Észak-Magyarország, 1980. május (36. évfolyam, 101-126. szám)

1980-05-04 / 102. szám

ESZAK-MAGYARQRSZÄG 4 1980. mtSj'us 4., vasárnap A képernyő előtt Importfilmek és saját termékek A több napos munka.s/.ünettel /.áruló csonka műsorhét művészi műsorai nem éppen a legigényesebb válogatásról tanúskodnak. Sok volt a mozifilm, s bizony nem a legjobbak kerültek képernyőre minden alkalommal. Például május else­jén három film is pergett, köztük egy magyar, a Hogy ál­lunk. fiatalember'! című, amely akkor született — 1963-ban —, amikor arról is filmet csináltunk, vajon „Miért rosszak a magyar filmek?" és a sajátos című film főhőse e kérdésre így tudott válaszolni: „Csak." Nos, az ünnepi estre tálalt film ebből a „csak”-ot ihlető sorból való volt, és tizenhét év múltán sem lett vonzóbb. De nem lehettünk szerencsé­sebbek a másik csatornán sugárzott francia A tréfacsinálóvaX sem. pedig a bemondószöveg szerint annak a forgatókönyve valahol díjat is nyert, s a Jean Gabin életmű-sorozatban ugyancsak aznap .látott Az alvilág királya sem sorolható a nagy művész értékes művei,közé. A pénteki Tarzan fia igen­csak csökkentett igényekre épített, a szerdai Hétköznapi tra­gédia melodramatikus kifejlete sem lelkesíthetett fel. A mozi­filmek közül kellemesen szórakoztatott a Csak semmi szexet kérem, angolok vagyunk! című, bár bizonyára sokaknak oko­zott némi csalódást a címe, s feltétlenül az értékek közé .sorolandó a Mussolini végnapjai című olasz alkotás. Nem játékfilm volt, hanem show-műsor, de annál kellemesebben szórakoztatott a párizsi Latin paradicsom. * Ellenvethelő persze ennek, hogy nem kell mindig filmeket nézni és várni a képernyőn, az elmúlt napokban pergett a Magyar Televízió 111. nemzetközi karmesterversenyének több elődöntője, amely egy meghatározott, szerencsére egyre bő­vülő nézőrétegnek nyújthatott értékes órákat. Meg ellenvet­hető, hogy a Felvonulók kérték összeállításban láthattuk Arktis József kitűnő paródiáját, a Megkérdeztük az állam­polgárt című szatirikus blokkot, mint a hét legjobb saját készítésű műsorát, de ugyanott sugározták például a katona- tréfát (?) is. Apropó, Felvonulók kérték: a riportok szerint » délelőtti felvonuláson kérték az egyes számokat, de a már kézben lévő műsorújság közölte is előre és fényképekkel illusztrálta, hogy a lap szerkesztése után napokkal mit fog­nak spontán módion kívánni a Dózsa György/úton megszólí­tott felvonulók. Ez ám a teljesítmény! És nem az, amit a Van képünk hozzá pénteki részvevői felmutattak. Ilyen fel­készületlenséggel vetélkedőre jelentkezni, mint a mostani szereplők tették, már-már bámulatot érdemel. De jutalmat, ajándékot nem! Rajnai, a varázsló ismét letett az asztalra egy mesét, azaz » Televíziós mesék felnőtteknek című sorozatban óegyiptomi motívumok alapján megrendezte a Szetna, a varázsló című elektronikus meséjét. Rajnai András szinte nemes megszál­lottsággal teremti képernyőre e meséket. A korábban okta­lanul egymásra torlódott-trükkök lassan megritkultak, a- tör­ténetek el fog ad hatóbbak lettek, bár most is sok közhellyé kopott bölcsesség, ismert fordulat, deklamáló előadásmód mozaikjából állt össze a mese, amely bizonyára a jugoszláviai vendégszereplő nő csillámló keblei miatt vált kizárólag fel­nőttekhez szólóvá. Várjuk a következőt. * A Megtörtént bűnügyek sorozatban látott A kiskirály című rekonstruált bűnügyi történetről el kell hinnünk, hogy így, vagy megközelítőleg így történt; nincs jogunk ez eset való­diságában kételkedni. De mert ez mégiscsak film, sőt játék- fűm, nem pedig dokumentum, hát kívánatos a szerkesztés, a színészi játék, a dramaturgiai vonatkozások mérlegelése is. Ha pedig erről az oldaláról közelítjük meg A kiskirályt, úgy nyugtalanságra van okunk: vajon jó-e, ha a bűnügyi filmek iránti hazai igényeket úgy elégítjük ki, ha külföldi krimi­szériák motívumait másolgatjuk, színészekkel megíratlan szerepeket próbálunk eljátszatni és olyan közhelyes dolgokat produkálunk, ami már az alaptörténet valódiságát is meg­kérdőjelezd. És még azt sem tudjuk meg, hogy az áldozaton kívül kit is zsarolhatott a gyilkos, mitől lehetett kiskirály, amikor már nem volt tanácselnök. Benedek Miklós t KERÉKPÁROZZON OLCSÓBBAN ÉS BIZTONSÁGOSABBAN! MÁJUS 4-TÖL 17-IG A VILÁGÍTÁSSAL GYÁRILAG FEL NEM SZERELT KERÉKPÁROKHOZ AJÁNDÉKBA VILÁGÍTÁSI GARNITÚRÁT adunk KERESSE FEL SZAKBOLTJAINKAT MISKOLCON ÉS A MEGYE TERÜLETÉN Szellemi örökségünk... Rajzok, szobrok „Mondd mit érlel...”, „Nagyon fáj”, „Kopogtatás nélkül”, „A város peremén” — verscímek. Egy-egy Jó­zsef Atliia-vers címei. De nemcsak azok! Az életmű utóéletének törvényszerűségé­hez tartozik, hogy újrafogal­mazzuk, s egyáltalán megfo­galmazzuk magunknak mind­azt, mi lényege. így hát ezek az előbb említett verscímek egyben képcimek is. Mond­hatnánk úgy is, József Attila verseihez készült illusztráci­ós rajzok aláírásai. Enged­tessék meg azonban annyit előrebocsátani a Miskolci Galéria legújabb kiállítása kapcsán, hogy értékét (már­mint a kiállítás értékét!) pontosan az adja, hogy ezek az egyedi rajzok nem az il­lusztrálás igényével készül­tek. Ha egyetlenegy mondat­ba akarnók sűríteni e kiál­lításról megfogalmazott véle­ményünket, azt mondhat­nánk: a kiállító művészek szellemi örökségüket össze­gezték maguknak, s nekünk is . .. Rajzok, szobrok címmel nyílt kiállítás április 30-án a Mis­kolci Galériában. Tizenöt bor­sodi képzőművész — eg}' hí­ján valamennyien miskolciak is — „válaszolt” a Magyar Képzőművészek Szövetsége Észak-magyarországi Területi Szervezete ás a Miskolci Ga­léria pályázati felhívására. Az elmúlt évhez hasonlóan — aikkor a Tanácsköztársa­ság 60. évfordulójára emlé­keztünk —, most is kiírtak emlékpályázatot: hazánk fel­szabadulásának 35., József Attila születésének 75. évfor­dulójára, valamint a XII. pártkongresszus tiszteletére. Több mint száz egyedi rajz, kisplasztikái alkotás ér­kezett be — közülük 59-et láthatnak az érdeklődők. A legtöbben, a József Attila-i életműhöz kapcsolódtak. De művészeinket hasonlóképpen értékes alkotások készítésére ösztönözte a felszabadulási évforduló is. S nemcsak az idősebb, a háború borzalma­it megélt művészeket! Pető János lavírozott tusrajzai például elemi erővel Idézik meg nemcsak a borzalmakat, hanem a háború kiváltotta iszonyatot is. (Szerencsésen egységes anyaggal jelentke­zett; a tárgyiasult pusztulás — Döglött tank, Repülőroncs, Háborús táj — és az emberi k iszolgá 1 ta tottság, mega 1 ázott- ság, a borzalmakon való fe­lülemelkedés — Menekü­lők, Síró nő, Katona stb. — egymás melletti felmutatásá­val.) Hasonlóképpen a fel- szabadulás élménye „vezet­te” Tóth Imre kezét: „Ér­tünk” sorozatának négy raj­za a felszabadítók, apotheó- zisa. Feledy Gyula az elmúlt hetekben több .kiállításon is szerepeltette József Attila verseinek rajzbeli újrafogal­mazásait. Most újabb hél Jó­zsef Attila-rajzával ismer­kedhetünk meg. (Ügy tű­nik, Feledy Gyulát be­lülről izgatja a költői élet­mű!) Ha lehet, ezek a raj­zok még inkább az érte­lemre apellálnak nfint a ko­rábban már megismertek: az emberi érzelmeket még ke­ményebben köti a József At- tila-i rend, a fegyelmező ér­telem. Feledy különben né­mi meglepetéssel is szolgál: vasból készült kisplasztikái nemcsak érdekes, értékes színfoltjai is e kiállításnak. Mezey István tusrajzai (Ko­pogtatás nélkül, Ének ma­gamhoz, Mindent hagyok, Balatonszárszó) a művel való azonosulás szép példái, akár­csak Lukovszky László és Máger Ágnes (az előbbi tus­rajzokban, az utóbbi színes krétával) indulatoktól fűtött vallomásai. De igen szép, kiegyensúlyo­zott színvonalú anyaggal je­lentkeztek a többiek is. Len- key Zoltán, Barczi Pál, Koncz József, Teliinger István a hetvenötödik születésnap emlékének adózik. A másik két élménykor foglalkoztatja Mazsaroff Miklóst, Seres Já­nost, Szanyi Pétert, Varga Évát és Varga Miklóst. Szép anyaggal vesz részt a pályá­zati kiállításon Varga Éva és Szanyi Péter. Varga Éva Munkás című terrakotta szob­rocskája különösen kifejező erejű. Jó érzés elmondani: iga­zán élményt adó kiállítással jelentkeztek az emlékezés je­gyében az itt élő, s alkotó képzőművészek. Ami — ha számba vesszük az emléke­zések nagy számát, a folyto­nosan sokasodó alkalmakat — nem kis dolog. Az újrafo­galmazás, az újraértékelés ünnepibb rendje érint meg minket a kiállítóterem hét­köznapjaiban — s ezért az élményért érdemes időzni a munkák között. ■# A Miskolci Galériában áp­rilis 30-án délután nyitotta meg a tárlatot Borsos Árpád, a Borsod megyei Tanács mű­velődésügyi osztályának ve­zetője. A megnyitóünnepsé­gen adták át a pályázat dí­jait is. A Borsod megyei Ta­nács díját Feledy Gyula, Miskolc város Tanácsának díját Pető János grafikus- művészek kapták. A Szak­szervezetek Borsod me­gyei Tanácsának díját Tóth Imrének ítélték oda. A Ha­zafias Népfront megyei bi­zottsága díját Mezey István vehette ál. A KISZ Borsod megyei Bizottsága díját Var­ga Éva kapta. A tárlatot június 1-ig te­kinthetik meg az. érdeklődők a Miskolci Galériában. Csutorás Annamária Kérjük a volt Női Szabó és Textilkonfekció Szövetkezet nyugdíjas dolgozóit, hogy lakáscímüket központunkba, „Avas” Ruhaipari Szövetkezet, Miskolc, Széchenyi n. 39. sz. alá megküldeni szíveskedjenek. « „Avas” Ruhaipari Szövetkezet vezetősége Az amatőrök és a büszkeség... Egy minap megtartott or­szágos szakmai tanácskozá­son — a monodrámáról volt szó —, az. egyik szót kérő azzal kezdte mondandóját: „Én, mint az amatőr művé­szeti mozgalomban dolgozó ember, szeretnék néhány gon­dolatot elmondani... és ami­kor azt mondom, hogy ama­tőr. akkor én arra büszke is vagyok”.. . Ö tudja, mi késztette arra, hogy felemlegesse „amatőr voltál” — azt azonban mind­annyian örömmel tudhatjuk és regisztrálhatjuk: jó és szükséges az, hogy az évek és évtizedek óta az amatőr művészeti mozgalomban dol­gozó emberek hivalkodó«,nél­kül, de nyíltan vállalják ez.t a munkát. S arról adott eset­ben szóban is azt mondják: „... büszke vagyok rá” ... Azért nagyon szükséges ez, az. alapállás, mert bizony sok esetben tapasztalható — ha amatőrök és. hivatásosak együtt vannak, találkoznak —, hogy kisebbségi érzés, el­fogódottság. úgy is mondhat­nánk: szégyenlősség vesz eiől a csupán hobbiból, lel­kesedésből, ha úgy tetszik közösségi munkaként a mű­vészeti mozgalomban részt vállalókon. Nem véletlenül fogalmaz­ható az, hogy „közösségi munkaként” jelezzük, az amatőr csoportok, együttesek tagjainak tevékenységei. Hisz’ legyen szó színjátszókról, pá­vakörben éneklőkről, lánco­sokról és másokról: még ma­ga a produkció is, a munka csúcsa, a produkcióban sze­replők egymás közötti kap­csolatát erősíti, az. összetarto­zás érzését fokozza. A közös munka, a próbák, az. együttes izgalmak embert alakító szelepe igen nagy jelentőségű az amatőr moz­galomban. Mindenekelőtt ez az oka annak, az utóbbi években egyre hangsúlyosab­ban előtérbe kerül — ha úgy tetszik az. érdeklődés homlokterébe állítódik —ez a tevékenység. És amikor azt tapasztaljuk, hogy egyre gyakrabban írnak és beszél- nek különböző fórumokon az amatőr mozgalomról, akkor nem arról van szó, hogy kampány indul a csoportok számának növeléséért __ Az m otiválja ezeket a meg­nyilvánulásokat, hogy a kö­zösség — mondhatjuk, a tár­sadalom — értékítéletében, a már munkával megszerzett érdemnek megfelelő megbe­csülés övezze a mozgalomban dolgozókat, Megyénkben — az. általá­nos helyzetképet tekintve — nincs okunk az. amatőr mű­vészeti mozgalom „»íratásá­ra”. Kétségtelen persze, hogy vannak művészeti ágak, me­lyekben egy helyben lopogá.s tapasztal ha ló — például a színjátszó csoportok tevé­kenységében —, sokkal több azonban az, ugyancsak bi- valkodasmenles büszkeségre az okunk, ha például a ha­gyományőrző csoportokról, a néptáncosokról, a 'kórusokról kell beszélnünk ... Meg kell azonban küzdeni­ük ezeknek a csoportoknak, együtteseknek — vezetőiknek es a tagoknak egyaránt —< ■megyénkben is az amatör művészeti mozgalom néhány általános problémájával. S erről azért kell — ha csak jelzésszerűen is — szólni, mert e gondok közül nem mindegyik múlik a sokat — inkább csak kényelemből —• előrángatott „objektív té­nyezőkön'' . . . Először talán tegyünk említést arról, ami­hez. kevés lenne a megyei elhatározás: ez pedig az évek óta emlegetett „kikérés- probléma”. Sokkal egyértel­műbb állásfoglalásra lenne szükség a tekintetben, hogy mikor, mennyi időre és mi­lyen feltételekkel kell biz­tosítani a csoportok tagjai­nak a munkahelyi kötelezett­ségek alóli felmentését. Ha már tudomásul vettük egy­szer, hogy ezek az emberek: nem csupán „saját gyönyö­rűségükre és nem bohócko­dásból” csinálják, amit csi­nálnak (sőt! megyénkben is számos csoportot ér az a megtisztelő feladat, hogy ha­lárainkon túl hazánk képvi­selői legyenek!), akkor rang­jának és fontosságának meg­felelően kell szabályozni jo­gaikat is... í Megyénkben is gondok mu­tatkoznak. továbbá a szakmai vezetés utánpótlásában, több művészeti ágban is. Tanúi lehetünk egy-egy sikere« csoport egyik napról másik­ra történő széthullásának — mert vezetőjük, évei számát tekintve, kiöregedett. (Soly- kor félelmünk is van, még működő — és ugyancsak jól dolgozó — csoportok jövőjét illetően:, ..úgy,apaz okból,.! Pedig ez nem törvényszerű folyamat... Fűzhetnénk még tovább m gondok sorolását, de vé­gezetül szóljunk inkább ar­ról az örvendetes tényről, hogy megyénkben igen nagy szerepük van — s példamu­tatása! — a szövetkezetek­nek (mezőgazdasági tsz-ek- nek. ipari és fogyasztási szö­vetkezeteknek) az amatőr csoportok fenntartásában, működtetésében. Sok olyan vezetőt ismerhetünk e szö­vetkezetekben. akik nemcsak szavakkal: de tettekkel is. támogatják az amatőr mű­vészeti mozgalmat... ... s erről jut eszembe, égy ugyancsak nemrégen le­zajlott miskolci bemutató egyik vendége, égy ál'ész-el- nök, aki két napon át iz­gult csoportjáért, s amikor biztos lett siker, ő is csak annyit mondott: ...... büszke v agyok rájuk” ... (I. n. j.) Uj Kossuth-könyvek A Kossuth Könyvkiadó Harmincöt éve szabad ha­zánk címmel képsorozatot jelentetett meg. amely Ma­gyarország felszabadulása óta eltelt három és léi évtizedet mutatja be fotókban. A Zrí­nyi Kiadóval közösen jelen­tette meg a kiadó a Fegy­verrel a hazáért című köte­tet; fez a második világhábo­rú magyar ellenállási és par­tizánba reálról tájékoztat. Két miniatűr kötet is napvilágot látott: A magyar kom mil- nista mozgalom 60 éve és a Harmincöt év a szabadság útján. Érdeke« tanulmányo­kat tartalmaz Az értelmiség a szocialista országokban cí­mű tanulmánykötet. Megje­lent Brutyó János visszaem­lékezéseinek kötete, a Mun­kásévek. Sok hasznos isme­retet ad a Közigazgatás és a politika című tanulmánykö­tet, valamint Nyárádi Éva é« Nyárádi Róbert közös mun­kája, a Hat év Jugoszláviá­ban. Gallai Ervin visszaem­lékezéseit tartalmazza A sza­badság holnap kezdődik; har­madik kiadásban jelent meg Bethlen Oszkár: Élet a ha­lál földjén című könyve.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents