szombat --------- -------- ■ ■ ■ ■ ■ ESZAK-MAGYARORSZÁG 3 H atvanmilliós fejlesztés Kísérleti növények Nagyobb sebességre kapcsol a MÁV Vasúti pályarekonstrukciók Ami Perkupán az utóbbi évben végbement, azt ugyan kissé hangzatosán, de nyu­godtan lehetne nevezni 180 fokos fordulatnak. Magyarán: hálraarcnak. azzal az észre­vétellel, hogy a most felvett irány az igazán helyes cél­nak tűnik. A Dózsa Terme­lőszövetkezet termelési szer­kezete annyira megváltozott, hogy beszélgetés közben már az első mondatoknál megle­pődve kaptam fel a fejem. IVérnedi István elnökhelyettes így kezdte: — Idén mindössze kétszáz hektáron termesztünk búzát. Talán azt is illene hozzáten­ném, elsősorban a szalma mi­att. A mi vidékünkön képte­lenség a kenyérgabonát nye­reséggel termelni. A gazda­ságossághoz 35 mázsás hek­táronkénti termést kellene elérnünk, de ettől még az idei kedvező évben is elma­radunk öt mázsával. Azon gondolkozunk, hogy a jövő­ben az őszi búzát csak ott vetjük, ahol a nyereség nem­csak ígéret marad. Vagyis minél kisebb területen ter­mesztjük, a hozama annál biztosabb. Csak az első hallásra meg­hökkentő ez a vélemény. El­lene szól ugyan, hogy a kör­nyék más üzemeiben ugyan­ezen a szinten gazdaságosan termelik a kenyérgabonát, viszont mellette jóval több érv áll: vannak olyan kalá­szos növények, amelyek jóval nagyobb haszonnal termeszt­hetők. s a gazdaság fejlesz­tése nem az árunövények, hanem a takarmánykultúrák elterjesztésére irányul. Mi­ért? Vida János ágazatvezetö: — Szövetkezetünk több mint 7600 hektárnyi területet bir­tokol. Ebből háromezer hek­táron van olyan gyepterület, amelyeket juhokkal haszno­sítani lehet. A perkupái juhászat ez­előtt két évvel — más szó­val talán nem is lehetne jelle­mezni — szinte szégyene volt a juhtenyésztésnek. Kiörege­dett, nem termelő állomány, rossz tartási körülmények, takarmányhiány voltak azok az okok. amelyek ráfizetés­hez vezettek. Annul megle­pőbb, hogy ez alatt a vi­szonylag rövid idő alatt a juhtenyésztés nyereségessé vált. — Idén több mint három­millió forintos hitelt vettünk fel, amelynek nagy részét állomány vásárlásra fo rd í t­juk. Már megvettünk 51)0 te­nyészállatot, további ezret pedig a későbbiekben szer­A középmagas, zömök, ke­ménykötésű Szabó László fia­talon. alig 24 éves korában lett művezető. A korszerűsí­tett köríűtöházban a Diesel­gépek legbonyolultabb részé­nek. a mozdony lelkének: az elektromos berendezéseknek a javítása, karbantartása — és ráadásul a kazánkovács- és megmunkáló műhely — tar­tozik hozzá. Hatvannégy em­ber munkájáért felelős. Ho­gyan került erre a nehéz posztra V — Apám. anyám itt dolgo­zott a Miskolci Vontatási Fő­nökségen. Az ö példájukat kö­vetlem. Pesten elvégeztem a vasút gépészeti technikumot és én is idejöttem, villamos-la­katosként kezdtem az életpá­lyámat. A dieselesítés kezde­tekor 1968-ban — akkor már művezetőként — Debrecenben tanulmányozta az M—fi 2-es, a 2000 lóerős — 1270 kilo- watlos — szovjet Diesel- mözdonv elektromos berende­zéseit. annak javítását, kar­bantartását. * — Üj volt a feladat és új volt a Diesel-mozdonyjavitó részleg is. Az emberek a szak­mát tanulták, én a szakma mellett a vezetést, az embe­rekkel való bánásmódot is. Volt-e eVnlékezetes nagy fel­adata? Több is. Vizsgamun­kaként elkészítették a Tiszai pályaudvari — ió 20 millió forintot érő — személykocsi-, tuosó berendezést. Ez akkor z.