Észak-Magyarország, 1980. június (36. évfolyam, 127-151. szám)
1980-06-06 / 131. szám
ÉSZAK• MAGYARORSZÁG 4 1980, Június 6., peniek r Kuka é: A kultúra és az ideológia kapcsolata régi keletű kérdés a társadalomtudományokban es a politikai gyakorlatban. A polgári kultúrafelfogásokban az ideológiát úgy értékelik, mint ami végső fokon gátolja es behatárolja a kulturális fejlődést, mint ami an- ti pólusa a kultúrának. A polgári koncepciók leginkább azt róják fel a szocialista kultúrpolitikának, hogy a marxizmus ideológiájával megmerevítik a kulturális tevékenységet, megszüli teti k annak autonómiáját. Ernst Fischer írja egy helyütt, hogy ....... az ideológia igyeks zik a művészeteket a maga szolgálatába állítani, s elég gyakori eset. hogy a műalkotás éppen az ellenkezője, a valóság győzelme az ideológia felett’-. Vagyis ideológia és kultúra, ideológia és művészet a polgári felfogásokban egymást kizáró fogalmak, feloldhatatlan ellentmondások. A marxjsta társadalomtudományok az ideológia és a kultúra kapcsolatát jóval ár- nyaltabban elemzik. Marx ugyan nem azonosítja a kul- | túrát és ideológiát, még ke- : vés be a művészetet, s ideológiát, de a kettő között beiső kapcsolatot tételez tel. A kulturális, művészeti tevékenység, amely a mindenko- I ri társadalmi valóságot ra- I gadja meg es fejezi ki a ma- j ga eszközeivel, belső tartal- ! mával választ ad, vagy legalábbis igyekszik választ adni azokra a kérdésekre, amelyek a kor emberének sorsát érintik és ebben a válaszadásban a kultúra es a műveszet terméke ideológiai főnkciót is betolt, annak ellenére, hogy önmagában nem ideológiai képződmény. I Tehat a művész nem készen ■ talált, kimunkált ideológia ! alapján látja a valóságot, j hanem művészi tevékenységen keresztül, s ezzel akar- va-akaratlan ideológiai kérdéseket is érint. A dogmatikus kuttúrpotí- ! <£kai gyakorlat az 50-es évek elején leegyszerűsítette az ideológia és a kultúra, az ideológia és a művészet kap- l ceoiatát: a művészeti alkotásokat az ideológia illusztrációjává tette. Nem vette figyelembe a művészeti, valóság! eltáró alkotófolyamat sajátosságát, azt, hogy a mű- ' vész nem klisékből, előre megadott mintákból, pontosan körülhatárolt helyzetekből indul ki. A művészet produktumaiban az ideológi- . kum és politikum nem külsődleges- kényszerítő erő következtében van jelen, hanem a műveszeti alkolólo- lyamat eredményeképpen, a művészi elsajátítás produktumaként, a rhűalkotás sajátos szerkezeti elemeként. A művész nem a politikum és az ídeológikum szférájából közelít a valósághoz, s foglalja azt a műalkotás intenzív totalitásába, hanem a művészi elsajátítás eszközeivel a valóságból sajátítja el a reveláns társadalmi mondandókat, amelyek az adott történelmi pillanatot kifejező ideológiai és politikai ' funkciókká] bírnak.- A dog- ' matikus művészetpolitika nem vette tekintetbe a mű- i vészét belső, immanens, értéket létrehozó, valóságot elsajátító, ideológiai funkciót betöltő törvényszerűségeit. Ennek következtében a művészeti produktumok értékelésekor elsősorban a művé- / szí értékeken kívüli szempontok váltak uralkodóvá. Az ideológikumnak a művészeteken kívüli külsődleges- sége az értékelés külsődle- gessegét. is eredményezte. A művészet és ideológia kapcsolatának vizsgálatakor nem szabad figyelmen kívül hagyni a különböző művészeti ágak belső szerkezetéből fakadó sajátosságokat. Az egyes művészeti ágak, műfajok sajátos módon képesek hordozni az ideológiát,; és különböző módon és intenzitással közvetíteni azt a befogadóhoz. Az irodalmi műfajokban az ideológiai