Észak-Magyarország, 1980. április (36. évfolyam, 77-100. szám)

1980-04-11 / 84. szám

1980. április 11., péntek ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Üzem a falu szélén Hejöszalontát _ elhagyva, azonnal feltűnik á Borsod megyei Építőanyagipari Vál­lalat kerámiaüzemének két épülete. Kívülről szinte ki­haltnak tűnik a telep. Füst sem pi pál a kéményeken — hogy is pipálna, hisz a vil­lanynak még Hejőszalonlán sincs füstje. A fiatal üzemvezető. Pa­lotás József siet az idegenek elé. Túlzottan sok baja nincs velünk, hisz a leglényege­sebb műszaki-gazdasági ada­tokat. ismereteket megtud­tuk már az maze a tótól. Dró­tos Lásziónétól és az áru­forgalmi vezetőtől. Derecs­kéi Andrásáétól. Igaz. nem a legjobb időben zavartuk őket. Drótos Lászlóné éppen — a koksz árának változá­sával kapcsolatos — sürgős gazdasági feladatokkal baj­lódott. Azokat félretéve, így kezdte u beszélgetést. — Két-három éve foglal­kozunk azzal a gondolattal, hogy felelevenítsük a több«„ száz éves mezőcsáti kerámia^ gyártását. Annak idején — a sárospataki hasonló, csak korszerűbb üzemben — még élt a kerámiagyártás hagyo­mánya; éltek még- a régi kerámiás „dinasztiák” sarjai. Mezőcsáton, illetve " annak környékén azonban már az 1920-as években kihalt ez a mesterség. — Maradvány termékekből, s az irodalomból kellett új­ra felidéznünk, „felfedez­nünk” szépségüket, értékü­ket. Jelentős segítségei nyuj-. tott ebben Kása Kínra szent­endrei népművész, aki nem­csak a lányok, asszonyok betanítását végzi, hanem a művészeti irányítást is. A múlt év második felében — sajáterős beruházás után — , kezdtük el az új termékek gyártását. Ma úgy tűnik: legjobb úton vagyunk terve­ink, elképzeléseink valóra váltásában. Valóban ... Mindössze né­hány hónap telt el a mun­ka megkezdésétől és máris jelentős eredményeket tud­nak felmutatni. Termékeik túlnyomó többségét elfogad­ta a népművészeti zsűri, megkezdődhet hál a keres­kedelmi forgalmazás. Jónak találta a gyártmányokat — saját szemszögéből vizsgálva — a KÖJÁL is. és ez nem kevesebbet jelent, mint azt: a mezőcsáti kerámia nem­csak diszkerámiai célokat szolgálhat majd. hanem a I egkiilö n bűző bb fii n kdök nak is megfelel. Derecskéi Andrásné: —Az AMFORA már az egész évi termelésünket lekötötte. Igen nagy az érdeklődés a nép­művészeti vállalattól is, akik szintén bejelentették igé­nyüket. A félig-meddig spon­tán jelentkező érdeklődéssel nem elégedhetünk meg. Igen fontos, de nem elég. ha csak a kereskedelmi vállalatok keresnek meg bennünket. Kíváncsiak vagyunk a vá­sárlók véleményére is. Ezért a nagykereskedelmi vállala­tok részére tartandó termék- bemutatókon kívül Leninva- rosban és Mezőcsáton kiál­lítást és vásárt rendezünk, ahol dömpingárukon, olcsón árusítjuk majd új terméke­inket ... Ezek a felsorolt tények jutnak eszembe, míg Palo­tás Józseffel az üzemet jár­juk. Még kevesen serény­kednek a korongozóasztalok mellett. Közülük nem is mindenkinek olyan ügyes a keze, mint. a Zrínyi Ilona Gimnáziumban érettségizett, és már több éves korongo- zói múltra visszatekintő Pa­taki Gábornak. Az ő keze alól már öt-tíz perc alatt ki­kerül egy-egy nagyobb dísz- tál, vagy más termelt. A kevésbé gyakorlottaknak bizony még minden egyes darabnál meg kell küzdeni a ■masszával, az anyaggal, de a küzdés eredménye az egy­re szebbre sikeredő: per­sely, Miska-kancsó, bütykös, vagy az úgynevezett lapos és öblös áru. A készre korongozott tár­gyak ezután egy-kót napot pihennek a tárolóállványo­kon. Majd mártó eljárással fehéres színű bevonatot, en- góbot kapnak. A virágozás is kész mű­vészet. Előbb könnyű kéz­zel a minták kontúrjait kell bekarcolni az edényekre, majd jöhet az írókázás. Fes­ték kerül a mintákra, s a száradó termék újabb két- három napos kényszer va­nilla nat”-fö! deken ni a hí A „pillanaf’-földek a ter­mészetnek azon fura határ­részei, amelyek huszonnégy órás beavatkozást tűrnek meg az embertől. Ha ez a nap elmúlik, az érkező eső megint gépmarasztaló la­tyakká áztatja az elsimított rögöket. A gazda pedig is­mét várhatja azt a pillana­tot, amikor a felszín annyi­ra megszilárdul, hogy a ve- tögép súlyát elbírja. Addig legfeljebb szemrehányó te­kintetet vethet az égre ... Aszalón, a Szabadság Ter­melőszövetkezetben is csak ezt tehetik. A márciusi ha­vazás, majd uz április eleii esők a gépműhelybe kéri'y- szeritették a kint dolgozó kél vetögépet. A tervezett két­száz hektárnyi tavaszi árpa területből csak negyven hek­tárt tudlak bevetni. Derekes Ernő ágazatvezető cseppet sem titkolja nyugtalanságát. — Jól kibabrált velünk az idő. Ezek a ..pillanaf’-tala- jok kínosan száradnak, ne­héz kiszámolni, mikor vél­hetünk ismét. Valószínű, csak megkésve, áprilisban, amire azt mondja a paraszt- ember; áprilisi árna, marad­jon a zsákban. Egy biztos, a tenyészidő lerövidül, a 28 mázsára tervezett hozamot nehéz lesz elérnünk. Ez a hol októbert, hol ja­nuárt idéző március és , áp­rilis eleje alapos leckét adott fel a mezőgazdaság­nak. Sajnos nemcsak az idő­járás, hanem a kereskede­lem is. A szövetkezet — hiába tagja a KITE terme­lési rendszernek — sehol nem tudott az ősszel össze­tört vetőtengelyek helyett újat beszerezni.- Ugyanígy hiánycikké váll a talajmun­kához nélkülözhetetlen gyű- rűshenger is. Demkó István íőagronómus nemrég került • szövetkezetbe: — Legjobban a műtrágya- kérdésen lepődtem meg. Egy­szerűen nem tudom meg­mondani, Hol hasznosul a tápanyag. Mert mi fölösle­gesen legalább 40 százalékot füstölünk el. Részben a mi hibánkból, hiszen nem tu­dunk igazán kedvező tárolá­si feltételeket biztosítani. Mi­vel a tavaszi szállítás bi­zonytalan. mi is előre ren­deljük,.még ősszel a műtrá­gyát, Ami meg is érkezik. És ott áll tavaszig, mert amíg ki nem fizetjük, nem használhatjuk fel. Nem hi­szem. hogy csak minket szo­rít ez a cipő. Az elmúlt évek veszteségei után anya­gi helyzetünk nem engedi meg, hogy ősszel a tápanya­got kifizessük. Vagyis csak tavasszal tudjuk. így a tá­rolt műtrágya 40 százaléka a tárolási időszak alatt elpá­rolog. kilúgozódik. Kétmillió forint értékű műtrágyát használunk fel évente, de valósan nem tudnám meg­mondani mennyi az az ér­ték. amelyet földbe forga­tunk. Ez persze hozamokban is mutatkozik. Ezt úgy hívják, hogy a róka fogta csuka esete. Van műtrágya, meg nincs is. A kereskedelmet. különösen okolni ezért nem lehet, hi­szen célja egyértelmű: a műtrágyát eladni, s érte pénzt kapni. Ha tavasszal kap érte pénzt, akkor lé­nyegiben tavasszal van az megvásárolva. Hogy addig hatóanyag-tartalmának jelen­rakozásra kerül, míg kiége­tik. Pillanatnyilag három vil­lanykemencében folyik az égetés. A kemencék felső sarkában digitális, számje­gyes kijelzésű hőfokmérő pa­rázslik, mutatja és jelzi, milyen „meleg” van a ke­mencében. — Ivilencszáznyolcvan Cel- sius-fokon; Sl-mértékrend- szerben 1253 Kelvin-fokon, kétszer égetjük a terméke­ket — mondja Palotás Jó­zsef. — Először csak a máz nélküli, úgynevezett terra­kotta égetés következik, majd a mázzal történt be­vonás után elvégezzük a má­sodik égetést is. — Termékeinket jelenleg csak törtfehér alapszínnel készítjük. Belelapozok az üzemveze­tő asztalán heverő könyvbe, Domanovszky György Ma­gyar í népművészet című munkájába. Ebben láthatom — de nyíltan mondják az üzemben is — a választék­bővítés érdekében rátérnek majd ők is a kék, a sárga, a sölétebb és a világosbar­na. alapszínű kerámiák gyár­tására is. — Az a célunk — mondja Palotás József —. hogy kor­szerű. „ütőképes” üzemet hozzunk létre. Szinte végszóra érkezik Kosa Klára: — Rövid idő alatt sokait fejlődtek az itt dolgozók. Mutatja ezt az is, hogy ma már a legnehezebb elemeket is könnyen rajzol­ják. Bizonyos értelemben még az is kedvező, hogy ez ideig nem foglalkoztak a fa­zekasmesterséggel és nem ismerték a mezőcsáti kerá­mia hagyományait. A tiszta lapra könnyebb írni ... — Meggyőződésem, hogy ezek a termékek jövőre mór exportálhatóak lesznek. Nem­csak azért, mert a minősé­gük annyit javult, hanem, mert nemcsak díszkerámiát akarunk készíteni. A kerá­mia sok célra alkalmas: jó és gusztusos benne főzni, sütni, tálalni és talán még egy-egy gyengébbre sikerült étel is jobban esik a szép edényekből. Buchert Miklós __i ____________________ f ős részét elveszti, az már másnak a kára. Például a népgazdaságé és a szövetke­zeté. Amely úgyis kifizeti a pénzt tavasszal, és vesz­teség nélkül tárolná a mű­trágyát — a földben. De mi­vel ezt nem teheti, beletö­rődik a veszteségbe. Őszin­tén mondva, törtem a fejein sokáig, de semmi bonyolult­ságot nem látnék egy olyan kereskedelmi ('?). gyári (?). bánki (?) döntésben, amely engedélyezné a műtrágyák őszi beforgatását, hiszen ta­vasszal úgyis kifizetik. A hatékonyságot elvégre nem­csak a termelőüzemek szá­mára találták ki. Egy soká­ig veszteségesen termelő, de már nyereséget hozó üzem­nek éppen a lábraálláshoz illene megadni azt a lehe­tőséget, hogy teljes értékű műtrágyát forgasson talajba. Mert a hozamok ettől függ­nek. A főagronómus: — A növénytermesztésben Ili millió forintos termelési értékkel számolunk. Ami egy 1340 hektár szántóval bíró szövetkezetben kimagasló arány. Sajnos, a jövedelme­zőség nem kedvező, már csekély félmilliós nyereség­nek is örülnénk. Pedig az elmúlt évhez ké­pest jelentősen emeltek a terveken. Huszonhat mázsa helyett ötven mázsa kuko­ricát, 26 mázsa búza he­lyett 34 mázsát akarnak ter­melni. Ilyen állagokkal más üzemekben már jelentős Számítástechnikai berendezések a Videotonból A Videoton Elektronikai Vál­lalat gyártási programjá­ban egyre nagyobb részarányt képviselnek a számítástech­nikai termékek. A vállalat szá­mítástechnikai gyáregységé­ben kis- és közepes teljesít­ményű számítógép-rendszerek, különböző displayk, somyom- tatók, adatrögzítők és egyéb számítástechnikai berendezé­sek alkatrészei készülnek. A gyáregységben az idén több mint hárommilliárd forint ér­tékben gyártanak ezekből a berendezésekből. A gépek je­lentős részéi exportálják, a KGST országai közül elsősor­ban a Szovjetunióba szállíta­nak, de a tőkés országokba is eljutnak a Videoton szá­mítástechnikai berendezései. A képen: készülnek a display- terminálok. Újítások Ozdsn S fali és a lett Ereje Az első negyedévi eredmé­nyek összesítése alapján el­mondható. hogy a Kohó- és Gépipari Minisztérium által erre az évre hirdetett újítá­si verseny hatására az Ózdi Kohászati Üzemekben nagy lendülettel fejlődött az újí­tási mozgalom. A kohászat 683 szocialista brigádja, csaknem 12 ezer dolgozó a mindennapi mun­kát segítő ötletekkel, észre­vételekkel, szakszerűen ki­dolgozott újításokkal vesz részt a mozgalomban, leg­gyakrabban a műszaki fej­lesztést, az anyag- és ener­giatakarékosságot, a nehéz fizikai munka’ csökkentését, valamint a balesetmentessé­get segítik elő újításaikkal. A verseny ideje alatt a vál­lalatnál igyekeznek meg­szüntetni az elbírálások hu­zavonáit, s az elfogadott újítások bevezetését meg­gyorsítják. Az első negyed­évben 1063 újítást adtak be a dolgozók, ebből 600-at már elfogadott a bizottság, s 533 újítást bevezettek. Mindezek eredményeként 30 millió 600 ezer forintot takarítottak meg az Ózdi Kohászati Üze­mekben, s az újítók jutalma összesen 1 millió 400 ezer forint volt. nyereséget tudnak biztosíta- j ni. Itt nem! Miért? — Akárhogy számoltunk, | erre az eredményre jutót- j lünk. A termelés költségein | nem tudunk csökkenteni, s I mivel tápanyag-visszanótlá- j sunk nem kedvező, az em- j litett okok miatt a jövedei- j mezőség kérdésében aligha tudnánk előrelépni. Olyan előre mentegetőzés­nek éreztem ezt a választ. Lehet, hogy nincs igazam, de feltűnő, hogy a környék szövetkezeteiben az aszalói­nál előbbre tartanak. Ott magasabbak a hozamok, ala­csonyabbak a költségelv, de az adottságok, amelyek meg­határozók,- ugyanazok. Vagy- , is máshol van a baj. Talán a költséges rendszertechno- 1 égtájban, az alacsony hoza­mokban: talán a nem meg­felelő fajtaszerkezetben. A válasz a vezetőkre tartozik, akik már el tudták mozdí­tani a szövetkezetei a holt­pontról. Egyoldalúan, a mű­trágyázás hiányosságaira nem szabad fogni a gyenge hozamokat. Az év őszén már változtatnak a vetésszerke­zeten. Száz hektáron repcét vetnek, s ugyanakkor ősszel telepítik majd a pillangóso­kat. Ennek éppen ideje, mert rendkívül nehéz olyan indokot találni, amely a ta­vaszi telepítést igényelte volna. De ahhoz, hogy az elmúlt évi kétmillió forin­tos nyereség növekedjen, a szövetkezetben meg kell ér­teni: csak a költségek csök­kentésével tudják a növény- termesztést igazán jövedel­mezővé tenni. Ami nem zár­ja ki a hozamnövelést sem. A „pillanaf-löldek száradá­sa idején, még van idő ezen gondolkozni. — karnuui — Azt. hogy a bizalom és a tenniakarás ereje sokszor csodalatos, elismerésre méltó tettekre sarkall, ezernyi pél­dával lehel bizonyítani. Kis­sé leegyszerűsítve a dolgot, arról van ilyen esetekben szó, hogy egy-egy feladatot valaki, vagy néhány ember együtt akkor is képes meg­oldani, ha nincsenek meg hozzá a szükséges, a sok­szor emlegetett „optimális” feltételek. Ha a hiányos gaz­dasági, műszaki, anyagi jel­legű tényezőket leleményes­séggel, akaraterővel, esetleg éjjel-nappali megfeszített munkával kell pótolni. És az élet, a munka mindennap­jaiban sokszor szükség volt és szükség van ilyen csele­kedetekre: sokszor adódik olyan helyzet, hogy éppen ezekhez: a fokozottabb szub­jektív jellegű eszközökhöz kell nyúlni, ha nem akar az ember, a kollektíva, önma­ga és a társadalom előtt ku­darcot vallani. ■ Nemrégiben a Borsod me­gyei pártértekezleten a több száz küldöttel együtt nagy figyelemmel, derűsen — jól­eső elégedettséggel hallgat­tuk Kormos Miklósnak, a Borsodnádasdi Lemezgyár küldöttének, munkásának felszólalását. Könnyedén, mo­solyt fakasztó humorral so­rolta : — Egyesek már azt kér­dezték tőlünk: mikor váKk a Borsodnádasdi Lemez­gyár a helyi termelőszövet­kezet. melléküzemágává. Mi azonban másként gondol­kodtunk és cselekedtünk.— S ebben a „másként”-ban rejlik, sűrűsödik a nádasdi- ak bizakodása, akarata. Mert a h umorosan elmondott eset nagyon komoly hátteret ta­kar. A lemezgyár nemrégiben — két-három évvel ezelőtt — bajban volt. Termelési, értékesítési gondokkal küz­dölt. S valóban lehetett hal­lani olyan hangokat: „talán fel kellene számolni a gyá­rat”. Azonban a vezetés, az egész kollektívától támogat­va és inspirálva, másként döntött: A régi gépek fel- u j í l ásóval. a (szervezések kel, jó termék vált ássál és meg­felelő piacok keresésével tel­jes fordulatot hajtottak vég­re. A mérnökök, szakembe­rek, a munkások nem saj­nálták az éjszakáikat, a sza­bad idejüket: dolgoztak! Bíztak abban, amit akartak — s akarták, tették azt, amiben úgy döntöttek; biz­Az év első három hónap­jának tapasztalatai szerint bevált a garanciális cipójá­éit ás új módja — állapítot­ták meg az OKISZ szolgál­tatási bizottságának ülésén, melyet szerdán, az OKISZ- székhazában tartottak meg. A kereskedelem az elmúlt esztendőkben 650 ezer pár cipőt cserélt ki minőségi ki­niuk kell. mert jó. A Bo-r- sodnádasdi Lemezgyár újra hírnevet. — igen jó hírne­vet — szerzett a középüze­mek sorában. Az elmúlt, 1979-es évben kétszerié több terméket szállítónak tőkés ex­portra. mint tervezték. Ered­ményesen zárták az évet a kollektíva és az egész nép­gazdaság hasznára. Pártunk XII. kongresszu­sán Horváth Terézia, a Vi­deoton Gyár sárbogárdi üzemegységének vezetője el­mondotta, hogyan teremtet­tek néhány év alatt a sem­miből ezerhatszáz dolgozóval termelő üzemet, Ott. ahol a kezdet kezdetén kevesen bíztak, s többen voltak a ké­telkedők. S az e napokban már magáért beszélő jó ered­mények oka, eredője — mint mondta az üzemvezető —, többek között a követtie**» volt: — ... Nemcsak a n*t>­dem technikával találkoz­tunk. hanem a dolgozó em­berről való. sokoldalú gon­doskodással is. Megismertük: a szervezettség, az egymás­rautaltság és az egymásért cselekvés fogalmát. — Igen; akartak, bíztak benne, s meg­találták a boldogulásukat. Pedig Borsodnódasdon Kor­mos Miklósék, Sárbogárdo* Horváth Terézék, amikor gondban, bajban voltak, akár legyinthettek volna is egyet — mondván: „hagy­juk az egészet, majd les« valahogy, minek erőlködni, s esetleg falnak ütközni. Ott vannak az okosok, csak ki­találnak valamit és rendbe- jönnek a dolgok”. Azonban ők, s az őket körülvevő kol­lektíva, a kommunisták, a munkások többsége nem így, hanem xeálisan, az élet, a helyzet teremtette körülmé­nyeknek megfelelően gon­dolkodtak és cselekedtek. Nem a „felsőbb” régiókra, nem az „ügyeletes zsenikre” bízták a döntést, hanem ön­magukra. Mert amit dönte­nek, azt nekik kell való­sággá formálni. S csak úgy döntenek, hogy mindent alaposan megfontolnak, fel­mérik erejüket. Így azután bíznak abban, amit eltervez­nek, s mert bíznak, akar­ják, meg is valósítják. Es nincs is másra szükség, sem Borsodnódasdon. sem Sár- bogárdon, sem más helye­ken. De erre: a bizalom és a tettek erejére mindenütt nagy szükség van. Barcsa Sándor fogások miatt, ez évente mintegy 250 millió forintos kárt okozott. A január 2-án életbe lépett rendelet értel­mében a minőségileg kifo­gásolt cipőket, ha lehet, cse­re helyett javítják. A cipói­ul vitással megbízott szövet­kezetek jól felkészültek a jn eg növekedett feladatok el­látására. Bevált a garanciális cipőjavítás

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents