Észak-Magyarország, 1980. április (36. évfolyam, 77-100. szám)

1980-04-17 / 89. szám

ÉSZAK-MAGYASORSZÁG 4 1980. április 17., csütörtök Fi lm levél A női főszereplő: Bánsági Ildikó A MOKÉP egyik tájékoz­tató anyagában azt írja egy szociológus az Utolsó előtti ítélet című filmmel, kapcso­latban, hogy „Aki azt várja, hogy odaállhat valamelyik hős mellé, azonosulhat vele, annak a film nem adja meg e kényelmes megoldást. De odaállhat saját maga mellé, a saját életének tönkretétele, vagy megoldása — tehát az elszenvedéssel szembeni va­lamilyen döntés — érdeké­ben.” Ennek ismeretében ül­tem be a nézőtérre, azzal a szent: elhatározással, hogy igyekszem a filmet érteni, sőt megérteni, és a film pél­dázatain okulva saját élete­met valami módon mérlegre teszem. Bevallom, ez nem si- kenilt. Bármennyire is fi­gyeltem. bármennyire előt­tem voltak még a már emlí­tett előzetes tájékoztató anya­gok intelmei és tanácsai, nemhogy a hőssel nem tud­tam azonosulni, mint ezt már említette a szociológus, de magamra nézve sem tudtam sok tanulságot levonni. Lehet, hogy a hiba bennem van, de nem kizárt az sem, hogy a filmben, amelynek írására Bereményi Géza, Grunwalsky Ferenc és Her­nádi. Gyula fogott össze és Ragályi Elemér helyenként nagyon megkapó operatőri munkájával Grunwalsky Fe­renc rendezett. A nevek — tekintettel az alkoióK koráb­bi munkáira — megkapóan ígéretesek, annál meglepőbb á, film roppant nehezen ért­hető volta, az egymásba úszó cselekmények, képsorok több • szintnyi mélységben hordott esetleges mondandó­jának megközelítése, egyálta­lán a film befogadása, illet­ve elfogadása. Pedig még azt is elolvastam róla, hogy: „A rendező az elet és az alom, a. valóság és a képzelet mezs­gyéjén járva mutatja meg egy harmincas éveiben járó férfi házasságának problé­máit, válságát.” Ezt persze rz néző nem olvasta, és csak a film nyolcvan perce után sejlik fel benne, hogy ilyes­miről akar a film valamit mondani. (Ha egyáltalán ért is valamit a meghökkentően rossz hanganyagból.} Andoréi Péter és Bánsági Ildikó jeleníti meg a törté­netbeli férjet és feleségei, akikről meghökkentően ke­vés információval rendelke­zünk. Illetve van információ bőven, különösen a férj­ről, csak éppen ezek az in­formációk nemegyszer ellent­mondanak egymásnak, és szinte csak a történet legvé­gén győződünk meg teljes bi­zonyossággal róla, hogy öt­negyed órán át egy rossz há­zasságban élő, mindenféle komplexusokkal teli értelmi­ségi férfi lázálmainak tanúi voltunk. Valamiféle rossz ér­telmiségi közérzet kivetülése ez a filmtörténet, roppant nehezen nyomon követhető és motiválatlan fordulatok­kal, s amikor az álomból visszavezeti a nézőt a való­ságba. újabb oktalan cselek­vésékkel találkozunk. Kiégett emberek állnak a film előterében, s az ébredés után sejthetjük, hogy a meg­álmodott sok rossz, gyilkos­ság és öngyilkosság, meg egyéb, csupa félbehagyott, motyogással kevert cselekvés mind-mind a valóságos lét szerves álombéli folytatása, azaz a nyomasztó álom után sem lehet jobb a főszereplő férj közérzete. De ez az ő dolga lenne, viszont mi a né­zőtéren ugyancsak nyomasz­tó légkörbé kerülünk, ég ez a film semmiképpen nem járul hozzá a nézői közérzet javí­tásához. Így hát hiába is akartam a szociológus taná­csát megfogadni, a rendkívül bonyolult- lélektani motívu­mokkal át- meg átszőtt film­történetből sokkal inkább a nehezen követhetőség emlé­ke maradt meg bennem, mintsem valami olyan tanul­ság, amelyet magam és át­lag embertársaim életére le­vonhatnék. Grunwalsky Ferenc négy év előtti első filmje, a Vörös rekviem óta témaválasztás­ban, kifejezési eszközökben igen hosszú utat tett meg. Nem biztos, hogy eredménye­set is. A Utolsó előtti íté­letet csak egy meghatáro­zott nézöréteghez' szóló mun­kának foghatjuk fel. s ezért a helye sokkal inkább a film- baráti körök klubmozijaiban lenne, mint a széles körű for­galmazásban. Benedek Miklós Holnaptól a Herman Ottó Múzeumban ü csuvas népművészet bemutatója Még csak tegnap csomagol­ták ki a miskolci Herman Ottó Múzeum szakemberei a ládákból a csuvas népművé­szetet reprezentáló kiállítási anyagot — s holnap már mindazok megtekinthetik, akik ott lesznek a délután 4 órakor kezdődő kiállítási megnyitó ünnepségen. A Csebokszári Múzeumból érkezett — s előzőleg Eger­ben már bemutatott — anyag egyrészt a IS—19. századi muzeális népművészeti érte­keket foglalja magába; más­részt ízelítőt ad a mintakincs modern alkalmazásáról, a há­ziipari szövetkezetek jelenle­gi termékeiből. A kiállítási anyaghoz fotókat is „mellé­keltek'', ezek a csuvas nép mai éleiét reprezentálják. A rendkívül színes, értékes és számunkra szinte egzoti­kumnak tetsző anyagból vá­logatott kiállítás április 30-ig várja a Herman Ottó Múze­umban az érdeklödöket.- Minden társadalom annyit ér, amennyi kreativ, munká­ra, alkotásra kész, erős. egészséges emberrel rendel­kezik, és annyit tud felmu­tatni majd. amennyit hasz­nosítani tud tagjainak képes­ségeiből. Mi most építőmun­kánk mai periódusában minő­ségileg új és a korábbiaknál komplikáltabb feladatok elé nézünk. A stabil politikai hatalom lehetőséget ad. hogy minden erőnket a gazdasági tényezők megoldásának szen­teljük. és nyilvánvaló, hogy ezeknek a feladatoknak a megoldása csak a szocialista magyar társadalom céltuda­tos munkájának eredménye lehet. Az értelmes élet alapja a jól végzett munka. A szoci­alista társadalom ezért mun­kára neveli alkotó tagjait, ar­ra, hogy szellemük, kezük ügyességét a társadalom egé­szének érdekében kamatoz­tassák.* azért, hogy megvaló­sulhasson hazánkban az em­beriség ősi nagy álma. Min­den emberi tevékenység köt­ve van a közösséghez. Az igazi emberi érték csak az emberiségen, egy konkrét kis közösségen keresztül nyilvá­nul meg. és életünk értelme csak akkor és. úgy lehet sa­ját magunk önmegvalósítása, ha önmagunk értékei igazi értékek társainknak, szükebb és inagyobb közösségünknek, társadalmunknak is. Nyilvánvaló, ha az egyéni boldogság, az emberi lét ér­telmes feltétele az ember ön­megvalósítása, és ha ez az önmegvalósítás a munkában, az alkotásban jelenik meg és válik társadalmi értékké, ak­kor a társadalomnak min­dent el kell követnie annak érdekében, hogy minél több kulturált, művelt tagja le­gyen. Az a társadalom, ame­lyiknek szorongalóan nagy feladatokat kell elvégeznie, annak szükségszerűen csak egy módon lehet felkészülni ezekre a feladatokra: a tár­sadalmi agyat — az ember­fők sokaságának összességét — kell aktívabbá, érzéke­nyebbé. felkészültebbé tenni. Amikor azt mondjuk, hogy a tudomány ma már a terme­lés szerves része, akkor gya­korlatilag arra utalunk, hogy az alapkutatásokon túl ma már minden tudományág, szinte minden képviselője — ha a társadalom jól gazdál­Talán külön tanulmányt érdemelne annak vizsgálata, hogy miként őrizte meg a művészpár egyéni, sajátos arcát akkor, amikor kitapint- hatóan. érezhetően hatott is egymásra »művészetük. Ez utóbbi megállapításához nincs szükség sem múltjuk — művészi múltjuk! — rész­letesebb, alaposabb ismereté­re. sem pedig az avatott mű­vészetkritikusok elemzésére. Az egyszeri tárlatlátogató is azonnal " megfogalmazhatja azt. ami közös bennük: a kü­lönböző tormái megoldáso­kon is keresztülsütő termé- szetelvűségel. Más-más meg­fogalmazásokban, de vég­eredményben ugyanazok a kérd.ések foglalkoztatják Ulla Kraitzot és Gusztáv Kraitzot, az ember és a természet kap­csolata, a születés, a halál, a végtelenség és a véges élet. »S hasonló bennük — leg­alábbis fogalmazhatunk így! — az anyag tisztelete. Ügy vélem, aki választott anya­kodik vele — konkrét ter­melési érték forrása. Termé­szetes valóság lelt, hogy a szellemi érték anyagi való­ság, és minél több ilyen mo­bilizálható agykapacitással ta­lálkozunk. annál nagyobb a létrejött anyag termékek kö­re. Régi példasor bizonyítja, hogy az iparilag fejlett or­szágok gazdasági potenciája nemcsak a felhalmozott anya­gi tőkében, — természetesen abban is — hanem elsősor­ban a megszerzett szellemi tulajdonban található. Abban, hogy az emberiség által fel­halmozott tapasztala tanyagot iskolák, főiskolák, egyetemek rendszerében jól őrzik, jól közvetítik ki a társadalom tagjainak, természetesen a megadott osztály korláta ikon belül. Ezt — az emberiség közkincsét — a maguk érde­kében, a maguk osztályérde­keinek megfelelően sajátít­ják ki. Ez a klasszikus pél­dasor szerint valami olyasmit jelent, hogy, ha lakatlan szi­getekre telepítenének külön­böző ismeretfejlettségű náci­ók tagjait, és e'hermetikusan elzárt szigeteken ugyanazt a külső segítséget is kapnák meg egyformán, akkor is. ha húsz év múlva ellenőriznénk, melyik sziget lakosai hol tar­tanak. nyilvánvaló, hogy a fejtette’ bek a maguk meg­szerzett tapasztal alany agát. hasznosítva sokkal előbbre tartanának, mint azok. akik kevesebb ismeretanyagot tud­hatnak a közös kalapba be­letenni. Az emberiség tapasztalat- anyagának, tudásának min­den társadalomban természe­tes átörökítője az iskola. Ma már az iskola egyet jelent a tudással. De ez a tudás csak az alap, a készs'ég megalko­tója. Az egyes ember képes­ségének kell hozzá társulni, hogy hasznos társadalmi ér­téket teremtő, az elődök munkáját továbbfejlesztő, kreatív ember váljék az egyénből. A jó iskola ió kész­ségeket teremt. Ezért hót biztos, hogy az iskola a leg­Az Afrika-díj odaítélés^ vei nemzetközi elismerésben részesült a METRIMPEX. Egy .spanyol kiadóvállalat alapí­totta a trófeát a nemzetközi .együttműködésben, a keres­kedelem fejlesztésében elért eredmények elismerésére. A METRIMPEX különösen az oktatási berendezések és komplett rendszerek egyre bővülő és jó minőségű ex­portjával érdemelte ki a dí­jat. Ebből az alkalomból a gukról, a kőedényről részle­tesebben szeretne tájékozód­ni, megteheti ezt a kiállítás katalógusának szakavatott és igazán alapos ismertetéséből. E helyütt aligha van lehető­ségünk külön kitérni e tech­nika nehézségeire, sajátossá­gaira, történelmi gyökereire, amelyek a kínai kőedény- kultúrában kapaszkodnak meg. viszont feltétlenül szól­nunk kell arról, hogy mind­ketten jól ismerik anyagukat annak megmunkálási módjai, s minden bizonnyal ennek tudható be az is, hogy a ke­rámiában oly fontos szerep­hez jutó móz műveiken nem él külön életet. A máz meg­jelenési módjában beolvad az anyagba, funkcionálisan egy- gyé válik magával az alko­tással. Éppen ezért szerencsés, hogy a Miskolci Galériában megrendezett kiállításon nemcsak a művészi produk­tumok vannak jelen a maguk valóságában, hanem fotók se­olcsóbb gazdasági beruházás, amely a legkevesebb ráfordí­tással a legtöbb értéket léi­méi i. Mert nemcsak közvet­lenül a falba beépített tégla társadalmi beruházásban megvalósuló érték, hanem egy magunkévá tett, gondo- latmenétünkbe beépített fel­ismerés is. hiszen lehet, hogy abból fog kisarjadni, hogyan lehet olcsóbb vagy jobb tég­lái. funkciójának jobban megfelelő falat teremteni. Ezért hát az olcsó beruházá­sok közé tartozik minden olyan beruházás is, amely az iskolán túl a társadalom tagjainak- kulturáltságát, gon­dolkodóképességét alkotó- készségét fejleszti. A szelle­mileg gazdagodó ember nem marad meg önmaga agyának korlátain belül, biztosan ki akar törni koponyájának csontfalai közül, ahogy Bert­rand Rusell mondta: „Ha ér­deklődésünket egyre szélesít­jük, személyes életünk egyre növekvő mértékben olvad össze az univerzális élettel”. Amit Széchenyi tudott a múlt században: „Egy ország gazdagságát a művelt ember­fők sokasága teszi” — -azt Bertrand Russell a közösségi létben tekinti bizonyítottnak. A szocializmus pedig össz­társadalmi cél, csak az egész társadalom teljes erőfeszíté­sével valósítható meg. Éppen ezért fontos az, amit a XII. kongresszuson Kádár János elvtárs mondott: a kultúra, a művelődés ügye nemcsak a kultúra, a művelődés munká­sainak belügye, hanem az egész társadalom közös ügye, gazdasági feladataink megol­dásának forrása. Ahhoz, hogy előre tudjunk lépni, a napi gyakorlatban javítani kell a szellemi erőfeszítésre irányu­ló magatartásunkat. Hiszen „a szocialista építés nélkülöz­hetetlen feltétele a társada­lom műveltségi színvonalá­nak emelése” és ez pedig „nélkülözhetetlen feltétele an­nak, hogy tovább erősödje­nek társadalmunk szocialista vonásai”. . Sz. M. vállalat vezetői sajtótájékoz­tatót tartottak, amelyen el­mondták: több mint egy év­tizede szállítanak külföldre oktatóberendezéseket, ez idő alatt 83 millió dollár értékű rendelést mór teljesítettek, további 30 millióért jelenleg is szállítanak, és számos újabb szerződést készítettek eiö hasonló értékben. Legna­gyobb piacuk Afrika és Del- Amerika. gilségével olykor-olykor ter­mészeti környezetükben is láthatjuk őket. Gusztáv K.raitz ugyanis elsősorban térpiasz- tikókat készít, s ez a tény determinálja tulajdonképpen műfaji választásait is: mun­káinak monumentalitását, a természeti formák jelenlétét. (Gondolunk például kerti ülőkének is alkalmát; Hár­máig,yűjtöjére. a Vörös tes­tekre.) Gusztáv Kraitzhoz hasonlóan természeteivű Ulla Kraitz kerámia művészete is. noha az ö munkáin kétségte­lenül érződnek — legalábbis gyakran érződnek 1 — szob­rászati előtanulmányai. Nála konkrétabb "megfogalmazást kapnak a művészházaspárt egyformán foglalkoztató kér­dések: a keletkezés, a szüle­tés. az elmúlás. A megtermé­kenyített formák, a Terhes­ség. vagy éppen a fekvő cse­csemő kompozíciói, az Anna című portré közvetlenül az anyaság élményéből fakad. De áttételesebben ugyaneze­Választmányi iilés az MTESZ-ben Választmányi ülést tartot­tak tegnap délután az MTESZ Borsod megyei Szer­vezetének miskolci székha­zában. Or. Szaladnya Sándor, az MTESZ Borsod megyei Szervezetének elnöke meg­nyitójában köszöntötte a vá­lasztmányi ülés résztvevőit, az egyesületek aktíváit, majd Valaska László, az MTESZ Borsod megyei Szervezetének titkára az MTESZ Borsod megyei Szervezetének 1979. évben végzett tevékenységé­ről tartott — az írásban ki­adott beszámoló mellett —• szóbeli kiegészítést. — Eredményekben, esemé­nyekben gazdag évet zárt a szei'vezet tavaly. Tevékeny­ségünket áthatotta és for­málta a mindenkori gazda­ságpolitikai helyzet. A Bor­sodi Műszaki X-Ietek vezér- gondolata is találóan jelle­mezte a népgazdasági fel­adatok megoldására irányuló törekvéseinket. Az aktivitás­ra nemcsak a statisztikai számok — miszerint 1304 rendezvényen 45 300 szakem­ber vett részt — jellemzőek, hanem a következő tények is. — Szervezeti életünk gaz­dagodott és bővült azzal, hogy sikerült az együttmű­ködést fokoznunk a Heves és Nógrád megyei MTESZ-szer- vezetekkel, bizottságokkal és egyesületekkel. 1978. decem­berében elnökségünk az or­szágban elsőként ismerte fel és tűzte feladatul az ener­giagazdálkodás jelentőséget. 1979 tavaszán megrendeztük az energiagazdálkodási es takarékossági napokat. E ren­dezvénysorozat is hozzájárult ahhoz, hogy Borsod megye üzemei és vállalatai ered­ményeket értek el az ener­giagazdálkodás területén. Ami a tervezett új székha­zunk megvalósítását illeti: 1979 a pénzügyi, a finanszí­rozási kérdésben mérföldkő volt. 340 vállalat és intéz­mény különböző felajánlásai­ból — fejlesztési forrás, jut­tatás, árengedmény, társa­dalmi munka — 105 millió forintos „építészeti lehető­ség” rajzolódott ki. Valaska László titkári be­számolója után Z akar Ist­ván, az ellenőrző bizottság elnöke tartott beszámolót. Ezután hozzászólások követ­keztek, majd a választmá­nyi ülés elfogadta a Valaska László által előterjesztett ha­tározati javaslatokat. két az érzéseket fogalmazza meg a Duzzadt magok vagy a Köldök csigák című kom­pozícióiban is: a teremtő élet körforgását, a végtelenséget — mint azt- találóan írták róluk kritikusaik — Ulla Kraitz A tenger lovai című munkája kapcsán is. A Svédországban élő. egyéb­ként diósgyőri születésű Gusz­táv Kraitzt és a svéd Ulla Kraitz műveivel május 28-ig találkozhatnak az érdeklődők a Miskolci Galériában. A ta­lálkozás szót nem véletlenül használtam. Esztétikai és funkcionális feladataiknak egyaránt magas fokon- „meg­felelő” térplasztikáik nem­csak művészi élménvt ielen- tenek. azzal a sajátos erővel is bírnak, hogy érzelmi kap­csolatba is kerüljünk velük. Hogy világosabban mond iáin: a kiállítóterem falait „kitá­gítják”. s. mi mögöttük, kö­rülöttük „láliuk” a müveket éltető természetet is. A kulturális kapcsolatok jegyében megrendezett kiál­lítást egyébként Miskolc után Zürich lakói láthatják majd- a müvek nagyobb -észét nem kiállítóteremben, hanem parkban. Csutorás Annamária A Miskolci Galériában Ulla és Gusztáv Kraitz kerámiái Afrika-díj a METRIMPEX nek

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents