Észak-Magyarország, 1980. április (36. évfolyam, 77-100. szám)
1980-04-06 / 81. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1980, ápriTis 6„ vasárnap Filmfevéí Békeidő T'-'STf'y , ■. . .. Bencsik Béla tsz-elnök alakítója Három évvel ezelőtt mutatta be a televízió Vitézy 1 László dokumentumíilm.iét, a Mai telepeseket, ameiy egy napjainkban valóban szo- i katlan jelenséget tárt az or- j szag elé. Egy .dunántúli termelőszövetkezet a lapokban I felhívást tett közzé: várja i az ország minden részéből a jelentkezőket, mert dolgozókra van szüksége, hogy i feladatát elláthassa. Elköte! lezettseg, szívósság, művészi következetesség a Legfőbb jellemzői e dókumentum- filmnek — írtam róla annak idején, s hozzátettem, hogy a Műi telepesek nem, mindennapi témájával bizonyára találkozunk meg. Araikor néhány hete először láttam a mozivásznon Vitézy László, az ismert és Miskolcon is többször díjazott dokumentumülm-rende- ző első játékfilmjét, a Békeidőt. asz. első képsoroknál csaknem felkiáltottam: rácsaik, uira találkozom a Mai telepesek történetével. Erre a valóságos magra épül ugyanis ' a Békeidő, illetve ezzel a történettel, a terme- , iőszavetkezet új telepes mün- I kásairtak költözésével kez- ; dődik. Aztán messze meg is ■ haladja ezt a témát, túllép rajta és sokkal összetettebben ad képet egy mai tsz- ! elnök, egy mai falusi cselekvő ember, egy újfajta po- | zitiv hős szervező munkájáról, már-már Don Quijote-i küzdelmeiről és tükrözteti ebben a mai magyar falu nem kevés időszerű gondját. A februári pécsi magyar Iá fék fi Imszemle óta szinte közszáion forog a ..cselekvő ember” fog’alom. Ezek a cselekvő emberek, a másfél évtized előtti „nehéz emberek’’ mai utódai az elmúlt hetekben egymásután léptek színre. Tóth doktornő a nemrég bemutatott Harcmodorban. Nagy Sándor a Kor- kedvezményben. s most itt | van Bencsik Béla tsz-elnök Vitézy László új alkotásában. Nem érdektelen talár., hogy a Békeidő forgatókönyvirója az a Szalai Györgyi. aki a Harcmodor alkotótársa Dárday István melleit. s igy e két „cselekvő ember” valamiféle közeli ' rokona egymásnak: Tóth doktornő és Bencsik Béla egyformán olyan ember, aki töretlenül hisz a maga igazában és azért hajlandó akár egzisztenciáját is kockáztatva harcolni az értetlenséggel, a közömbösséggel, a bürokráciával, s egy sor más, az életet a haladást nehezítő jelenséggel szemben. Bencsik Béla roppant kemény ember. Van koncepciója, céltudatos, erős akaratú. Az újsághirdetés útján végzett munkaerő-toborzással valóságos kis népvándorlást teremt és elsősorban ezzel a cselekvesével hívja űri mega ellen' a hatalom képviselőinek ellenszenvét. A falut ugyanis,. ahová Bencsik jól felfogott népgazdaság! érdekből új családokat telepit egy átgondolatlan, vagy eppen a gyakorlatban helytelennek muCzink Béla tsz-elnök tatkozó településfejlesztési terv szeriint elsorvasztásra ítélik, a figyelem egy rosszul kiválasztott körzetközpontra irányul, illetve összpontosul. Az odatelepilett embereknek viszont élelem, bolt. iskola kell. s ezt Bencsik — ha kell, kicsit erőszakos eszközökkel is — megteremti. Még álékor is, ha korábbi barátja és bizalmasa, a helyi párttitkár — nem tisztán saját indítékból — szembe is fordul vele és később a járás minden vezetője összefog ellene, s ebben aÉ összefogásban nem is mindig a legtisztább okok a mozgatórugók — például a helyi tanácsvezető rokonságának a sérelme -s- és az eszközök nem éppen a leg- etikusabbak, vagy nem mindig pártszerűek. Roppant imponáló, Bencsik keménysége. Ennek ellenére sokan vitathatják majd igazát. (Mint erre egy-két korábbi közönségankéion volt példa.) Mondhatják e keménységre és határozottságra sokan, hogy a helyi tanáccsal, vagy pártvezetővél szemben fellépni demagógia, vagy rossz- értelmű népszerűséghajhá- szás. de erről itt szó sincsen : Bencsik egyszerűen cselekvő ember, tudatos ember, az igazában bízó, a nagy társadalmi összefüggéseket ismerő, a helyi partikuláris érdekeket annak alárendelő mai falusi vezető. És mint ilyen, mindenképpen pozitív hős. még akkor is, ha az ímös és csoportérdekekre inkább kacsingatók Szemében ellenzékieskedő- nek, akadékoskodónak is tűnik. il/Ietve azok annak tartják. Lehetnek magatartásában, igen kemény elmöki- irányítój módszereiben kevéssé rokonszenves vonások, koncepciója és eltökéltsége érdemel liszteletet még akkor is, ha — sok-sok részleteredmény ellenére — el- lendrulckereinek sikerül a történet végén (hihetőleg átmeneti időre) fügét mutatni a szövetkezetéért cselekedni és nemcsak beszélni tudó elnöknek: a mintaszerűen be- tagosítotf és elrendezeti gazdaság bekötőút.iának további építését és ezzel az országos érhálózatba való jobb bekapcsolódását meggátol ja a megyehatár. Bencsik küzdelme így is mintaszerű. Vitózv László a már említett Mai telepesekből indulva pszeudo-dok um ent arislu eszközökkel építette fel filmjét, azaz a valóságos elemeket egyetlen történetbe fogalmazta át. a szerepeket pedig — a párttitkárt látszó egyetlen Fekete András kivételével — civileikre bízta.- például az elnököt egv valóságos tsz-elnök — Czink Béla — alakította, sót éllé kitűnően, meggyőző hitellel. Hiteles a film. meggyőző az atmoszférája, okos. az össztársadalmi érdek iránti el- kölelezettseqet tükröző az alapállása; feszült társadalmi dráma, magas szintű megvalósításban. Pap Ferenc operatőri munkája ismét kitűnő. i Benedek Miklós A miskolci Földes Ferenc Gimnáziumban olyan tanulmányi rendszer alakult ki. melynek célja az egyéni képességek fejlesztése mellett a tanulmányi fegyelem megszilárdítása és a tanulásnak a KlSZ-munka mozgalmi eszközeivel való segítése. A tanulmányi mozgalom több munkaterületen bontakozott ly: a tanórán kívüli tevékenységvállalásban. az önképzésben és a tanulmányi csapatversenyben való részvételben. Fontos a tanórai aktivitás segítése, kiselőadások tartása, a házi feladatok pontos elkészítése és a hiányzó tanulók elmaradt tanulmányainak segítése. Egyik céljuk, hogy a diákok bekapcsolódjanak a szakkörök, diákkörök munkájába; önképzőkörökön, házi tanulmányi versenyeken és pályázatokon vegyenek részt. Az önképzés rendszeres színházba járást, a városi és megyei könyvtáraik látogatását, a tudományos folyóiratok rendszeres figyelemmel kísérését követeli meg a diákoktól. A tanulmányi csapatversenyek szervezői a KISZ- alapszervezetek tanulmányi felelősei. A csapatok létszáma 4—fi fő lehet, élén egy olyan vezetővel, aki képes összefogni, szervezni és képviselni társait; ezt a feladatot. KISZ-megbízatáskónt látja el. A csapatok különböző szintű tanulmányi eredménnyel rendelkező tanulóikból állnak, így elérhető, hogy a gyengébben tanuló diák „felnőhet” jobban tanuló társaihoz. „Szülőföldem szép határa” Béres Ferenc, a Magyar Népköztársaság Béres Ferenc ajkán a szülőföld nem szólam, hanem élő és éltető valóság. Tiszta forrás, nemcsak szülőfaluja, Gugybálur miatt, ahol 1922. december 3-án egy hatgyermekes géplakatos-földműves fiaként a világra jött, nem is csak Miskolc és Sárospatak miatt, ahol iskolái egy-egy részét végezte, hanem megyéi vonatkozásban is, Senki se ütközzék meg azon, ha valaki szülőfaluja mellett szellemi hazájához még erősebb szálakkal vonzódik. Az utóbbit illetően Béres Ferencet Sárospatak ragadta meg és jegyezte el magával életre- szóló érvénnyel. Nemcsak a főiskola miatt, melynek egyik tagozatán tanult, hanem mindenekelőtt a történelmi örökség. a Rákóczink emléke, a város a maga történelmi múltjával, jelenlegi értékeivel és hangulatával. Ezek kötik eltéphetetlen szálakkal Sárospatakhoz. Számos bizonyíték közül elég a legismertebbre hivatkozni: a saját gyűjteményéből létesített Sárospataki Képtárra. S hogy a város is szereti művészünket, bizonyítja az. hogy díszpolgárává választotta. Életrajzi adatai egy, a történelmi kényszerhelyzet miatt cikcakkosan alakuló utat mutatnak, amely azonban a kanyargások ellenére is célegyenest vezetett az egykori gagybátori kisiskolástól addig a Béres Ferencig, alti mostantól államunk érdemes művészeként ' jelenik meg milliók tudatában. 1934-től 1938-ig tanult a sárospataki gimnázium alsó négy osztályában. 1938-tól 1941-ig Miskolcon, a Fa- és Fémipari Szakiskolát végezte el. 1945-ben földet osztott szülőfalujában ... Egyetemre is beiratkozott, néprajzot és művészettörténetet tanult. Közben pótolta azt, ami még hiányzott: 1946-ban Sárospatakon magánúton leérettségizett. 1949-ben fejezte be egyetemi tanulmányait. A háború alatt Besztercén ismerkedett meg számos erdélyi íróval, művésszel, magával a néprajzzal, népművészettel, érdemes művésze népzenével. Mindez elhatározóul! halott rá. Már 1942- ben megismerkedett a népi mozgalom egyik kitűnőségével. Muharay Elemérrel. Érthető. hogy 194,1 után — ekkor költözött végleg Budapestre — tevékeny tagja a Muharay által irányított Népi Ének-. Tánc- és Népi Együttesnek. amely 1946 március 4-én óriási sikerrel mutatkozott be a Nemzeti Színházban. Énekelt és furulyázott az 1947-es nyári Vi- lágifjúsági Találkozón, majd Párizsban, Szófiában, Finnországban. 1948-tól szólista a honvéd együttesben. Közben tudatosan készül az előadóművészi pályára. 1956-ban a Néphadsereg Művészegyütte- se szólistájaként többek, között Bulgáriában vendégszerepei. A rádióban 1945-től hallhatjuk. Ö alapította a mai Radnóti Színpad ősei, a Dal és Vers Színháza néven. 1957-től az ŐRI keretében tíz év alatt ezer előadáson szerepelt, önálló esteket azonban már 1953 óta adott, egy ideig Török Erzsivel, majd Jancsó Adriennel közösen kialakított műsorokkal, melyek Magyar évszázadok dalban és versben címmel fa1 nőttek és iskolások közön egyaránt osztatlan sikert aratlak. Járja az országot e.s a nagyvilágot. Vendégszerepeit -az Egyesült Államokban. Kanadában. sikert aratott magyarok és nem magyarok elölt. Itthon eddig több mint 2500 helységben szólaltatta meg a magyar népdal és műdalköl- tészet remekeit. Mindkét terület. valamennyi műfajának legszebb darabjait tette népszerűvé. lopta az emberek szívébe. Másfél millió kilométernyi utat tett meg népünk szolgálatában, ebből félmilliót a futárokon túl. a világ szinte valamennyi földrészén. KétmilLióan hallgatták személyesen. s ki tudja, hány millióan a rádióban. a tévében, lemezeiről. A magyar évszázadok dalainak lelt átfogó és egyedülálló előadója. Csak reá jellemző egyéni stílusban közvetíti dalköltészetünk színe- javál a hallgatók millióinak, miközben „egyszemélyes intézménnyé',’ lett kulturális életünkben. Népe szellemi örökségének orc, tudatositó- ja. előadója, az énekművészet legmagasabb szintjén. Es népszerű ugyancsak a szó legtisztább értelmében, anélkül, hogy másokat kisebbítenénk. Túllépte „szülőföldje szép halárát”, éppen ezert tudja világtávlatokból értékelni és becsülni hazáját. Egyéniségé gazdagságát jellemzi az a patriotizmus, amivel szülőfaluja mellett szellemi bölcsőjét, Patak városát szereti, ahogyan ragaszkodik hozzá. Ha pályáját es szolgálatát végigtekintjük, - akkor csak egyet mondhatunk köszöntésképpen : államunk, népünk méltán tüntette ' ki a Liszt- díjas Béres Ferencet a Magyar Népköztársaság Érdemes Művésze címmel. I>r. Szíj Rezső — Ahogy' leült és hátra- simította a haját, ahogy a szoknyáját babrálta ... Hát nem érti? Volt benne valami kihívó, valami arcátlanul pimasz. Rágyújt, kérdeztem. Persze, bólintott. Rázott az az átkozott vonat, majdnem leégettem a gondosan kifestett szempilláit. Ő csak gúnyosan mosolygott. — A lényegre szorítkozzon. Mikor és hol ismerte meg azt a lányt? — Ez év májusában, pontosabban hu szón hetedik én éjjel szállt fel egy jelentéktelen kis állomáson. Fekete selyemruhában volt, kiszóld kalappal. — Rögtön megszólította, igaz? — HogyneI Be is mutatkoztam, és'az úticélja felöl érdeklődtem. Finomat! vállat vont. és az unalomról kezdett fecsegni, bizonyos’ki- bírhatatian férfiakról, és az egész értelmetlenségéről. Szerettem',volna. ha ezt bővebben kifejti, de nem mutatott rá hajlandóságot. Végül is térképet vett elő. és némi habozás után egy többé-' kevésbé felkapott fürdőhelyet jelölt meg úticélként. Vonzó volt. mi tagadás, de a hevesebb közeledésnek gátat szabott egy horlyogó kalauz jelenléte. — Mikór lépett akcióba? — Miután az a kellemetlen kalauz távozott a fülkéből. Szorosan mellébűjtam. felajánlva, hogy utazzunk együtt, végül is a cél nem fontos,- csak maga az utazás izgalma, belemerülni ismeretlenként az ismeretlenbe. Miért ris ne. csillant* fel a szeme, egy férfi, aki megvéd a férfiaktól. Később megSoltész Éva: A pepita kérdezte, hogy mi a foglalkozásom. — Mi a foglalkozása? — Jelenleg könyvügynök, de voltam már teniszoktató, színházi ügyelő, sőt egyszer egy fogpasztagyártó cég reklámfilmjében is szerepeltem. Hiába, a megnyerő külső, no meg mindig a művészetek perifériáján éreztem jól magam. Neki azt mondtam, hogy költő vagyok. Mégiscsak jobban hangzik, mint holmi kilincselő, lép- ' csőházkoptató könyvügynök! Erről sajnos eszébe jutott egykori kaszkadőr szeretője, aki igen jól keresett a filmgyárban, és megkérdezte ártatlanul, hogy mennyi ,a jövedelmem, és van-e alkotóházam valami előkelő helyen. Hebegtem a művészetek és a közönség viszonylatáról. a fel és le törvényszerűségeiről egy bizonyos pályán belül, a kiadók embertelenségéről. Végül sikerült teljesen elálmosítanom. váltamra' hajtotta • a fejét, szóját picit ellátottá, és elaludt a vonat ütemes rázkódására. Óvatosan kikal- tintottam a fogason hímbálódzó bársonytáskát, megta-, pogattam a tárcáját, ami duzzadt a pénztől. Mocorogni. nyögdiesélnt kezdett, mire nyugtatólag megsímogal- tam, elterelve figyelmét a nyitott táskáról. Erre ő „Albert!” felkiáltással a nyabőrönd kamba tanult. Nem tudom, ki volt az a bizonyos Albert. de a legjobbkor bukkant fei a hölgy emlékezetében, mivel fürgén és észrevétlenül becsukhattam a táskát. — O nem árulta el, hogy miből él? — Nem. Elég homályosan beszélt. sokat sóhajtozott, félő, hogy mindenben mesz- sze állt az egyértelműségtől. Hajnalban még ingadoztam két felkinálkozó lehetőség között — rögtön kifosszam, és lelépjek (de ez silány, örömtelin munkának tűnt), avagy hódítsam meg. hogy a kegyei mellett pénzt is pazaroljon rám. Az utóbbi megoldás jobban csábított, tekintve üli társnőm ingerlő bájait. Csupán mohóságomnak kellett gátat szabni a pénz és a nő mihamarabbi birtoklását illetően. Némi ital után kotorásztam pepita bőröndömben. Ez minden csomagja, kérdezte bágyadtait. résnyire nyitott alma- zöki szemekKel. igen. de ebben van minden vas.vdnom, vágtam rá büszkén, ami igaz is volt. mivel a maradék eladatlan könyveim hevertek szivarkásdobnzok társaságában: l i ze nlú't kötet „Avva- kum protonóoa emlékiratai" és eg.v darab birkatenyésztési kézikönyv. —t Lej la Ha? — Megkínáltam rizspálinkával, de csak én lettem rosszul, ö jól bírta. KJ tantorod tarn hányni! és mire visszatértem, köt egyforma, bajszos úr ült a fülkében közönyösen pipázva. — Még akkor sem gyanakodott? — Ö vagy én? Ja, nem! Lerogytam mellé, ő gyengéden lörölgetle a homlokom egy nagykockás l’érfizseb- kendövel. miközben az egyik úr részvevőén, a másik ellenségesen méregetett. A ' részvevő úr felajánlott bizonyos jótékony cseppeket készletéből, melyek .mindenfajta fejfájás. hányinger biztos ellenszerei. Mielőtt teljesen elkábultam volna a cseppektöl. elégedettem láttam a feiern felett billegő bársonytáskát, mely egyre közelebb, közelebb jött hozzám. Mikor magamhoz tértem. már csak a vasúti társaság piszkos emblémaia éktelenkedett felettem. Az ablakhoz léptem. Ismeretien állomás ásítozó személyzettel, és a reggeli fényben, kis zöld kalap,ban. a két bajszos úrba karolva a kis bársonytáska egyre távolodott, / mi több. a pepita bőrönd is. Avvakum protopópáva! és a • Birkatenyésztéssel. Tágra- nyílt szemmel meredtem az üres polcra. A belépő kalauznak már csak vinnyogni, sírni tudtam: kifosztottak, megloptak! Zavartan csattogtatva lyukasztóját, elvonult intézkedni. Hát lehet itt INTÉZKEDNI? — Nyugodjon meg. ez a nő egy veszélyes bünbanda főnöke. Nem maga az. első áldozni, talán nem is az. utolsó. Már szorul a hurok! — De könyörgöm, ki körül? Kj körül?