mozzanat közvetlenebbül képes kifeiezödni, mint a képzőművészeti és zenei műfajokban. Ezeket a törvény- ' szerűségeket — a leegyszerűsítéseket és a vulgarizálódásokat elkerülendő — feltétlenül figyelembe kell venni. Társadalmunk ideológiai szempontból nem tekinthető homogénnek. A marxista ideológia hegemóniája nem jelenti a marxizmustól eltérő irányzatok eltűnését. Ugyanakkor a két világrend- szer kulturális érintkezés- rendszerének bővülésével az ideológiai érintkezési felületek megnövekedtek. A marxista ideológia hegemóniája azt is jelenti, hogy minden egyes új szituációban újból és újból meg kell küzdenie saját eszmerendszerének igazáért. újabb és újabb érvekkel kell bizonyítani világképét. A kulturális és művészeti közéletben ez a mar- xistaelv-szerű kultúrkritika funkciójának növekedését jelenti. A kulturális nyitott^- ság, a tömegkommunikáció nemzeti határokon túlmutató fejlődésével együtt jár a szellemi, ideológiai-politikai befolyásolás lehetőségeinek kiszélesedése. Ezért olyan kultúrpolitika; gyakorlatot valósítunk meg, amely a marxista értékrend alapján, a marxizmus módszereivel képessé teszi a műalkotást befogadó közösséget a műhöz való kritikai viszony kialakítására. A kritikának fel kell tárnia a művek belső esztétikai értékeit, de ugyanakkor elemezniök kell ideológiai-eszmei töltésüket és lehetséges hatásukat. T udomásul kell vennünk, hogy a művészeti alkotások és kritika együttesen foi-málja az emberek ízlésvilágát, erkölcsi habitusát, gondolkodását és valóságlátását, ezért fontos, hogy a kettő kiegészítse és egyben felerősítse egymást. A gyakran nem megalapozott. felületes, olykor elvszerűtlen műkritika devalválja a kritikának ízlés- formáló erejét. Napjainkban fokozott felelősség hárul a művészetkritikára, hiszen nemcsak orientálnak a műalkotások világában, hanem egyben kritikai, tudatos magatartásra ösztönöznek. M. T. Hány jut el a nyolcadikig? Cigánygyerekek az iskolában __ Harsogták a hangszó- rok, hirdettek a falragaszok, ha'van iskola diakseregéböl mégis hiányzott tizenhét első osztályos. Szüleik egyszerűen elfelejtették beíratni őket, s ez még akkor sem jutott eszükbe. amikor szeptember első napjaiban megjelent az ur- 1 cákon a hátitáskás diáksereg. Tudatlanság? Felelőtlenség? Nemtörődömség? Alighanem ez is. az is. A példa egy megyei NEB- Vizsgálat anyagából való. s alighanem magasabb lenne az „elveszett” gyerekek száma. ha a népi ellenőrök eljutottak volna valamennyi általános iskolába. valamennyi iskolai körzetbe. Különböző statisztikai adatok (például a hat évvel ezelőtti születési adatok és a mosta-' ni beiratkozottak számából) összevetéséből tudjuk, évente 1500—2000 első osztályosnak való tűnik el valahol. S nehogy azt higgyük, hogy csak a cigánytelepeken (ámbár kétségtelen, hogy a cigány tanulók hiányzása, le- . morzsolódása a legfeltűnőbb!), hanem a vándorló, az év különböző időszakaiban másutt munkát vállaló „magyar” családoknál is. . Jóllehel ezt a tényt többször is kiemelték azon a tanácskozáson, amelyet a Hazafias Népfront megyei pedagógiai bizottsága, illetve a megyei tanács művelődésügyi osztálya közösen szervezett, nem véletlenül elsősorban a cigány tanulókról esett a legtöbb szó. Az iskolaigazgatók. a községi tanácsok vezetői mellett ugyanis olyan cigányszülök ültek együtt a tanácskozóteremben, akik már beilleszkedtek lakókörzetük, az iskola közösségébe. A rendezők ugyanis abból indultak ki. hogy a cigány tanulók .iskolázottságáén, előrehaladásáért akkor tehetünk igazán, ha a jó ügynek megnyerjük a szülőket is. Az érintett szülőket . .. A beilleszkedés folyamatát két tényező gyorsíthatja meg: a felnőttek rendszeres munkavállalása és a gyerekek iskolázottsága. Néhány esztendővel ezelőtt • még roppant lehangoló volt a kép. Már az általános iskola első osztálya szinte lebírhatatlan akadályként tornyosult a beszélni is alig tudó gyerekek elé. Az ingerszegény környezetben nemcsak a legelemibb higiéniai követelményeket nem ismerték (pláne nem gyakorolták), szegényes szókészletük, alapvető tájékozatlanságuk eleve soklépé- ses hátrányba hozta őket. Az iskolai előkészítők megszervezésével. az alsó tagozatos cigányosztályok működtetésével .-igen sok segítséget tudtak biztosítani. Kétségtelen tény, ez is benne van abban, hogy az utóbbi években már mind több és több jut el közülük nemcsak a felső tagozatba, hanem tovább. elsősorban a szakmunkásképző intézetekbe, de gimnáziumokba, szakközépiskolákba is. A korábbi 5—10 százalékkal szemben kétségtelenül hatalmas előrelépés. hogy 20—25 százalékuk 16 eves koráig ’megszerzi az általános iskolai bizonyítványt. De talán mondani sem kell — meg ez is nagyon kevés! Néhány javaslat az érintetlek köréből: —; Nekem nagyon tetszett, hogy a szülök órákat is látogathatnak. Ha nálunk lesz ilyen (a nyílt tanítási órákra célzott) mondani fogom, hogy feltétlenül menjenek el! ’ Egy szülői munkaközösségi elnök mondta: ,,A kisfiam azzal jött haza, igaz-e, hogy mi cigányok vagyunk? Mondtam, igaz. de ez nem szégyen. A szégyen az, ha nem csinálja meg a házi feladatát. ha koszosán, piszkosan jár... A fiam jól tanul. Én hálás vagyok egykori tanítóimnak, mert meggyőzték a szüléimét, hogy iskoláztassanak. Dolgozom, s úgy vélem, ez a legfontosabb .. Valami fehéren-feketén kiderüli: a legtöbb helyen a gyei ekközösségek befogadják cigánytársukat, ha tisztán, rendesen és rendszeresen vesz részt a tanulásban. Persze akadnak helyek, ahol — mindkét részről — fenntartásokkal élnek. Vannak szülők. akik nehezményezik, ha cigánygyerek mellett ül a sajátjuk, s vannak persze olyan esetek is, amikor a cigánygyerekek felzárkóztatására tett erőfeszítéseket nem értik meg a cigányszülök. Egy valami azonban egészen bizonyosan kiderült, sót meg is fogalmazódott e tanácskozáson: sem a pedagógusok. sem a társadalom felzárkóztál ási kísérlete nem lehet eredményes a cigányszülök aktív közreműködése nélkül, s ha kell — mondták éppen ők —. akkor büntessék szigorúbban azokat, akik elhanyagolják a gyerekkel és törvénnyel szembeni kötelezettségüket. Mondom, a tankötelezettségi törvény végrehajtása nemcsak a cigány tanulók iskolába járásának gondja. De tény: sokszorosan hátrányos helyzetből indulnak, körükben a legmagasabb a lemorzsolódás. a felmentés, azosz- tályozatlanság. S ha a mai gyerekekért mindent megkísérlünk y meglenni, akkor egy kicsit a jövőnek is dolgozunk: az. aki több osztályt végzett közülük, a gyerekével még több osztályt szeretne elvégeztetni ... Hát ezért sem mindegy, hány jut el közülük a nyolcadikig. Nem túlzás, minden egyes gyerek sokszorosan számít. .. Csutora* Annamária ünnepi könyvhét ’80 A Képzőművészeti &jz-p Kiadóvallnlntű az ünnepi könyvhétre két. igen nagy érdeklődésre számot tartó és kiemelkedően értékes albumot jelentetett meg. Röviden ezekről szólunk az alábbiakban: M. MARKÓ KARÓÉT 1791—1860 címmel jelent meg Bodnár Éva tanulmánya. A nagyméretű. igen reprezentatív kiállítású albumban a szerző korszakokra bontva, munkálkodásának helyéhez kötődve mutatja be a művész munkásságát, mintegy hatvan albumoldalon, majd jegj’ze- teket, irodalomjegyzéket, katalógust találunk a kötetben és természetesen színes, -nagyméretű reprodukciókat is. szám szerint tizenhatot. (Ezeken kívül ötven feketefehér kataióguskép. valamint huszonhárom szöveg közti grafikai lap reprodukciója teszi teljesebbé a könyvel.) Id. Marttá Károly a magyar tájfestészet első. európai rangú iskolát teremtő mestere. Művészete nemcsak nemzeti festészetünk klasszikus korszakának szerves része, hanem a XIX. század közepén az olasz tájfestészetnek is értékes hajtása. Az olvasmányos stílusú monográfia alapos áttekintést ad id. Markó Károly életpályájáról, művészetéről, ismerteti festészetének, jellegzetes tulajdonságait, képeinek értékeit, munkásságának szellemiségét, ugyanakkor sokoldalúan érzékelteti a tárgyalt életmű vonatkozásait korához, az akkori magyar művelődés egészéhez, az általános európai festészethez. AZ ORSZÁGHÁZ a címe és a témája Egry Margit—Marko vies Ferenc albumának. A hatalmas album szöveges részében Egry Margit először az Operaház építéséi mutatja be. majd magát az épületet, díszítését. majd az{. hogy az épület álla mi életünk központja, egyben megbecsült műemlékünk. Méltó képet ad a kötet egyik impozáns és leginkább előtérben levő funkcionáló műemlékünkről. az épületben található műalkotásokról. Egyrészt tájékoztatja a századforduló művészete iránt érdeklődőket, másrészt az Országház látogatóinak idegenvezetője lehet színvonalas és tárgyilagos szövegével. Nagy értéke a kötetnek a hatvanhárom színes, nagyméretű illusztráció — Mar- kovies Ferenc fotói —, amely az Országház legismertebb arcát és rejtett szépségeit egyaránt bemulatja. Ajándékként is ideális. ' NÉGY KISMONOGRÁFIA is most került a könyvbol- tokba.. jóllehet nem szerepelnek a Képzőművészeti Alap Kiadóvállalatának ünnepi kiadványai közölt, de indokolt, hogy itt. szóljunk rövtt den róluk. A Mai magyar művészei sorozat 57. köteleként jelent meg Láncz Sándor rfiunkája. amely Kádár Györgyöt mutatja be. Kádár György a kortárs .magyar képzőművészet kiemelkedő egyénisége, akinek a felszabadulás előtt, főleg grafikai tevékenysége volt jelentős majd lt>45 után kezdetben expresszív hatású grafikákat készített, az ötvenes években történelmi témájú képeket festett. Láncz Sándor munkája hézagpótló, ugyanis Kádárról alig jelent meg érdemi publikáció. 27 fekete- lehér és 16 színes reprodukció teszi teljesebbé a kismonográfiát. Ugyanebben a sorozatban — 58. kötetként — vehetjük kézbe Bozóky Mária munkáját, a Miskolchoz oly sok szállal kötődő Würtz Ádámról. Würtz Ádámot sokszor szerényen az illusztrátorok közé soroljuk, s bár ott a legkivalóbbalc közé tartozik. de nem adtunk ezzel még, teljes képet művészi egyéniségéről. Ö ugyanis a vonalrajz sok finomságát és bonyolultságát, szeszélyes ritmikáját olyan tüzes és zamatos kloritta] ötvözi össze, mely egyfelől annyira .szellemessé. másfelől izgalmas méllyé, bársonyos hátterűvé teszi kompozícióit. Bozóky Mária azt közelíti meg monográfiájában. hogy kivel rokonítható Würtz. 17 feke- vte-fehér és 16 színes reprodukció segít a jobb megis- ,mérésben. Egy másik kismonográfia-sorozatban — Kaleidoszkóp — is két kötet jelent meg:. Sinkovits Péter, a hazai fotórealizmus kiemelkedő művészét. Méhes Lászlót mutatja be az egyik, Beke László pedig Jováno- vics Györgyöt, a pop-árt-tól a fotófrekvencia műfajáig szinte mindent művelő alkotót hozza olvasóközeibe a másik kötetben. Mindkét kötet gazdag reprodukciós anyagot is tartalmaz. 20 százalékos engedménnyel bJoráft azújs szekrénycsalád 1-2-3 AJTÓS NORMAL ÉS ALACSONY VÁLTOZATBAN. MEGOLDJA AZ EGÉSZ CSALÁD RUHATAROLASI PROBLÉMAIT KAPHATÓ A BORSOD DOMUS ÁRUHÁZBAN
