Észak-Magyarország, 1980. április (36. évfolyam, 77-100. szám)
1980-04-20 / 92. szám
19S0, április 20„ msőrnöp •sm ESZAK-MAGYARORSZÁG 7 Hí, a klubban A Szikra mozi már üres — végei ért a matiné. Mól- lelte a szomszéd helyiségben viszont izgalmas vetélkedések jegyében zajlik a vasárnap délelőtt itt, Diósgyőrben'az Oprendek Sándor nyugdíjas pártalapszer- vezet klubjában. A biliárdteremben két asztalon folynak a „vérre menő” csaták, a nagyobbik teremben több asztalon is sakkfigurákat , látunk, másutt nagy buzgalommal keverik a kártyát. rövidesen megkezdődik az ultiparti... — De nem pénzre —. siel közölni Szaladnya Ferenc, az alapszervezet agi- tációs és propagandafelelőse. — Mi azt1 az elvet valüuk, hogy közös a munkánk. közös a szórakozásunk, de közösen is vigyázunk eövrrvrtra. A nyugdíjasoknak sok szabad idejük van. s itt a gyárak környéken. a kolóniákon ma már egyre több az egyedülálló, magára maradt idős ember. A klub biztosítja számukra az érdekes és hasznos időtöltést, no és a néhány pohár sört. fröccsöt. olcsó áron.. De mint mondtam: vigyázunk egymásra, nem játszunk pénzben, és azt sem szabad senkinek sem megtenni, hogy túlságosan elengedje magát. — A nyugdíjasok klubja 1964-ben kezdte meg működését — kapcsolódik a beszélgetésbe Bohus Sámuel, a klubvezetőség tagja. — Népszerűek leltünk, amit bizonyít az a tény is. hogy ma már több mint négyszáz tagol számlálunk. Nemcsak a közelben, hanem a távolabb lakók is ■szívesen eljönnek ide játszani. meghallgatják programjainkat. végignézik a műsoros esteket, vagy csak : egyszerűen leülnek beszélgetni. Y’ibi bácsi, azaz Farkas- házi Tivadar mesél: — Szerénytélenség nélkül ! elmondhatom, hogy engem I tártainak a legjobb biliárd- í játékosnak a klubban. És I igazuk is van, mert amióta I ide járok, csak egyetlen egyszer kaptam ki. Én még gyermekkoromban, Budapesten szerettem meg ezt a játékot. Pontosan a lakásunk alatt volt a ..Miénk” nevű kávéház, ahová már 12—lő éves koromban lejártam - segíteni, egy kis pénzt keresni. Itt volt egy biliárdasztal. Nagyon szerettünk volna mi is játszani a tulajdonos fiával, de még nagyon kiesik voltunk, így liát készítettek számunkra egy dobogót, azután már semmi akadálya sem volt a játéknak. Aki ezt megszereti, az soha nem tútija abbahagyni. — No azért á sakk is szép játék — mondja Ligetfalvi János, aki igazolt versenyző, de szívesen elvállal itt. a klubbán is egy-két. partit, s azt is szívesén vállalja, hogy néhány fontosabb lépéssel, törvényszerűséggel megismerteti a tagokat. Több szimultánt is játszott mar. és volt amikor nagyon megizzadt... — Miről folyik^a legtöbb szó mostanában?..— kérdez vissza Szaladnya Ferenc. — Természetesen az életünkről és azon belül is a kong resszu s h atá roza ta i r ól. Nagyon jólesik ereznünk azt. hogy a munkában ellő’ tötl hosszú évtizedek után nem feledkeznek meg rólunk, s a lehetőségekhez képest segítenek a 'kisnyugdíjasokon. Egyébként — céloz az. előző beszélgetésre — nehogy azt higgye, mi ill csak játszunk. A Vasas Művelődési Központtal egvüttműködve sok előadót, kül- és beloolitikust hívunk meg. akik válaszolnak kérdéseinkre, .elemzik a n nemzetközi helyzetet. Legutóbb például Magyarország felszabadításáról folyt érdekes vita. csaptak össze • vélemények... (») i Paól László festmény« A szántói prédikátor Thury Farkas IJal névével az llosvai Selymes Péterről szóló, korábbi írásunkban mar. találkozhatott az olvasó. llosvai szántói tartózkodása idején ugyanis neki, a település akkori református prédikátorának ajánlotta Sokféle nevek magyarázatja című énekét, melyet a- mű utolsó versszakai szerint Thury Farkas Pál kislányának (Katuska- nak) ‘ a keresztelőjére irt. Természetesen Thury szerepe a magyar irodalomban korántsem ennyi, ezért irodalmi barangolásunk ezen fejezetét az ő életének, munkásságának szenteljük. Előneve is tanúság rá, hogy Mezőtúron született. Sajnos, születésének évéről adat nem maradt fent. Iskoláit szülővárosában, a nevezetes Szegedi Kis István tanítósága alatt kezdte. 15ö5-ben Wittenbergben volt .az egyetemen, ahol nyelveket, filozófiát és teológiát tanult. Hazatérte után előbb Tolnán lett rektor. Tolnáról Sajószentpéterre került lelkésznek. Ilyen minőségben vett részt a tárcái) zsinaton is. Az ott vita tárgyát képező kérdések tisztázására Percnyi Gábor — akinek szolgálatában állott —, Lipcsébe és Wit- lenbergbe küldte, majd pedig. amikor onnan hazatért. ura felszólította, hogy álljon ki vitára Terebésen az üt város lutheránus papjaival. Thury előbb ha;lan-, dó engedni a kérésnek, s aláírta a Perényi áltál kívánt nyilatkozatot, később azonban mégis jobbnak látta eltávozni SaiószentPéterről. Előbb Biharba ment. maid pedig onnan Szántóra került s ott halt mes 1374-ben. Homonnai István abaúi- sz.antói helvtörténészlól tudom. hogy a mai «katolikus templom kriptájában van eltemetve Mivel a templomot 1913-ban egy hatalmas felhőszakadás után a víz. az iszap elöntötte, ezt a mélyebben fekvő kripta- részt akkor el’hlazták és ez ma h- el "alázott. Thűrv Farkas Pál életrajzi adataihoz hozzátartozik az ás. hogy halála után a szántói papságban öccse. Mátyás követte. Szenczi Molnár Albert szerint az ő fia volt tjfyörgy. tolnai rekr tor. a neves humanista. Thury Farkas Pa! irodalmi munkásságából kiemelkedik az a barátahoz irt epistola (levét), amit még tolnai rektor korában irt, s ami koráról hiteles történelmi forrás is egyben. ..A török éjjel-nappal áskálódik papjaink es iskoláink ellen, mert azt tartja, ezek az okai, hogy a magyar nem akar törökké lenni. Nincs oly ' pap. lát a török meg nem veretett volna, kivéve egymagámat. A veretes általában minden nap folyik, a legkisebb okért a hibásnak talpát úgy elverik, hogy a bőr is lemegy róla. Mikor a törökre nézve egy-egy harc szerencsétlenül üt ki, egész bosszúját mindjárt a prér dikátorokon tölti ki, mert úgy mondják, ők' az okai minden szerencsétlenségnek, átkokat bocsátva ellenük az Istenhez. Ily váddal háromszor fogták el püspök urunkat is (Sztárai , Mihályról van szó — szerk. meg].), s kötözve vitték a vesztőhelyre, hogy lenyakazzák. de Isten csodálatos módon megoltalmazó mindannyiszor.” Erről a sanyarú helyzetről szóló latin nyelvű levelét először Bocatius János nyomtatta ki 1613-ban Kassán. maid másodszor On- nenhfümben 1616-ban Szén. czi Molnár Albert adatta ki Christian, irum Ungarnrum sub tvrnnnide Turcica címen. Említést érdemel, hogy Thury írt egy híressé vált latin nyelvű disztichon! is Kálvin János Tnstitufioinak tiszteletére. Ezt a póyver- seí később Szenczi fordította magyarra, s ránvo- matta í nsötutto-fordítisá- nak címlapjára. (A szent könyvek vtán. kiket i nana apostolok írtak, / Ennél jobb könyvet még soha senki nem írtj Thury Farkas Pál életéről. munkásságáról ennyi töredéket sikerült megőriznie az utókornak. Azonban nagy a valószínűsége, hogv az említett alkotásokon kívül egyéb jelenfős műveket is írt. hiszen Bnd Péter szávaival élve: nevezetes tehetsége volt a versírásban mások felett __’’ H ajdú Imre ni a szí A szalonka a telel melegebb tájakon, főleg a Földközi-tenger vidékén tölti. Ilyenkor, tavasz nyiltával átvonulnak hazánkon, és tőlünk északabbra költöznek — nyaralni. Két-három héttel a tojásrakás előtt tartják a nászukat, ami izgalmas élményt nyújt Nimród illeni utódainak. Ezeket a rendkívül óvatos madarakat ugyanis csak a nászuk idején. helyesebben a nászuk közben lehet puskavégre kapni, de akkor is bravúrnak számít a lelövésük. Nappal az avarban, bokrok között rejtőzködnek, színük egybeolvad az erdei környezettel. A párzási időszakban eslefelé, szinte mindennap pontosan ugyanabban az órában magasba röppennek, hogy fent a levegőben', repülés közben megtartsák tavaszi nászukat, Előbb a hímek jelennek meg, és sajátos „kor- rogással” hívják a tojókat, mire azok halk. pisszegő hangon válaszolnak. A nászrepülés, vagyis a tulajdonképpeni húzás mindössze 10—15 percig tart fenn a levegőben, s ez az egyetlen alkalom, amikor. — viszonylag — könnyebben célba vehetők ezek a hosszú csörű madarak. Vali István rajra Horváth Péter: W SS F ■ Az öreg lépdelt' a Körös partján. A hídon emberek nyüzsöglek, meg-megáll lak egy pillanatra, köszöntötték egymást, aztán sietős léptekkel továbbindultak a dolguk után. Az öreg ne- k időit egy fatörzsnek, é.s botja végével megzörgette a lehullott nagy. sárga leveleket. Öcska biciklijén postás kerekezett át a hídon, fülvörészve dobta át egyik válláról a másikra a pos- tastáskát. Talán még soha nem fordult meg a fejében, hogy jobb volna a gondjaira bízott levelekből papírhajókat hajtogatni, leúsztatni őket a csatornán a zsilipig. ahol szépecskén eláznának a többi megrekedt személtei egvült. Kisfiú rohant le n hídról, az öreg élőit megtorpant, leguggolt elé: — Három Lóránt vagyok. — Ez szép — felelte fáradtan az öreg. — Mit akarsz?— Nézni téged. — Ez ió neked ? — Nem. De a nővérem rám párán csőit. ,— Ugyan — mondta erre az öreg. Az iskolában nemrég szólalt meg az ötödik óra kezdetét jelző csengő- A pincérek a Csabagyöngyében már nekikészülődtek a munkának, széthordták a tányérokat, evőeszközöket, virágot is tettek minden asztalra, kél szál piros szektát. — Tanár vagy? ~r Igén. — De már nyugdíjas? — így ráérek délelőtt is. — Te se akarsz beszélgetni velem? — Nem. A kisfiú eltűnődött, majd megkérdezte! — Horgászni tudsz? — Nem tudok. — Akkor mesélj valamit. — Nem mesélek. Az öregember Trójára gondolt, az Igazira, amit neki kellett volna megtalálnia. és — akárcsak álmában — most is maga előtt látta szép Helénát. Agamemnon!, a görögök nagy hírű vezérét és mind a daliákat: Heetort, és magát Parist — de a kép, akár- csak a csatorna, zavaros. lusta vize. gyűrűkéi vetett. Ha'elrobognak a harci szekerek, elül a por, gondolta. — Menj haza szépen — mondta a kisfiú. — Nagyon üreg vagy már. még bele találsz pottyanni a vízbe. — Még . nézelődnék egy kicsit — mondta az öregember. A kisfiú [elvonta szemöldökét : — Nézelődni?! Minek? Az öregember lassan elindult felfelé a parton. A könyvtár zöld kúszónövény- nyél befuttatott, öreg épülete előtt megbotlott a járdaszegélybe. Egv kislány segítette föl. — Ifjúság -— mondta neki az öregember é.s megsi- mogaltá -á; fejét. , — Eszternek hívnak — mondta á kislány, és fel- kacagott. Az öregember szuszogva igyekezeti hazafelé. Betette maga mögött az előszoba ajtaját, kalapját, botját a fogasra akasztotta, mint mindig. — Köríti kell néznem alaposan — motyogta. — Még sok időm van. Sok időm. — Lenyomta a szobája kilincsét, amit évek óla nem érintett rajta kívül senki. Az ajtó kinyílt, az öreg megszédült, és — bár mintha elvágódott vol- ná — a következő pillanatban megpillantotta a nővérét, amint az a bordó kordbársony huzatú karoSszéken ült, és horgolt. — Hiszen te. — Semmi baj — mondta a nővér. Egészen úgy mosolygott, mint azokon a megbámult réges-régi fényképeken, amelyeket az öreg a fiókban őrzött. A haja is úgy volt fésülve, ahogyan az édesapjuk szerette látni: koszorúban. —- De én Tróját.., — nyöszörgött az öregember. — Tudod, az igazi Tróját nekem kell... — Persze — mosolygott a nő. — Én pedig' csillagokat horgolok. Csillagokat. r i v /