ünk be. Természetesen ek­kora méretű fejlesztéshez épületek is kellenek. Egyrészt korszerűsítjük a meglevő ak­tokat. másrészt egyedi tervek alapján újakat létesítünk. Sajnos, lehetőségeinket be­határolják a költségek. Perkupán tehát nagy fába r ágta fejszéjét'a szövetkezet, öt év alatt több mint 02 millió forintot kívánnak a juhtenyésztés fejlesztésére fordítani, az elképzelés sze­rint 0100 új férőhelyet léte­síteni. Az. adottságokhoz igazodva a juhtartásra helye­zik a hangsúlyt, hiszen szám­talanszor bebizonyosodott, hogy a környéken a kedve­zőtlen éghajlati, domborzati feltételek között ez. minden­képpen gazdaságos ágazat. — Súlyos tanulópénzt fi­zettünk érte — mondta az elnökhelyettes —, amíg erre rá nem jöttünk. Aránytala­nul nagy volt a kukorica és búza vetésterülete, a korai tél Végi, ősz eleji fagyok nagy károkat okoztak. Biztonsá­gunk megköveteli, hogy le­gyen egy olyan nagy ágazat, amelybe az időjárás nem tud különösebben beleszólni. A vidék (sajátosságaira kell épí­tenünk a növénytermesztés szerkezetét. Ami nagy vonalakban, elég csak az 12U0 hektár intenzív gyepre gondolni, meg is tör­tént. Annál figyelemremél­tóbb. hogy a megmaradt szántóföldi táblák közül is sokban olyan kultúrákat kezdtek el kísérletképpen vetni, amely az állattenyész­tést, s ezen belül a juhtar- tást szolgálja. Vida János: — Kiemelném a tíz hek­tár, rozsot. Erről a növényről bebizonyosodott, hogy előse­gíti a juhok ivarzását, s így a megtermékenyülést is. Más gazdaságból származó adat szerint húsz százalékkal jobb eredményt lehetett használa­tával elérni, mint a hagyo­mányos takarmányokkal ete­tett állománynál. Ezen a kultúrán kívül először pró­bálkozunk a vidéken az édes­virágú csillagfürt, s a tarka korona fürt termesztésével. Ezeknél a kultúráknál nem­csak a takarmányozási szem­pontok, hanem a mageladás­ból származó jövedelem is döntő lehet. Perkupán már rájöttek: a juh nem igénytelen állat. A 222 hektár silókukorica, az intenzív gyep. a 230 hek­tár évelő pillangós már en­nek az elképzelésnek a gya­korlati megvalósítása. egyedülálló volt az ország­ban. A szükségesség mindig fejlesztésre, építésre ösztönöz­te őket. Munkaidőben a napi feladatok mellett és utána társadalmi munkában meg­építenék az akkumulátortöl­tő és -formázó helyiséget. El­készítették a vízellenállásos teljesít ménybeállífó beren­dezést. Hagyományos mó­don a Diesel-mozdonyokkal ki kell futni a nyílt pá­lyára és őt)—100 kilométeres út kell az ellenőrzésekhez, a bemérésekhez. A több millió forintot étő berendezés se­gítségével a helyszínen vé­gezhetik el a szükséges pró­bákat. állapítják meg a hi­bákat. ellenőrzik a javítás minőségét. — A mozgalmas pálya mindennap új feladatok elé állít bennünket. A mozdo­nyokon egyre több az elekt­ronika, é.s az erősáramú mel­lett meg kell tanulni a gyen­geáramú vezérléseket és a rá­diótechnikát. Rendkívül fon­tos. hogy az ember' szak­mailag é.s politikailag tájé­kozott legyen, — Mi volt munkájában a legnehezebb? — Megtanulni az embe­rekkel valu foglalkozást, bá­Új osztályozó Korábban már hírt adtunk la­punk hasábjain a Borsodi Szén­bányák Vállalat Miskolci Bá­nyaüzeménél végzett, úgyneve­zett pneumatikus szállítóberen­dezés szereléséről, amelynek elkészítése után minden kiter­melhető szénmennyiséget a fel­színre tudnak szállítani az ak­nából. A bányabeli szereléssel egyidőben oldják meg a fel­színen levő szénosztályozó bő­vítését is. Képünkön madártáv­latból látható az új osztályozó rész vasszerkezete, szerelés közben. Külöhlégés új szőlőfajtákat állítottak elő a Szőlészeti é-s Borászati Kutató Intézet munkatársa;: az új fajták várhatóan gyorsan — a sza­porítás ütemétől függően —- honosodnak meg majd a gya­korlatban. A „pölöskei muskotály” jellegzetessége, hogy ellenáll a gombabetegségeknek. Ez a csemegeszőlőfajta átlagosan szeptember első napjaiban érik. Az intézel másik fajtája a „Boglárka” amely előzetes elismerést kapott, szintén csemegeszőlő; a „génuai za­matos” és a „Pannónia kin­cse” kereszteződéséből szár­mazik. • ná.smódót. Szerencsémre si­került \jó baráti és munka­társi viszonyt, jó' közösségi légköri kialakítani. Ebben kölcsönösség van, hiszen egymagámban nem sokat érek. 'Csak dolgozótársaim­mal együti lehet megvalósí­tani azt. amit a felsőbb ve­zetők várnak tőlünk, s amit magunk is el akarunk érni. .Megkapó a szavaiban visz- szalérö refrén: csak a közös­séggel együtt tudok ered­ményt elérni. — Mi okc izott gondot? — Tizennégy éven át én voltam a pártalapszervezet titkára is. Olykor — főleg a fegyelmezésnél — ez. a ket­tősség ütközött bennem. Gazdasági vezetőkén! szigo­rú fegyelmet kellett tarta­nom. párttitkárként elsősor­ban a nevelési tartoltam a fontosabbnak. Végeredmény: nevelő hatású felelősségre vonás lett. 'Szerencsére szi­gorú felelősségre vonásra ritkán került sor. JÜgy lát­szik. hogy alapszervezeti tit­kárként is megnyertem a párttagság bizalmát, mert a közelmúltban is beválasztot­tak.;! párt vezetőségbe. A po­litikai feladatom gyarapo­dott, hiszen szervező titkár­ként hatásköröm most már A hetvenes évek elejen egyensúlyzavarba került a vasút: a járműpark — részint a villamosítás és a diese- lesités hatására — érdemben korszerűsödött, ám e meg­újulás a vágányhálózal ro­vására ment végbe. A kiszol­gált sínek, és más, úgyneve­zett helyhez kötött berende­zések cseréjére a negyedik ötéves terv időszakában meg­lehetősen kevés forint jutott: akkor mindössze 1185 kilo­méter pályát, újítottak fel, es 20t)U kitérőt cseréltek ki. Ez lépéshátrányba juttatta a MAV-ot, l!)7G-ban, a most végéhez közeledő ötödik öt­éves terv elején már 4150 kilométeres pályafelújítással voltak lemaradásban. Megannyi hátránnyal járt ez: a nemzetközi fővonalakon — a szomszédos országokéhoz képest — igen alacsony volt az utazási sebesség, a forgal­mat lépten-nyopion lassúje­lek fékezték, s az óvatosság ellenére is megnőtt a balese­tek száma. Hiába érkeztek nagy raksúlyé kocsik, meg­felelő kihasználásuknak gá­lát vetett, hogy a fővonalak egy részén és a mellékvona­lakon alacsony volt a ten­gelynyomás. Nem túlzás: az ötvenes évtized eleje, vagyis a háborús károk helyreállí­tása óta ez volt a mélypont. A múlt idejű fogalmazás indokolt: az ötödik ötéves terv' — már előírásaiban is — kedvező változást hozott. A mostani az első olyan, kö­zéptávú tervidőszak, amikor nemcsak a felhasználható forintokat határozták meg, hanem a feladatokat írták elő pontosan. Eszerint 1976 és 1980 között 1700 kilométer hosszú pályát kellett felújí­tani, s 2700 kitérő cseréje vált lehetővé. Vagyis a tel­jes vágányhálózatnak több mint 10 százalékát lehetett a ma közlekedésének követel­ményeihez igazítani. Ám, hogy ez megvalósulhasson, a személyi feltételeket is meg kellett teremteni. Korábban a pályamunkákat is nagymértékben hátráltat­ta a létszámhiány: a sínek, betonaljak cseréje igen ne­héz fizikai munkát követelt, s a kereset sem volt. megfe- ielő. A változások első lép- csőjeként — már a negyedik ötéves terv kezdetétől nagy­arányú gépesítés indult meg — kényelmes, jól felszerelt munkásszállók épüllek. Meg­oldották az étkeztetést is. ami pedig a jövedelmeket illeti: az építő pályamunkások — éves állagban — az. 1975-ös kiterjed az egész vontatási főnökségre. Igaz. vannak apró kudar­cok. de Szabó László élet­útját a szép eredmények fémjelzik, pedig a művezető élete amolyan malomkövek közötti örlödés. Középveze­tőként végre kell hajtania, el kell végeztetnie, amit a fel­sőbb vezetők megkívánnak. Alulról pedig a beosztot­tak nyomása nehezedik rá. Az irodaajtó nyílik, az szó-titkár é.s a KÍSZ-tiikár jön. Kezdődik az üzemi négyszögülés. • amelyen a művezető helyettesíti a tá­vollevő párttitkárt. Örömte­li feladatról van szó: a XXX. vasutasnap alkalmából a vontatási főnökség dolgozói 484 ezer forint jutalmat kap­tak. s ezt kell szétosztani azok között, akik munká­jukkal legjobban kiérdemel­ték .. . A művezető ekkor még nem sejtette, hogy rá is nagy erkölcsi és anyagi elismerés vár. A KPM Kiváló Vasutas kitüntetésben, s az ezzel já­ró H> ezer forint pénzjuta­lomban részesítette, amelyet Szabó László pénteken, a Bu­dapesten tartott központi ün­nepségen vett át. Csorba Barnabás 34 000 forinttal szemben 1979- ben már 43 000 El-ot kaptak kézhez. De feltehetőleg az a leglényegesebb, hogy az esz­tendő végéig, öt év alatt újabb egy milliárd forintot költ ve. a fejlesztésre, tovább gépesítették a pályaépítést es a fenntartási munkálatokat. A törzshálózat vonalait ma már kizárólag géppel tartják karban, s így nehéz testi munkára csak kismértékben van szükség. Az öléves terv előírása ed­dig részarányosán teljesült. A tavalyi év végéig 1390 ki­lométer pályát újítottak föl, a kitérők közül pedig 2240 darabot cseréltek ki. s az idei számok is arra utalnak, hogy a célok megvalósulnak. Négy év alatt több mint 9.1 milliárd forintot fordítottak kitérő- és pályaépítésre, s több fővonalon végeztek- löi.vtat.tak nagy munkát. Így a budapest—hegyeshalmi vo­nalon. Budaörs és Tatabánya- felső között .(ötven kilomé­ternyi hosszon, a korábbinál előnyösebb nyomvonalon, az eddigieknél gyorsabban köz­lekedhetnek a vonatok), a Budapest—Szolnok—Záhony, a Szolnok—Biharkereszles, a Budapest—Miskolc és a Sze­rencs—Nyíregyháza közötti vonalon. E felújítások egy része a hatodik ötéves terv időszakában is folytatódik (például Hegyeshalom felé). Bár a terv, mint említet­tük. forintkeretet nem sza­bott meg, a gazdaságosság szempontjait nem hagyták E vekig tartó lendületes fejlődés után kisebb- nagyobb megtorpanás jellemzi az újitómozgalmat — állapították meg a Minisz­tertanács csütörtöki ülésén. Igaz, ugyan, hogy ma már kétszázezres az újítók tábora — a hetvenes évek elején még százezren sem voltak — ám az utóbbi két évben meg­csappant az újitókedv. 1977- ben még 132 000 javaslat ér­kezett az újítási irodákba, ta­valy viszont már 5000-rel ke­vesebb; s a hasznosított újí­tások száma is 2000-rel csök­kent. Különösen az ipari ágazatokban szembeszökő a visszaesés. Akad olyan gép­ipari nagyvállalat, ahol egyetlen év alatt 30 százalék­kal csökkent a benyújtott ja­vaslatok száma. Az átmeneti visszaesés a vállalati érdekeltség és az újítómozgalom ellentmondá­sos kapcsolatából fakad. A vállalatok ugyan hosszú lá- von érdekeltek az újítások hasznosításában, ám rövid távon legalább ennyire nem érdekeltek azok anyagi elis­merésében. Az újítási dijak kifizetése ugyanis, a bér-, il- lelve részesedési alapból tör­ténik. A hasznos ötletek, ja­vaslatok pénzbeni elismerése gyakorlatilag a vállalati kol­lektíva bér- és jövedelemfor­rásait szűkíti. Anyagi elisme­rés híján viszont — érthető­en — lanyhul az újítási kedv is. Pedig a vállalatok tisztá­ban vannak azzal hogy- fej­lődésük egyik lényeges belső tartaléka éppen az újítómoz­galom. Az erőforrások szűkös vol­tának tulajdonítható az is, hogy a vállalatoknál számos esetben indokolatlanul mel­lőzik az újítások bevezetésé­vel kapcsolatos gazdasági számításokat. Teljed az a gyakorlat, hogy inkább esz­mei díjjal jutalmazzák az újítókat. A gazdasági számí­tások nélkül díjazott javas­latok arányára jellemző, hogy tavaly szá/ újítás közül már ügyeimen kívül. A pályát oly módon újítottak tel. hogy az 1700 kilométernyi vágány- hálózatnak csupán kétharma­dához használlak új anyagot, egy h armad ának si n a n y a gá t pedig a fővonalról helyezték át a mellékvonalakra. Olt. a kisebb forgalomnak még év­tizedekig megfelelhetnek. A rekonstrukció hatására a ten­gelynyomás 11—17 tonnáról 21 tonnára emelkedik, s a 21 tonnás tengelynyomású vo­nalak részaránya 56 száza­lékról 61.5 százalékra emel­kedik. (Hetvenhét iparvágá­nyon. hozzávetőleg 70 kilo­méter hosszon is kicserélték a felépítményt.) A forgalom mér eddig biztonságosabbá, gyorsabbá vált — ám igazi előrelépéssel a nyolcvanas évek derekán számolhatunk. A felújított pályákon órán­ként 140 km-es sebességgel is közlekedhetnek a vonatok, s elképzelhető, hogy — kül­földi példára —- Budapest es a kiemelt megyeközpontok között „intercity” vonatpárok indulnak, amelyek megállás nélkül, a mainál lényegesen hamarabb érnek célba. A ..hogyan tovább ?”-ot véglegesen még nem fogal­mazták meg. a hatodik öt­éves terv számai egyelői'« nem ismeretesek. De ha 1981 és 1985 között mód lenne két­ezer kilométer hosszú pálya rekonstrukciójára, a MÁV utolérhetné önmagát, s hely­reállttá a korábban felbillent egyensúly. 74-nek az aktájára írták, hogy „eszmeileg díjazott”. Ezzel voltaképpen kényelmességre, az újításokkal kapcsolatos fe­lelősség elhárítására, es per­sze pénzbeni megtakarításra törekednek a vállalatok. Az újítások hasznosításával összefüggő és ráadásul nép­gazdasági vetületű gond az újítások vállalatok közötti áramlása. Jóllehet, az utóbbi három év alatt négyszáz újí­tás helyett már több mint 790 hasznosítható ötletet: adtak át a vállalatok más gyárak­nak. a megvalósított javas­latoknak még mindig csak egy százaléka kerül gyárka­pun kívülre. Ez megintesak a vállalati érdekeltség hiá­nyára vezethető vissza. A jelenlegi tapasztalatok azonban még nem elegendő­ek ahhoz, hogy az újitómoz- galom rendszerét megváltoz­tassák. Most arra van szük­ség, hogy pontos kép rajzo­lódjon ki az év elején ha­tályba lépett új szabályozó- rendszer tényleges hatásáról. A nagy kérdés nemcsak az, hogy miképpen, de az is, hogy milyen mértékben hatnak az új szabályozók az újítások iránti vállalati igényre, é.s a dolgozók újítókedvére. Ezért a Minisztertanács állásfogla­lásának értelmében már a közeljövőben sor keiül a sza­bályozórendszer tényleges hatásának feltérképezésére. E vizsgálat eredményeinek is­meretében kerülhet majd sor az újításokkal kapcsolatos szabályozás korszerűsítésére. Az újítók gondjainak, elkép­zeléseinek további megisme­rését szolgálhatja az újítók és feltalálók V. országos ta­nácskozása is. amelyet 1981,’ második felében hívnak összet Kevesebb az újítás Minisztertanácsi állásfoglalás az újítási érdekeltség vizsgálatára

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents