Észak-Magyarország, 1980. május (36. évfolyam, 101-126. szám)
1980-05-09 / 107. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP BORSOD-ABAÜ.T-ZEMPLÉN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK KAPJA XXXVI. évfolyam, 107. szánt Ara: 1.20 forint Péntek, 1980. május 9. A JÓ ENERGIAGAZDÁLKODÁS KÖZÜGY (4. oldal) MISKOLCRA KÉSZÜLNEK A FAFARAGÓK (4. oldal) HAT ÉV MÚLVA AZ ÉLVONALBAN?! (5. oldal) . RÁDIÓ- ÉS TV-MÜSOR (.7. oldal) H árom és fél évtized mór elég messzeségnek tűnhet időben, hogy felejtsük a második világháború szörnyűségeit, a 35 évvel ezelőtti tavaszt, amely a győzelem, a felszabadulás ünnepe volt meggyötört kontinensünkön. Hiszen az idő múlásával lassan azok lesznek többségben Európában, akiknek nincs közvetlen emléke az emberiség legnagyobb próbatételéről, akik békében születtek, cseperedtek fel, választottak hivatást, alapítottak családot, akik könyvekből, filmekből, szüleik, nagyszüleik elbeszéléseiből, csöndes fájdalmából ismerik-órzik csupán a fasizmus, a háború borzalmait. S mégis, Amszterdamtól Rómáig, Londontól Moszkváig, sőt Európán túl is olthatat- lan örömmel ünnepük az emberek ezt a nOpot. Az emberiség nem felejthet; nemzedékről nemzedékre öröklődik a megpróbáltatások és a hőstettek 2194 napjának emléke... Bolygónk akkori lakosságának 80 százalékát, 1700 millió ember mindennapjait keserítette meg a második világháború. A fasizmus tombolásának öt éve, nyolc hónapja és hét napja alatt a különböző hadseregekbe behívattak száma meghaladta a 110 milliót, az áldozatoké az 50 milliót, a sebesülteké a 35 milliót. Egész Európát romok borították ugyan, de 1945 tavaszán mindenki bízott abban, hogy végre felvirradt az alkotó béke korszaka. Hogy valóban így legyen, a túlélők 35 évvel ezelőtt esküvel fogadták: soha többé nem lesz fasizmus, háború! Immár történelmi távlatból látjuk annak az esemény- sorozatnak a súlyát, amely 1945 tavaszán kezdődött. Új élet bontakozott ki a kelet- és közép-európai országokban, kialakult, majd mind jelentősebb tényezővé váIt a szocialista államok közössége. A haladás, a szabadság, a szocializmus eszméi diadalmaskodtak más térségekben is. Az antifasiszta koalíció nyugati hatalmainak vezetői azonban hamar felejtettek: már 1946-ban szembefordultak a békés, építő szándékokkal, a fasizmus felszámolásáért legnagyobb áldozatokat hozott Szovjetunióval. Elvakultságukban az együttműködés helyett a hidegháború útvesztőjébe kényszerítették a népeket. A Szovjetunióé és a vele szövetséges szocialista országoké az érdem, hogy a hidegháború mégsem torkollott melegháborúba, s hogy Európa történelmének leghosszabb békés időszakát éli. A szocialista közösség fáradhatatlan erőfeszítései nyomán a hetvenes évek első felében megnyílt az út Helsinki felé, ahol a kontinens 33 országa, valamint az Egyesült Államok és Kanada vezetői 1975 nyarán aláírták az európai biztonsági és együttműködési értekezlet záróokmányát. Azt a dokumentumot, amely a békés együttműködés olyan új alapjait vetette meg földrészünkön, amelyhez hasonlóra addig nem volt példa. Európa lakói ma feszülten figyelik a nemzetközi eseményeket, mert minden más földrész polgárainál jobban tudják: milyen megpróbáltatásokkal, pusztítással járna az újabb világháború, milyen értékek mennének veszendőbe, ha az emberiség rosszakarói megkockáztatnák a fegyveres konfliktust. Mégis kontinensünk nyugati felén született meg a döntés tavaly decemberben, amelynek értelmében középhatótávolságú nuklerális rakétákat helyeznek el több NATO-lagállam területén. Az Észak-atlanti Szövetség Tanácsa a Szovjetunió és a többi szocialista ország leszerelési tárgyalási javaslatai közepette határozott így, engedve az amerikai nyomásnak. Az Egyesült Államok jelenlegi vezetése az eltelt majd’ négy esztendő alatt többször tanú- bizonyságát adta, hogy a világ dolgait előrevivő együttműködés, tárgyalások helyett katonai erőfölényre, a feszültség szitására, saját hatalmi pozíciói megszilárdítására, szélesítésére törekszik. Beszédes példa erre az igazságos és tartós közel-keleti rendezési hátráltató, az Egyesült Államok égisze alatt létrejött egyiptomi—izraeli különmegálla- podás, vagy a legújabb veszélyes amerikai lépés, az iráni kommandóakció, amely távolról sem csupán a túszok kiszabadítását, hanem az iráni forradalom kerékbetörését, a Perzsa-öböl, s közvetve Nyugat-Európa államainak megfélemlítését szolgálta. És beszédes példa erre a szovjet- amerikai kapcsolatok bojkottja, a tavaly nyáron megkötött SALT—II. megállapodás ratifikálási folyamatának befagyasztása Carter elnök részéről. A jelenlegi amerikai politika s a vele csendesebb-han- gosabb szolidaritást vállaló nyugat-európai országok magatartásának veszélyeit látva aligha kétséges: napjainkban nagyobb szükség van a béke védelmére, az enyhülés vívmányainak megőrzésére, mint valaha. Erre hívták fel a figyelmet Európa kommunista és munkáspártjai párizsi tanácskozásukon, erre figyelmeztetett Gromiko szovjet külügyminiszter, ugyancsak a francia fővárosban. A Szovjetunió, amely húszmillió polgárát áldozta fel a békéért a második világháborúban, s amelynek vitathatatlanok voltak az érdemei a fasizmus fölött aratott győzelemben, a Varsói Szerződésben tömörült szövetségeseivel együtt ma is a legelszántabb híve a békének, a leszerelésnek. Hazánk ezekből az erőfeszítésekből 1945 óta kiveszi a részét. Erről tanúskodik az is, hogy ezúttal Budapesten tartja ülését a Béke-világtanács. S tanúsítja a béke és barátsági hónap rendezvénysorozata, amelyet immár 22. alkalommal tartanak országszerte, s amelyen a magyar nép minden esztendőben hitet tesz a béke mellett. Kádár Jánosnak, az MSZMP KB első titkárának, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa tagjának vezetésével csütörtök reggel, magyar párt- és állami küldöttség érkezett Belgrádba, hogy részt vegyen Joszip Broz Tito, a JKSZ és a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság elnöke temetésén. A delegáció tagja Gyenes András, a Központi Bizottság titkára és Haláss József, a Magyar Népköztársaság belgrádi nagyköveté, aki a jugoszláv fővárosban csatlakozott a küldöttséghez. A Kádár János vezette küldöttséget Belgrad Topcsideri p á lyáud varán ünnepély esen fogadták. A küldöttség a pályaudvarról a JKSZ , székhazába ment, ahol találkozott Szférán Doronyszkival, a JKSZ KB Elnökség ügyvezető elnökével. Kádár János kifejezte Tito elnök halála felett érzett mély részvétét Sztevan Do- ronyszkinak, majd rövid, szívélyes, baráti megbeszélést folytattak. A találkozón részt vett Gyenes András és Halász József is. Jelen volt Major Nándor, a JKSZ KB Elnökség végrehajtó titkára. A Kádár János vezette magyar küldöttség csütörtök délelőtt a JKSZ székházából a szövetségi nemzetgyűlés épületéhez hajtatott, hogy koszorút helyezzen el az elhunyt Tito elnök ravatalán. A delegáció a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság Államelnöksége és a JKSZ KB Elnöksége képviselőinek kíséretében érkezett a parlament főbejárata elé. Az épület oszlopcsarnokában megalakult a koszorúzást menet. Élen haladt Kádár János, a küldöttség vezetője, s őt követték a delegáció tagjai. A koszorút a Jugoszláv Néphadsereg két díszegyen- ruhás katonatisztje vitte és helyezte él a jugoszláv nemzeti lobogóval letakart koporsó mellé. Kádár János és a küldöttség tagjai egyperces hallgatással, majd főhajtással vettek búcsút Joszip Broz Titótól. Jugoszlávia nemzeteinek és nemzetiségeinek nagy fiától, a kiemelkedő forradalmártól, a szocialista építőmunka ihletőjétől, a nemzeti élet, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom kimagasló személyiségétől, attól az államférfitól, aki oly sokat tett a szomszédos népek és nemzetiségek egymásrautaltságának, testvériségének tudatosításáért, az el nem kötelezett országok mozgalma nak kibontakoztatásáért, a világbéke megőrzéséért és megszilárdításáért. A koszorúzást ünnepség után a magyar küldöttség a szövetségi palotához hajtatott, hogy Joszip Broz Tito elhunytéval Jugoszlávia vezető személyiségeinek tolmácsolja a magyar kommunisták, az egész magyar dolgozó nép mélységes együttérzését. A delegáció a JSZSZK állam- elnöksége képviselőjének kíséretében érkezett a palotához. Kádár Jánas és a küldöttség tagjai az oszlopcsarnokon át az úgynevezett Szerb terembe mentek, ahol Lazar Kolisevszki. a JSZSZK Államéi nö.kségének elnöke, Dragoszlav Markovics, a szövetségi nemzetgyűlés elnöke, Veszelin Gyuranovics, a szövetségi kormány elnöke és Joszip Vrhovec külügyminiszter várta őket. Kádár Jánas. a küldöttség vezetője a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság vezető állami tisztségviselőit biztosította mélységes részvétéről. és hangoztatta, hogy a magyar társadalom osztozik Jugoszlávia nemzeteinek és nemzetiségeinek nagy gyászában. A részvét nyilvánítás után Kádár János, bejegyezte nevét a szövetségi palota Basznia termében elhelyezett em- lékkönvvbe. Kádár Janos és Sztevan Doronyszki az eszmecsere során megelégedéssel állapította meg, hogy a két szomszédos szocialista ország pártós államközi kapcsolatai eredményesen fejlődnek, s kölcsönösen kifejezésre juttatták készségüket a sokoldalú, baráti együttműködés további bővítésére, erősítésére. Jugoszlávia csütörtökön néma gyászban vett végső búcsút Joszip Broz Titótól, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság és a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége elnökétől, s Belgrad ban (Folytatás a 3. oldalon.) Kódór János és (taxánk belgrádi nagykövete, Halasi Jóisef lerója kegyeletét Joszip Broi Tito ravatalánál Budapesten megkezdődött a Béke-világtanács elnökségi ülése , A mai nemzetközi helyzetben különösen időszerű és nagy jelentőségű tanácskozás kezdődött csütörtökön Budapesten. A Parlament Kongresszusi termében összeült a Béke-világtanács elnöksége. Több mint 70 ország és 12 nemzetközi tömegszervezet 200 képviselője munkálja ki a következő napokban azokat az akcióprogramokat, amelyekkel a nemzetközi békemozgalom a háborús veszély elkerülésére, az enyhülés védelmére, a fegyverkezési hajsza elleni küzdelemre mozgósítja az emberiség sorsáért felelősséget érző százmilliókat. A tanácskozás elnökségében foglaltak helyet: Sarlós István, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára, Huszár István, a Minisztertanács elnökhelyettese. Sebestyén Nándorné, az Országos Béketanács elnöke, a BVT elnökségi tagja, és íjjas József kalocsai érsek, az OBT katolikus bizottsága és az Opus Pacts elnöke. Ott ültek a nemzetközi békemozgalom kiemelkedő képviselői, élükön Romesh. Csand- rával, a Béke-világtanács elnökével. A magyar békemozgalom, a békeszerető magyar nép nevében Sebestyén Nándorné köszöntötte az emberiség létérdekeinek védelméért vívott világméretű küzdelemnek a padsorokban helyet foglaló harcosait, aztán elcsendesült a terem, s a fórum résztvevői egyperces néma felállással adóztak Joszip Broz A megnyitó után felolvasták Kádár Jánosnak, az MSZMP Központi Bizottsága első titkárának üdvözletét: A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, egész népünk nevében tisztelettel köszöntőm a Békevilágtanács elnöksége budapesti ülésének résztvevőit, minden kedves vendégünket, kezdődik az tizénél. Nagy örömünkre szolgál, hogy fővárosunkat választották egy olyan tanácskozás színhelyéül, amelynek napirendién rendkívül időszerű, a bélieszereö emberek nagy tömegeit érintő témák szerepelnek. A béke-világmozgalom, amely százmilliók akaratát fejezi ki, és amely a világ Tito, a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége és a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság elhunyt elnöke emlékének. A kegyeletteljes percet követően a történelem kimagasló sorsfordulója, a fasizmus fölött aratott győzelem 35. évfordulójának jelentőségét méltatta Sebestyén Nándorné. közvéleményének egyre hatékonyabb formálója, hatalmas erőt képvisel. Mozgalmuk több mint három évtizedes története sokszor bizonyította, hogy képes a közvélemény mozgósítására, s kezdeményezései egyre szélesedő támogatásra találnak valamennyi kontinensen. Sikereik és erejük legfőbb záloga: valamennyi haladó, békeszerető erő összefogása. Ilyen szellemben — a legszélesebb körű párbeszédei és minden, a békéért tenni kész erő összefogását sürgetve — fordultak Európa népeihez néhány nappal ezelőtt a párizsi találkozóról a kommunista és munkáspártok képviselői is. A Béke-világtanács elnökségének jelenlegi tanácskozása olyan időben ült össze, amikor a békeellenes erők sorozatos támadásai következtében kiéleződött a nemzetközi helyzet. A nemzetközi feszültség éleződésének előidézői azok a fegyverkezésben érdekelt, a társadalmi haladással szemben álló erők, amelyek igyekeznek megbontani a két világrend- szer között jelenleg fennálló erőegyensúlyt, és felidézni az újabb vilánéaés veszélyeit. A hosszú távú fegyverkezési programok, a közévhatótávolságú rakétatelepítések térré Európában, s az imperializmus katonai jelenlétének kiszélesítését célzó törekvések a világ különböző térségeiben. súlyos veszélyt jelentenek Európa és az egész világ békéjére. Ezért minden korábbinál egységesebb és hatékonyabb cselekvésre van szükség a béke. az enyhülés megvédése. a fegyverkezési haísza megállítása érdekében. Meggyőződésem, hogy a népek békeakarata s a békeszerető százmilliók összefogása eredményesen száll szembe a világ reakciós köreinek y>t*an- háborús politikájával a világbékét fenyegető felelőtlen (Folytatá* a 3. oldalon) Kádár János üdvözlete \
