Észak-Magyarország, 1980. július (36. évfolyam, 152-178. szám)
1980-07-06 / 157. szám
1980. július 6., vasárnap ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 7 Ágya fölött, a falon egy fénykép. Tizennégy éves gyerekek, a legutolsó osztály. Ujjúval végigsimogatja a fényképarcokat, a jó néhány évvel ezelőtti gyerektekintetek újraélednek... Orvosokat, szakmunkásokat, mérnököket nevelt fel. Negyven évet tanított. Kilencszázhuszonegy. alföldi falu. Mezítlábas, barnára sült, sovány gyerekek ültek a padban, amikor a tanító belépett a terembe. A névsorolvasásnál derült ki, a fél iskola hiányzik. Megkeressük a többieket — szólt, és sorbaállította a gyerekeket. Azon a napon néhány lurkót meg is találtak. Kit az istállóban, ahogy almot villázott. kit a kiskonyhában, krumplipu- colás közben. Egy hatéves legényke vizet hozott a kútról, amikor ráakadtak, a másik a kecskét őrizte és fűszálakat sodort. A többi napokon elmentek a tanyákra. Meleg őszelő volt, a gyümölcsszedés ideje. Kellett az elemista korú gyerek munkája is. Esténként aztán a tanító újrajárta a portákat. Az asz- szonyok hallgattak, az emberek vakargatták a fülük tövét. Mire az első hűvös szelek végigsöpörtek a rónán, együtt volt az elemi iskola. Délelőtt kisétál a kertbe, elücsörög a fa alatt. Sorba veszi az emlékeket. A régiekre jobban emlékszik, mint a tegnapelőtt történtekre. Emlékszik arra, amikor 96 fillér volt egy napszám. Annyiba került egy kiló zsír, annyiba került egy liter homoki fehér. Éjszakákon át törte a fejét. fiatal tanítóként, mi legyen a Pista gyerekkel. Jófejű, értelmes, vág az esze, mint a beretva. Az apjának annyija se volt, hogy kifizesse az adót. Kétezer holdas birtok volt a faluban, öt-hat gyerekes zsellércsaládok dolgoztak rajta. Röghöz kötötte őket a munka, húzta őket a szegénység. A tanítói fizetéséből mindig félretett valamit. Aztán addig nyüstölte a Pista gyerek szüleit, míg kötélnek álltak, elengedték a fiút a városi iskolába. Az kamaszként is visszajárt hozzá, elbeszélte a dolgait. Ö pedig örömet érzett. Üt- nak indította a gyereket. Esténként olvasgat, vagy a leveleit rendezgeti. Ö az egyik legrégebbi lakó itt az otthonban, tizenöt éve is van már. hogy bekerült. Amikor meghalt a felesége, nem maradt más választása. Tizenöt év alatt sok levél összegyűlik, de azérí mindegyiket betéve tudja. , Dátum szerint a meghívókat az osztálytalálkozókra; számolgatja, melyik tanítványának hány éves már a gyereke. Emlékszik azokra az időkre, amikor tojásban, zsírban kapta a fizetését Akkoriban mindenik tanítványa két-három hasáb fát hozott az iskolába, azzal fűtötték a vaskályhát. Fejőszéken ültek a gyerekek, az ölükben írtak. Sok-sok évvel később, amikor már nyugdíjasként az utolsó évét tanította, az iskola akkor kapta az első gépi katedrát. Olykor kimegy a városba. Lassú léptű, módszeres séta ez. Megfigyeli a buszról leszálló embereket méregeti, mennyit nőtt a kerítés melletti cserje, elgondolja, hová siethetnek a járókelők, milyen napot hagytak maguk mögött, ki várja őket otthon. És néha megtörténik, hogy találkozik egy volt tanítványával. A kezébe simuló tenyér melegét olyankor napokig érzi. ■& Gonosz mostohák a valóságban is vannak. Ezernyolcszázkilencvennyolcban a kislány hároméves volt amikor az édesanyja halála után az apja újra megnősült. Mozdonyvezető volt, sokat távol az otthontól, mit sem tudhatott arról, mit szenved a gyereke, akit ütött-vágott a mostohája. A lány úgy nőtt fel, hogy szavát se lehetett hallani. Mosogatott. takarított pesztrálta a kisebbeket, az édesgyerekeket: a ház cselédje volt. Húszéves korában, micsoda bátorság kellett ahhoz — 1915-öt írtak! —, hogy elhatározza, elmegy a háztól. A nevelőintézetből. amikor kitört az első világháború, mindenki hazament. És ő hová mehetett? Haza nem. Nevelő- női oklevéllel a zsebében, egyes-egyedül a világban, nekivágott az országnak. A pályaudvaron arra a vonatra szállt fel. amelyik a leghamarabb indult. Vagy kétszáz kilométerre kötött ki, egy dunántúli városkában. Egy földbirtokos családjában három gyerek nevelője lett, majd mikor felnőttek. tovább vándorolt. Ma a küszöbét nem tudja átlépni. Két botjával járkál szobájában, erőnek erejével tartja magát, nem szabad ágynak esni. Az ablakból a szürke udvarra látni. Néha galambok gyűlnek ide, ha erős léptekkel jön a szomszéd, szétrebbennek. Legutoljára az északi nagyvárosba került, egy családhoz. Az asszonyka ajánlotta neki a miskolci fiatalembert, egy úri • fodrászt. Eljött hozzájuk, meglátta és megkérte. G mit tehetett egyebet — előbb- utóbb ezek a gyerekek is megnőnek, innen is menni kell —, igent mondott. Az eljegyzés után, egy borongás reggelen az utcán elment a saját vőlegénye mellett. Nem ismerte meg. Nem ismerte meg soha a szerelmet sem. Hogy férjhezment, nem taníthatott, ura üzletében manikűrösként kellett dolgoznia. A hajnali nyitásra kitakarította az üzlet- helyiséget, fellocsolta az udvart, utána fogadta a vendégeket, csevegett, hogy ne unatkozzanak a hölgyek. Ma alig van kinek mesélnie. Mindenki siet, szalad a dolga, a saját élete után. Nyolcvan hat évesen se szereti, ha valaki csak kicsit is érezteti vele. segítségre szorul ő már. Reggel üagv.el-bajjal felöltözik. amióta az ura meghalt. mindig feketébe. Ha egy forint hatvan fillérbe is kerül a kenyér, amit hoztak neki. azt is pontosan kifizeti. A háború alatt alig volt mit enniük. Két gyerek, hovatovább felnőttek már, meg az ura. ö soha nem volt ötven kilónál több. az ebédrészét majd mindig szétosztotta. Az ostrom alatt úgy ment két vödörrel a vízért, hogy a. golyók süvítettek mellette. Egyszer egy egész zacskó kockacukrot szerzett. Csak mikor hazaért, akkor látta, teljesen át van itatva kölnivel. Egyedül ő evett belőle. Azóta a szappan szagát is csak nehezen bírja. Negyvenkilenc évet élt az urával. Azt mondja ma is, negyvenkilenc szép évet A fiát két éve nem látta, de nincs nap, hogy ne emlegetné. Az. öregembernek, aki fát, szenet hoz neki kis talicskán, a kisgyereknek, aki bekopogtat cukorkáért, süteményért, a postásnak, aki húszadikán a nyugdíjat hozza. Íveséinek, elhallgatnak, hallgatnak. Hallgatjuk. Hallgatunk. Karnyújtásnyira élnek tőlünk. Csak a kezünket kellene kinyújtani értük, és nem lennének egyedül. Mikes Mária mikor itt laktam, ebben a házban. Itt gyerekesked- tem. Ha megengedné, hogy a fiamnak megmutassam ... csak percekről volna szó... Az öregasszony bizalmatlanul közelebb jön, kötényéből kulcscsomót keres elő. Megtörölgeti a kezét, biztosan főzött '— Látod — mutatja a fiának —, ott hátul, ahol az udvar kiszélesedik, ott laktak Somodiék, a legjobb baratomék. — Ki kellett üríteni, életveszélyes az a rész *— mondja a néni. Permetezett szőlőlugas alá érnek, a tartórudakat valamelyik környékbeli .. gyár kiselejtezett hulladék- vasából hegesztgették össze. A fáskamrák előtt egy jó tízéves Wartburg áll. — Az meg kié? — Az unokámé. A fene ette volna el a kocsit. Minden pénzét meg idejét abba ölte, mégis többet állt, mint ment. Aztán meg miatta karambolozott is. És itt állok egyedül, mint az ujjam. Az ö idejükben az utcában Horvátéknak volt egy biciklijük, mindenki irigyelte őket. Nagy néha Hor- vát Imi elcsórta otthonról, s mindenki mehetett vele egy kört. De apja rájött, kegyetlenül elverte a fiát, s a bicikli hetekre eltűnt a szemük elöl. — Messze tetszik most lakni? — kérdezi a néni, aki annyi idős lehet, mint anyja, ha élne. Szégyen önti el: az a tetszikezés a jól szabott ruhájának, az ide- genségének szól. — Nem olyan messze — és mentegetőzne, de rájön, nem azt kérdezték, miért nem jött el eddig. — És az unokájával mi van ? — Jöjjenek már beljebb — mondja a néni, mert a tyúkok rögtön kúrálni kezdenek, amikor meghallják a hangját. — Nem akarjuk feltartani — mondja, de a fia megszólal: — Menjünk már be, apa. A konyhába néhány lépcső vezet fel. A szobában az ágy fölött szentkép, az ágyterítő itt-ott kifoltozva. — Még fél éve van hátra a börtönből — mondja a néni, és kötényével letöröl egy széket, utána meg a szemét simítja végig— Tessék már helyet foglalni. Leülnek. A néni folytatja: — Tetszik tudni, az unokám árva, én neveltem lel tizenegy éves korától. A lányom elvált, két év múlva meg meghalt, rákban. Egy hónap alatt vitte el. Az unokám itt maradt. Már dolgozott, jól keresett, amikor történt az a karambol. És úgy szólt a végzés, hogy ő volt a hibás. És nekem már sok ez a húz körüli munka is. A múltkor vizet húztam a kútból, és majdnem beleestem. Hát megvan a kút? Ezek szerint a vizet nem vezették be, s már nem is fogják, mert az ilyen beépítés, re ítélt környéken felesleges. — Majd én húzok vizet — mondja a fia. — Ugyan, hiszen nem is láttál még kutat — intené le, de a fiú addigra már kint is van. A szobában fénytelen, ko_ pott bútorok, a tükör előtt olcsó emléktárgyak, fényképek; egy fiatal lány, dauerolt hajjal, kácéran mosolyog bele a gépbe, aztán egy kisgyerek fotói: rutinbeállítások mackóval, játékokkal, hintalóra ültetve. Vajon az ö fia hova viszi majd vissza a sajátját, az ő unokáját? Lehet-e visszajárni egy zöldövezeti villába? S lehet-e mutogatni nagyszülőket, akiknek nincs göbös ujjuk? Ha egyáltalán élnek még akkor. Fiú báránnyal Somogyi Árpád szobra Gyógyító barlangok Idén májusban ismét benépesült a jósvafői „föld alatti szanatórium”, a Béke-barlang. Szeptember végéig 250—300 bányászt fogadnak a klímaterápiás gyógyhellyé nyilvánított barlangban, hogy enyhítsék légzőszervi, asztmatikus panaszaikat. Immár sokéves tapasztalat tanúsítja, hogy különleges klímája jó hatással van a betegekre, sokuknál teljesen megszűnik, vagy jelentősen mérséklődik a gyógyszerszedés, másoknál tartósan csökkennek az asztmatikus beteség jellemző tünetei a köhögés és a légszomj. Hazánkban 1952-ben figyeltek fel a jósvafői Béke-barlang gyógyhatásúra. Kutatói 10—20, olykor még több órát töltöttek a mellig érő vízben gázolva, a 10 Celsius-fokos lég- és 9 Celsius-fokos vízhőmérsékletű barlangban, de soha egyikük sem panaszkodott meghűlésre. Sőt — hosz- szabb ott-tartózkodás után — azok is panaszmentesen tértek vissza a külszínre a mélybe leszállt kutatók közül. akik korábban köhögtek, tüsszögtek. E tapasztalatok alapján rendezett be kísérleti szanatóriumot az ózdi kórház a barlangbejárat mellett épült kutatóházban, ahol rendszeres orvosi ellenőrzés mellett figyelték a barlangi levegő gyógyhatásút. A kedvező eredmények alapján az Egészségügyi Minisztérium 1969-ben nyilvánította gyóevbarlgns- gá a természetnek ezt' az ajándékát. A Nehézipari Minisztérium és a Bányaipari Dolgozók Szakszervezete pedig Jósvafő felől tárót hajtatott a barlangba, így mindössze 150 méteres sétával elérhetővé vált a bányászok részére berendezett föld alatti szanatórium. A debreceni Klinikai Gyógyszerkutató Intézet munkatársai vizsgálódásaik során több mint 70 antibiotikumot termelő penészes sugárgombafajt találtak a barlang levegőiében. Ez a lázas, influenzás eredetű megbetegedések gyógyulására ts magyarázatot ad. Az egyéb légzőszerv! megbetegedésekre — asztma, bronchitis, szamárköhögés — más tényezőknek kell hatást- gyakorolniuk, ezek ugyanis antibiotikumokkal nem befolyásolhatók. A vizsgálatok a barlang sajátos mikroklimatikus viszonyaiban találták meg a gyógyhatás magyarázatát. A] légzőszerv) megbetegedésekre már maga az a tény Is kedvezően hat, hogy a barlang levegője gyakorlatilag teljesen por- és szeny. nyezésmentes. Megállapították azt is,’ hogy a 100 százalék körüli relatív páratartalmú levegő apró vizcseppecskéiben a sóion-koncentráció igen magas. Legnagyobb százalékban kalciumionokat találtak, esetenként a szabad légtérben találhatónak 100 —150-szeresét. A kalcium belélegezve kedvező biológiai hatást fejt ki. nyugtatóan hat a légzőszervekre. Ezt a hatást a barlangi levegőnek a kintinél tízszer nagyobb széndioxid-tartalma is elősegíti. Ez az egészségre még nem káros, de a légzési inger fokozásával nagyobb mennyiségű kalcium beléleezésére készteti a szervezetet. A barlangterápia helyes értékelése érdekében azt is meg kell legyezni, hogy a barlangi légzőkúra az asztmát és a bronhicitist nem gyógyítja meg teljesen. De az is eredmény, hogy — a betegség előrehaladottságától és az eeyéni adottságoktól függően — hosz- szabb-rövidebb időre tünetmentessé, vagy a tünetek enyhítésével könnyebben elviselhetővé teszi ezeket a bajokat. A jósvafői Béke-barlangban eddig már 8000 bányászt kezeltek. Hazánkban másutt is — így az abaligeti barlangban, a tapolcai Tavasbarlaneban. a miskolc-tapolcai Barlang- fürdőben stb. — végeztek, illetve véeeznek vizseúla- tokat. Remélhetően ezek eredményei is kedvezőek lesznek, s újabb barlangok állíthatók majd a gyógyítás szolgálatába. &. K.
