Észak-Magyarország, 1980. július (36. évfolyam, 152-178. szám)

1980-07-06 / 157. szám

eSZAK-MAGYARORSZAG 4 1980. július 6., vasárnap Honfoglalás közben Uj otthonában a Herman Ottó Múzeum Az oszlopsoros bejárat fö­lött még nincsenek ott a ha­talmas íémbetűk, amelyek majd azt hirdetik, hogy mú­zeum van az épületben, de bent már serényen ren­dezkednek a Herman Ottó Múzeum dolgozói. Miskolcon, a Felszabadítók útján, a ko­rábbi megyei pártbizottsági épületben található rövid ideje a Borsod megyei Mú­zeumi Igazgatóság, illetve a Herman Ottó Múzeum min­den tudományos osztálya. A Szabadság tér 3. szám alatti épületben már csak egy kis töredék található, a költöz­ködés 70—75 százalékban már megtörtént, csak a ré­gészeti gyűjteményi anyag és a történeti gyűjteményi anyag egy része van még a Szabadság téren, meg néhány kisebb munkahely működik még ott. Az épület „belaká- sa”, a berendezkedés még el­tart néhány hónapig, de ok­tóberben, a múzeumi hónap­ban már itt szeretnék várni a közönséget. A falakon még nincsenek képek, még a friss építkezés szaga érződik sokfelé, de már így is érdemes körüljárni az épületben, megnézni honfog­lalás közben a múzeumot. A kétemeletes, tehát az alagsorral együtt négyszin­tes épületből a nagyközönség számára az első emeleti ki­állítóhelyiség, kutatók szá­mára a második emeleti könyvtár a különösebben ér­dekes, és minden bizonnyal igen sokakat vonz majd a második emeleti, mintegy nyolcvan személyes, hangstú­dióval, vetítőkamrával ellá­tott előadóterem. Először ezekbe, a közön­ség számára szolgáló helyi­ségekbe kalauzol dr. Szabad­falvi József igazgató. Az el­ső emeleti előtérben lesz majd a recepció, a közönség fogadása, ahol műtárgy- és kiadványárusítást. is szeret­nének szervezni. Innen nyí­lik a nagyméretű kiállítóte- rem, amelyet úgy alakítottak ki, hogy az egykori nagy ta­nácstermet és az emelet egyik szárnyán levő munkaszobákat egybevágták. Ide költözik a Herman Ottó Múzeum Kép­tára. Dr. Végvári Lajos mű­vészettörténész, egyetemi ta­nár, a múzeum képzőművé­szeti osztályának vezetője már hozzákezdett az állandó kiállítás rendezéséhez. A ha­talmas teremben már kije­lölték a paravánok helyét, már nagyjából végleges he­lyük közelében sorakoznak az értékes festmények. Két és fél évszázad magyar festé­szetét reprezentálja majd az itt látható állandó kiállítás, s annak anyaga a múzeum régi képzőművészeti gyűjte­ményéből és a Felró-gyűjte­mény iegériekeseob darabjai­ból adódik. Faiját ritkitóun értékes múzeumi gyűjteményt láthat itt az érdeklődő, amely igen méltóan reprezentálja a magyar festészetet. Ennek a kiállításnak az eirendezese, a különböző tartók beépítése, a műtárgyak pontos einelyezé- se itlignanem több' hónapos munkát jelent Végvári pro­fesszornak. A második eme­leti előadótermen kívül a kö­zönségét is várja majd ugyanezen az emeleten a mar említett könyvtár, öt­venezer kötettel. A Dexion— Sai-gó-rendszerű polcok köny- nyen kezelnelök, jól áttekint­hető tárolási lehetőséget biz­tosítanak a nagyméretű könyvtárban, a hozzá tartozó feldolgozó munkaszoba es könyvtári raktár pedig igen jó munkakörülményeket biz­tosít az itt dolgozóknak. Természetesen figyelmet érdemelnek azok a helyisé­gek is, amelyek nem a nagy- közönség kiszolgálását céloz­zák. Az első emeleten mind­azok a helyiségek, amelyeket nem építettek egybe a kiál­lítási térrel, az igazgatás és a tudományos munka rendel­kezésére állnak. Itt helyezték el az igazgatási irodákat, az adminisztráicót, a közműve­lődési munkaszobákat, a fo­tólaboratóriumokat, sőt a melléklépcsőház átalakításá­val hangulatos kis tárgyaló- termet is sikerült kialakíta­ni. Érdemes megjegyezni, hogy a szobák berendezése igen jól egyesíti 'korunkat és a múltat. A legkorszerűbb irodabútorok, irattárolók, író­asztalok, egyebek mellett, mintegy azoic ellenpontjaként, múlt századi, vagy század- fordulóról való bútorok, szek­rények, ülőgarnitúrák, asz­talok kontrasztja ad sajátos hangulatot, amely az intéz­mény jellegéhez igen jól il­lik. A második emeleten a könyvtáron és az előadóter­men kívül a régészeti osztály munkaszobái és a műszeré- . szék találhatók az egyik szárnyon, a történeti osztály munkaszobái és dokumentá­ciós helyiségei, a képzőművé­szeti osztály, valamint a nép­rajzi osztály munkaszobái és dokumentációs helyiségei, meg a néprajzi dokumentáció és a numizmatikai gyűjtemény kapott helyet. A földszinten az egyik szárnyon a képző­művészeti. a kerámiai, a ía- és a fém restaurációs labo­ratóriumok, a képzőművé­szeti gyűjteményi raktár, a természettudományi munka­szoba és a gyűjteményi rak- tái’ak, a másik szárnyon a néprajzi és történeti gyűjte­ményi raktárak, a textil-, a kerámia,- az üveg- és a bú- torraktárak kaptak helyet. Az alagsorban a régészeti, a néprajzi és történeti gyűjte­ményi raktár anyaga ta­lálható. a másik szárnyon a kazánház, a dekorációs rak­tár és a karbantartó műhe­lyek. Az új otthon, a teremőrö­ket nem számítva, mintegy hatvan-hatvanöt tudományos, gyűjteménykezelö, gazdasági, technikai és adminisztratív dolgozónak biztosít korsze­rű munkahelyet. Az új elhe­lyezés lehetővé teszi a mun­ka bizonyos fokú átszervezé­sét, az egyes tudományos .te­rületeken az osztályvezetői hatáskör és felelősség növelé­sét. Az új múzeumépület „mun­kába lépésével” a miskolci múzeumi elhelyezés a követ­kezőképpen változik: a Pap­szer utcai műemléki épület emeletén továbbra is látogat­ható Az ember és a munka című állandó kiállítás, a föld­szinti termekben, ahol most a Pannónia művészete című bemutató látható, továbbra is időszaki kiállítások lesznek. Az átköltözéssel a különböző rendeltetések alól felszaba­dult mintegy nyolcszáz négy­zetméternyi területen a jövő évben három kiállítást sze­retnének nyitni: természet- tudományit, időszakos képző­művészetil, a pincerészben pedig kőtárat, kerámia- és üvegtárlatot. A Képtárnak a Kossuth utcából való átköl­tözésével az épület borsod— miskolci múzeumként műkö­dik tovább. Ez lesz a mú­zeum történeti kiállítóhelye. Ősszel itt mutatják be az országos néprajzi restauráci­ós kiállítást, amely lényegé­ben vándorkiállítás, majd ezt követően állandó jelleggel itt nyílik meg a politikai moz­galmi történeti kiállítás. Ez elfoglalja majd a két emeleti és a földszinti nagytermet. A honfoglalással, mint je­leztük, a múzeum szerkezete is némileg módosul. A kö­zönség mindenképpen több betekintést nyerhet a múze­umi munkába, ezzel növek­szik annak közművelődési ha­tékonysága. A belső elren- dezkedésen kívül gondjuk most még a környezet el­rendezése, és igen szükséges lenne, hogy az épület előtti térség kis parkját továbbra is az előzőkhöz hasonló gond­dal kezelje a város. Hihető­leg hamarosan felkerülnek az oszlopsor fölé a „cégér” fémbetűi, s a környezet is méltó kell, hogy legyen az épület belsejéhez és az ott folyó munkához. Benedek Miklós Kazincbarcika, július 6-a,' vasárnap. Ma délután ismét ünnepélyes pillanatoknak le­hetnek tanúi a színjátszó fesztivál résztvevői: az Eg* réssy Béni Művelődési Köz­pont előtti téren levonják a zászlókat, s ezzel pont kerül az ötödik ifj. Horváth Ist­ván országos színjátszó fesz­tivál eseményeinek végére. Addig persze még a mai napon is lesz látni- és hai- Janivaló. Délelőtt 9 órakor lép színpadra az utolsó ver­senyprogram bemutatójaként a Kazincbarcikai Egészség- ügyi és Óvónőképző Szak- középiskola diákszínpada és bemutatkozik a házigazdák másik színjátszó együttese, á Theátrum Színpad is. Rög­tön ezután megtartják a fesztivál utolsó szakmai ta­nácskozását, majd rövid ebédszünet, s ezt követően újra az Egressy Béni Mű­velődési Központ színházter­me várja a résztvevőket: dél­után három órakor kerül sor a fesztivál értékelésére és zárására, a díjak és az em­léklapok átadására. Aztán kezdődhet a csomagolás, az együttesek hazaindulnak az étnapos találkozóról. Milyen volt ez az öt nap? Mit hozott, adott a színját­szóknak és a nézőknek, az érdeklődő szakembereknek. Minderre most, amikor e tu­dósítást diktálom innen Ka­zincbarcikáról, korai és ne­héz lenne még szólni. Hi­szen még előtte vagyuk a késő esti és éjszakai bemu­tatóknak. még nem rajzolód­tak ki igazán az; erővona­lak. Hogy mégis mit „kínál­tak”, milyen törekvések köz­vetíteni akarásával jöttek ide legjobbnak ítélt együttese­ink, azt hadd körvonalazzuk néhány mondattal. Olyan mondatokkal, amelyeket ők mondanak magukról előadá­sukon, az úey nevezett mű­sorlapokon. tme: „a regény lélektani realizmusa arra késztette a színpadot: : á tő­le megszokottnál realistább, .színházibb’ formában szólal­tassa meg a különös han­gulatú és különös szépségű regényt”. (Tatabányai Bá­nyász Színpad.) Vagy: „Ha el akarunk érni egy célt, ak­kor eűoek érdekében minden szóba jöhető rendel kezesünk- re álló eszközt felhasználunk. Ezen az elven alapszik a Nyílt Színház is. Minden esz. közt felhasznál annak érde­kében, hogy minél intenzí­vebb művészeti hatást gya­koroljon a nézőkre.” (Buda­pesti Nyílt Színház.) Végül: .......műfaj feltámasztására v állalkozott 50 esztendő múl­tán a debreceni együttes. Szándékaik szerint: igazolni a mozgásmüvészet létjogo­sultságát és a munkás avant- garde lehetségességét”. (Deb­receni UNIÓ Munkás Szín­pad.) Szándék és megvalósítha­tóság azonban nem minden esetben találkozott ezen a ka­zincbarcikai fesztiválon. Gya­korta szóltak, szólhattak ar­ról a szakmai bíráló bizott­ság tagjai .a délutánonkénti Mátyás Ferenc grafikája a map könyvek iránt Varsóban befejeződött a 25. nemzetközi könyvvásár, ahol 27 országból 1500 kiadó mu­tatott be 140 ezer könyvel. Az üzletekben a műszaki és orvostudományi irodalom, a szépirodalom és a zenei iro­dalom kapott helyet. Har­minchat kiadó képviselőjé­nek, akik az első vásár óta mindegyiken részt vesznek, emlékérmet adtak át. A ki­tüntetettek- között ott voltak a magyarok is; ezüstérmet kaptak. Az idén Magyarországot 18 kiadó képviselte, közöttük az Akadémiai Kiadó, a Corvina, az Európa, a Gondolat, a Mó­ra Ferenc Kiadó. Összesen 000 magyar könyvet és har­minc magyar lemezt mutat­tak be. Naponta több száz látogató érdeklődött e köny­vek' iránt. A magyar kiadók több mint 500 rendelést vettek fel. A legnagyobb érdeklődés a tudományos és a művésze­ti kiadványok iránt mutat­kozott. A magyar kiadók képviselői több mint 70 kül­földi kiadó képviselőjével folytattak ' tárgyalást és kö­töttek üzletet. A buszok reggel indulnak... Napköziből napközibe Reggelente megint látjuk a csapatba verődő gyerekeket. Szatyor a kezükben, többnyi­re melegítővel, esernyővel felszerelkezve várnak. Néha csendben, néha egy kicsit zsi- valyogva. A napközi táboro- sok arról ismerhetők fel, hogy legalább egy felnőttet látni a gyereksereg között. A pedagógus kísérők fél nyolc­tól adnak ügyeletet a kije­lölt várakozóhelyen, többnyi­re valamelyik útvonalba eső iskola közelében. A buszok reggel nyolckor indulnak értük. Megér egy mondatot a Miskolci Közle­kedési Vállalat dicsérete! Hosszú-hosszú évek alatt csak nagy-nagy ritkán fordult elő, hogy nem érkeztek meg idő­ben a városi kék buszok. Kü­lönjáratok ezek az oda-visz- szaszállító alkalmatosságok csakúgy, mint azok, amelyek kilenc órára (hacsak nem mondja le a napközis tábor vezetője egy telefonnal a rossz idő miatt) beállnak az Avas-déli 42-es számú isko­előtt • vitákon. Sokszor tűnhetett úgy, hogy túlságosan is ma­gas mércével mérik az ama­tőr együttesek munkáját, nem véletlen, hogy éppen a bí­ráló bizottság egyik tagja vállalta annak kimondását: „Túlzás lenne az, hogy egy amatőr együttes produkció­ján verjük el a port a ma­gyar színházi élet minden hibájáért, gyengeségéért.” A tapasztalatok összegzése, feldolgozása és a további munkában való felhasználásé nem ér véget a ma délutáni csomagolással, bárcikai bú­csúval. Mindenesetre itt. a fesztivál helyszínén nagy ér­deklődés és kellő nyitottság várja a még hátralevő ese­ményeket, nemkülönben a ma délutáni összegző szak­mai értékelést. (t. n. j.) la elé, hogy Tapolcára vi­gyék a napköziseket... Az iskolaudvar! Erről bi­zony meglehetősen megütköz­ve kérdeztem dr. Környei Lászlót, a Miskolc városi Ta­nács iskolai csoportvezetőjét. A csanyiki parkból idén el­maradnak a napközis tábor gyerekei... Átköltöztek a Ki­liánodén Általános Iskolába. Mert igaz, Perecesen és Ta­polcán is iskola ad tetőt a napközis gyerekek fölé ebéd­időben és rossz időben, de ott a természetes környezet, a hegyoldal, a strand, a park, ami nincs a lakótelepeken. A csoportvezető és később Me­rényi Józseíné városi nap­közis felügyelő is sietett megnyugtatni: az iskolák csak székhelyek, s onnan ki­rajzanak a gyerekek. Kirán­dulásra, strandra. A Csanyi- kot pedig „le kellett írniuk”: túl sok arrafelé a csellengő ember, kinek jobb szórako­zása nincs, mint molesztálni a gyerekeket. Lovas Sándorné, a négy miskolci napközis tábor füg­getlenített vezetője („Febru­árban többek között a napkö­zis ellátást és a nyári tábo­roztatást is vizsgálta a váro­si tanács végrehajtó bizott­sága, s határozatot hozott a tárgyi feltételek fokozatos bő­vítésére, s ennek egyik ered­ménye, hogy van függetlení­tett táborvezelö, s rövidesen kész a perecési sportpálya” — mondta dr. Környei Lász­ló.) az első két hét program­jai! mutatja. Nem kis öröm­mel, hiszen az idén megint csali változatosabb elfoglalt­ságot tudnak nyújtani a gye­rekeknek. Évről évre gazda­godik a „kínálat”, de az idén igazán nincs ok panaszra! .Igaz, ebben a Miskolc váro­si Művelődési Központ is so­kat tesz: nemcsak különbö­ző játékos foglalkozásokhoz, biztosít szakembereket, két­hetente valamennyi táborból vendégül lát ja egyszer a gye­rekeket a Tokaj vendéglátó­házban: filmvetítés, gyer­mek foglalkozta tás. szórakoz­tató rendezvények várják az apróságokat. Az apróságokat — mond­juk teljes joggal —, mert a nyári napközibe mindenek­előtt az alsósokat íratják be a szülők. Elsősorban azért, hogy ne csellengjenek fel­ügyelet nélkül. Idén valami­vel kevesebben vannak, mint tavaly. Ez tulajdonképpen jó is lenne, ha nyaralni men­nének a nagyihoz, többen mennének üdülőkbe! De mintha megszaporodtak vol­na a lakótelepi játszótereken a kulcsos gyerekek! Akikért nem fizetnek be... talán mert sokallják június elején, egyszerre kifizetni a két és fél hónapot... Azok között viszont, aki­kért fizettek, sok a minden­nap visszatérő... A gyere­kek több mint felénél vala­mennyi napra a „jönni fog” jelét írták rá a létszámkar­tonra. Ez pedig nagy fele­lősség __ M ozi, bábelőadás (már ven­dégeskedett a perecesieknél az Állami Bábszínház, pedig igencsak az elején vagyunk még a tábori nyárnak!), tánctanulás és bábkészítés, papírhajtogatás és daltanu­lás — mindenből jut majd mindenüvé. Főleg pedig sok­sok mozgás. Kint, szabad le­vegőn. Gyorsan megegyeztünk egy­más között: ez a napközi tar­talmilag más, mint a tan­évi ... Nemcsak a tanórák elmaradása miatt... Szaba­dabbak — de nem szabado­sabbak — lehetnek a gyere­kek. még ha természetes is, , hogy alkalmazkodniuk kell' egymáshoz. Ezt kívánja a közösségi lét. A felügyelet,-s a naponta háromszori étkezés mellé („megegyeztünk, hogy érkezés után kapnak reggelit, mert túlnyomó többségük nem eszik otthon, indulás -' előtt, s délután is adunk uzsonnát, mert a családok­ban általában 7 óra körül van a vacsora” — mondta Lovasné) változatos, színes vakációt is kínálnak. Amibe persze ,azérl beleférhet (eh­hez tippel mi is hozájárul- tunk) a legtöbb iskolában használatos Vakáció című fü- zetecske feldolgozása is ... Reggelente megint indul­nak a buszok... A gyerek­sereg láttán néhányan saj­nálkoznak: városi gyereksors, mondják .. Alighanem dél­után nem járnak a gyüleke­zőhely környékén. Mert min­den tervnél, kimutatásnál többet mond. ha sikerül-ki­hallgatni az élménybeszámo­lókat. A gyerekek jói érzik magukat. Márpedig ők a leg­nagyobb s legilletékesebb kri­tikusok. Csittorás Annamária

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents