Észak-Magyarország, 1980. június (36. évfolyam, 127-151. szám)

1980-06-04 / 129. szám

es Eá^AK-MAGYAKOR^Aű 4 1980, június 4., szerda Nem A XII. part kongresszus művelődési vonatkozá­sú határozatai nem hoz­tak nagy jelentőségű változá­sokat, sokkal inkább meg­erősítették a párt korábbi kultúrpolitikáját. A rövid, tömör pontokba fogalmazott állásfoglalásból azonban ki­tűnik. hogy a kulturális elet nem tárcaügy. nem valamely, a kultúrát művelő közösség belügye, hanem elválasztha­tatlan a társadalom szocialis­ta vonásainak erősítésétől. Márpedig a XII. kongresszus határozottan állást foglalt amellett, hogy erősítsük tár­sadalmunk szocialista voná­sait. Ettől viszont elválaszt­hatatlan a művelődés, a kul- túrálódás. Kölcsönhatásban van egymással a társadalmi íejlődes es a műveltség el­sajátítása. Korszerű művelt­séget nyújtani, magas szintű művészetet közkinccsé tenni a szocialista társadalom ke­retei nélkül lehetetlen, ugyan­akkor ezeket a kereteket nem lehet megteremteni a kimű­velt emberfők sokaságának aktív támogatása nélkül, csakis az ő közreműködésük­kel valósulhat meg mindaz, ami összességében társadal­munk szocialista jellegét ad­ja. Ehhez pedig a művelődés különböző forrásai adják meg a segítséget. Mindezekből kitűnik, hogy a kulturális elet nem valami­féle kitartottja., vagy deko­rációja a szocialista társada­lomnak, hanem szerves ré­sze —, mint azt igen frap­pánsan legutóbb Tóth Dezső kulturá I Ls miniszterhelyettes is megfogalmazta —; éppen ezért nagyon helytelen bár­hol is a kulturális életet va­lamiféle különálló jelenség­ként tekinteni és kezelni. Nehezebb gazdasági körül­ményeink között gazdálkodó szerveink közül nem egy hajlamos ra. hogy elsősorban a művelődésre fordítandó erőkön, anyagiakon takaré­koskodjék. Rendkívül kétélű es visszafelé is károsan ha­tó cselekvés ez. Amikor az egyes üzemek támogatását élvező es joggal elváró mű­velődési intézményeknél csök­ken a vállalati támogatás, ugyanakkor nem csökken ve­lük szemben az elvárás, szükségesnek mutatkozik kü­lönböző tanfolyamok, bevé­tel nélküli ismeretterjesztő, szakköri e» egyéb foglalko­zások rendszeres tartása, vagy eppen a felnőttek isko­lájához korrepetitor alkalma­zása. meg a dolgozók jó ér­telmű szórakoztatásáról való gondoskodás, a csökkentett anyagiakkal kínlódó intéz­mény nemegyszer kényte­jen esetleg eszmei engedmé­nyek aran bevételes rendez­Tfe esztendeje, hogy men­ően tanév vége felé talál­koznak egymással a megye enek-zene tagozatos általá­nos iskolái. Olyan hagyo­mány ez is, amely itt, Bor­sodban gyökeresedett meg, s akadt követője már az or­szág más tájain is. A talál­kozók hangversenyek. Al­kalmak a bemutatkozásra, az erőösszemérésre, noha meg kell mondani, a vetél­kedésre esik a legkisebb hangsúly. Tavaly Mezőkö­vesd, előtte Ózd volt a kó­rustalálkozó vendéglátó vá­rosa. Idén Miskolc. . Nem vé­letlenül ’— ennyit igazán meg kell mondani Az ének- zene tagozatos általános is­kolák kórustalálkozója ezút­tal jubileumi rendezvény is volt: a rendező-házigazda, a 6-os számú. Fazekas utcai Általános Iskola 25 évvel ez­előtt, az országban is az el­sők között, (a kecskeméti, még a Kodály Zoltán által megszervezett tagozatos is­kolát leszámítva) hozták létre e speciális tagozatot. A negyedszázad roppant nagy idő — s a tagozatok működésében sem volt min­dig zökkenőmentes. Hiszen volt időszak, amikor mind­össze három ilyen típusú ál­talános iskolában maradt meg a zeneoktatás: a kecs­kemétiben, a budapesti Mar­járulékos elem venyek után futni, hogy ön­magát fenntartsa. Az eszmei engedmények pedig eszmei veszélyt is jelentenek, és amit ez a művelődési intézmény az adott üzem dolgozóinak egészében nyújtani tud. ab­ban értékcsökkenés követke­zik be. Ez pedig mindenkép­pen visszahat a dolgozók mű­veltségi szintjén keresztül magára a lenntartó üzemre. Tagadhatatlan, hogy a kul­turális terület és a gazdasági terület összefüggései napja­inkban itt-ott ellentmondáso­kat szülhetnek. És ezek igen könnyen vezetnek a kommer­ciális engedményekhez. Ez növeli az előbb már emlí­tett eszmei engedmény szülte veszélyt, végső soron a mű­velődési intézmény látogatói művelődési lehetőségeire, an­nak színvonalára hal vissza károsan. Ennek ellenére nem választható el a kultúra az élet egvéb területeitől, és mindenütt hangsúlyozandó a mindenhol fellelhető és be­bizonyítható kölcsönhatás. Egyre inkább magasabb tech­nikával dolgozó üzemeinkben csupa ellentmondást szül az alacsony képzettségű dolgo­zók .alkalmazása, amely ho­vatovább énpen a magasabb fokú technika aikatoiazásá- nak gátja is lehet. Szükség­telen példákat sorolni, de annvi legalább fel jegyzendő, hogv még a képesítés egy­szeri megszerzése sem lehet elegendő egy modern üzem­ben. hiszen a szinte naponta új vívmányokkal jelentkező technika bevezetése é= alkal­mazása a dolgozóktól is szin­te naprakész megújulást vár. De nem szűkíthető le a mű­veltség a közvetlen termelést érintő ismeretekre, hanem fo­lyamatosan élőbbre és előbb­re kell lépni az általános műveltségben, a művészetek megismeréseben és befogadá­sában, a tartalmas szórako­zásban,, a környezetkultúrá­ban. közlekedés-kultúrában, egyebekben. Vajon egyenlő értékű-e a szabad idő eltöltése, a hét végi pihenőnap annál, aki megfelelő kulturáltsággal rendelkezik, vagy aki csak átunatkozza szabad idejét. Vajon megérti-e például nap­jaink űr-csodáit az, aki nem is közeledik ezeknek az is­mereteknek az elemeihez, és vajon lehet-e jó járművezető, biztonságos közúti közlekedő, akitől távol áll a közlekedés- kultúra. Aligha. Nemcsak a termelésben, hanem életünk minden területén jelentkezik hál a kölcsönhatás. Napjainkban csaknem min­den család otthonában ott van már a televízió. A kul- turálódás lehetőségét ez a ké­szülék házhoz viszi. Tagad­hatatlanul igen eredményes dolog, ha valaki rendszeresen nézi. hiszen hangban és kép­ben megjelennek előtte a vi­lág és a szőkébb környezet eseményei, ott van a neme­sebb szórakozás széles skálá­ja. De nem elég. ha csak nézzük. Látni is kell. érteni és befogadni a látottakat. Ez pedig ismét csak az önmű­velés. a műveltség folyama­tos gyarapítását kívánja. A szocialista ember alap­vető vonásai közé tartozik a széles körű általános művelt­ség. Épnen ez különbözteti meg a robotoló embertől. Az hoav amit végez, .akár a mun­kahelyén. akár a szőkébb környezetében, akár hobbi­ból. akár társadalmi fel­ajánlásként. érti. tudja, amit csinál. Tudja, miért, tudja, hogyan. Tudja, hogy’ az. amit tesz. amit produkál, hogyan illeszkedik a szélesebb körű társadalmi termelésbe, egyéb produktumba. Es tudja tu­datosan élni az eletet. A z üzemben, egyéb mun­kahelyen a szocialista gazdasági rend szabta körülmények között és sza­bályok szerint végzi mun­káját, szabad idejében mü­veit, szocialista ember mód­ján él. E kettő egymástól el­választhatatlan. egyik sem já­rulékos eleme a másiknak, hanem a szocialista életen be­iül szerves' kiegészítője. Benedek Miklós Uj. ezerszemelyes kem­pinggel gyarapodott a Bala­ton deli partja: a gyorsfej­lesztési program keretében Balatonberenyben elkészült kemping szombattol fogadja vendégeit. Ezen a napon a déli parton újabb kempingek is kinyitottak: Siófokon az es kemping aranyparti 1200 személyes, valamint a zamárdi autós- es a bogiári Sellö kemping. A Siótour deli parton levő 19 kempingjéből és két nya- ralótelepéből már 9 fogadja a turistákat. Június 15-től pedig már valamennyi a vendégek rendelkezésére all. Lantos Ferenc képei „Termeszei — látás —al­kotás'' címmel nyílik kiállí­tás június 5-én. délután fél 4-kor Miskolcon, a II. Rá­kóczi Ferenc megyei Könyv­iár előcsal—,okában A me­gye képzőművészeti éleiében is jelentős szerepet vállaló Lantos Ferenc képzőművész munkáival ismerkedhetnek meg a kiállításon a könyv­tár olvasói és az odalátoga­tók. A tárlatot a KISZ Bor­sod megyei Bizottsága, va­lamint a megyei könyvtár KISZ-alapszervezete rendez­te. többek között annak a tevékenységnek az eiismeré­seként, amelyet Lantos Fe­renc a fiatalok esztétikai nevelese ügyében kifejt. A kiállítást Kiss István nyitja meg és június 21-ig tekint­hetik meg az érdeklődők. vm Virágh Endre hangversenye Negyedszázad a zene szolgálatában Ismét etkezdodótt a Colle­gium Musicum sorozata: az evangélikus templom hang­szerén az uj évad tíz hang­versenyén tíz művész idézi meg az orgonaestek semmi mássá! nem pótolható élmé­nyét es atmoszféráját. A ciklus első koncertjé­nek előadója a művészi és tanári pályájának huszon­ötödik évet jubiláló Virágh Endre orgona művész volt, aki május 27-én Cesar. Franck három koralfantáziár jat és a Grande piece sym- phomque című művét adta elő. Franck technikailag es ze­neileg egyaránt nehéz fel­adat elé állítja az előadót. A belga származású francia zeneszerző nagy elemekkel építkezik, egy-egy ' erőteljes motívumot pillérként hasz­nálva, mialatt ezek „árnyé­kában” újabb és újabb té­mákkal lepi meg hallgatóit. Talán ez az oka. hogy mu­zsikája nehezen is nyugszik meg, a dallamok tobzódása lassan csillapul, melyet a polifonikus alkotói gondol­kodás, valamint a kromati­kában rejlő harmonikus bi­zonytalanság tudatos alkal­mazása még tovább fokoz. Egyszóval nehez „kezben ............ ■ i . „I t artani” müveit, nehez meg­őrizni a helyes aranyokat a heroikus es lírai részletek között. Virágh Endre elóadasaban a formák plasztiKUsak, ér­zékletesek maradtak. Jól gazdálkodott a zenei effek­tusokkal. a koncert végig szuggesztív, magával raga­dó volt, különösen a medi­tativ hangvételű részek emel­kedtek ki a megfogalmazás kiegyensúlyozottsága, hiteles tolmácsolása révén, A pedagógiai es előadói pályán egyszerre dolgozó művész többször is megjár­ja a zenéhez vezető utat; először maga is, mint tanít­vány. majd pedig mint nö­vendékeinek biztos kezű ka­lauza. Virágh Endre ezt a hivatást tölti be immár hu­szonöt esztendeje. Vasváron született 1928-ban. Magán­úton kezdte zenei tanulmá­nyait, s a Zeneakadémián folytatta. 1951-ben karnagyi vizsgát tett, majd Pécsi Se­bestyén, tanítványaként or- gonaművész-tanári diplomát szerzett 1955Jben. Tanulmá­nyait ezzel még nem fejez­te be, hiszen Prágában Reinbergnél. Párizsban pe­dig Duprénél tanult, de iél- iratkozotl az olasz F. Ger­minal növendékei közé is. 1955 őszén a Miskolci Bar­tók Béla Zeneművészeti Szakiskola orgona tanszakán kezdte el pedagógiai és ki­csit miskolci pályafutását, hiszen azok közé a muzsi­kusok közé tartozik, akik — hol „észrevétlenül”, az egy­más után felnövő generáci­ók nevelésével, hol pedig a hangversenyek maradandó élményeivel — városunk zenei arculatát formáltak es formálják, ma is. D. Szabó Ede Kórustalálkozó és jubileum czibanyi tériben és náluk. Megtartása nem volt mindig könnyű, de elmondhatják, most már úgy egymillió fo­rint körül van a hangszer­állományuk (gond is a hang­szerek karbantartása!), s nyolcféle hangszeren tanul­hatnak a gyerekeik. Tulajdonképpen a talál­kozó ürügyén ültünk le Kis- györgy István igazgatóval beszélgetni. A szombati kó­rustalálkozó a miskolci Bar- tók-teremben nagyon jól si­került. Nemcsak az ötszáz­ötven gyerek közös éneklése szerzett nagy örömet, nem­csak az apró figyelmesség­ként átadott (minden részt­vevőnek átadott) emlékpla­kett. s nemcsak' az ősbemu­tatók. Ámbár kétségtelen nagy szó. hogy egy-egy ilyen kórustalálkozón ősbemutató­ra kerülhet sor. (Csenki Mi­re Kossuth-díjas zeneszerző néhány művét először itt mutatták be, s a 6-os számú Általános Iskola normál kó­rusa előadásában hallhat­ták.) Az újrainduló, újjá­szervezett. még kis tapasz­talatokkal bíró ének-zene ta­gozatos iskolák életében meghatározó lehet a szak­mai eszmecsere. A fellepes, a. bemutatkozás öröme. A Csenki Imre vezette zsűri ugyanis nemcsak dijakat adott át, szakmai tanácso­kat is adott a produkciók elemzésével. Hol, mit kell javítani, hol: mire kell ügyelni. Nemcsak a szép hangzásért, azért is. hogy az ének örömforrás lehessen ... A jubiláló iskola jó házi­gazda volt (még táncház is követte a találkozót), mint­egy példázva, noha énekka­rai sikert sikerre halmoztak az elmúlt években (az Ének­lő ifjúság többszörös első, helyezettjei, részvevői vol­tak a debreceni nemzetközi kórustalálkozónak, elnyerték a BBC díját, meghódították már a (amperéi közönséget is. hogy igazán csak néhány nagy eseményt említsünk!), számukra is fontos minden fellépés, minden találkozó. A tagozat szerves része az iskolának, az ének-zene ok­tatás beépül a nevelési fo­lyamatba. Konkrétumokkal is szol­gáltak. A zeneoktatás révén a gyerek személyiségét is jobban megismerhetik — a közös tantestületi szobában pedig azonnal informálhat­ják egymást a pedagógusok. Az ének-zene tagozat kóru­sának ország-világra szóló eredményei inspirálták a nor­mál kórust: hoztak már ók Is haza első díjat az Ének­lő ifjúságról, s ott voltak ők is Debrecenben. A zene­oktatás beepül az úttörő­mozgalomba. az iskolai ren­dezvényekbe. Huszonöt évről nehéz rö­viden beszélni. S aligha kel! sokat beszélni! A plakettek­nél, hanglemezeknél (most is várják a meghívót a hanglemezfelvételre) többet ..mond”, ha énekel a kórus. Tulajdonképpen ezt érez­hették azon a kórustalálko­zón, is át nemcsak a régi ta­nárok (Gajdos Edit és dr. Sultz Györgyné nevét kell feltétlenül megemlíteni a kó­russal 10 éve foglalkozó Re­ményi János mellett), ha­nem azok is. akik hosszabb-, rövidebb ideje tevékenvked- nek az iskolában. Mert a ju­bileumot aligha lehetet' szebben ünnepelni, mint énekkel... (cs. a.) Napjaink-est Miskolcon A kónyvheta esemenyek sorában Napjaink-estet ren­dezett hétfőn este a Miskolc városi Könyvtár, a TIT Ka- zinczy-klubjában. A szép szammaj összegyűlt érdeklő­dők ezúttal Kalász László, Munkácsi Miklós. Papp La­jos es Serl'őző Simon mun­kaival ismerkedhettek, ta­lálkozhattak újra. Az est vendégeit Hernádi Istvánná, a városi könyvtár igazgató­ja köszöntötte, majd Papp Lajos, a Napjaink főszer­kesztője mondott bevezetőt. Ebből idézünk lel néhány részletet: — Észak-Mugyarorszag mű­velődési lapja, a Napjaink 1981. januárjával 20. évfo­lyamába lép:. 1982. áprilisi­én lesz két' évtizede, hogy a lap első száma napvilágot látott Miskolcon. Miskolc'' — Borsod sajátos gazdasági szerkezetű és társadalmi ré­tegződésű. .dinamikusan vál­tozó tájegységé, s az irodal­mi élet hagyománytalansága — bár megpróbálom cáfol­ni ezt a hagvománvtalansá- got — egyaránt olyan njn- tottább. publieisztikusabb.. a valósággal közvetlenül érint­kező műfajokban gazdag fo­lyóirat létrehozását sugallta ameJv karakteresen eltér a hazai irodalmi lapszerkesz- lés kialakult, kissé bel térié sen irodalmias arculatától.. — A lap a köréie tömő rülő írógárdával igyekezet' megfelelni a bizalomnak mind a kultúrpolitika, mind a közvélemény, a lap olva­sótábora igényeinek. Az el­ső szám „Vállaljuk!” című szerkesztőségi cikkében ki­fejtett alapító koncepció lé­nyegében máig töretlenül ér­vényes, a lapnak sajátos ka­raktéit adó szerkesztési prog­ram. A Napjaink a jelen, a szocialista építés valósagá­nak művészi tükröztetését tűzte céljául, az ebből a valóságból táplálkozó, a dol­gozó emberek, elsősorban a munkásság sorsával foglal­kozó. életével, céljaival azo­nosuló realista szénirodalmi alkotásokat támogat: a való­ság sokoldalú bemutatása ér­dekében erőtel ieseh teret kaptak és kapnak a lapban a közírás műfajai a szociog­ráfiai tanulmánytól, riport­tól az esszéig és publiciszti­káig. S közművelődési tevé­kenységében a lap igyekszik átfogni a művészeti élet minden terü'etét-műf'riát. az amatőr művészeti mozgal­mak fejlődését, a jelenkori . kultúra és közművelődés időszerű kérdéseit... Természetesen nem nélkü­lözte az igen tartalmas be­vezető a „hagvománvta lan­ság” cáfolatát .sem. tények­kel igazo'ta. hogy M«°var­orsrág tájegységei közt a kultúra táravi emlékeiben egvik 'p-'ojzdogabb terület a nienk. Az irodalmi esten nesielent aIkötőt- müveit a Miskolci Nornzí»tl Sv* -v *1 z művészei. Szerencsi Éva. ’)so’,-,ai Jvv:: és Körtválvesi Zsolt tolt.-ácsolták. (1. n. j.1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents