Észak-Magyarország, 1980. június (36. évfolyam, 127-151. szám)
1980-06-29 / 151. szám
ESZAK'MAGYARORSZÄG 4 J980. június 29., vasárnap Portré késtől. A fekete-fehér fotó nem tudja visszaadni a meleg barnákat, az élénk sárgát, a hideg kéket, de a mozdulat árulkodik... Ágnesből egyszer tanár lesz, rajztanár. Itt a táborban együtt van azokkal, akik valaha őt tanították. . . . Nem akarom a magam képére gyúrni őket. ..” — Ha valaki spaknival lest. akkor spaknival javítok; ha ceruzával, akkor ceruzával ... s ha egyszer akadna, akinek az jutna eszébe, hogy lábbal festi meg a képet, én is ezt a módszert választom majd. Ülünk a kis szobában a szobrásszal, akinek hosszú élete során nem sok köze volt Sárospatakhoz („Leg- r feljebb néhány barátom élt itt <* Bodrog partján...”), de aki egy szép, nemes gesztussal patakivá vált az időben. Már készül a múzeum (egy régi, -barokk, műemlékjellegű épületet alakítanak át a várhoz vezető sétány elején), ahol végső helyet kapnak And- rássy Kurta János szobrai. Erre a patakiságra elmesélt egy történetet: szokásos, .kéthetenkénti, péntek esti vonatozása egyikén ogy nyelvészeti kéziratát javította __ „Nahát, eleg yedett szóba vele a fiatalember-úti társa, .Sárospatakon is él egy ilyen nevű ember, de az szobrász ...” Lakhelye szerint — az igazsághoz, tartozik — nem váll patakivá. De sokféle szál köti már a váláshoz, három esztendő óta az is, hogy kéthetente.; pénteken, csomóba gyűjti maga köré a rajztanárokat (a patakiakat, s a nem patakiakat) és a tehetséges fiatalokat. Alkotókörnek mondják magukat, hiszen, ahogyan a most éppen táborozó körtagok egyike, Balogh Istvánná mondta, „a lényeg az, hogy aki a gyerekkel meg akarja fzleltetni az alkotás örömét, annak magának is át kell éreznie”. Nem, nem rnüvészkedni akarnak. A kazincbarcikai Makkai Gyuluné szerint, ha volt is valakiben ilyen dédelgetett álom, már régen Vannak divatosabb helyek is... A mondanivaló teszi a művészetet Sokféle szál köti a városhoz maga mögött hagyta. Ök rajztanárok, vagy a szó nemesebb értelmében rajzpedagógusok. De akinek „mestersége;’, hogy átadjon magából, annak magának is újra meg újra fel kell töltődnie. Művészettel, alkotással ... \ A kis szobából már régen átmentünk a műteremmé előléptetett osztályterembe, ahol .szívességből ül modellt az idős, szemüveges férfi. Papírra, vászonra ültetik át a képet... Néhá- nyan . A többiek kint kóborolnák valamerre, tájképeznek. majd csak a délutánt töltik bent. A kroki- zás kötelező... — Ez egészen jó, — mondja a körvezető szobrász —, de (itt az arcélnél igazítani kell ... Pontosítani a karaktert... S a tanárnőnek, aki több mint két évtizede tanít, felragyog az arca. — Gyerek, felnőtt, egyre megy... Mind dicséretre vágyik... Én még valamikor régen, talán saját rossz emlékeimből építkezve fogadtam meg, sohasem fukarkodom a jó szóval .... S soha, .senkit sem ’akarok a magam képére átgyúrni. Mert hiszem, nem ez vagy nem az a stílus, irányzat a jó. Egy képen lehetnek pontosak az arányok, s mégis üres, semmit sem mond -J, A lényeg, hogy igazat - szól-e a mű, vagy hazudik. A mondanivaló teszi a művészetet. Alighanem kell lennie valamilyen titoknak, amiért Andrássy Kurta János „tanítványai” téli hidegben, ő.*ízí nyirkosságban, s nyári melegben vállalják a néha több órás vonatozást. De titok nincs — mondják. A tanítványok — próbálkozom még —, ők mit nyernek rajta? S mondják, hogy néha felpakolva jönnek a, gyerekek rajzaival, hogy néha tényleg, még a ceruzái sem veszik elő, mért .„otthonról” beszélnek, gyerekekről, tan tervről, módszerekről, fogásokról. S hogy van tapasztalás, mi meg nem fogható, de kitapogatható ... talán a dicséret pedagógiája... S hogy ki maga is ízleli az alkotás gyönyörűségét, alkotni engedi tanítványait is .... Később, a készülő múzeumházban megkérdeztem, a szobrász miért éppen Pataknak adta a gyűjteményt, hiszen vannak divatosabb, feikapottabb városok? Hát éppen ezért mondta, s azután már csak arról volt hajlandó beszélni, mennyire örül, hogy jövőre megtisztelik ezzel az állandó kiál-, Ittassal:.. Csutorás Annamária fotó: Lac/.ó József Nyári egyetem A társadalmi rétegződés és az életmód összefüggéseit vizsgálják a miskolci nyári egyetem idei előadásain. A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Borsod megyei Szervezete idén már ötödik alkalommal rendezi meg nyári egyeteméi, amely az „Ember — munka — társadalom” témakörét vizsgálja évről évre egy-egy sajátos szempontból. A ' miskolci nyári egyetem megnyitására hétfőn, június 3(t-án. délután fél 2-kpr kerül sor a. Nehézipari Műszaki Egyetemen’. A program idén három részre tagolódik. Június .30 — július 2 között a tő témához kapcsolódva hangzanak el az előadások. Július 3 — .július 5 közölt két szekcióban vitatják meg a munkáséletmód fő jellemzőit, illetve a városi életmód kérdéseit. Július 7—9. között pedig a szocialista brigádok szocialista jellegéről lesz szó az előadásokon és a konzultációkon. A nyári egyetem hagyományainak megfelelően ugyanis idén is lehetőséget teremtenek arra, hogy az elhangzottakhoz a'részt vevők is hozzáfűzzék tapasztalataikat, véleményüket. Sor kerül filmbemutatókra és kulturális programokra is. Martyn Ferenc grafikája Minőségi sérülés nélkül Egy héttel ezelőtt megkezdődött Miskolcon is a színházi szünet, -de általában az egész országban már nyári szünetet hirdetnek a színházi táblák. A szünet alatt általában az állandó .szírtházak lájelöadásait is nélkülözni kell, ilyenkor nyári társulatok. alkalmi egyesülések keresik fel a vidéki településeket. A Miskolci ’ Nemzeti Színház igazgatója az elkövetkezendő feladataik között a tájélőadások számának növelését is kilátásba helyezte. Erre Borsodban igencsak szükség is van. Borsod megyének Miskolcon kívül több mint három és fél száz települése van, amelynek lakossága várja az élő színházat, várja u művé. szettel való, közvetlen -tálál— kozásty s ha a Népszínház újra fel is erősödik és gyakrabban keresi fel megyénket, még mindig igen sole lesz az ellátatlan fehér folt. A Miskolci Nemzeti Színház a most zárult évadban gyakorlatilag nem tartott tájelö- adásokat Borsodban, egyébként is igen kevés jelenleg a iájhelve. Mezőkövesd, Ózd, Kazincbarci ka, Lenin város, Sárospatak és. Sátoraljaújhely. tehát a hat város sem rendelkezik megfelelő játékhellyel — Sátoraljaújhelyen már sok esztendeje folyik az átépítés. Sárospatakon 'meg most épül —, máshol pedig még kevésbé akad játékra alkalmas helyiség. Pedig igény mindenütt van színházra, irodalmi estre, koncertre, szórakoztató műsorokra, általában az élő művészetiéi való találkozásra. Az embe’r ilyen igényét nem korlátózhatja, lakóhelyének, a központoktól való távolsága és sok egyéb adottsága, vágy hiányossága. Annál inkább korlátozza az igények kielégítését. Hajdan, 1948 őszén, amikpr megkezdte a színház — a még magánkézben levő színház — a rendszeres tájelőadások tartását, az bizony forradalmi lett volt. Az ek- hós szekereket ekkor már felváltotta a ponyvás teherautó. még később az autóbusz és bizony hosszú évekig, de legalább másfél évtizedig ez a fajta tájolás szükségszerű, gélszerű és nagyon hasznos volt. De ma már aligha fogadnák szívesen a legkisebb falvakban is azt a fajta tömegtájolási, amit mondjuk az ötvenes évek végéig folytatott a miskolci színház.. (Magam is nagyon sokszor részt, vettem ilyen tá j előadáso kon, tájéi őaclás sorozatokon, emlékszem arra a lelkesedésre, amivel az egyes falvakban fogadták a színházat, de emlékeznem kell a nagy tájszériák darabjainak nem ritkán silányságára. az előadások lazaságára, a minden este más helyszínhez alkalmazkodásból szükségszerűen adódó pontatlanságokra, s általá’- ban az előadáson mindinkább. eluralkodó gyengékre is.) : Napjainkban a régi romantikus,' ekhós szekeres elképzelések már tarthatatlanak. A ‘színház nem juthat el minden faluba, és nem is szabad, csonkított produkciókkal becsapni a művészetet igénylő közönséget. Tudomásul kell venni, hogy a színi- előadás technikai. feltételei nem mindenhol adottak. Nem lehet azt reprodukálni a falusi vagy akár • nagyközségi művelődési ház színpadán, amit a miskolci közönség az .anyaszínházban láthat. Az az előadás, amely forgószínpa- dot, zsinórpadlást, rafinált v i lágí tás techn i kát igényel, eleve csali minőségi sérüléssel, csökkentett értékkel kerülhet bemutatásra olyan színpadon, ahol ezek az adottságok nincsenek meg, ahol más a színpad mérete, ahol más díszleteket ’kell' alkalmazni, másfajta mozgás kívántatik a szereplőktől. Es igen sókáig lehetne még sorolni, miféle akadályai vannak a más színpadon tartandó azonos előadás létrejöttének. Köztudott, hogy Miskolcinak és Egernek színházi szolgálalát látja el a Miskolci Nemzeti Színház, és a Icát színpad különbözőségénél milyen sok szcenikai, technikai gond. és nem utolsósorban kiadás adódik. Pedig az egri színpad is korszerű színpad! Mennyire megsokszorozódnak ezek a gondok más színpadra lépésnél! Az esetek nagy. részében olyan átalakításokat kívánnak az előadáson, amely merőben más arculatot ad annak. E nehézségek ellenére sem mondhatunk le azonban a megye községeinek jobb színházi ellátásáról, a helyi színház tájelőadásainak szaporításáról. Azt hiszem, alapvető feltété! ehhez az egri játszási kötelezettség terhének lényeges csökken- ; l^se. Ezt. követően pedig pontos felmérés szükséges annak megtudására, hol, milyen játszási lehetőségek vannak, milyen terem, színpad, világítás, egyéb. technikai felszereltség stb. várja az oda előadásra érkező társulatot. Vonatkozik ez zárt teremre és szabad térre egyaránt. Ez a felmérés an'a szolgál, hogy megtudhassuk, hol van színjátszásra, koncertre, szólóestre, .táncprodukcióra, nagy létszámú előadásokra, kamá- raműsorokra stb-re alkalmas hely. A felmérés nyomán elkészítendő színpad-, illetve jóié let ér ka lasz tér i sm e re lében határozandó meg, hogy hová, milyen jellegű produkció vihető, . s a színház, a Filharmónia és más rendező szervek megyei koordinálással állíthatnák össze Vendégjáték-kínálatukat, amelyet az adott helyek lakosságának reális igényeivel egyeztetve, alakulhat ki a végleges játékterv. I Szükséges az is. s ez már nem új dolog, hogy dcce.ni- runiok alakuljanak ki a megye területén olyan településeken. amelyeknek vau bizonyos vonzáskörzetük, de az is kívánatos, hogy ezek a lei- helyezett központok olyan helyeken legyenek, ahol az előbb említetlek szerint.* jók a játszási lehetőségek, s ahová a környék községeiből bejárhatnak az élő művé,szét megismerésére. élvezésére- így. juthat közelebb mind kevesebb minőségi sérüléssel az élő művészet a megye távolabb élő lakosaihoz is. Benedek Miklós Variációk egy témára, akarom mondani: egy arcra. A lényeg: megiilelni az alkotás örömét.
